Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum Actes 11

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
῎Ηκουσαν δὲ οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ ἀδελφοὶ οἱ ὄντες κατὰ τὴν ’Ιουδαίαν ὅτι καὶ τὰ ἔθνη ἐδέξαντο τὸν λόγον τοῦ θεοῦ.

῎Ēkousan dè hoi apóstoloi kaì hoi adelphoì hoi óntes katà tḕn ’Ioudaían hóti kaì tà éthnē edéxanto tòn lógon toû theoû.

2
ὅτε δὲ ἀνέβη Πέτρος εἰς ’Ιερουσαλήμ, διεκρίνοντο πρὸς αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς

hóte dè anébē Pétros eis ’Ierousalḗm, diekrínonto pròs autòn hoi ek peritomē̂s

3
λέγοντες ὅτι Εἰσῆλθες πρὸς ἄνδρας ἀκροβυστίαν ἔχοντας καὶ συνέφαγες αὐτοῖς.

légontes hóti Eisē̂lthes pròs ándras akrobystían échontas kaì synéphages autoîs.

4
ἀρξάμενος δὲ Πέτρος ἐξετίθετο αὐτοῖς καθεξῆς λέγων,

arxámenos dè Pétros exetítheto autoîs kathexē̂s légōn,

5
’Εγὼ ἤμην ἐν πόλει ’Ιόππῃ προσευχόμενος καὶ εἶδον ἐν ἐκστάσει ὅραμα, καταβαῖνον σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην τέσσαρσιν ἀρχαῖς καθιεμένην ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἦλθεν ἄχρι ἐμοῦ·

’Egṑ ḗmēn en pólei ’Ióppēi proseuchómenos kaì eîdon en ekstásei hórama, katabaînon skeûós ti hōs othónēn megálēn téssarsin archaîs kathieménēn ek toû ouranoû, kaì ē̂lthen áchri emoû:

6
εἰς ἣν ἀτενίσας κατενόουν καὶ εἶδον τὰ τετράποδα τῆς γῆς καὶ τὰ θηρία καὶ τὰ ἑρπετὰ καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ.

eis hḕn atenísas katenóoun kaì eîdon tà tetrápoda tē̂s gē̂s kaì tà thēría kaì tà herpetà kaì tà peteinà toû ouranoû.

7
ἤκουσα δὲ καὶ φωνῆς λεγούσης μοι, ’Αναστάς, Πέτρε, θῦσον καὶ φάγε.

ḗkousa dè kaì phōnē̂s legoúsēs moi, ’Anastás, Pétre, thŷson kaì pháge.

8
εἶπον δέ, Μηδαμῶς, κύριε, ὅτι κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον οὐδέποτε εἰσῆλθεν εἰς τὸ στόμα μου.

eîpon dé, Mēdamō̂s, kýrie, hóti koinòn ḕ akátharton oudépote eisē̂lthen eis tò stóma mou.

9
ἀπεκρίθη δὲ φωνὴ ἐκ δευτέρου ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, ῝Α ὁ θεὸς ἐκαθάρισεν σὺ μὴ κοίνου.

apekríthē dè phōnḕ ek deutérou ek toû ouranoû, ῝A ho theòs ekathárisen sỳ mḕ koínou.

10
τοῦτο δὲ ἐγένετο ἐπὶ τρίς, καὶ ἀνεσπάσθη πάλιν ἅπαντα εἰς τὸν οὐρανόν.

toûto dè egéneto epì trís, kaì anespásthē pálin hápanta eis tòn ouranón.

11
καὶ ἰδοὺ ἐξαυτῆς τρεῖς ἄνδρες ἐπέστησαν ἐπὶ τὴν οἰκίαν ἐν ᾗ ἤμην, ἀπεσταλμένοι ἀπὸ Καισαρείας πρός με.

kaì idoù exautē̂s treîs ándres epéstēsan epì tḕn oikían en hē̂i ḗmēn, apestalménoi apò Kaisareías prós me.

12
εἶπεν δὲ τὸ πνεῦμά μοι συνελθεῖν αὐτοῖς μηδὲν διακρίναντα. ἦλθον δὲ σὺν ἐμοὶ καὶ οἱ ἓξ ἀδελφοὶ οὗτοι, καὶ εἰσήλθομεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ ἀνδρός.

eîpen dè tò pneûmá moi syneltheîn autoîs mēdèn diakrínanta. ē̂lthon dè sỳn emoì kaì hoi hèx adelphoì hoûtoi, kaì eisḗlthomen eis tòn oîkon toû andrós.

