Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum 2 Corinthiens 7

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
ταύτας οὖν ἔχοντες τὰς ἐπαγγελίας, ἀγαπητοί, καθαρίσωμεν ἑαυτοὺς ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ σαρκὸς καὶ πνεύματος, ἐπιτελοῦντες ἁγιωσύνην ἐν φόβῳ θεοῦ.

taútas oûn échontes tàs epangelías, agapētoí, katharísōmen heautoùs apò pantòs molysmoû sarkòs kaì pneúmatos, epiteloûntes hagiōsýnēn en phóbōi theoû.

2
Χωρήσατε ἡμᾶς· οὐδένα ἠδικήσαμεν, οὐδένα ἐφθείραμεν, οὐδένα ἐπλεονεκτήσαμεν.

Chōrḗsate hēmâs: oudéna ēdikḗsamen, oudéna ephtheíramen, oudéna epleonektḗsamen.

3
πρὸς κατάκρισιν οὐ λέγω, προείρηκα γὰρ ὅτι ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν ἐστε εἰς τὸ συναποθανεῖν καὶ συζῆν.

pròs katákrisin ou légō, proeírēka gàr hóti en taîs kardíais hēmō̂n este eis tò synapothaneîn kaì syzē̂n.

4
πολλή μοι παρρησία πρὸς ὑμᾶς, πολλή μοι καύχησις ὑπὲρ ὑμῶν· πεπλήρωμαι τῇ παρακλήσει, ὑπερπερισσεύομαι τῇ χαρᾷ ἐπὶ πάσῃ τῇ θλίψει ἡμῶν.

pollḗ moi parrēsía pròs hymâs, pollḗ moi kaúchēsis hypèr hymō̂n: peplḗrōmai tē̂i paraklḗsei, hyperperisseúomai tē̂i charā̂i epì pásēi tē̂i thlípsei hēmō̂n.

5
Καὶ γὰρ ἐλθόντων ἡμῶν εἰς Μακεδονίαν οὐδεμίαν ἔσχηκεν ἄνεσιν ἡ σὰρξ ἡμῶν, ἀλλ’ ἐν παντὶ θλιβόμενοι – ἔξωθεν μάχαι, ἔσωθεν φόβοι.

Kaì gàr elthóntōn hēmō̂n eis Makedonían oudemían éschēken ánesin hē sàrx hēmō̂n, all’ en pantì thlibómenoi – éxōthen máchai, ésōthen phóboi.

6
ἀλλ’ ὁ παρακαλῶν τοὺς ταπεινοὺς παρεκάλεσεν ἡμᾶς ὁ θεὸς ἐν τῇ παρουσίᾳ Τίτου·

all’ ho parakalō̂n toùs tapeinoùs parekálesen hēmâs ho theòs en tē̂i parousíāi Títou:

7
οὐ μόνον δὲ ἐν τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ παρακλήσει ᾗ παρεκλήθη ἐφ’ ὑμῖν, ἀναγγέλλων ἡμῖν τὴν ὑμῶν ἐπιπόθησιν, τὸν ὑμῶν ὀδυρμόν, τὸν ὑμῶν ζῆλον ὑπὲρ ἐμοῦ, ὥστε με μᾶλλον χαρῆναι.

ou mónon dè en tē̂i parousíāi autoû allà kaì en tē̂i paraklḗsei hē̂i pareklḗthē eph’ hymîn, anangéllōn hēmîn tḕn hymō̂n epipóthēsin, tòn hymō̂n odyrmón, tòn hymō̂n zē̂lon hypèr emoû, hṓste me mâllon charē̂nai.

8
ὅτι εἰ καὶ ἐλύπησα ὑμᾶς ἐν τῇ ἐπιστολῇ, οὐ μεταμέλομαι· εἰ καὶ μετεμελόμην (βλέπω ὅτι ἡ ἐπιστολὴ ἐκείνη εἰ καὶ πρὸς ὥραν ἐλύπησεν ὑμᾶς),

hóti ei kaì elýpēsa hymâs en tē̂i epistolē̂i, ou metamélomai: ei kaì metemelómēn (blépō hóti hē epistolḕ ekeínē ei kaì pròs hṓran elýpēsen hymâs),

9
νῦν χαίρω, οὐχ ὅτι ἐλυπήθητε, ἀλλ’ ὅτι ἐλυπήθητε εἰς μετάνοιαν· ἐλυπήθητε γὰρ κατὰ θεόν, ἵνα ἐν μηδενὶ ζημιωθῆτε ἐξ ἡμῶν.

nŷn chaírō, ouch hóti elypḗthēte, all’ hóti elypḗthēte eis metánoian: elypḗthēte gàr katà theón, hína en mēdenì zēmiōthē̂te ex hēmō̂n.

