Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Novum Testamentum Graecum Romains 2, 3

Nouveau Testament
Chapitre
Versets
1
Διὸ ἀναπολόγητος εἶ, ὦ ἄνθρωπε πᾶς ὁ κρίνων· ἐν ᾧ γὰρ κρίνεις τὸν ἕτερον, σεαυτὸν κατακρίνεις, τὰ γὰρ αὐτὰ πράσσεις ὁ κρίνων.

Diò anapológētos eî, ō̂ ánthrōpe pâs ho krínōn: en hō̂i gàr kríneis tòn héteron, seautòn katakríneis, tà gàr autà prásseis ho krínōn.

2
οἴδαμεν δὲ ὅτι τὸ κρίμα τοῦ θεοῦ ἐστιν κατὰ ἀλήθειαν ἐπὶ τοὺς τὰ τοιαῦτα πράσσοντας.

oídamen dè hóti tò kríma toû theoû estin katà alḗtheian epì toùs tà toiaûta prássontas.

3
λογίζῃ δὲ τοῦτο, ὦ ἄνθρωπε ὁ κρίνων τοὺς τὰ τοιαῦτα πράσσοντας καὶ ποιῶν αὐτά, ὅτι σὺ ἐκφεύξῃ τὸ κρίμα τοῦ θεοῦ;

logízēi dè toûto, ō̂ ánthrōpe ho krínōn toùs tà toiaûta prássontas kaì poiō̂n autá, hóti sỳ ekpheúxēi tò kríma toû theoû?

4
ἢ τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ καὶ τῆς ἀνοχῆς καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς, ἀγνοῶν ὅτι τὸ χρηστὸν τοῦ θεοῦ εἰς μετάνοιάν σε ἄγει;

ḕ toû ploútou tē̂s chrēstótētos autoû kaì tē̂s anochē̂s kaì tē̂s makrothymías kataphroneîs, agnoō̂n hóti tò chrēstòn toû theoû eis metánoián se ágei?

5
κατὰ δὲ τὴν σκληρότητά σου καὶ ἀμετανόητον καρδίαν θησαυρίζεις σεαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς καὶ ἀποκαλύψεως δικαιοκρισίας τοῦ θεοῦ,

katà dè tḕn sklērótētá sou kaì ametanóēton kardían thēsaurízeis seautō̂i orgḕn en hēmérāi orgē̂s kaì apokalýpseōs dikaiokrisías toû theoû,

6
ὃς ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ,

hòs apodṓsei hekástōi katà tà érga autoû,

7
τοῖς μὲν καθ’ ὑπομονὴν ἔργου ἀγαθοῦ δόξαν καὶ τιμὴν καὶ ἀφθαρσίαν ζητοῦσιν, ζωὴν αἰώνιον·

toîs mèn kath’ hypomonḕn érgou agathoû dóxan kaì timḕn kaì aphtharsían zētoûsin, zōḕn aiṓnion:

8
τοῖς δὲ ἐξ ἐριθείας καὶ ἀπειθοῦσι τῇ ἀληθείᾳ πειθομένοις δὲ τῇ ἀδικίᾳ, ὀργὴ καὶ θυμός

toîs dè ex eritheías kaì apeithoûsi tē̂i alētheíāi peithoménois dè tē̂i adikíāi, orgḕ kaì thymós

9
θλῖψις καὶ στενοχωρία ἐπὶ πᾶσαν ψυχὴν ἀνθρώπου τοῦ κατεργαζομένου τὸ κακόν, ’Ιουδαίου τε πρῶτον καὶ ῞Ελληνος·

thlîpsis kaì stenochōría epì pâsan psychḕn anthrṓpou toû katergazoménou tò kakón, ’Ioudaíou te prō̂ton kaì ῞Ellēnos:

10
δόξα δὲ καὶ τιμὴ καὶ εἰρήνη παντὶ τῷ ἐργαζομένῳ τὸ ἀγαθόν, ’Ιουδαίῳ τε πρῶτον καὶ ῞Ελληνι·

dóxa dè kaì timḕ kaì eirḗnē pantì tō̂i ergazoménōi tò agathón, ’Ioudaíōi te prō̂ton kaì ῞Ellēni:

11
οὐ γάρ ἐστιν προσωπολημψία παρὰ τῷ θεῷ.

ou gár estin prosōpolēmpsía parà tō̂i theō̂i.

12
ὅσοι γὰρ ἀνόμως ἥμαρτον, ἀνόμως καὶ ἀπολοῦνται· καὶ ὅσοι ἐν νόμῳ ἥμαρτον, διὰ νόμου κριθήσονται·

hósoi gàr anómōs hḗmarton, anómōs kaì apoloûntai: kaì hósoi en nómōi hḗmarton, dià nómou krithḗsontai:

13
οὐ γὰρ οἱ ἀκροαταὶ νόμου δίκαιοι παρὰ τῷ θεῷ, ἀλλ’ οἱ ποιηταὶ νόμου δικαιωθήσονται.

ou gàr hoi akroataì nómou díkaioi parà tō̂i theō̂i, all’ hoi poiētaì nómou dikaiōthḗsontai.

