Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum Hébreux 2, 9

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
Διὰ τοῦτο δεῖ περισσοτέρως προσέχειν ἡμᾶς τοῖς ἀκουσθεῖσιν, μήποτε παραρυῶμεν.

Dià toûto deî perissotérōs proséchein hēmâs toîs akoustheîsin, mḗpote pararyō̂men.

2
εἰ γὰρ ὁ δι’ ἀγγέλων λαληθεὶς λόγος ἐγένετο βέβαιος, καὶ πᾶσα παράβασις καὶ παρακοὴ ἔλαβεν ἔνδικον μισθαποδοσίαν,

ei gàr ho di’ angélōn lalētheìs lógos egéneto bébaios, kaì pâsa parábasis kaì parakoḕ élaben éndikon misthapodosían,

3
πῶς ἡμεῖς ἐκφευξόμεθα τηλικαύτης ἀμελήσαντες σωτηρίας; ἥτις, ἀρχὴν λαβοῦσα λαλεῖσθαι διὰ τοῦ κυρίου, ὑπὸ τῶν ἀκουσάντων εἰς ἡμᾶς ἐβεβαιώθη,

pō̂s hēmeîs ekpheuxómetha tēlikaútēs amelḗsantes sōtērías? hḗtis, archḕn laboûsa laleîsthai dià toû kyríou, hypò tō̂n akousántōn eis hēmâs ebebaiṓthē,

4
συνεπιμαρτυροῦντος τοῦ θεοῦ σημείοις τε καὶ τέρασιν καὶ ποικίλαις δυνάμεσιν καὶ πνεύματος ἁγίου μερισμοῖς κατὰ τὴν αὐτοῦ θέλησιν.

synepimartyroûntos toû theoû sēmeíois te kaì térasin kaì poikílais dynámesin kaì pneúmatos hagíou merismoîs katà tḕn autoû thélēsin.

5
Οὐ γὰρ ἀγγέλοις ὑπέταξεν τὴν οἰκουμένην τὴν μέλλουσαν, περὶ ἧς λαλοῦμεν.

Ou gàr angélois hypétaxen tḕn oikouménēn tḕn méllousan, perì hē̂s laloûmen.

6
διεμαρτύρατο δέ πού τις λέγων, Τί ἐστιν ἄνθρωπος ὅτι μιμνῄσκῃ αὐτοῦ, ἢ υἱὸς ἀνθρώπου ὅτι ἐπισκέπτῃ αὐτόν;

diemartýrato dé poú tis légōn, Tí estin ánthrōpos hóti mimnḗiskēi autoû, ḕ hyiòs anthrṓpou hóti episképtēi autón?

7
ἠλάττωσας αὐτὸν βραχύ τι παρ’ ἀγγέλους, δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφάνωσας αὐτόν,

ēláttōsas autòn brachý ti par’ angélous, dóxēi kaì timē̂i estephánōsas autón,

8
πάντα ὑπέταξας ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ. ἐν τῷ γὰρ ὑποτάξαι [αὐτῷ] τὰ πάντα οὐδὲν ἀφῆκεν αὐτῷ ἀνυπότακτον. νῦν δὲ οὔπω ὁρῶμεν αὐτῷ τὰ πάντα ὑποτεταγμένα·

pánta hypétaxas hypokátō tō̂n podō̂n autoû. en tō̂i gàr hypotáxai [autō̂i] tà pánta oudèn aphē̂ken autō̂i anypótakton. nŷn dè oúpō horō̂men autō̂i tà pánta hypotetagména:

9
τὸν δὲ βραχύ τι παρ’ ἀγγέλους ἠλαττωμένον βλέπομεν ’Ιησοῦν διὰ τὸ πάθημα τοῦ θανάτου δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφανωμένον, ὅπως χάριτι θεοῦ ὑπὲρ παντὸς γεύσηται θανάτου.

tòn dè brachý ti par’ angélous ēlattōménon blépomen ’Iēsoûn dià tò páthēma toû thanátou dóxēi kaì timē̂i estephanōménon, hópōs cháriti theoû hypèr pantòs geúsētai thanátou.

