Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum Actes 14, 28

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
’Εγένετο δὲ ἐν ’Ικονίῳ κατὰ τὸ αὐτὸ εἰσελθεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν συναγωγὴν τῶν ’Ιουδαίων καὶ λαλῆσαι οὕτως ὥστε πιστεῦσαι ’Ιουδαίων τε καὶ ‘Ελλήνων πολὺ πλῆθος.

’Egéneto dè en ’Ikoníōi katà tò autò eiseltheîn autoùs eis tḕn synagōgḕn tō̂n ’Ioudaíōn kaì lalē̂sai hoútōs hṓste pisteûsai ’Ioudaíōn te kaì ‘Ellḗnōn polỳ plē̂thos.

2
οἱ δὲ ἀπειθήσαντες ’Ιουδαῖοι ἐπήγειραν καὶ ἐκάκωσαν τὰς ψυχὰς τῶν ἐθνῶν κατὰ τῶν ἀδελφῶν.

hoi dè apeithḗsantes ’Ioudaîoi epḗgeiran kaì ekákōsan tàs psychàs tō̂n ethnō̂n katà tō̂n adelphō̂n.

3
ἱκανὸν μὲν οὖν χρόνον διέτριψαν παρρησιαζόμενοι ἐπὶ τῷ κυρίῳ τῷ μαρτυροῦντι τῷ λόγῳ τῆς χάριτος αὐτοῦ, διδόντι σημεῖα καὶ τέρατα γίνεσθαι διὰ τῶν χειρῶν αὐτῶν.

hikanòn mèn oûn chrónon diétripsan parrēsiazómenoi epì tō̂i kyríōi tō̂i martyroûnti tō̂i lógōi tē̂s cháritos autoû, didónti sēmeîa kaì térata gínesthai dià tō̂n cheirō̂n autō̂n.

4
ἐσχίσθη δὲ τὸ πλῆθος τῆς πόλεως, καὶ οἱ μὲν ἦσαν σὺν τοῖς ’Ιουδαίοις οἱ δὲ σὺν τοῖς ἀποστόλοις.

eschísthē dè tò plē̂thos tē̂s póleōs, kaì hoi mèn ē̂san sỳn toîs ’Ioudaíois hoi dè sỳn toîs apostólois.

5
ὡς δὲ ἐγένετο ὁρμὴ τῶν ἐθνῶν τε καὶ ’Ιουδαίων σὺν τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν ὑβρίσαι καὶ λιθοβολῆσαι αὐτούς,

hōs dè egéneto hormḕ tō̂n ethnō̂n te kaì ’Ioudaíōn sỳn toîs árchousin autō̂n hybrísai kaì lithobolē̂sai autoús,

6
συνιδόντες κατέφυγον εἰς τὰς πόλεις τῆς Λυκαονίας Λύστραν καὶ Δέρβην καὶ τὴν περίχωρον,

synidóntes katéphygon eis tàs póleis tē̂s Lykaonías Lýstran kaì Dérbēn kaì tḕn períchōron,

7
κἀκεῖ εὐαγγελιζόμενοι ἦσαν.

kakeî euangelizómenoi ē̂san.

8
Καί τις ἀνὴρ ἀδύνατος ἐν Λύστροις τοῖς ποσὶν ἐκάθητο, χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτοῦ, ὃς οὐδέποτε περιεπάτησεν.

Kaí tis anḕr adýnatos en Lýstrois toîs posìn ekáthēto, chōlòs ek koilías mētròs autoû, hòs oudépote periepátēsen.

9
οὗτος ἤκουσεν τοῦ Παύλου λαλοῦντος· ὃς ἀτενίσας αὐτῷ καὶ ἰδὼν ὅτι ἔχει πίστιν τοῦ σωθῆναι

hoûtos ḗkousen toû Paúlou laloûntos: hòs atenísas autō̂i kaì idṑn hóti échei pístin toû sōthē̂nai

10
εἶπεν μεγάλῃ φωνῇ, ’Ανάστηθι ἐπὶ τοὺς πόδας σου ὀρθός. καὶ ἥλατο καὶ περιεπάτει.

eîpen megálēi phōnē̂i, ’Anástēthi epì toùs pódas sou orthós. kaì hḗlato kaì periepátei.