14
ὅταν γὰρ ἔθνη τὰ μὴ νόμον ἔχοντα φύσει τὰ τοῦ νόμου ποιῶσιν, οὗτοι νόμον μὴ ἔχοντες ἑαυτοῖς εἰσιν νόμος·

hótan gàr éthnē tà mḕ nómon échonta phýsei tà toû nómou poiō̂sin, hoûtoi nómon mḕ échontes heautoîs eisin nómos:

15
οἵτινες ἐνδείκνυνται τὸ ἔργον τοῦ νόμου γραπτὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, συμμαρτυρούσης αὐτῶν τῆς συνειδήσεως καὶ μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λογισμῶν κατηγορούντων ἢ καὶ ἀπολογουμένων,

hoítines endeíknyntai tò érgon toû nómou graptòn en taîs kardíais autō̂n, symmartyroúsēs autō̂n tē̂s syneidḗseōs kaì metaxỳ allḗlōn tō̂n logismō̂n katēgoroúntōn ḕ kaì apologouménōn,

16
ἐν ᾗ ἡμέρᾳ κρίνει ὁ θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀνθρώπων κατὰ τὸ εὐαγγέλιόν μου διὰ ’Ιησοῦ Χριστοῦ.

en hē̂i hēmérāi krínei ho theòs tà kryptà tō̂n anthrṓpōn katà tò euangélión mou dià ’Iēsoû Christoû.

17
Εἰ δὲ σὺ ’Ιουδαῖος ἐπονομάζῃ καὶ ἐπαναπαύῃ νόμῳ καὶ καυχᾶσαι ἐν θεῷ

Ei dè sỳ ’Ioudaîos eponomázēi kaì epanapaúēi nómōi kaì kauchâsai en theō̂i

18
καὶ γινώσκεις τὸ θέλημα καὶ δοκιμάζεις τὰ διαφέροντα κατηχούμενος ἐκ τοῦ νόμου,

kaì ginṓskeis tò thélēma kaì dokimázeis tà diaphéronta katēchoúmenos ek toû nómou,

19
πέποιθάς τε σεαυτὸν ὁδηγὸν εἶναι τυφλῶν, φῶς τῶν ἐν σκότει,

pépoithás te seautòn hodēgòn eînai typhlō̂n, phō̂s tō̂n en skótei,

20
παιδευτὴν ἀφρόνων, διδάσκαλον νηπίων, ἔχοντα τὴν μόρφωσιν τῆς γνώσεως καὶ τῆς ἀληθείας ἐν τῷ νόμῳ

paideutḕn aphrónōn, didáskalon nēpíōn, échonta tḕn mórphōsin tē̂s gnṓseōs kaì tē̂s alētheías en tō̂i nómōi

21
ὁ οὖν διδάσκων ἕτερον σεαυτὸν οὐ διδάσκεις; ὁ κηρύσσων μὴ κλέπτειν κλέπτεις;

ho oûn didáskōn héteron seautòn ou didáskeis? ho kērýssōn mḕ kléptein klépteis?

22
ὁ λέγων μὴ μοιχεύειν μοιχεύεις; ὁ βδελυσσόμενος τὰ εἴδωλα ἱεροσυλεῖς;

ho légōn mḕ moicheúein moicheúeis? ho bdelyssómenos tà eídōla hierosyleîs?

23
ὃς ἐν νόμῳ καυχᾶσαι, διὰ τῆς παραβάσεως τοῦ νόμου τὸν θεὸν ἀτιμάζεις;

hòs en nómōi kauchâsai, dià tē̂s parabáseōs toû nómou tòn theòn atimázeis?

24
τὸ γὰρ ὄνομα τοῦ θεοῦ δι’ ὑμᾶς βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσιν, καθὼς γέγραπται.

tò gàr ónoma toû theoû di’ hymâs blasphēmeîtai en toîs éthnesin, kathṑs gégraptai.

25
περιτομὴ μὲν γὰρ ὠφελεῖ ἐὰν νόμον πράσσῃς· ἐὰν δὲ παραβάτης νόμου ᾖς, ἡ περιτομή σου ἀκροβυστία γέγονεν.

peritomḕ mèn gàr ōpheleî eàn nómon prássēis: eàn dè parabátēs nómou ē̂is, hē peritomḗ sou akrobystía gégonen.

26
ἐὰν οὖν ἡ ἀκροβυστία τὰ δικαιώματα τοῦ νόμου φυλάσσῃ, οὐχὶ ἡ ἀκροβυστία αὐτοῦ εἰς περιτομὴν λογισθήσεται;

eàn oûn hē akrobystía tà dikaiṓmata toû nómou phylássēi, ouchì hē akrobystía autoû eis peritomḕn logisthḗsetai?

27
καὶ κρινεῖ ἡ ἐκ φύσεως ἀκροβυστία τὸν νόμον τελοῦσα σὲ τὸν διὰ γράμματος καὶ περιτομῆς παραβάτην νόμου.

kaì krineî hē ek phýseōs akrobystía tòn nómon teloûsa sè tòn dià grámmatos kaì peritomē̂s parabátēn nómou.

28
οὐ γὰρ ὁ ἐν τῷ φανερῷ ’Ιουδαῖός ἐστιν, οὐδὲ ἡ ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτομή·

ou gàr ho en tō̂i phanerō̂i ’Ioudaîós estin, oudè hē en tō̂i phanerō̂i en sarkì peritomḗ:

29
ἀλλ’ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ ’Ιουδαῖος, καὶ περιτομὴ καρδίας ἐν πνεύματι οὐ γράμματι, οὗ ὁ ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων ἀλλ’ ἐκ τοῦ θεοῦ.

all’ ho en tō̂i kryptō̂i ’Ioudaîos, kaì peritomḕ kardías en pneúmati ou grámmati, hoû ho épainos ouk ex anthrṓpōn all’ ek toû theoû.