Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Sagesse 16

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Διὰ τοῦτο δι’ ὁμοίων ἐκολάσθησαν ἀξίως καὶ διὰ πλήθους κνωδάλων ἐβασανίσθησαν.

Dià toûto di’ homoíōn ekolásthēsan axíōs kaì dià plḗthous knōdálōn ebasanísthēsan.

2
ἀνθ’ ἧς κολάσεως εὐεργετήσας τὸν λαόν σου εἰς ἐπιθυμίαν ὀρέξεως ξένην γεῦσιν τροϕὴν ἡτοίμασας ὀρτυγομήτραν,

anth’ hē̂s koláseōs euergetḗsas tòn laón sou eis epithymían oréxeōs xénēn geûsin trophḕn hētoímasas ortygomḗtran,

3
ἵνα ἐκεῖνοι μὲν ἐπιθυμοῦντες τροϕὴν διὰ τὴν εἰδέχθειαν τῶν ἐπαπεσταλμένων καὶ τὴν ἀναγκαίαν ὄρεξιν ἀποστρέϕωνται, αὐτοὶ δὲ ἐπ’ ὀλίγον ἐνδεεῖς γενόμενοι καὶ ξένης μετάσχωσι γεύσεως.

hína ekeînoi mèn epithymoûntes trophḕn dià tḕn eidéchtheian tō̂n epapestalménōn kaì tḕn anankaían órexin apostréphōntai, autoì dè ep’ olígon endeeîs genómenoi kaì xénēs metáschōsi geúseōs.

4
ἔδει γὰρ ἐκείνοις μὲν ἀπαραίτητον ἔνδειαν ἐπελθεῖν τυραννοῦσιν, τούτοις δὲ μόνον δειχθῆναι πῶς οἱ ἐχθροὶ αὐτῶν ἐβασανίζοντο.

édei gàr ekeínois mèn aparaítēton éndeian epeltheîn tyrannoûsin, toútois dè mónon deichthē̂nai pō̂s hoi echthroì autō̂n ebasanízonto.

5
Καὶ γὰρ ὅτε αὐτοῖς δεινὸς ἐπῆλθεν θηρίων θυμὸς δήγμασίν τε σκολιῶν διεϕθείροντο ὄϕεων, οὐ μέχρι τέλους ἔμεινεν ἡ ὀργή σου·

Kaì gàr hóte autoîs deinòs epē̂lthen thēríōn thymòs dḗgmasín te skoliō̂n diephtheíronto ópheōn, ou méchri télous émeinen hē orgḗ sou:

6
εἰς νουθεσίαν δὲ πρὸς ὀλίγον ἐταράχθησαν σύμβολον ἔχοντες σωτηρίας εἰς ἀνάμνησιν ἐντολῆς νόμου σου·

eis nouthesían dè pròs olígon etaráchthēsan sýmbolon échontes sōtērías eis anámnēsin entolē̂s nómou sou:

7
ὁ γὰρ ἐπιστραϕεὶς οὐ διὰ τὸ θεωρούμενον ἐσῴζετο, ἀλλὰ διὰ σὲ τὸν πάντων σωτῆρα.

ho gàr epistrapheìs ou dià tò theōroúmenon esṓizeto, allà dià sè tòn pántōn sōtē̂ra.

8
καὶ ἐν τούτῳ δὲ ἔπεισας τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν ὅτι σὺ εἶ ὁ ῥυόμενος ἐκ παντὸς κακοῦ·

kaì en toútōi dè épeisas toùs echthroùs hēmō̂n hóti sỳ eî ho rhyómenos ek pantòs kakoû:

9
οὓς μὲν γὰρ ἀκρίδων καὶ μυιῶν ἀπέκτεινεν δήγματα, καὶ οὐχ εὑρέθη ἴαμα τῇ ψυχῇ αὐτῶν, ὅτι ἄξιοι ἦσαν ὑπὸ τοιούτων κολασθῆναι·

hoùs mèn gàr akrídōn kaì myiō̂n apékteinen dḗgmata, kaì ouch heuréthē íama tē̂i psychē̂i autō̂n, hóti áxioi ē̂san hypò toioútōn kolasthē̂nai:

10
τοὺς δὲ υἱούς σου οὐδὲ ἰοβόλων δρακόντων ἐνίκησαν ὀδόντες, τὸ ἔλεος γάρ σου ἀντιπαρῆλθεν καὶ ἰάσατο αὐτούς.

toùs dè hyioús sou oudè iobólōn drakóntōn eníkēsan odóntes, tò éleos gár sou antiparē̂lthen kaì iásato autoús.

