Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante 2 Samuel 7, 27

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐκάθισεν ὁ βασιλεὺς ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ καὶ κύριος κατεκληρονόμησεν αὐτὸν κύκλῳ ἀπὸ πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ τῶν κύκλῳ,

Kaì egéneto hóte ekáthisen ho basileùs en tō̂i oíkōi autoû kaì kýrios kateklēronómēsen autòn kýklōi apò pántōn tō̂n echthrō̂n autoû tō̂n kýklōi,

2
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς πρὸς Ναθαν τὸν προϕήτην ’Ιδοὺ δὴ ἐγὼ κατοικῶ ἐν οἴκῳ κεδρίνῳ, καὶ ἡ κιβωτὸς τοῦ θεοῦ κάθηται ἐν μέσῳ τῆς σκηνῆς.

kaì eîpen ho basileùs pròs Nathan tòn prophḗtēn ’Idoù dḕ egṑ katoikō̂ en oíkōi kedrínōi, kaì hē kibōtòs toû theoû káthētai en mésōi tē̂s skēnē̂s.

3
καὶ εἶπεν Ναθαν πρὸς τὸν βασιλέα Πάντα, ὅσα ἂν ἐν τῇ καρδίᾳ σου, βάδιζε καὶ ποίει, ὅτι κύριος μετὰ σοῦ.

kaì eîpen Nathan pròs tòn basiléa Pánta, hósa àn en tē̂i kardíāi sou, bádize kaì poíei, hóti kýrios metà soû.

4
καὶ ἐγένετο τῇ νυκτὶ ἐκείνῃ καὶ ἐγένετο ῥῆμα κυρίου πρὸς Ναθαν λέγων

kaì egéneto tē̂i nyktì ekeínēi kaì egéneto rhē̂ma kyríou pròs Nathan légōn

5
Πορεύου καὶ εἰπὸν πρὸς τὸν δοῦλόν μου Δαυιδ Τάδε λέγει κύριος Οὐ σὺ οἰκοδομήσεις μοι οἶκον τοῦ κατοικῆσαί με·

Poreúou kaì eipòn pròs tòn doûlón mou Dauid Táde légei kýrios Ou sỳ oikodomḗseis moi oîkon toû katoikē̂saí me:

6
ὅτι οὐ κατῴκηκα ἐν οἴκῳ ἀϕ’ ἧς ἡμέρας ἀνήγαγον ἐξ Αἰγύπτου τοὺς υἱοὺς Ισραηλ ἕως τῆς ἡμέρας ταύτης καὶ ἤμην ἐμπεριπατῶν ἐν καταλύματι καὶ ἐν σκηνῇ.

hóti ou katṓikēka en oíkōi aph’ hē̂s hēméras anḗgagon ex Aigýptou toùs hyioùs Israēl héōs tē̂s hēméras taútēs kaì ḗmēn emperipatō̂n en katalýmati kaì en skēnē̂i.

7
ἐν πᾶσιν, οἷς διῆλθον ἐν παντὶ Ισραηλ, εἰ λαλῶν ἐλάλησα πρὸς μίαν ϕυλὴν τοῦ Ισραηλ, ᾧ ἐνετειλάμην ποιμαίνειν τὸν λαόν μου Ισραηλ, λέγων Τί ὅτι οὐκ ᾠκοδομήκατέ μοι οἶκον κέδρινον;

en pâsin, hoîs diē̂lthon en pantì Israēl, ei lalō̂n elálēsa pròs mían phylḕn toû Israēl, hō̂i eneteilámēn poimaínein tòn laón mou Israēl, légōn Tí hóti ouk ōikodomḗkaté moi oîkon kédrinon?

