Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum Matthieu 9, 19

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
Καὶ ἐμβὰς εἰς πλοῖον διεπέρασεν καὶ ἦλθεν εἰς τὴν ἰδίαν πόλιν.

Kaì embàs eis ploîon diepérasen kaì ē̂lthen eis tḕn idían pólin.

2
καὶ ἰδοὺ προσέϕερον αὐτῷ παραλυτικὸν ἐπὶ κλίνης βεβλημένον. καὶ ἰδὼν ὁ ’Ιησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν τῷ παραλυτικῷ, θάρσει, τέκνον· ἀϕίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι.

kaì idoù prosépheron autō̂i paralytikòn epì klínēs beblēménon. kaì idṑn ho ’Iēsoûs tḕn pístin autō̂n eîpen tō̂i paralytikō̂i, thársei, téknon: aphíentaí sou hai hamartíai.

3
καὶ ἰδού τινες τῶν γραμματέων εἶπαν ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτος βλασϕημεῖ.

kaì idoú tines tō̂n grammatéōn eîpan en heautoîs, Hoûtos blasphēmeî.

4
καὶ εἰδὼς ὁ ’Ιησοῦς τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν, ‘Ινατί ἐνθυμεῖσθε πονηρὰ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν;

kaì eidṑs ho ’Iēsoûs tàs enthymḗseis autō̂n eîpen, ‘Inatí enthymeîsthe ponērà en taîs kardíais hymō̂n?

5
τί γάρ ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν, ’Αϕίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι, ἢ εἰπεῖν, ῎Εγειρε καὶ περιπάτει;

tí gár estin eukopṓteron, eipeîn, ’Aphíentaí sou hai hamartíai, ḕ eipeîn, ῎Egeire kaì peripátei?

6
ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς ἀϕιέναι ἁμαρτίας – τότε λέγει τῷ παραλυτικῷ, ’Εγερθεὶς ἆρόν σου τὴν κλίνην καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου.

hína dè eidē̂te hóti exousían échei ho hyiòs toû anthrṓpou epì tē̂s gē̂s aphiénai hamartías – tóte légei tō̂i paralytikō̂i, ’Egertheìs ârón sou tḕn klínēn kaì hýpage eis tòn oîkón sou.

7
καὶ ἐγερθεὶς ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ.

kaì egertheìs apē̂lthen eis tòn oîkon autoû.

8
ἰδόντες δὲ οἱ ὄχλοι ἐϕοβήθησαν καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν τὸν δόντα ἐξουσίαν τοιαύτην τοῖς ἀνθρώποις.

idóntes dè hoi óchloi ephobḗthēsan kaì edóxasan tòn theòn tòn dónta exousían toiaútēn toîs anthrṓpois.

9
Καὶ παράγων ὁ ’Ιησοῦς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Μαθθαῖον λεγόμενον, καὶ λέγει αὐτῷ, ’Ακολούθει μοι. καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ.

Kaì parágōn ho ’Iēsoûs ekeîthen eîden ánthrōpon kathḗmenon epì tò telṓnion, Maththaîon legómenon, kaì légei autō̂i, ’Akoloúthei moi. kaì anastàs ēkoloúthēsen autō̂i.

10
Καὶ ἐγένετο αὐτοῦ ἀνακειμένου ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ ἐλθόντες συνανέκειντο τῷ ’Ιησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ.

Kaì egéneto autoû anakeiménou en tē̂i oikíāi, kaì idoù polloì telō̂nai kaì hamartōloì elthóntes synanékeinto tō̂i ’Iēsoû kaì toîs mathētaîs autoû.

11
καὶ ἰδόντες οἱ Φαρισαῖοι ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν;

kaì idóntes hoi Pharisaîoi élegon toîs mathētaîs autoû, Dià tí metà tō̂n telōnō̂n kaì hamartōlō̂n esthíei ho didáskalos hymō̂n?

12
ὁ δὲ ἀκούσας εἶπεν, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες.

ho dè akoúsas eîpen, Ou chreían échousin hoi ischýontes iatroû all’ hoi kakō̂s échontes.

13
πορευθέντες δὲ μάθετε τί ἐστιν, ῎Ελεος θέλω καὶ οὐ θυσίαν· οὐ γὰρ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλούς.

poreuthéntes dè máthete tí estin, ῎Eleos thélō kaì ou thysían: ou gàr ē̂lthon kalésai dikaíous allà hamartōloús.

14
Τότε προσέρχονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ ’Ιωάννου λέγοντες, Διὰ τί ἡμεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύομεν πολλά, οἱ δὲ μαθηταί σου οὐ νηστεύουσιν;

Tóte prosérchontai autō̂i hoi mathētaì ’Iōánnou légontes, Dià tí hēmeîs kaì hoi Pharisaîoi nēsteúomen pollá, hoi dè mathētaí sou ou nēsteúousin?