11
οἵ τε ὄχλοι ἰδόντες ὃ ἐποίησεν Παῦλος ἐπῆραν τὴν φωνὴν αὐτῶν Λυκαονιστὶ λέγοντες, Οἱ θεοὶ ὁμοιωθέντες ἀνθρώποις κατέβησαν πρὸς ἡμᾶς·

hoí te óchloi idóntes hò epoíēsen Paûlos epē̂ran tḕn phōnḕn autō̂n Lykaonistì légontes, Hoi theoì homoiōthéntes anthrṓpois katébēsan pròs hēmâs:

12
ἐκάλουν τε τὸν Βαρναβᾶν Δία, τὸν δὲ Παῦλον ‘Ερμῆν, ἐπειδὴ αὐτὸς ἦν ὁ ἡγούμενος τοῦ λόγου.

ekáloun te tòn Barnabân Día, tòn dè Paûlon ‘Ermē̂n, epeidḕ autòs ē̂n ho hēgoúmenos toû lógou.

13
ὅ τε ἱερεὺς τοῦ Διὸς τοῦ ὄντος πρὸ τῆς πόλεως ταύρους καὶ στέμματα ἐπὶ τοὺς πυλῶνας ἐνέγκας σὺν τοῖς ὄχλοις ἤθελεν θύειν.

hó te hiereùs toû Diòs toû óntos prò tē̂s póleōs taúrous kaì stémmata epì toùs pylō̂nas enénkas sỳn toîs óchlois ḗthelen thýein.

14
ἀκούσαντες δὲ οἱ ἀπόστολοι Βαρναβᾶς καὶ Παῦλος, διαρρήξαντες τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐξεπήδησαν εἰς τὸν ὄχλον, κράζοντες

akoúsantes dè hoi apóstoloi Barnabâs kaì Paûlos, diarrḗxantes tà himátia autō̂n exepḗdēsan eis tòn óchlon, krázontes

15
καὶ λέγοντες, ῎Ανδρες, τί ταῦτα ποιεῖτε; καὶ ἡμεῖς ὁμοιοπαθεῖς ἐσμεν ὑμῖν ἄνθρωποι, εὐαγγελιζόμενοι ὑμᾶς ἀπὸ τούτων τῶν ματαίων ἐπιστρέφειν ἐπὶ θεὸν ζῶντα ὃς ἐποίησεν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς·

kaì légontes, ῎Andres, tí taûta poieîte? kaì hēmeîs homoiopatheîs esmen hymîn ánthrōpoi, euangelizómenoi hymâs apò toútōn tō̂n mataíōn epistréphein epì theòn zō̂nta hòs epoíēsen tòn ouranòn kaì tḕn gē̂n kaì tḕn thálassan kaì pánta tà en autoîs:

16
ὃς ἐν ταῖς παρῳχημέναις γενεαῖς εἴασεν πάντα τὰ ἔθνη πορεύεσθαι ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν·

hòs en taîs parōichēménais geneaîs eíasen pánta tà éthnē poreúesthai taîs hodoîs autō̂n:

17
καίτοι οὐκ ἀμάρτυρον αὑτὸν ἀφῆκεν ἀγαθουργῶν, οὐρανόθεν ὑμῖν ὑετοὺς διδοὺς καὶ καιροὺς καρποφόρους, ἐμπιπλῶν τροφῆς καὶ εὐφροσύνης τὰς καρδίας ὑμῶν.

kaítoi ouk amártyron hautòn aphē̂ken agathourgō̂n, ouranóthen hymîn hyetoùs didoùs kaì kairoùs karpophórous, empiplō̂n trophē̂s kaì euphrosýnēs tàs kardías hymō̂n.

18
καὶ ταῦτα λέγοντες μόλις κατέπαυσαν τοὺς ὄχλους τοῦ μὴ θύειν αὐτοῖς.

kaì taûta légontes mólis katépausan toùs óchlous toû mḕ thýein autoîs.

