Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum Luc 17, 1

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
Εἶπεν δὲ πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, ’Ανένδεκτόν ἐστιν τοῦ τὰ σκάνδαλα μὴ ἐλθεῖν, πλὴν οὐαὶ δι’ οὗ ἔρχεται·

Eîpen dè pròs toùs mathētàs autoû, ’Anéndektón estin toû tà skándala mḕ eltheîn, plḕn ouaì di’ hoû érchetai:

2
λυσιτελεῖ αὐτῷ εἰ λίθος μυλικὸς περίκειται περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ ἔρριπται εἰς τὴν θάλασσαν ἢ ἵνα σκανδαλίσῃ τῶν μικρῶν τούτων ἕνα.

lysiteleî autō̂i ei líthos mylikòs períkeitai perì tòn tráchēlon autoû kaì érriptai eis tḕn thálassan ḕ hína skandalísēi tō̂n mikrō̂n toútōn héna.

3
προσέχετε ἑαυτοῖς. ἐὰν ἁμάρτῃ ὁ ἀδελφός σου ἐπιτίμησον αὐτῷ, καὶ ἐὰν μετανοήσῃ ἄφες αὐτῷ·

proséchete heautoîs. eàn hamártēi ho adelphós sou epitímēson autō̂i, kaì eàn metanoḗsēi áphes autō̂i:

4
καὶ ἐὰν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἁμαρτήσῃ εἰς σὲ καὶ ἑπτάκις ἐπιστρέψῃ πρὸς σὲ λέγων, Μετανοῶ, ἀφήσεις αὐτῷ.

kaì eàn heptákis tē̂s hēméras hamartḗsēi eis sè kaì heptákis epistrépsēi pròs sè légōn, Metanoō̂, aphḗseis autō̂i.

5
Καὶ εἶπαν οἱ ἀπόστολοι τῷ κυρίῳ, Πρόσθες ἡμῖν πίστιν.

Kaì eîpan hoi apóstoloi tō̂i kyríōi, Prósthes hēmîn pístin.

6
εἶπεν δὲ ὁ κύριος, Εἰ ἔχετε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, ἐλέγετε ἂν τῇ συκαμίνῳ [ταύτῃ], ’Εκριζώθητι καὶ φυτεύθητι ἐν τῇ θαλάσσῃ· καὶ ὑπήκουσεν ἂν ὑμῖν.

eîpen dè ho kýrios, Ei échete pístin hōs kókkon sinápeōs, elégete àn tē̂i sykamínōi [taútēi], ’Ekrizṓthēti kaì phyteúthēti en tē̂i thalássēi: kaì hypḗkousen àn hymîn.

7
Τίς δὲ ἐξ ὑμῶν δοῦλον ἔχων ἀροτριῶντα ἢ ποιμαίνοντα, ὃς εἰσελθόντι ἐκ τοῦ ἀγροῦ ἐρεῖ αὐτῷ, Εὐθέως παρελθὼν ἀνάπεσε,

Tís dè ex hymō̂n doûlon échōn arotriō̂nta ḕ poimaínonta, hòs eiselthónti ek toû agroû ereî autō̂i, Euthéōs parelthṑn anápese,

8
ἀλλ’ οὐχὶ ἐρεῖ αὐτῷ, ‘Ετοίμασον τί δειπνήσω, καὶ περιζωσάμενος διακόνει μοι ἕως φάγω καὶ πίω, καὶ μετὰ ταῦτα φάγεσαι καὶ πίεσαι σύ;

all’ ouchì ereî autō̂i, ‘Etoímason tí deipnḗsō, kaì perizōsámenos diakónei moi héōs phágō kaì píō, kaì metà taûta phágesai kaì píesai sý?

9
μὴ ἔχει χάριν τῷ δούλῳ ὅτι ἐποίησεν τὰ διαταχθέντα;

mḕ échei chárin tō̂i doúlōi hóti epoíēsen tà diatachthénta?

10
οὕτως καὶ ὑμεῖς, ὅταν ποιήσητε πάντα τὰ διαταχθέντα ὑμῖν, λέγετε ὅτι δοῦλοι ἀχρεῖοί ἐσμεν, ὃ ὠφείλομεν ποιῆσαι πεποιήκαμεν.

hoútōs kaì hymeîs, hótan poiḗsēte pánta tà diatachthénta hymîn, légete hóti doûloi achreîoí esmen, hò ōpheílomen poiē̂sai pepoiḗkamen.

11
Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ πορεύεσθαι εἰς ’Ιερουσαλὴμ καὶ αὐτὸς διήρχετο διὰ μέσον Σαμαρείας καὶ Γαλιλαίας.

