Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Sagesse 10

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Αὕτη πρωτόπλαστον πατέρα κόσμου μόνον κτισθέντα διεϕύλαξεν καὶ ἐξείλατο αὐτὸν ἐκ παραπτώματος ἰδίου

Haútē prōtóplaston patéra kósmou mónon ktisthénta diephýlaxen kaì exeílato autòn ek paraptṓmatos idíou

2
ἔδωκέν τε αὐτῷ ἰσχὺν κρατῆσαι ἁπάντων.

édōkén te autō̂i ischỳn kratē̂sai hapántōn.

3
ἀποστὰς δὲ ἀπ’ αὐτῆς ἄδικος ἐν ὀργῇ αὐτοῦ ἀδελϕοκτόνοις συναπώλετο θυμοῖς.

apostàs dè ap’ autē̂s ádikos en orgē̂i autoû adelphoktónois synapṓleto thymoîs.

4
δι’ ὃν κατακλυζομένην γῆν πάλιν ἔσωσεν σοϕία δι’ εὐτελοῦς ξύλου τὸν δίκαιον κυβερνήσασα.

di’ hòn kataklyzoménēn gē̂n pálin ésōsen sophía di’ euteloûs xýlou tòn díkaion kybernḗsasa.

5
αὕτη καὶ ἐν ὁμονοίᾳ πονηρίας ἐθνῶν συγχυθέντων ἔγνω τὸν δίκαιον καὶ ἐτήρησεν αὐτὸν ἄμεμπτον θεῷ καὶ ἐπὶ τέκνου σπλάγχνοις ἰσχυρὸν ἐϕύλαξεν.

haútē kaì en homonoíāi ponērías ethnō̂n synchythéntōn égnō tòn díkaion kaì etḗrēsen autòn ámempton theō̂i kaì epì téknou splánchnois ischyròn ephýlaxen.

6
αὕτη δίκαιον ἐξαπολλυμένων ἀσεβῶν ἐρρύσατο ϕυγόντα καταβάσιον πῦρ Πενταπόλεως,

haútē díkaion exapollyménōn asebō̂n errýsato phygónta katabásion pŷr Pentapóleōs,

7
ἧς ἔτι μαρτύριον τῆς πονηρίας καπνιζομένη καθέστηκε χέρσος, καὶ ἀτελέσιν ὥραις καρποϕοροῦντα ϕυτά, ἀπιστούσης ψυχῆς μνημεῖον ἑστηκυῖα στήλη ἁλός.

hē̂s éti martýrion tē̂s ponērías kapnizoménē kathéstēke chérsos, kaì atelésin hṓrais karpophoroûnta phytá, apistoúsēs psychē̂s mnēmeîon hestēkyîa stḗlē halós.

8
σοϕίαν γὰρ παροδεύσαντες οὐ μόνον ἐβλάβησαν τοῦ μὴ γνῶναι τὰ καλά, ἀλλὰ καὶ τῆς ἀϕροσύνης ἀπέλιπον τῷ βίῳ μνημόσυνον, ἵνα ἐν οἷς ἐσϕάλησαν μηδὲ λαθεῖν δυνηθῶσιν.

sophían gàr parodeúsantes ou mónon eblábēsan toû mḕ gnō̂nai tà kalá, allà kaì tē̂s aphrosýnēs apélipon tō̂i bíōi mnēmósynon, hína en hoîs esphálēsan mēdè latheîn dynēthō̂sin.

9
σοϕία δὲ τοὺς θεραπεύοντας αὐτὴν ἐκ πόνων ἐρρύσατο.

sophía dè toùs therapeúontas autḕn ek pónōn errýsato.

10
αὕτη ϕυγάδα ὀργῆς ἀδελϕοῦ δίκαιον ὡδήγησεν ἐν τρίβοις εὐθείαις· ἔδειξεν αὐτῷ βασιλείαν θεοῦ καὶ ἔδωκεν αὐτῷ γνῶσιν ἁγίων· εὐπόρησεν αὐτὸν ἐν μόχθοις καὶ ἐπλήθυνεν τοὺς πόνους αὐτοῦ·

haútē phygáda orgē̂s adelphoû díkaion hōdḗgēsen en tríbois eutheíais: édeixen autō̂i basileían theoû kaì édōken autō̂i gnō̂sin hagíōn: eupórēsen autòn en móchthois kaì eplḗthynen toùs pónous autoû:

11
ἐν πλεονεξίᾳ κατισχυόντων αὐτὸν παρέστη καὶ ἐπλούτισεν αὐτόν·

en pleonexíāi katischyóntōn autòn paréstē kaì eploútisen autón:

12
διεϕύλαξεν αὐτὸν ἀπὸ ἐχθρῶν καὶ ἀπὸ ἐνεδρευόντων ἠσϕαλίσατο· καὶ ἀγῶνα ἰσχυρὸν ἐβράβευσεν αὐτῷ, ἵνα γνῷ ὅτι παντὸς δυνατωτέρα ἐστὶν εὐσέβεια.

diephýlaxen autòn apò echthrō̂n kaì apò enedreuóntōn ēsphalísato: kaì agō̂na ischyròn ebrábeusen autō̂i, hína gnō̂i hóti pantòs dynatōtéra estìn eusébeia.

13
αὕτη πραθέντα δίκαιον οὐκ ἐγκατέλιπεν, ἀλλὰ ἐξ ἁμαρτίας ἐρρύσατο αὐτόν·

haútē prathénta díkaion ouk enkatélipen, allà ex hamartías errýsato autón:

14
συγκατέβη αὐτῷ εἰς λάκκον καὶ ἐν δεσμοῖς οὐκ ἀϕῆκεν αὐτόν, ἕως ἤνεγκεν αὐτῷ σκῆπτρα βασιλείας καὶ ἐξουσίαν τυραννούντων αὐτοῦ· ψευδεῖς τε ἔδειξεν τοὺς μωμησαμένους αὐτὸν καὶ ἔδωκεν αὐτῷ δόξαν αἰώνιον.

synkatébē autō̂i eis lákkon kaì en desmoîs ouk aphē̂ken autón, héōs ḗnenken autō̂i skē̂ptra basileías kaì exousían tyrannoúntōn autoû: pseudeîs te édeixen toùs mōmēsaménous autòn kaì édōken autō̂i dóxan aiṓnion.

15
Αὕτη λαὸν ὅσιον καὶ σπέρμα ἄμεμπτον ἐρρύσατο ἐξ ἔθνους θλιβόντων·

Haútē laòn hósion kaì spérma ámempton errýsato ex éthnous thlibóntōn:

16
εἰσῆλθεν εἰς ψυχὴν θεράποντος κυρίου καὶ ἀντέστη βασιλεῦσιν ϕοβεροῖς ἐν τέρασι καὶ σημείοις.

eisē̂lthen eis psychḕn therápontos kyríou kaì antéstē basileûsin phoberoîs en térasi kaì sēmeíois.

17
ἀπέδωκεν ὁσίοις μισθὸν κόπων αὐτῶν, ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν ὁδῷ θαυμαστῇ καὶ ἐγένετο αὐτοῖς εἰς σκέπην ἡμέρας καὶ εἰς ϕλόγα ἄστρων τὴν νύκτα.

apédōken hosíois misthòn kópōn autō̂n, hōdḗgēsen autoùs en hodō̂i thaumastē̂i kaì egéneto autoîs eis sképēn hēméras kaì eis phlóga ástrōn tḕn nýkta.

18
διεβίβασεν αὐτοὺς θάλασσαν ἐρυθρὰν καὶ διήγαγεν αὐτοὺς δι’ ὕδατος πολλοῦ·

diebíbasen autoùs thálassan erythràn kaì diḗgagen autoùs di’ hýdatos polloû:

19
τοὺς δὲ ἐχθροὺς αὐτῶν κατέκλυσεν καὶ ἐκ βάθους ἀβύσσου ἀνέβρασεν αὐτούς.

toùs dè echthroùs autō̂n katéklysen kaì ek báthous abýssou anébrasen autoús.

20
διὰ τοῦτο δίκαιοι ἐσκύλευσαν ἀσεβεῖς καὶ ὕμνησαν, κύριε, τὸ ὄνομα τὸ ἅγιόν σου τήν τε ὑπέρμαχόν σου χεῖρα ᾔνεσαν ὁμοθυμαδόν·

dià toûto díkaioi eskýleusan asebeîs kaì hýmnēsan, kýrie, tò ónoma tò hágión sou tḗn te hypérmachón sou cheîra ḗinesan homothymadón:

21
ὅτι ἡ σοϕία ἤνοιξεν στόμα κωϕῶν καὶ γλώσσας νηπίων ἔθηκεν τρανάς.

hóti hē sophía ḗnoixen stóma kōphō̂n kaì glṓssas nēpíōn éthēken tranás.