10
῎Επρεπεν γὰρ αὐτῷ, δι’ ὃν τὰ πάντα καὶ δι’ οὗ τὰ πάντα, πολλοὺς υἱοὺς εἰς δόξαν ἀγαγόντα τὸν ἀρχηγὸν τῆς σωτηρίας αὐτῶν διὰ παθημάτων τελειῶσαι.

῎Eprepen gàr autō̂i, di’ hòn tà pánta kaì di’ hoû tà pánta, polloùs hyioùs eis dóxan agagónta tòn archēgòn tē̂s sōtērías autō̂n dià pathēmátōn teleiō̂sai.

11
ὁ τε γὰρ ἁγιάζων καὶ οἱ ἁγιαζόμενοι ἐξ ἑνὸς πάντες· δι’ ἣν αἰτίαν οὐκ ἐπαισχύνεται ἀδελφοὺς αὐτοὺς καλεῖν,

ho te gàr hagiázōn kaì hoi hagiazómenoi ex henòs pántes: di’ hḕn aitían ouk epaischýnetai adelphoùs autoùs kaleîn,

12
λέγων, ’Απαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἐν μέσῳ ἐκκλησίας ὑμνήσω σε·

légōn, ’Apangelō̂ tò ónomá sou toîs adelphoîs mou, en mésōi ekklēsías hymnḗsō se:

13
καὶ πάλιν, ’Εγὼ ἔσομαι πεποιθὼς ἐπ’ αὐτῷ· καὶ πάλιν, ’Ιδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἅ μοι ἔδωκεν ὁ θεός.

kaì pálin, ’Egṑ ésomai pepoithṑs ep’ autō̂i: kaì pálin, ’Idoù egṑ kaì tà paidía há moi édōken ho theós.

14
ἐπεὶ οὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκεν αἵματος καὶ σαρκός, καὶ αὐτὸς παραπλησίως μετέσχεν τῶν αὐτῶν, ἵνα διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος ἔχοντα τοῦ θανάτου, τοῦτ’ ἔστιν τὸν διάβολον,

epeì oûn tà paidía kekoinṓnēken haímatos kaì sarkós, kaì autòs paraplēsíōs metéschen tō̂n autō̂n, hína dià toû thanátou katargḗsēi tòn tò krátos échonta toû thanátou, toût’ éstin tòn diábolon,

15
καὶ ἀπαλλάξῃ τούτους, ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας.

kaì apalláxēi toútous, hósoi phóbōi thanátou dià pantòs toû zē̂n énochoi ē̂san douleías.

16
οὐ γὰρ δήπου ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρματος ’Αβραὰμ ἐπιλαμβάνεται.

ou gàr dḗpou angélōn epilambánetai, allà spérmatos ’Abraàm epilambánetai.

17
ὅθεν ὤφειλεν κατὰ πάντα τοῖς ἀδελφοῖς ὁμοιωθῆναι, ἵνα ἐλεήμων γένηται καὶ πιστὸς ἀρχιερεὺς τὰ πρὸς τὸν θεόν, εἰς τὸ ἱλάσκεσθαι τὰς ἁμαρτίας τοῦ λαοῦ·

hóthen ṓpheilen katà pánta toîs adelphoîs homoiōthē̂nai, hína eleḗmōn génētai kaì pistòs archiereùs tà pròs tòn theón, eis tò hiláskesthai tàs hamartías toû laoû:

18
ἐν ᾧ γὰρ πέπονθεν αὐτὸς πειρασθείς, δύναται τοῖς πειραζομένοις βοηθῆσαι.

en hō̂i gàr péponthen autòs peirastheís, dýnatai toîs peirazoménois boēthē̂sai.