13
ἀπήγγειλεν δὲ ἡμῖν πῶς εἶδεν τὸν ἄγγελον ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ σταθέντα καὶ εἰπόντα, ’Απόστειλον εἰς ’Ιόππην καὶ μετάπεμψαι Σίμωνα τὸν ἐπικαλούμενον Πέτρον,

apḗngeilen dè hēmîn pō̂s eîden tòn ángelon en tō̂i oíkōi autoû stathénta kaì eipónta, ’Apósteilon eis ’Ióppēn kaì metápempsai Símōna tòn epikaloúmenon Pétron,

14
ὃς λαλήσει ῥήματα πρὸς σὲ ἐν οἷς σωθήσῃ σὺ καὶ πᾶς ὁ οἶκός σου.

hòs lalḗsei rhḗmata pròs sè en hoîs sōthḗsēi sỳ kaì pâs ho oîkós sou.

15
ἐν δὲ τῷ ἄρξασθαί με λαλεῖν ἐπέπεσεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπ’ αὐτοὺς ὥσπερ καὶ ἐφ’ ἡμᾶς ἐν ἀρχῇ.

en dè tō̂i árxasthaí me laleîn epépesen tò pneûma tò hágion ep’ autoùs hṓsper kaì eph’ hēmâs en archē̂i.

16
ἐμνήσθην δὲ τοῦ ῥήματος τοῦ κυρίου ὡς ἔλεγεν, ’Ιωάννης μὲν ἐβάπτισεν ὕδατι, ὑμεῖς δὲ βαπτισθήσεσθε ἐν πνεύματι ἁγίῳ.

emnḗsthēn dè toû rhḗmatos toû kyríou hōs élegen, ’Iōánnēs mèn ebáptisen hýdati, hymeîs dè baptisthḗsesthe en pneúmati hagíōi.

17
εἰ οὖν τὴν ἴσην δωρεὰν ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ θεὸς ὡς καὶ ἡμῖν πιστεύσασιν ἐπὶ τὸν κύριον ’Ιησοῦν Χριστόν, ἐγὼ τίς ἤμην δυνατὸς κωλῦσαι τὸν θεόν;

ei oûn tḕn ísēn dōreàn édōken autoîs ho theòs hōs kaì hēmîn pisteúsasin epì tòn kýrion ’Iēsoûn Christón, egṑ tís ḗmēn dynatòs kōlŷsai tòn theón?

18
ἀκούσαντες δὲ ταῦτα ἡσύχασαν καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν λέγοντες, ῎Αρα καὶ τοῖς ἔθνεσιν ὁ θεὸς τὴν μετάνοιαν εἰς ζωὴν ἔδωκεν.

akoúsantes dè taûta hēsýchasan kaì edóxasan tòn theòn légontes, ῎Ara kaì toîs éthnesin ho theòs tḕn metánoian eis zōḕn édōken.

19
Οἱ μὲν οὖν διασπαρέντες ἀπὸ τῆς θλίψεως τῆς γενομένης ἐπὶ Στεφάνῳ διῆλθον ἕως Φοινίκης καὶ Κύπρου καὶ ’Αντιοχείας, μηδενὶ λαλοῦντες τὸν λόγον εἰ μὴ μόνον ’Ιουδαίοις.

Hoi mèn oûn diasparéntes apò tē̂s thlípseōs tē̂s genoménēs epì Stephánōi diē̂lthon héōs Phoiníkēs kaì Kýprou kaì ’Antiocheías, mēdenì laloûntes tòn lógon ei mḕ mónon ’Ioudaíois.

20
ἦσαν δέ τινες ἐξ αὐτῶν ἄνδρες Κύπριοι καὶ Κυρηναῖοι, οἵτινες ἐλθόντες εἰς ’Αντιόχειαν ἐλάλουν καὶ πρὸς τοὺς ῞Ελληνας, εὐαγγελιζόμενοι τὸν κύριον ’Ιησοῦν.

ē̂san dé tines ex autō̂n ándres Kýprioi kaì Kyrēnaîoi, hoítines elthóntes eis ’Antiócheian eláloun kaì pròs toùs ῞Ellēnas, euangelizómenoi tòn kýrion ’Iēsoûn.