8
καὶ νῦν τάδε ἐρεῖς τῷ δούλῳ μου Δαυιδ Τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ ῎Ελαβόν σε ἐκ τῆς μάνδρας τῶν προβάτων τοῦ εἶναί σε εἰς ἡγούμενον ἐπὶ τὸν λαόν μου ἐπὶ τὸν Ισραηλ

kaì nŷn táde ereîs tō̂i doúlōi mou Dauid Táde légei kýrios pantokrátōr ῎Elabón se ek tē̂s mándras tō̂n probátōn toû eînaí se eis hēgoúmenon epì tòn laón mou epì tòn Israēl

9
καὶ ἤμην μετὰ σοῦ ἐν πᾶσιν, οἷς ἐπορεύου, καὶ ἐξωλέθρευσα πάντας τοὺς ἐχθρούς σου ἀπὸ προσώπου σου καὶ ἐποίησά σε ὀνομαστὸν κατὰ τὸ ὄνομα τῶν μεγάλων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς.

kaì ḗmēn metà soû en pâsin, hoîs eporeúou, kaì exōléthreusa pántas toùs echthroús sou apò prosṓpou sou kaì epoíēsá se onomastòn katà tò ónoma tō̂n megálōn tō̂n epì tē̂s gē̂s.

10
καὶ θήσομαι τόπον τῷ λαῷ μου τῷ Ισραηλ καὶ καταϕυτεύσω αὐτόν, καὶ κατασκηνώσει καθ’ ἑαυτὸν καὶ οὐ μεριμνήσει οὐκέτι, καὶ οὐ προσθήσει υἱὸς ἀδικίας τοῦ ταπεινῶσαι αὐτὸν καθὼς ἀπ’ ἀρχῆς

kaì thḗsomai tópon tō̂i laō̂i mou tō̂i Israēl kaì kataphyteúsō autón, kaì kataskēnṓsei kath’ heautòn kaì ou merimnḗsei oukéti, kaì ou prosthḗsei hyiòs adikías toû tapeinō̂sai autòn kathṑs ap’ archē̂s

11
ἀπὸ τῶν ἡμερῶν, ὧν ἔταξα κριτὰς ἐπὶ τὸν λαόν μου Ισραηλ, καὶ ἀναπαύσω σε ἀπὸ πάντων τῶν ἐχθρῶν σου, καὶ ἀπαγγελεῖ σοι κύριος ὅτι οἶκον οἰκοδομήσεις αὐτῷ.

apò tō̂n hēmerō̂n, hō̂n étaxa kritàs epì tòn laón mou Israēl, kaì anapaúsō se apò pántōn tō̂n echthrō̂n sou, kaì apangeleî soi kýrios hóti oîkon oikodomḗseis autō̂i.

12
καὶ ἔσται ἐὰν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέραι σου καὶ κοιμηθήσῃ μετὰ τῶν πατέρων σου, καὶ ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ, ὃς ἔσται ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ·

kaì éstai eàn plērōthō̂sin hai hēmérai sou kaì koimēthḗsēi metà tō̂n patérōn sou, kaì anastḗsō tò spérma sou metà sé, hòs éstai ek tē̂s koilías sou, kaì hetoimásō tḕn basileían autoû:

13
αὐτὸς οἰκοδομήσει μοι οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως εἰς τὸν αἰῶνα.

autòs oikodomḗsei moi oîkon tō̂i onómatí mou, kaì anorthṓsō tòn thrónon autoû héōs eis tòn aiō̂na.

14
ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν· καὶ ἐὰν ἔλθῃ ἡ ἀδικία αὐτοῦ, καὶ ἐλέγξω αὐτὸν ἐν ῥάβδῳ ἀνδρῶν καὶ ἐν ἁϕαῖς υἱῶν ἀνθρώπων·

egṑ ésomai autō̂i eis patéra, kaì autòs éstai moi eis hyión: kaì eàn élthēi hē adikía autoû, kaì elénxō autòn en rhábdōi andrō̂n kaì en haphaîs hyiō̂n anthrṓpōn:

15
τὸ δὲ ἔλεός μου οὐκ ἀποστήσω ἀπ’ αὐτοῦ, καθὼς ἀπέστησα ἀϕ’ ὧν ἀπέστησα ἐκ προσώπου μου.

tò dè éleós mou ouk apostḗsō ap’ autoû, kathṑs apéstēsa aph’ hō̂n apéstēsa ek prosṓpou mou.