11
εἰς γὰρ ὑπόμνησιν τῶν λογίων σου ἐνεκεντρίζοντο καὶ ὀξέως διεσῴζοντο, ἵνα μὴ εἰς βαθεῖαν ἐμπεσόντες λήθην ἀπερίσπαστοι γένωνται τῆς σῆς εὐεργεσίας.

eis gàr hypómnēsin tō̂n logíōn sou enekentrízonto kaì oxéōs diesṓizonto, hína mḕ eis batheîan empesóntes lḗthēn aperíspastoi génōntai tē̂s sē̂s euergesías.

12
καὶ γὰρ οὔτε βοτάνη οὔτε μάλαγμα ἐθεράπευσεν αὐτούς, ἀλλὰ ὁ σός, κύριε, λόγος ὁ πάντας ἰώμενος.

kaì gàr oúte botánē oúte málagma etherápeusen autoús, allà ho sós, kýrie, lógos ho pántas iṓmenos.

13
σὺ γὰρ ζωῆς καὶ θανάτου ἐξουσίαν ἔχεις καὶ κατάγεις εἰς πύλας ᾅδου καὶ ἀνάγεις·

sỳ gàr zōē̂s kaì thanátou exousían écheis kaì katágeis eis pýlas hā́idou kaì anágeis:

14
ἄνθρωπος δὲ ἀποκτέννει μὲν τῇ κακίᾳ αὐτοῦ, ἐξελθὸν δὲ πνεῦμα οὐκ ἀναστρέϕει οὐδὲ ἀναλύει ψυχὴν παραλημϕθεῖσαν.

ánthrōpos dè apokténnei mèn tē̂i kakíāi autoû, exelthòn dè pneûma ouk anastréphei oudè analýei psychḕn paralēmphtheîsan.

15
Τὴν δὲ σὴν χεῖρα ϕυγεῖν ἀδύνατόν ἐστιν·

Tḕn dè sḕn cheîra phygeîn adýnatón estin:

16
ἀρνούμενοι γάρ σε εἰδέναι ἀσεβεῖς ἐν ἰσχύι βραχίονός σου ἐμαστιγώθησαν ξένοις ὑετοῖς καὶ χαλάζαις καὶ ὄμβροις διωκόμενοι ἀπαραιτήτοις καὶ πυρὶ καταναλισκόμενοι.

arnoúmenoi gár se eidénai asebeîs en ischýi brachíonós sou emastigṓthēsan xénois hyetoîs kaì chalázais kaì ómbrois diōkómenoi aparaitḗtois kaì pyrì katanaliskómenoi.

17
τὸ γὰρ παραδοξότατον, ἐν τῷ πάντα σβεννύντι ὕδατι πλεῖον ἐνήργει τὸ πῦρ, ὑπέρμαχος γὰρ ὁ κόσμος ἐστὶν δικαίων·

tò gàr paradoxótaton, en tō̂i pánta sbennýnti hýdati pleîon enḗrgei tò pŷr, hypérmachos gàr ho kósmos estìn dikaíōn:

18
ποτὲ μὲν γὰρ ἡμεροῦτο ϕλόξ, ἵνα μὴ καταϕλέξῃ τὰ ἐπ’ ἀσεβεῖς ἀπεσταλμένα ζῷα, ἀλλ’ αὐτοὶ βλέποντες εἰδῶσιν ὅτι θεοῦ κρίσει ἐλαύνονται·

potè mèn gàr hēmeroûto phlóx, hína mḕ kataphléxēi tà ep’ asebeîs apestalména zō̂ia, all’ autoì blépontes eidō̂sin hóti theoû krísei elaúnontai:

19
ποτὲ δὲ καὶ μεταξὺ ὕδατος ὑπὲρ τὴν πυρὸς δύναμιν ϕλέγει, ἵνα ἀδίκου γῆς γενήματα διαϕθείρῃ.

potè dè kaì metaxỳ hýdatos hypèr tḕn pyròs dýnamin phlégei, hína adíkou gē̂s genḗmata diaphtheírēi.

