Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum 1 Pierre 2, 11

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
’Αποθέμενοι οὖν πᾶσαν κακίαν καὶ πάντα δόλον καὶ ὑποκρίσεις καὶ φθόνους καὶ πάσας καταλαλιάς,

’Apothémenoi oûn pâsan kakían kaì pánta dólon kaì hypokríseis kaì phthónous kaì pásas katalaliás,

2
ὡς ἀρτιγέννητα βρέφη τὸ λογικὸν ἄδολον γάλα ἐπιποθήσατε, ἵνα ἐν αὐτῷ αὐξηθῆτε εἰς σωτηρίαν,

hōs artigénnēta bréphē tò logikòn ádolon gála epipothḗsate, hína en autō̂i auxēthē̂te eis sōtērían,

3
εἰ ἐγεύσασθε ὅτι χρηστὸς ὁ κύριος.

ei egeúsasthe hóti chrēstòs ho kýrios.

4
πρὸς ὃν προσερχόμενοι, λίθον ζῶντα, ὑπὸ ἀνθρώπων μὲν ἀποδεδοκιμασμένον παρὰ δὲ θεῷ ἐκλεκτὸν ἔντιμον,

pròs hòn proserchómenoi, líthon zō̂nta, hypò anthrṓpōn mèn apodedokimasménon parà dè theō̂i eklektòn éntimon,

5
καὶ αὐτοὶ ὡς λίθοι ζῶντες οἰκοδομεῖσθε οἶκος πνευματικὸς εἰς ἱεράτευμα ἅγιον, ἀνενέγκαι πνευματικὰς θυσίας εὐπροσδέκτους θεῷ διὰ ’Ιησοῦ Χριστοῦ.

kaì autoì hōs líthoi zō̂ntes oikodomeîsthe oîkos pneumatikòs eis hieráteuma hágion, anenénkai pneumatikàs thysías euprosdéktous theō̂i dià ’Iēsoû Christoû.

6
διότι περιέχει ἐν γραφῇ, ’Ιδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον ἐκλεκτὸν ἀκρογωνιαῖον ἔντιμον, καὶ ὁ πιστεύων ἐπ’ αὐτῷ οὐ μὴ καταισχυνθῇ.

dióti periéchei en graphē̂i, ’Idoù títhēmi en Siṑn líthon eklektòn akrogōniaîon éntimon, kaì ho pisteúōn ep’ autō̂i ou mḕ kataischynthē̂i.

7
ὑμῖν οὖν ἡ τιμὴ τοῖς πιστεύουσιν· ἀπιστοῦσιν δὲ λίθος ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας

hymîn oûn hē timḕ toîs pisteúousin: apistoûsin dè líthos hòn apedokímasan hoi oikodomoûntes hoûtos egenḗthē eis kephalḕn gōnías

8
καὶ λίθος προσκόμματος καὶ πέτρα σκανδάλου· οἳ προσκόπτουσιν τῷ λόγῳ ἀπειθοῦντες, εἰς ὃ καὶ ἐτέθησαν.

kaì líthos proskómmatos kaì pétra skandálou: hoì proskóptousin tō̂i lógōi apeithoûntes, eis hò kaì etéthēsan.

9
‘Υμεῖς δὲ γένος ἐκλεκτόν, βασίλειον ἱεράτευμα, ἔθνος ἅγιον, λαὸς εἰς περιποίησιν, ὅπως τὰς ἀρετὰς ἐξαγγείλητε τοῦ ἐκ σκότους ὑμᾶς καλέσαντος εἰς τὸ θαυμαστὸν αὐτοῦ φῶς·

‘Ymeîs dè génos eklektón, basíleion hieráteuma, éthnos hágion, laòs eis peripoíēsin, hópōs tàs aretàs exangeílēte toû ek skótous hymâs kalésantos eis tò thaumastòn autoû phō̂s:

10
οἵ ποτε οὐ λαὸς νῦν δὲ λαὸς θεοῦ, οἱ οὐκ ἠλεημένοι νῦν δὲ ἐλεηθέντες.

hoí pote ou laòs nŷn dè laòs theoû, hoi ouk ēleēménoi nŷn dè eleēthéntes.

11
’Αγαπητοί, παρακαλῶ ὡς παροίκους καὶ παρεπιδήμους ἀπέχεσθαι τῶν σαρκικῶν ἐπιθυμιῶν, αἵτινες στρατεύονται κατὰ τῆς ψυχῆς·

’Agapētoí, parakalō̂ hōs paroíkous kaì parepidḗmous apéchesthai tō̂n sarkikō̂n epithymiō̂n, haítines strateúontai katà tē̂s psychē̂s:

12
τὴν ἀναστροφὴν ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἔχοντες καλήν, ἵνα, ἐν ᾧ καταλαλοῦσιν ὑμῶν ὡς κακοποιῶν, ἐκ τῶν καλῶν ἔργων ἐποπτεύοντες δοξάσωσιν τὸν θεὸν ἐν ἡμέρᾳ ἐπισκοπῆς.

tḕn anastrophḕn hymō̂n en toîs éthnesin échontes kalḗn, hína, en hō̂i katalaloûsin hymō̂n hōs kakopoiō̂n, ek tō̂n kalō̂n érgōn epopteúontes doxásōsin tòn theòn en hēmérāi episkopē̂s.