Kaì egéneto en tō̂i poreúesthai eis ’Ierousalḕm kaì autòs diḗrcheto dià méson Samareías kaì Galilaías.

12
καὶ εἰσερχομένου αὐτοῦ εἴς τινα κώμην ἀπήντησαν [αὐτῷ] δέκα λεπροὶ ἄνδρες, οἳ ἔστησαν πόρρωθεν,

kaì eiserchoménou autoû eís tina kṓmēn apḗntēsan [autō̂i] déka leproì ándres, hoì éstēsan pórrōthen,

13
καὶ αὐτοὶ ἦραν φωνὴν λέγοντες, ’Ιησοῦ ἐπιστάτα, ἐλέησον ἡμᾶς.

kaì autoì ē̂ran phōnḕn légontes, ’Iēsoû epistáta, eléēson hēmâs.

14
καὶ ἰδὼν εἶπεν αὐτοῖς, Πορευθέντες ἐπιδείξατε ἑαυτοὺς τοῖς ἱερεῦσιν. καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ὑπάγειν αὐτοὺς ἐκαθαρίσθησαν.

kaì idṑn eîpen autoîs, Poreuthéntes epideíxate heautoùs toîs hiereûsin. kaì egéneto en tō̂i hypágein autoùs ekatharísthēsan.

15
εἷς δὲ ἐξ αὐτῶν, ἰδὼν ὅτι ἰάθη, ὑπέστρεψεν μετὰ φωνῆς μεγάλης δοξάζων τὸν θεόν,

heîs dè ex autō̂n, idṑn hóti iáthē, hypéstrepsen metà phōnē̂s megálēs doxázōn tòn theón,

16
καὶ ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ εὐχαριστῶν αὐτῷ· καὶ αὐτὸς ἦν Σαμαρίτης.

kaì épesen epì prósōpon parà toùs pódas autoû eucharistō̂n autō̂i: kaì autòs ē̂n Samarítēs.

17
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, Οὐχὶ οἱ δέκα ἐκαθαρίσθησαν; οἱ δὲ ἐννέα ποῦ;

apokritheìs dè ho ’Iēsoûs eîpen, Ouchì hoi déka ekatharísthēsan? hoi dè ennéa poû?

18
οὐχ εὑρέθησαν ὑποστρέψαντες δοῦναι δόξαν τῷ θεῷ εἰ μὴ ὁ ἀλλογενὴς οὗτος;

ouch heuréthēsan hypostrépsantes doûnai dóxan tō̂i theō̂i ei mḕ ho allogenḕs hoûtos?

19
καὶ εἶπεν αὐτῷ, ’Αναστὰς πορεύου· ἡ πίστις σου σέσωκέν σε.

kaì eîpen autō̂i, ’Anastàs poreúou: hē pístis sou sésōkén se.

20
’Επερωτηθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Φαρισαίων πότε ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἀπεκρίθη αὐτοῖς καὶ εἶπεν, Οὐκ ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ μετὰ παρατηρήσεως,

’Eperōtētheìs dè hypò tō̂n Pharisaíōn póte érchetai hē basileía toû theoû apekríthē autoîs kaì eîpen, Ouk érchetai hē basileía toû theoû metà paratērḗseōs,

21
οὐδὲ ἐροῦσιν, ’Ιδοὺ ὧδε· ἤ, ’Εκεῖ· ἰδοὺ γὰρ ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἐντὸς ὑμῶν ἐστιν.

oudè eroûsin, ’Idoù hō̂de: ḗ, ’Ekeî: idoù gàr hē basileía toû theoû entòs hymō̂n estin.

22
Εἶπεν δὲ πρὸς τοὺς μαθητάς, ’Ελεύσονται ἡμέραι ὅτε ἐπιθυμήσετε μίαν τῶν ἡμερῶν τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἰδεῖν καὶ οὐκ ὄψεσθε.

Eîpen dè pròs toùs mathētás, ’Eleúsontai hēmérai hóte epithymḗsete mían tō̂n hēmerō̂n toû hyioû toû anthrṓpou ideîn kaì ouk ópsesthe.

23
καὶ ἐροῦσιν ὑμῖν, ’Ιδοὺ ἐκεῖ· [ἤ,] ’Ιδοὺ ὧδε· μὴ ἀπέλθητε μηδὲ διώξητε.

kaì eroûsin hymîn, ’Idoù ekeî: [ḗ,] ’Idoù hō̂de: mḕ apélthēte mēdè diṓxēte.