16
καὶ πιστωθήσεται ὁ οἶκος αὐτοῦ καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ ἕως αἰῶνος ἐνώπιον ἐμοῦ, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ἔσται ἀνωρθωμένος εἰς τὸν αἰῶνα.

kaì pistōthḗsetai ho oîkos autoû kaì hē basileía autoû héōs aiō̂nos enṓpion emoû, kaì ho thrónos autoû éstai anōrthōménos eis tòn aiō̂na.

17
κατὰ πάντας τοὺς λόγους τούτους καὶ κατὰ πᾶσαν τὴν ὅρασιν ταύτην, οὕτως ἐλάλησεν Ναθαν πρὸς Δαυιδ.

katà pántas toùs lógous toútous kaì katà pâsan tḕn hórasin taútēn, hoútōs elálēsen Nathan pròs Dauid.

18
καὶ εἰσῆλθεν ὁ βασιλεὺς Δαυιδ καὶ ἐκάθισεν ἐνώπιον κυρίου καὶ εἶπεν Τίς εἰμι ἐγώ, κύριέ μου κύριε, καὶ τίς ὁ οἶκός μου, ὅτι ἠγάπηκάς με ἕως τούτων;

kaì eisē̂lthen ho basileùs Dauid kaì ekáthisen enṓpion kyríou kaì eîpen Tís eimi egṓ, kýrié mou kýrie, kaì tís ho oîkós mou, hóti ēgápēkás me héōs toútōn?

19
καὶ κατεσμικρύνθη μικρὸν ἐνώπιόν σου, κύριέ μου κύριε, καὶ ἐλάλησας ὑπὲρ τοῦ οἴκου τοῦ δούλου σου εἰς μακράν· οὗτος δὲ ὁ νόμος τοῦ ἀνθρώπου, κύριέ μου κύριε.

kaì katesmikrýnthē mikròn enṓpión sou, kýrié mou kýrie, kaì elálēsas hypèr toû oíkou toû doúlou sou eis makrán: hoûtos dè ho nómos toû anthrṓpou, kýrié mou kýrie.

20
καὶ τί προσθήσει Δαυιδ ἔτι τοῦ λαλῆσαι πρὸς σέ; καὶ νῦν σὺ οἶδας τὸν δοῦλόν σου, κύριέ μου κύριε.

kaì tí prosthḗsei Dauid éti toû lalē̂sai pròs sé? kaì nŷn sỳ oîdas tòn doûlón sou, kýrié mou kýrie.

21
διὰ τὸν λόγον σου πεποίηκας καὶ κατὰ τὴν καρδίαν σου ἐποίησας πᾶσαν τὴν μεγαλωσύνην ταύτην γνωρίσαι τῷ δούλῳ σου

dià tòn lógon sou pepoíēkas kaì katà tḕn kardían sou epoíēsas pâsan tḕn megalōsýnēn taútēn gnōrísai tō̂i doúlōi sou

22
ἕνεκεν τοῦ μεγαλῦναί σε, κύριέ μου κύριε, ὅτι οὐκ ἔστιν ὡς σὺ καὶ οὐκ ἔστιν θεὸς πλὴν σοῦ ἐν πᾶσιν, οἷς ἠκούσαμεν ἐν τοῖς ὠσὶν ἡμῶν.

héneken toû megalŷnaí se, kýrié mou kýrie, hóti ouk éstin hōs sỳ kaì ouk éstin theòs plḕn soû en pâsin, hoîs ēkoúsamen en toîs ōsìn hēmō̂n.