19
’Επῆλθαν δὲ ἀπὸ ’Αντιοχείας καὶ ’Ικονίου ’Ιουδαῖοι, καὶ πείσαντες τοὺς ὄχλους καὶ λιθάσαντες τὸν Παῦλον ἔσυρον ἔξω τῆς πόλεως, νομίζοντες αὐτὸν τεθνηκέναι.

’Epē̂lthan dè apò ’Antiocheías kaì ’Ikoníou ’Ioudaîoi, kaì peísantes toùs óchlous kaì lithásantes tòn Paûlon ésyron éxō tē̂s póleōs, nomízontes autòn tethnēkénai.

20
κυκλωσάντων δὲ τῶν μαθητῶν αὐτὸν ἀναστὰς εἰσῆλθεν εἰς τὴν πόλιν. καὶ τῇ ἐπαύριον ἐξῆλθεν σὺν τῷ Βαρναβᾷ εἰς Δέρβην.

kyklōsántōn dè tō̂n mathētō̂n autòn anastàs eisē̂lthen eis tḕn pólin. kaì tē̂i epaúrion exē̂lthen sỳn tō̂i Barnabā̂i eis Dérbēn.

21
Εὐαγγελισάμενοί τε τὴν πόλιν ἐκείνην καὶ μαθητεύσαντες ἱκανοὺς ὑπέστρεψαν εἰς τὴν Λύστραν καὶ εἰς ’Ικόνιον καὶ εἰς ’Αντιόχειαν,

Euangelisámenoí te tḕn pólin ekeínēn kaì mathēteúsantes hikanoùs hypéstrepsan eis tḕn Lýstran kaì eis ’Ikónion kaì eis ’Antiócheian,

22
ἐπιστηρίζοντες τὰς ψυχὰς τῶν μαθητῶν, παρακαλοῦντες ἐμμένειν τῇ πίστει, καὶ ὅτι διὰ πολλῶν θλίψεων δεῖ ἡμᾶς εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

epistērízontes tàs psychàs tō̂n mathētō̂n, parakaloûntes emménein tē̂i pístei, kaì hóti dià pollō̂n thlípseōn deî hēmâs eiseltheîn eis tḕn basileían toû theoû.

23
χειροτονήσαντες δὲ αὐτοῖς κατ’ ἐκκλησίαν πρεσβυτέρους προσευξάμενοι μετὰ νηστειῶν παρέθεντο αὐτοὺς τῷ κυρίῳ εἰς ὃν πεπιστεύκεισαν.

cheirotonḗsantes dè autoîs kat’ ekklēsían presbytérous proseuxámenoi metà nēsteiō̂n paréthento autoùs tō̂i kyríōi eis hòn pepisteúkeisan.

24
καὶ διελθόντες τὴν Πισιδίαν ἦλθον εἰς τὴν Παμφυλίαν,

kaì dielthóntes tḕn Pisidían ē̂lthon eis tḕn Pamphylían,

25
καὶ λαλήσαντες ἐν Πέργῃ τὸν λόγον κατέβησαν εἰς ’Αττάλειαν.

kaì lalḗsantes en Pérgēi tòn lógon katébēsan eis ’Attáleian.

26
κἀκεῖθεν ἀπέπλευσαν εἰς ’Αντιόχειαν, ὅθεν ἦσαν παραδεδομένοι τῇ χάριτι τοῦ θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ὃ ἐπλήρωσαν.

kakeîthen apépleusan eis ’Antiócheian, hóthen ē̂san paradedoménoi tē̂i cháriti toû theoû eis tò érgon hò eplḗrōsan.

27
παραγενόμενοι δὲ καὶ συναγαγόντες τὴν ἐκκλησίαν ἀνήγγελλον ὅσα ἐποίησεν ὁ θεὸς μετ’ αὐτῶν καὶ ὅτι ἤνοιξεν τοῖς ἔθνεσιν θύραν πίστεως.

paragenómenoi dè kaì synagagóntes tḕn ekklēsían anḗngellon hósa epoíēsen ho theòs met’ autō̂n kaì hóti ḗnoixen toîs éthnesin thýran písteōs.

28
διέτριβον δὲ χρόνον οὐκ ὀλίγον σὺν τοῖς μαθηταῖς.

diétribon dè chrónon ouk olígon sỳn toîs mathētaîs.