20
ἀνθ’ ὧν ἀγγέλων τροϕὴν ἐψώμισας τὸν λαόν σου καὶ ἕτοιμον ἄρτον ἀπ’ οὐρανοῦ παρέσχες αὐτοῖς ἀκοπιάτως πᾶσαν ἡδονὴν ἰσχύοντα καὶ πρὸς πᾶσαν ἁρμόνιον γεῦσιν·

anth’ hō̂n angélōn trophḕn epsṓmisas tòn laón sou kaì hétoimon árton ap’ ouranoû parésches autoîs akopiátōs pâsan hēdonḕn ischýonta kaì pròs pâsan harmónion geûsin:

21
ἡ μὲν γὰρ ὑπόστασίς σου τὴν σὴν πρὸς τέκνα ἐνεϕάνιζεν γλυκύτητα, τῇ δὲ τοῦ προσϕερομένου ἐπιθυμίᾳ ὑπηρετῶν πρὸς ὅ τις ἐβούλετο μετεκιρνᾶτο.

hē mèn gàr hypóstasís sou tḕn sḕn pròs tékna enephánizen glykýtēta, tē̂i dè toû prospheroménou epithymíāi hypēretō̂n pròs hó tis eboúleto metekirnâto.

22
χιὼν δὲ καὶ κρύσταλλος ὑπέμεινε πῦρ καὶ οὐκ ἐτήκετο, ἵνα γνῶσιν ὅτι τοὺς τῶν ἐχθρῶν καρποὺς κατέϕθειρε πῦρ ϕλεγόμενον ἐν τῇ χαλάζῃ καὶ ἐν τοῖς ὑετοῖς διαστράπτον·

chiṑn dè kaì krýstallos hypémeine pŷr kaì ouk etḗketo, hína gnō̂sin hóti toùs tō̂n echthrō̂n karpoùs katéphtheire pŷr phlegómenon en tē̂i chalázēi kaì en toîs hyetoîs diastrápton:

23
τοῦτο πάλιν δ’, ἵνα τραϕῶσιν δίκαιοι, καὶ τῆς ἰδίας ἐπιλέλησται δυνάμεως.

toûto pálin d’, hína traphō̂sin díkaioi, kaì tē̂s idías epilélēstai dynámeōs.

24
‘Η γὰρ κτίσις σοὶ τῷ ποιήσαντι ὑπηρετοῦσα ἐπιτείνεται εἰς κόλασιν κατὰ τῶν ἀδίκων καὶ ἀνίεται εἰς εὐεργεσίαν ὑπὲρ τῶν ἐπὶ σοὶ πεποιθότων.

‘Ē gàr ktísis soì tō̂i poiḗsanti hypēretoûsa epiteínetai eis kólasin katà tō̂n adíkōn kaì aníetai eis euergesían hypèr tō̂n epì soì pepoithótōn.

25
διὰ τοῦτο καὶ τότε εἰς πάντα μεταλλευομένη τῇ παντοτρόϕῳ σου δωρεᾷ ὑπηρέτει πρὸς τὴν τῶν δεομένων θέλησιν,

dià toûto kaì tóte eis pánta metalleuoménē tē̂i pantotróphōi sou dōreā̂i hypērétei pròs tḕn tō̂n deoménōn thélēsin,

26
ἵνα μάθωσιν οἱ υἱοί σου, οὓς ἠγάπησας, κύριε, ὅτι οὐχ αἱ γενέσεις τῶν καρπῶν τρέϕουσιν ἄνθρωπον, ἀλλὰ τὸ ῥῆμά σου τοὺς σοὶ πιστεύοντας διατηρεῖ.

hína máthōsin hoi hyioí sou, hoùs ēgápēsas, kýrie, hóti ouch hai genéseis tō̂n karpō̂n tréphousin ánthrōpon, allà tò rhē̂má sou toùs soì pisteúontas diatēreî.

27
τὸ γὰρ ὑπὸ πυρὸς μὴ ϕθειρόμενον ἁπλῶς ὑπὸ βραχείας ἀκτῖνος ἡλίου θερμαινόμενον ἐτήκετο,

tò gàr hypò pyròs mḕ phtheirómenon haplō̂s hypò bracheías aktînos hēlíou thermainómenon etḗketo,

28
ὅπως γνωστὸν ᾖ ὅτι δεῖ ϕθάνειν τὸν ἥλιον ἐπ’ εὐχαριστίαν σου καὶ πρὸς ἀνατολὴν ϕωτὸς ἐντυγχάνειν σοι·

hópōs gnōstòn ē̂i hóti deî phthánein tòn hḗlion ep’ eucharistían sou kaì pròs anatolḕn phōtòs entynchánein soi:

29
ἀχαρίστου γὰρ ἐλπὶς ὡς χειμέριος πάχνη τακήσεται καὶ ῥυήσεται ὡς ὕδωρ ἄχρηστον.

acharístou gàr elpìs hōs cheimérios páchnē takḗsetai kaì rhyḗsetai hōs hýdōr áchrēston.