24
ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἀστράπτουσα ἐκ τῆς ὑπὸ τὸν οὐρανὸν εἰς τὴν ὑπ’ οὐρανὸν λάμπει, οὕτως ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου [ἐν τῇ ἡμέρᾳ αὐτοῦ].

hṓsper gàr hē astrapḕ astráptousa ek tē̂s hypò tòn ouranòn eis tḕn hyp’ ouranòn lámpei, hoútōs éstai ho hyiòs toû anthrṓpou [en tē̂i hēmérāi autoû].

25
πρῶτον δὲ δεῖ αὐτὸν πολλὰ παθεῖν καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης.

prō̂ton dè deî autòn pollà patheîn kaì apodokimasthē̂nai apò tē̂s geneâs taútēs.

26
καὶ καθὼς ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις Νῶε, οὕτως ἔσται καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου·

kaì kathṑs egéneto en taîs hēmérais Nō̂e, hoútōs éstai kaì en taîs hēmérais toû hyioû toû anthrṓpou:

27
ἤσθιον, ἔπινον, ἐγάμουν, ἐγαμίζοντο, ἄχρι ἧς ἡμέρας εἰσῆλθεν Νῶε εἰς τὴν κιβωτόν, καὶ ἦλθεν ὁ κατακλυσμὸς καὶ ἀπώλεσεν πάντας.

ḗsthion, épinon, egámoun, egamízonto, áchri hē̂s hēméras eisē̂lthen Nō̂e eis tḕn kibōtón, kaì ē̂lthen ho kataklysmòs kaì apṓlesen pántas.

28
ὁμοίως καθὼς ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις Λώτ· ἤσθιον, ἔπινον, ἠγόραζον, ἐπώλουν, ἐφύτευον, ᾠκοδόμουν·

homoíōs kathṑs egéneto en taîs hēmérais Lṓt: ḗsthion, épinon, ēgórazon, epṓloun, ephýteuon, ōikodómoun:

29
ᾗ δὲ ἡμέρᾳ ἐξῆλθεν Λὼτ ἀπὸ Σοδόμων, ἔβρεξεν πῦρ καὶ θεῖον ἀπ’ οὐρανοῦ καὶ ἀπώλεσεν πάντας.

hē̂i dè hēmérāi exē̂lthen Lṑt apò Sodómōn, ébrexen pŷr kaì theîon ap’ ouranoû kaì apṓlesen pántas.

30
κατὰ τὰ αὐτὰ ἔσται ᾗ ἡμέρᾳ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀποκαλύπτεται.

katà tà autà éstai hē̂i hēmérāi ho hyiòs toû anthrṓpou apokalýptetai.

31
ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὃς ἔσται ἐπὶ τοῦ δώματος καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ, μὴ καταβάτω ἆραι αὐτά, καὶ ὁ ἐν ἀγρῷ ὁμοίως μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω.

en ekeínēi tē̂i hēmérāi hòs éstai epì toû dṓmatos kaì tà skeúē autoû en tē̂i oikíāi, mḕ katabátō ârai autá, kaì ho en agrō̂i homoíōs mḕ epistrepsátō eis tà opísō.

32
μνημονεύετε τῆς γυναικὸς Λώτ.

mnēmoneúete tē̂s gynaikòs Lṓt.

33
ὃς ἐὰν ζητήσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ περιποιήσασθαι ἀπολέσει αὐτήν, ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ ζῳογονήσει αὐτήν.

hòs eàn zētḗsēi tḕn psychḕn autoû peripoiḗsasthai apolései autḗn, hòs d’ àn apolésēi zōiogonḗsei autḗn.

34
λέγω ὑμῖν, ταύτῃ τῇ νυκτὶ ἔσονται δύο ἐπὶ κλίνης μιᾶς, ὁ εἷς παραλημφθήσεται καὶ ὁ ἕτερος ἀφεθήσεται·

légō hymîn, taútēi tē̂i nyktì ésontai dýo epì klínēs miâs, ho heîs paralēmphthḗsetai kaì ho héteros aphethḗsetai:

35
ἔσονται δύο ἀλήθουσαι ἐπὶ τὸ αὐτό, ἡ μία παραλημφθήσεται ἡ δὲ ἑτέρα ἀφεθήσεται.

ésontai dýo alḗthousai epì tò autó, hē mía paralēmphthḗsetai hē dè hetéra aphethḗsetai.

37
καὶ ἀποκριθέντες λέγουσιν αὐτῷ, Ποῦ, κύριε; ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, ῞Οπου τὸ σῶμα, ἐκεῖ καὶ οἱ ἀετοὶ ἐπισυναχθήσονται.

kaì apokrithéntes légousin autō̂i, Poû, kýrie? ho dè eîpen autoîs, ῞Opou tò sō̂ma, ekeî kaì hoi aetoì episynachthḗsontai.