23
καὶ τίς ὡς ὁ λαός σου Ισραηλ ἔθνος ἄλλο ἐν τῇ γῇ; ὡς ὡδήγησεν αὐτὸν ὁ θεὸς τοῦ λυτρώσασθαι αὐτῷ λαὸν τοῦ θέσθαι σε ὄνομα τοῦ ποιῆσαι μεγαλωσύνην καὶ ἐπιϕάνειαν τοῦ ἐκβαλεῖν σε ἐκ προσώπου τοῦ λαοῦ σου, οὗ ἐλυτρώσω σεαυτῷ ἐξ Αἰγύπτου, ἔθνη καὶ σκηνώματα.

kaì tís hōs ho laós sou Israēl éthnos állo en tē̂i gē̂i? hōs hōdḗgēsen autòn ho theòs toû lytrṓsasthai autō̂i laòn toû thésthai se ónoma toû poiē̂sai megalōsýnēn kaì epipháneian toû ekbaleîn se ek prosṓpou toû laoû sou, hoû elytrṓsō seautō̂i ex Aigýptou, éthnē kaì skēnṓmata.

24
καὶ ἡτοίμασας σεαυτῷ τὸν λαόν σου Ισραηλ λαὸν ἕως αἰῶνος, καὶ σύ, κύριε, ἐγένου αὐτοῖς εἰς θεόν.

kaì hētoímasas seautō̂i tòn laón sou Israēl laòn héōs aiō̂nos, kaì sý, kýrie, egénou autoîs eis theón.

25
καὶ νῦν, κύριέ μου κύριε, τὸ ῥῆμα, ὃ ἐλάλησας περὶ τοῦ δούλου σου καὶ τοῦ οἴκου αὐτοῦ, πίστωσον ἕως αἰῶνος, κύριε παντοκράτωρ θεὲ τοῦ Ισραηλ· καὶ νῦν καθὼς ἐλάλησας,

kaì nŷn, kýrié mou kýrie, tò rhē̂ma, hò elálēsas perì toû doúlou sou kaì toû oíkou autoû, pístōson héōs aiō̂nos, kýrie pantokrátōr theè toû Israēl: kaì nŷn kathṑs elálēsas,

26
μεγαλυνθείη τὸ ὄνομά σου ἕως αἰῶνος.

megalyntheíē tò ónomá sou héōs aiō̂nos.

27
κύριε παντοκράτωρ θεὸς Ισραηλ, ἀπεκάλυψας τὸ ὠτίον τοῦ δούλου σου λέγων Οἶκον οἰκοδομήσω σοι· διὰ τοῦτο εὗρεν ὁ δοῦλός σου τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ τοῦ προσεύξασθαι πρὸς σὲ τὴν προσευχὴν ταύτην.

kýrie pantokrátōr theòs Israēl, apekálypsas tò ōtíon toû doúlou sou légōn Oîkon oikodomḗsō soi: dià toûto heûren ho doûlós sou tḕn kardían heautoû toû proseúxasthai pròs sè tḕn proseuchḕn taútēn.

28
καὶ νῦν, κύριέ μου κύριε, σὺ εἶ ὁ θεός, καὶ οἱ λόγοι σου ἔσονται ἀληθινοί, καὶ ἐλάλησας ὑπὲρ τοῦ δούλου σου τὰ ἀγαθὰ ταῦτα·

kaì nŷn, kýrié mou kýrie, sỳ eî ho theós, kaì hoi lógoi sou ésontai alēthinoí, kaì elálēsas hypèr toû doúlou sou tà agathà taûta:

29
καὶ νῦν ἄρξαι καὶ εὐλόγησον τὸν οἶκον τοῦ δούλου σου τοῦ εἶναι εἰς τὸν αἰῶνα ἐνώπιόν σου, ὅτι σὺ εἶ, κύριέ μου κύριε, ἐλάλησας, καὶ ἀπὸ τῆς εὐλογίας σου εὐλογηθήσεται ὁ οἶκος τοῦ δούλου σου εἰς τὸν αἰῶνα.

kaì nŷn árxai kaì eulógēson tòn oîkon toû doúlou sou toû eînai eis tòn aiō̂na enṓpión sou, hóti sỳ eî, kýrié mou kýrie, elálēsas, kaì apò tē̂s eulogías sou eulogēthḗsetai ho oîkos toû doúlou sou eis tòn aiō̂na.