15
καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμϕῶνος πενθεῖν ἐϕ’ ὅσον μετ’ αὐτῶν ἐστιν ὁ νυμϕίος; ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμϕίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν.

kaì eîpen autoîs ho ’Iēsoûs, Mḕ dýnantai hoi hyioì toû nymphō̂nos pentheîn eph’ hóson met’ autō̂n estin ho nymphíos? eleúsontai dè hēmérai hótan aparthē̂i ap’ autō̂n ho nymphíos, kaì tóte nēsteúsousin.

16
οὐδεὶς δὲ ἐπιβάλλει ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάϕου ἐπὶ ἱματίῳ παλαιῷ· αἴρει γὰρ τὸ πλήρωμα αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ ἱματίου, καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται.

oudeìs dè epibállei epíblēma rhákous agnáphou epì himatíōi palaiō̂i: aírei gàr tò plḗrōma autoû apò toû himatíou, kaì cheîron schísma gínetai.

17
οὐδὲ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μήγε, ῥήγνυνται οἱ ἀσκοί, καὶ ὁ οἶνος ἐκχεῖται καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπόλλυνται· ἀλλὰ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινούς, καὶ ἀμϕότεροι συντηροῦνται.

oudè bállousin oînon néon eis askoùs palaioús: ei dè mḗge, rhḗgnyntai hoi askoí, kaì ho oînos ekcheîtai kaì hoi askoì apóllyntai: allà bállousin oînon néon eis askoùs kainoús, kaì amphóteroi syntēroûntai.

18
Ταῦτα αὐτοῦ λαλοῦντος αὐτοῖς ἰδοὺ ἄρχων εἷς ἐλθὼν προσεκύνει αὐτῷ λέγων ὅτι ‘Η θυγάτηρ μου ἄρτι ἐτελεύτησεν· ἀλλὰ ἐλθὼν ἐπίθες τὴν χεῖρά σου ἐπ’ αὐτήν, καὶ ζήσεται.

Taûta autoû laloûntos autoîs idoù árchōn heîs elthṑn prosekýnei autō̂i légōn hóti ‘Ē thygátēr mou árti eteleútēsen: allà elthṑn epíthes tḕn cheîrá sou ep’ autḗn, kaì zḗsetai.

19
καὶ ἐγερθεὶς ὁ ’Ιησοῦς ἠκολούθησεν αὐτῷ καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ.

kaì egertheìs ho ’Iēsoûs ēkoloúthēsen autō̂i kaì hoi mathētaì autoû.

20
Καὶ ἰδοὺ γυνὴ αἱμορροοῦσα δώδεκα ἔτη προσελθοῦσα ὄπισθεν ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ·

Kaì idoù gynḕ haimorrooûsa dṓdeka étē proselthoûsa ópisthen hḗpsato toû kraspédou toû himatíou autoû:

21
ἔλεγεν γὰρ ἐν ἑαυτῇ, ’Εὰν μόνον ἅψωμαι τοῦ ἱματίου αὐτοῦ σωθήσομαι.

élegen gàr en heautē̂i, ’Eàn mónon hápsōmai toû himatíou autoû sōthḗsomai.

22
ὁ δὲ ’Ιησοῦς στραϕεὶς καὶ ἰδὼν αὐτὴν εἶπεν, θάρσει, θύγατερ· ἡ πίστις σου σέσωκέν σε. καὶ ἐσώθη ἡ γυνὴ ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης.

ho dè ’Iēsoûs strapheìs kaì idṑn autḕn eîpen, thársei, thýgater: hē pístis sou sésōkén se. kaì esṓthē hē gynḕ apò tē̂s hṓras ekeínēs.

23
Καὶ ἐλθὼν ὁ ’Ιησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἄρχοντος καὶ ἰδὼν τοὺς αὐλητὰς καὶ τὸν ὄχλον θορυβούμενον

Kaì elthṑn ho ’Iēsoûs eis tḕn oikían toû árchontos kaì idṑn toùs aulētàs kaì tòn óchlon thoryboúmenon

24
ἔλεγεν, ’Αναχωρεῖτε, οὐ γὰρ ἀπέθανεν τὸ κοράσιον ἀλλὰ καθεύδει. καὶ κατεγέλων αὐτοῦ.

élegen, ’Anachōreîte, ou gàr apéthanen tò korásion allà katheúdei. kaì kategélōn autoû.