13
‘Υποτάγητε πάσῃ ἀνθρωπίνῃ κτίσει διὰ τὸν κύριον· εἴτε βασιλεῖ ὡς ὑπερέχοντι,

‘Ypotágēte pásēi anthrōpínēi ktísei dià tòn kýrion: eíte basileî hōs hyperéchonti,

14
εἴτε ἡγεμόσιν ὡς δι’ αὐτοῦ πεμπομένοις εἰς ἐκδίκησιν κακοποιῶν ἔπαινον δὲ ἀγαθοποιῶν·

eíte hēgemósin hōs di’ autoû pempoménois eis ekdíkēsin kakopoiō̂n épainon dè agathopoiō̂n:

15
ὅτι οὕτως ἐστὶν τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ, ἀγαθοποιοῦντας φιμοῦν τὴν τῶν ἀφρόνων ἀνθρώπων ἀγνωσίαν·

hóti hoútōs estìn tò thélēma toû theoû, agathopoioûntas phimoûn tḕn tō̂n aphrónōn anthrṓpōn agnōsían:

16
ὡς ἐλεύθεροι, καὶ μὴ ὡς ἐπικάλυμμα ἔχοντες τῆς κακίας τὴν ἐλευθερίαν, ἀλλ’ ὡς θεοῦ δοῦλοι.

hōs eleútheroi, kaì mḕ hōs epikálymma échontes tē̂s kakías tḕn eleutherían, all’ hōs theoû doûloi.

17
πάντας τιμήσατε, τὴν ἀδελφότητα ἀγαπᾶτε, τὸν θεὸν φοβεῖσθε, τὸν βασιλέα τιμᾶτε.

pántas timḗsate, tḕn adelphótēta agapâte, tòn theòn phobeîsthe, tòn basiléa timâte.

18
Οἱ οἰκέται ὑποτασσόμενοι ἐν παντὶ φόβῳ τοῖς δεσπόταις, οὐ μόνον τοῖς ἀγαθοῖς καὶ ἐπιεικέσιν ἀλλὰ καὶ τοῖς σκολιοῖς.

Hoi oikétai hypotassómenoi en pantì phóbōi toîs despótais, ou mónon toîs agathoîs kaì epieikésin allà kaì toîs skolioîs.

19
τοῦτο γὰρ χάρις εἰ διὰ συνείδησιν θεοῦ ὑποφέρει τις λύπας πάσχων ἀδίκως.

toûto gàr cháris ei dià syneídēsin theoû hypophérei tis lýpas páschōn adíkōs.

20
ποῖον γὰρ κλέος εἰ ἁμαρτάνοντες καὶ κολαφιζόμενοι ὑπομενεῖτε; ἀλλ’ εἰ ἀγαθοποιοῦντες καὶ πάσχοντες ὑπομενεῖτε, τοῦτο χάρις παρὰ θεῷ.

poîon gàr kléos ei hamartánontes kaì kolaphizómenoi hypomeneîte? all’ ei agathopoioûntes kaì páschontes hypomeneîte, toûto cháris parà theō̂i.

21
εἰς τοῦτο γὰρ ἐκλήθητε, ὅτι καὶ Χριστὸς ἔπαθεν ὑπὲρ ὑμῶν, ὑμῖν ὑπολιμπάνων ὑπογραμμὸν ἵνα ἐπακολουθήσητε τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ·

eis toûto gàr eklḗthēte, hóti kaì Christòs épathen hypèr hymō̂n, hymîn hypolimpánōn hypogrammòn hína epakolouthḗsēte toîs íchnesin autoû:

22
ὃς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ·

hòs hamartían ouk epoíēsen oudè heuréthē dólos en tō̂i stómati autoû:

23
ὃς λοιδορούμενος οὐκ ἀντελοιδόρει, πάσχων οὐκ ἠπείλει, παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δικαίως·

hòs loidoroúmenos ouk anteloidórei, páschōn ouk ēpeílei, paredídou dè tō̂i krínonti dikaíōs:

24
ὃς τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν αὐτὸς ἀνήνεγκεν ἐν τῷ σώματι αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ξύλον, ἵνα ταῖς ἁμαρτίαις ἀπογενόμενοι τῇ δικαιοσύνῃ ζήσωμεν· οὗ τῷ μώλωπι ἰάθητε.

hòs tàs hamartías hēmō̂n autòs anḗnenken en tō̂i sṓmati autoû epì tò xýlon, hína taîs hamartíais apogenómenoi tē̂i dikaiosýnēi zḗsōmen: hoû tō̂i mṓlōpi iáthēte.

25
ἦτε γὰρ ὡς πρόβατα πλανώμενοι, ἀλλὰ ἐπεστράφητε νῦν ἐπὶ τὸν ποιμένα καὶ ἐπίσκοπον τῶν ψυχῶν ὑμῶν.

ē̂te gàr hōs próbata planṓmenoi, allà epestráphēte nŷn epì tòn poiména kaì epískopon tō̂n psychō̂n hymō̂n.