Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum 1 Thessaloniciens 3

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
Διὸ μηκέτι στέγοντες εὐδοκήσαμεν καταλειφθῆναι ἐν ’Αθήναις μόνοι,

Diò mēkéti stégontes eudokḗsamen kataleiphthē̂nai en ’Athḗnais mónoi,

2
καὶ ἐπέμψαμεν Τιμόθεον, τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν καὶ συνεργὸν τοῦ θεοῦ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ τοῦ Χριστοῦ, εἰς τὸ στηρίξαι ὑμᾶς καὶ παρακαλέσαι ὑπὲρ τῆς πίστεως ὑμῶν

kaì epémpsamen Timótheon, tòn adelphòn hēmō̂n kaì synergòn toû theoû en tō̂i euangelíōi toû Christoû, eis tò stēríxai hymâs kaì parakalésai hypèr tē̂s písteōs hymō̂n

3
τὸ μηδένα σαίνεσθαι ἐν ταῖς θλίψεσιν ταύταις. αὐτοὶ γὰρ οἴδατε ὅτι εἰς τοῦτο κείμεθα·

tò mēdéna saínesthai en taîs thlípsesin taútais. autoì gàr oídate hóti eis toûto keímetha:

4
καὶ γὰρ ὅτε πρὸς ὑμᾶς ἦμεν, προελέγομεν ὑμῖν ὅτι μέλλομεν θλίβεσθαι, καθὼς καὶ ἐγένετο καὶ οἴδατε.

kaì gàr hóte pròs hymâs ē̂men, proelégomen hymîn hóti méllomen thlíbesthai, kathṑs kaì egéneto kaì oídate.

5
διὰ τοῦτο κἀγὼ μηκέτι στέγων ἔπεμψα εἰς τὸ γνῶναι τὴν πίστιν ὑμῶν, μή πως ἐπείρασεν ὑμᾶς ὁ πειράζων καὶ εἰς κενὸν γένηται ὁ κόπος ἡμῶν.

dià toûto kagṑ mēkéti stégōn épempsa eis tò gnō̂nai tḕn pístin hymō̂n, mḗ pōs epeírasen hymâs ho peirázōn kaì eis kenòn génētai ho kópos hēmō̂n.

6
῎Αρτι δὲ ἐλθόντος Τιμοθέου πρὸς ἡμᾶς ἀφ’ ὑμῶν καὶ εὐαγγελισαμένου ἡμῖν τὴν πίστιν καὶ τὴν ἀγάπην ὑμῶν, καὶ ὅτι ἔχετε μνείαν ἡμῶν ἀγαθὴν πάντοτε, ἐπιποθοῦντες ἡμᾶς ἰδεῖν καθάπερ καὶ ἡμεῖς ὑμᾶς,

῎Arti dè elthóntos Timothéou pròs hēmâs aph’ hymō̂n kaì euangelisaménou hēmîn tḕn pístin kaì tḕn agápēn hymō̂n, kaì hóti échete mneían hēmō̂n agathḕn pántote, epipothoûntes hēmâs ideîn katháper kaì hēmeîs hymâs,

7
διὰ τοῦτο παρεκλήθημεν, ἀδελφοί, ἐφ’ ὑμῖν ἐπὶ πάσῃ τῇ ἀνάγκῃ καὶ θλίψει ἡμῶν διὰ τῆς ὑμῶν πίστεως,

dià toûto pareklḗthēmen, adelphoí, eph’ hymîn epì pásēi tē̂i anánkēi kaì thlípsei hēmō̂n dià tē̂s hymō̂n písteōs,

8
ὅτι νῦν ζῶμεν ἐὰν ὑμεῖς στήκετε ἐν κυρίῳ.

hóti nŷn zō̂men eàn hymeîs stḗkete en kyríōi.

9
τίνα γὰρ εὐχαριστίαν δυνάμεθα τῷ θεῷ ἀνταποδοῦναι περὶ ὑμῶν ἐπὶ πάσῃ τῇ χαρᾷ ᾗ χαίρομεν δι’ ὑμᾶς ἔμπροσθεν τοῦ θεοῦ ἡμῶν,

tína gàr eucharistían dynámetha tō̂i theō̂i antapodoûnai perì hymō̂n epì pásēi tē̂i charā̂i hē̂i chaíromen di’ hymâs émprosthen toû theoû hēmō̂n,

10
νυκτὸς καὶ ἡμέρας ὑπερεκπερισσοῦ δεόμενοι εἰς τὸ ἰδεῖν ὑμῶν τὸ πρόσωπον καὶ καταρτίσαι τὰ ὑστερήματα τῆς πίστεως ὑμῶν;

nyktòs kaì hēméras hyperekperissoû deómenoi eis tò ideîn hymō̂n tò prósōpon kaì katartísai tà hysterḗmata tē̂s písteōs hymō̂n?

11
Αὐτὸς δὲ ὁ θεὸς καὶ πατὴρ ἡμῶν καὶ ὁ κύριος ἡμῶν ’Ιησοῦς κατευθύναι τὴν ὁδὸν ἡμῶν πρὸς ὑμᾶς·

Autòs dè ho theòs kaì patḕr hēmō̂n kaì ho kýrios hēmō̂n ’Iēsoûs kateuthýnai tḕn hodòn hēmō̂n pròs hymâs:

12
ὑμᾶς δὲ ὁ κύριος πλεονάσαι καὶ περισσεύσαι τῇ ἀγάπῃ εἰς ἀλλήλους καὶ εἰς πάντας, καθάπερ καὶ ἡμεῖς εἰς ὑμᾶς,

hymâs dè ho kýrios pleonásai kaì perisseúsai tē̂i agápēi eis allḗlous kaì eis pántas, katháper kaì hēmeîs eis hymâs,

13
εἰς τὸ στηρίξαι ὑμῶν τὰς καρδίας ἀμέμπτους ἐν ἁγιωσύνῃ ἔμπροσθεν τοῦ θεοῦ καὶ πατρὸς ἡμῶν ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ κυρίου ἡμῶν ’Ιησοῦ μετὰ πάντων τῶν ἁγίων αὐτοῦ.

eis tò stēríxai hymō̂n tàs kardías amémptous en hagiōsýnēi émprosthen toû theoû kaì patròs hēmō̂n en tē̂i parousíāi toû kyríou hēmō̂n ’Iēsoû metà pántōn tō̂n hagíōn autoû.