25
ὅτε δὲ ἐξεβλήθη ὁ ὄχλος, εἰσελθὼν ἐκράτησεν τῆς χειρὸς αὐτῆς, καὶ ἠγέρθη τὸ κοράσιον.

hóte dè exeblḗthē ho óchlos, eiselthṑn ekrátēsen tē̂s cheiròs autē̂s, kaì ēgérthē tò korásion.

26
καὶ ἐξῆλθεν ἡ ϕήμη αὕτη εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην.

kaì exē̂lthen hē phḗmē haútē eis hólēn tḕn gē̂n ekeínēn.

27
Καὶ παράγοντι ἐκεῖθεν τῷ ’Ιησοῦ ἠκολούθησαν [αὐτῷ] δύο τυϕλοὶ κράζοντες καὶ λέγοντες, ’Ελέησον ἡμᾶς, υἱὲ Δαυίδ.

Kaì parágonti ekeîthen tō̂i ’Iēsoû ēkoloúthēsan [autō̂i] dýo typhloì krázontes kaì légontes, ’Eléēson hēmâs, hyiè Dauíd.

28
ἐλθόντι δὲ εἰς τὴν οἰκίαν προσῆλθον αὐτῷ οἱ τυϕλοί, καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Πιστεύετε ὅτι δύναμαι τοῦτο ποιῆσαι; λέγουσιν αὐτῷ, Ναί, κύριε.

elthónti dè eis tḕn oikían prosē̂lthon autō̂i hoi typhloí, kaì légei autoîs ho ’Iēsoûs, Pisteúete hóti dýnamai toûto poiē̂sai? légousin autō̂i, Naí, kýrie.

29
τότε ἥψατο τῶν ὀϕθαλμῶν αὐτῶν λέγων, Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν.

tóte hḗpsato tō̂n ophthalmō̂n autō̂n légōn, Katà tḕn pístin hymō̂n genēthḗtō hymîn.

30
καὶ ἠνεῴχθησαν αὐτῶν οἱ ὀϕθαλμοί. καὶ ἐνεβριμήθη αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς λέγων, ‘Ορᾶτε μηδεὶς γινωσκέτω.

kaì ēneṓichthēsan autō̂n hoi ophthalmoí. kaì enebrimḗthē autoîs ho ’Iēsoûs légōn, ‘Orâte mēdeìs ginōskétō.

31
οἱ δὲ ἐξελθόντες διεϕήμισαν αὐτὸν ἐν ὅλῃ τῇ γῇ ἐκείνῃ.

hoi dè exelthóntes diephḗmisan autòn en hólēi tē̂i gē̂i ekeínēi.

32
Αὐτῶν δὲ ἐξερχομένων ἰδοὺ προσήνεγκαν αὐτῷ ἄνθρωπον κωϕὸν δαιμονιζόμενον·

Autō̂n dè exerchoménōn idoù prosḗnenkan autō̂i ánthrōpon kōphòn daimonizómenon:

33
καὶ ἐκβληθέντος τοῦ δαιμονίου ἐλάλησεν ὁ κωϕός. καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι λέγοντες, Οὐδέποτε ἐϕάνη οὕτως ἐν τῷ ’Ισραήλ.

kaì ekblēthéntos toû daimoníou elálēsen ho kōphós. kaì ethaúmasan hoi óchloi légontes, Oudépote ephánē hoútōs en tō̂i ’Israḗl.

34
οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἔλεγον, ’Εν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια.

hoi dè Pharisaîoi élegon, ’En tō̂i árchonti tō̂n daimoníōn ekbállei tà daimónia.

35
Καὶ περιῆγεν ὁ ’Ιησοῦς τὰς πόλεις πάσας καὶ τὰς κώμας, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν.

Kaì periē̂gen ho ’Iēsoûs tàs póleis pásas kaì tàs kṓmas, didáskōn en taîs synagōgaîs autō̂n kaì kērýssōn tò euangélion tē̂s basileías kaì therapeúōn pâsan nóson kaì pâsan malakían.

36
’Ιδὼν δὲ τοὺς ὄχλους ἐσπλαγχνίσθη περὶ αὐτῶν ὅτι ἦσαν ἐσκυλμένοι καὶ ἐρριμμένοι ὡσεὶ πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα.

’Idṑn dè toùs óchlous esplanchnísthē perì autō̂n hóti ē̂san eskylménoi kaì errimménoi hōseì próbata mḕ échonta poiména.

37
τότε λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, ‘Ο μὲν θερισμὸς πολύς, οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι·

tóte légei toîs mathētaîs autoû, ‘O mèn therismòs polýs, hoi dè ergátai olígoi:

38
δεήθητε οὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐκβάλῃ ἐργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὐτοῦ.

deḗthēte oûn toû kyríou toû therismoû hópōs ekbálēi ergátas eis tòn therismòn autoû.