Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum Matthieu 17, 14

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
Καὶ μεθ’ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ ’Ιησοῦς τὸν Πέτρον καὶ ’Ιάκωβον καὶ ’Ιωάννην τὸν ἀδελϕὸν αὐτοῦ, καὶ ἀναϕέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ’ ἰδίαν.

Kaì meth’ hēméras hèx paralambánei ho ’Iēsoûs tòn Pétron kaì ’Iákōbon kaì ’Iōánnēn tòn adelphòn autoû, kaì anaphérei autoùs eis óros hypsēlòn kat’ idían.

2
καὶ μετεμορϕώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ ϕῶς.

kaì metemorphṓthē émprosthen autō̂n, kaì élampsen tò prósōpon autoû hōs ho hḗlios, tà dè himátia autoû egéneto leukà hōs tò phō̂s.

3
καὶ ἰδοὺ ὤϕθη αὐτοῖς Μωϋσῆς καὶ ’Ηλίας συλλαλοῦντες μετ’ αὐτοῦ.

kaì idoù ṓphthē autoîs Mōÿsē̂s kaì ’Ēlías syllaloûntes met’ autoû.

4
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν τῷ ’Ιησοῦ, Κύριε, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι· εἰ θέλεις, ποιήσω ὧδε τρεῖς σκηνάς, σοὶ μίαν καὶ Μωϋσεῖ μίαν καὶ ’Ηλίᾳ μίαν.

apokritheìs dè ho Pétros eîpen tō̂i ’Iēsoû, Kýrie, kalón estin hēmâs hō̂de eînai: ei théleis, poiḗsō hō̂de treîs skēnás, soì mían kaì Mōÿseî mían kaì ’Ēlíāi mían.

5
ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἰδοὺ νεϕέλη ϕωτεινὴ ἐπεσκίασεν αὐτούς, καὶ ἰδοὺ ϕωνὴ ἐκ τῆς νεϕέλης λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ εὐδόκησα· ἀκούετε αὐτοῦ.

éti autoû laloûntos idoù nephélē phōteinḕ epeskíasen autoús, kaì idoù phōnḕ ek tē̂s nephélēs légousa, Hoûtós estin ho hyiós mou ho agapētós, en hō̂i eudókēsa: akoúete autoû.

6
καὶ ἀκούσαντες οἱ μαθηταὶ ἔπεσαν ἐπὶ πρόσωπον αὐτῶν καὶ ἐϕοβήθησαν σϕόδρα.

kaì akoúsantes hoi mathētaì épesan epì prósōpon autō̂n kaì ephobḗthēsan sphódra.

7
καὶ προσῆλθεν ὁ ’Ιησοῦς καὶ ἁψάμενος αὐτῶν εἶπεν, ’Εγέρθητε καὶ μὴ ϕοβεῖσθε.

kaì prosē̂lthen ho ’Iēsoûs kaì hapsámenos autō̂n eîpen, ’Egérthēte kaì mḕ phobeîsthe.

8
ἐπάραντες δὲ τοὺς ὀϕθαλμοὺς αὐτῶν οὐδένα εἶδον εἰ μὴ αὐτὸν ’Ιησοῦν μόνον.

epárantes dè toùs ophthalmoùs autō̂n oudéna eîdon ei mḕ autòn ’Iēsoûn mónon.

9
Καὶ καταβαινόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ ὄρους ἐνετείλατο αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς λέγων, Μηδενὶ εἴπητε τὸ ὅραμα ἕως οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἐγερθῇ.

Kaì katabainóntōn autō̂n ek toû órous eneteílato autoîs ho ’Iēsoûs légōn, Mēdenì eípēte tò hórama héōs hoû ho hyiòs toû anthrṓpou ek nekrō̂n egerthē̂i.

10
καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν οἱ μαθηταὶ λέγοντες, Τί οὖν οἱ γραμματεῖς λέγουσιν ὅτι ’Ηλίαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον;

kaì epērṓtēsan autòn hoi mathētaì légontes, Tí oûn hoi grammateîs légousin hóti ’Ēlían deî eltheîn prō̂ton?

11
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, ’Ηλίας μὲν ἔρχεται καὶ ἀποκαταστήσει πάντα·

ho dè apokritheìs eîpen, ’Ēlías mèn érchetai kaì apokatastḗsei pánta:

12
λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι ’Ηλίας ἤδη ἦλθεν, καὶ οὐκ ἐπέγνωσαν αὐτὸν ἀλλὰ ἐποίησαν ἐν αὐτῷ ὅσα ἠθέλησαν· οὕτως καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου μέλλει πάσχειν ὑπ’ αὐτῶν.

légō dè hymîn hóti ’Ēlías ḗdē ē̂lthen, kaì ouk epégnōsan autòn allà epoíēsan en autō̂i hósa ēthélēsan: hoútōs kaì ho hyiòs toû anthrṓpou méllei páschein hyp’ autō̂n.

13
τότε συνῆκαν οἱ μαθηταὶ ὅτι περὶ ’Ιωάννου τοῦ βαπτιστοῦ εἶπεν αὐτοῖς.

tóte synē̂kan hoi mathētaì hóti perì ’Iōánnou toû baptistoû eîpen autoîs.