10
ἡ γὰρ κατὰ θεὸν λύπη μετάνοιαν εἰς σωτηρίαν ἀμεταμέλητον ἐργάζεται· ἡ δὲ τοῦ κόσμου λύπη θάνατον κατεργάζεται.

hē gàr katà theòn lýpē metánoian eis sōtērían ametamélēton ergázetai: hē dè toû kósmou lýpē thánaton katergázetai.

11
ἰδοὺ γὰρ αὐτὸ τοῦτο τὸ κατὰ θεὸν λυπηθῆναι πόσην κατειργάσατο ὑμῖν σπουδήν, ἀλλὰ ἀπολογίαν, ἀλλὰ ἀγανάκτησιν, ἀλλὰ φόβον, ἀλλὰ ἐπιπόθησιν, ἀλλὰ ζῆλον, ἀλλὰ ἐκδίκησιν· ἐν παντὶ συνεστήσατε ἑαυτοὺς ἁγνοὺς εἶναι τῷ πράγματι.

idoù gàr autò toûto tò katà theòn lypēthē̂nai pósēn kateirgásato hymîn spoudḗn, allà apologían, allà aganáktēsin, allà phóbon, allà epipóthēsin, allà zē̂lon, allà ekdíkēsin: en pantì synestḗsate heautoùs hagnoùs eînai tō̂i prágmati.

12
ἄρα εἰ καὶ ἔγραψα ὑμῖν, οὐχ ἕνεκεν τοῦ ἀδικήσαντος, οὐδὲ ἕνεκεν τοῦ ἀδικηθέντος, ἀλλ’ ἕνεκεν τοῦ φανερωθῆναι τὴν σπουδὴν ὑμῶν τὴν ὑπὲρ ἡμῶν πρὸς ὑμᾶς ἐνώπιον τοῦ θεοῦ.

ára ei kaì égrapsa hymîn, ouch héneken toû adikḗsantos, oudè héneken toû adikēthéntos, all’ héneken toû phanerōthē̂nai tḕn spoudḕn hymō̂n tḕn hypèr hēmō̂n pròs hymâs enṓpion toû theoû.

13
διὰ τοῦτο παρακεκλήμεθα. ’Επὶ δὲ τῇ παρακλήσει ἡμῶν περισσοτέρως μᾶλλον ἐχάρημεν ἐπὶ τῇ χαρᾷ Τίτου, ὅτι ἀναπέπαυται τὸ πνεῦμα αὐτοῦ ἀπὸ πάντων ὑμῶν·

dià toûto parakeklḗmetha. ’Epì dè tē̂i paraklḗsei hēmō̂n perissotérōs mâllon echárēmen epì tē̂i charā̂i Títou, hóti anapépautai tò pneûma autoû apò pántōn hymō̂n:

14
ὅτι εἴ τι αὐτῷ ὑπὲρ ὑμῶν κεκαύχημαι οὐ κατῃσχύνθην, ἀλλ’ ὡς πάντα ἐν ἀληθείᾳ ἐλαλήσαμεν ὑμῖν, οὕτως καὶ ἡ καύχησις ἡμῶν ἡ ἐπὶ Τίτου ἀλήθεια ἐγενήθη.

hóti eí ti autō̂i hypèr hymō̂n kekaúchēmai ou katēischýnthēn, all’ hōs pánta en alētheíāi elalḗsamen hymîn, hoútōs kaì hē kaúchēsis hēmō̂n hē epì Títou alḗtheia egenḗthē.

15
καὶ τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ περισσοτέρως εἰς ὑμᾶς ἐστιν ἀναμιμνῃσκομένου τὴν πάντων ὑμῶν ὑπακοήν, ὡς μετὰ φόβου καὶ τρόμου ἐδέξασθε αὐτόν.

kaì tà splánchna autoû perissotérōs eis hymâs estin anamimnēiskoménou tḕn pántōn hymō̂n hypakoḗn, hōs metà phóbou kaì trómou edéxasthe autón.

16
χαίρω ὅτι ἐν παντὶ θαρρῶ ἐν ὑμῖν.

chaírō hóti en pantì tharrō̂ en hymîn.