21
καὶ ἦν χεὶρ κυρίου μετ’ αὐτῶν, πολύς τε ἀριθμὸς ὁ πιστεύσας ἐπέστρεψεν ἐπὶ τὸν κύριον.

kaì ē̂n cheìr kyríou met’ autō̂n, polýs te arithmòs ho pisteúsas epéstrepsen epì tòn kýrion.

22
ἠκούσθη δὲ ὁ λόγος εἰς τὰ ὦτα τῆς ἐκκλησίας τῆς οὔσης ἐν ’Ιερουσαλὴμ περὶ αὐτῶν, καὶ ἐξαπέστειλαν Βαρναβᾶν ἕως ’Αντιοχείας·

ēkoústhē dè ho lógos eis tà ō̂ta tē̂s ekklēsías tē̂s oúsēs en ’Ierousalḕm perì autō̂n, kaì exapésteilan Barnabân héōs ’Antiocheías:

23
ὃς παραγενόμενος καὶ ἰδὼν τὴν χάριν [τὴν] τοῦ θεοῦ ἐχάρη καὶ παρεκάλει πάντας τῇ προθέσει τῇ καρδίας προσμένειν τῷ κυρίῳ,

hòs paragenómenos kaì idṑn tḕn chárin [tḕn] toû theoû echárē kaì parekálei pántas tē̂i prothései tē̂i kardías prosménein tō̂i kyríōi,

24
ὅτι ἦν ἀνὴρ ἀγαθὸς καὶ πλήρης πνεύματος ἁγίου καὶ πίστεως. καὶ προσετέθη ὄχλος ἱκανὸς τῷ κυρίῳ.

hóti ē̂n anḕr agathòs kaì plḗrēs pneúmatos hagíou kaì písteōs. kaì prosetéthē óchlos hikanòs tō̂i kyríōi.

25
ἐξῆλθεν δὲ εἰς Ταρσὸν ἀναζητῆσαι Σαῦλον,

exē̂lthen dè eis Tarsòn anazētē̂sai Saûlon,

26
καὶ εὑρὼν ἤγαγεν εἰς ’Αντιόχειαν. ἐγένετο δὲ αὐτοῖς καὶ ἐνιαυτὸν ὅλον συναχθῆναι ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ καὶ διδάξαι ὄχλον ἱκανόν, χρηματίσαι τε πρώτως ἐν ’Αντιοχείᾳ τοὺς μαθητὰς Χριστιανούς.

kaì heurṑn ḗgagen eis ’Antiócheian. egéneto dè autoîs kaì eniautòn hólon synachthē̂nai en tē̂i ekklēsíāi kaì didáxai óchlon hikanón, chrēmatísai te prṓtōs en ’Antiocheíāi toùs mathētàs Christianoús.

27
’Εν ταύταις δὲ ταῖς ἡμέραις κατῆλθον ἀπὸ ‘Ιεροσολύμων προφῆται εἰς ’Αντιόχειαν·

’En taútais dè taîs hēmérais katē̂lthon apò ‘Ierosolýmōn prophē̂tai eis ’Antiócheian:

28
ἀναστὰς δὲ εἷς ἐξ αὐτῶν ὀνόματι ῞Αγαβος ἐσήμανεν διὰ τοῦ πνεύματος λιμὸν μεγάλην μέλλειν ἔσεσθαι ἐφ’ ὅλην τὴν οἰκουμένην· ἥτις ἐγένετο ἐπὶ Κλαυδίου.

anastàs dè heîs ex autō̂n onómati ῞Agabos esḗmanen dià toû pneúmatos limòn megálēn méllein ésesthai eph’ hólēn tḕn oikouménēn: hḗtis egéneto epì Klaudíou.

29
τῶν δὲ μαθητῶν καθὼς εὐπορεῖτό τις ὥρισαν ἕκαστος αὐτῶν εἰς διακονίαν πέμψαι τοῖς κατοικοῦσιν ἐν τῇ ’Ιουδαίᾳ ἀδελφοῖς·

tō̂n dè mathētō̂n kathṑs euporeîtó tis hṓrisan hékastos autō̂n eis diakonían pémpsai toîs katoikoûsin en tē̂i ’Ioudaíāi adelphoîs:

30
ὃ καὶ ἐποίησαν ἀποστείλαντες πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους διὰ χειρὸς Βαρναβᾶ καὶ Σαύλου.

hò kaì epoíēsan aposteílantes pròs toùs presbytérous dià cheiròs Barnabâ kaì Saúlou.