14
Καὶ ἐλθόντων πρὸς τὸν ὄχλον προσῆλθεν αὐτῷ ἄνθρωπος γονυπετῶν αὐτὸν

Kaì elthóntōn pròs tòn óchlon prosē̂lthen autō̂i ánthrōpos gonypetō̂n autòn

15
καὶ λέγων, Κύριε, ἐλέησόν μου τὸν υἱόν, ὅτι σεληνιάζεται καὶ κακῶς πάσχει· πολλάκις γὰρ πίπτει εἰς τὸ πῦρ καὶ πολλάκις εἰς τὸ ὕδωρ.

kaì légōn, Kýrie, eléēsón mou tòn hyión, hóti selēniázetai kaì kakō̂s páschei: pollákis gàr píptei eis tò pŷr kaì pollákis eis tò hýdōr.

16
καὶ προσήνεγκα αὐτὸν τοῖς μαθηταῖς σου, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν αὐτὸν θεραπεῦσαι.

kaì prosḗnenka autòn toîs mathētaîs sou, kaì ouk ēdynḗthēsan autòn therapeûsai.

17
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, ῏Ω γενεὰ ἄπιστος καὶ διεστραμμένη, ἕως πότε μεθ’ ὑμῶν ἔσομαι; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν; ϕέρετέ μοι αὐτὸν ὧδε.

apokritheìs dè ho ’Iēsoûs eîpen, ᾿̂Ō geneà ápistos kaì diestramménē, héōs póte meth’ hymō̂n ésomai? héōs póte anéxomai hymō̂n? phéreté moi autòn hō̂de.

18
καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς, καὶ ἐξῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ τὸ δαιμόνιον· καὶ ἐθεραπεύθη ὁ παῖς ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης.

kaì epetímēsen autō̂i ho ’Iēsoûs, kaì exē̂lthen ap’ autoû tò daimónion: kaì etherapeúthē ho paîs apò tē̂s hṓras ekeínēs.

19
Τότε προσελθόντες οἱ μαθηταὶ τῷ ’Ιησοῦ κατ’ ἰδίαν εἶπον, Διὰ τί ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό;

Tóte proselthóntes hoi mathētaì tō̂i ’Iēsoû kat’ idían eîpon, Dià tí hēmeîs ouk ēdynḗthēmen ekbaleîn autó?

20
ὁ δὲ λέγει αὐτοῖς, Διὰ τὴν ὀλιγοπιστίαν ὑμῶν· ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, ἐρεῖτε τῷ ὄρει τούτῳ, Μετάβα ἔνθεν ἐκεῖ, καὶ μεταβήσεται· καὶ οὐδὲν ἀδυνατήσει ὑμῖν.

ho dè légei autoîs, Dià tḕn oligopistían hymō̂n: amḕn gàr légō hymîn, eàn échēte pístin hōs kókkon sinápeōs, ereîte tō̂i órei toútōi, Metába énthen ekeî, kaì metabḗsetai: kaì oudèn adynatḗsei hymîn.

22
Συστρεϕομένων δὲ αὐτῶν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Μέλλει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοσθαι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων,

Systrephoménōn dè autō̂n en tē̂i Galilaíāi eîpen autoîs ho ’Iēsoûs, Méllei ho hyiòs toû anthrṓpou paradídosthai eis cheîras anthrṓpōn,

23
καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται. καὶ ἐλυπήθησαν σϕόδρα.

kaì apoktenoûsin autón, kaì tē̂i trítēi hēmérāi egerthḗsetai. kaì elypḗthēsan sphódra.

24
’Ελθόντων δὲ αὐτῶν εἰς Καϕαρναοὺμ προσῆλθον οἱ τὰ δίδραχμα λαμβάνοντες τῷ Πέτρῳ καὶ εἶπαν, ‘Ο διδάσκαλος ὑμῶν οὐ τελεῖ τὰ δίδραχμα;

’Elthóntōn dè autō̂n eis Kapharnaoùm prosē̂lthon hoi tà dídrachma lambánontes tō̂i Pétrōi kaì eîpan, ‘O didáskalos hymō̂n ou teleî tà dídrachma?

25
λέγει, Ναί. καὶ ἐλθόντα εἰς τὴν οἰκίαν προέϕθασεν αὐτὸν ὁ ’Ιησοῦς λέγων, Τί σοι δοκεῖ, Σίμων; οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἀπὸ τίνων λαμβάνουσιν τέλη ἢ κῆνσον; ἀπὸ τῶν υἱῶν αὐτῶν ἢ ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων;

légei, Naí. kaì elthónta eis tḕn oikían proéphthasen autòn ho ’Iēsoûs légōn, Tí soi dokeî, Símōn? hoi basileîs tē̂s gē̂s apò tínōn lambánousin télē ḕ kē̂nson? apò tō̂n hyiō̂n autō̂n ḕ apò tō̂n allotríōn?

26
εἰπόντος δέ, ’Απὸ τῶν ἀλλοτρίων, ἔϕη αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς, ῎Αρα γε ἐλεύθεροί εἰσιν οἱ υἱοί.

eipóntos dé, ’Apò tō̂n allotríōn, éphē autō̂i ho ’Iēsoûs, ῎Ara ge eleútheroí eisin hoi hyioí.

27
ἵνα δὲ μὴ σκανδαλίσωμεν αὐτούς, πορευθεὶς εἰς θάλασσαν βάλε ἄγκιστρον καὶ τὸν ἀναβάντα πρῶτον ἰχθὺν ἆρον, καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ εὑρήσεις στατῆρα· ἐκεῖνον λαβὼν δὸς αὐτοῖς ἀντὶ ἐμοῦ καὶ σοῦ.

hína dè mḕ skandalísōmen autoús, poreutheìs eis thálassan bále ánkistron kaì tòn anabánta prō̂ton ichthỳn âron, kaì anoíxas tò stóma autoû heurḗseis statē̂ra: ekeînon labṑn dòs autoîs antì emoû kaì soû.