Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante 3 Maccabées 5

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Τότε προσκαλεσάμενος ῞Ερμωνα τὸν πρὸς τῇ τῶν ἐλεϕάντων ἐπιμελείᾳ βαρείᾳ μεμεστωμένος ὀργῇ καὶ χόλῳ κατὰ πᾶν ἀμετάθετος

Tóte proskalesámenos ῞Ermōna tòn pròs tē̂i tō̂n elephántōn epimeleíāi bareíāi memestōménos orgē̂i kaì chólōi katà pân ametáthetos

2
ἐκέλευσεν ὑπὸ τὴν ἐπερχομένην ἡμέραν δαψιλέσι δράκεσι λιβανωτοῦ καὶ οἴνῳ πλείονι ἀκράτῳ ἅπαντας τοὺς ἐλέϕαντας ποτίσαι ὄντας τὸν ἀριθμὸν πεντακοσίους καὶ ἀγριωθέντας τῇ τοῦ πόματος ἀϕθόνῳ χορηγίᾳ εἰσαγαγεῖν πρὸς συνάντησιν τοῦ μόρου τῶν Ιουδαίων.

ekéleusen hypò tḕn eperchoménēn hēméran dapsilési drákesi libanōtoû kaì oínōi pleíoni akrátōi hápantas toùs eléphantas potísai óntas tòn arithmòn pentakosíous kaì agriōthéntas tē̂i toû pómatos aphthónōi chorēgíāi eisagageîn pròs synántēsin toû mórou tō̂n Ioudaíōn.

3
ὁ μὲν τάδε προστάσσων ἐτρέπετο πρὸς τὴν εὐωχίαν συναγαγὼν τοὺς μάλιστα τῶν ϕίλων καὶ τῆς στρατιᾶς ἀπεχθῶς ἔχοντας πρὸς τοὺς Ιουδαίους.

ho mèn táde prostássōn etrépeto pròs tḕn euōchían synagagṑn toùs málista tō̂n phílōn kaì tē̂s stratiâs apechthō̂s échontas pròs toùs Ioudaíous.

4
ὁ δὲ ἐλεϕαντάρχης τὸ προσταγὲν ἀραρότως ῞Ερμων συνετέλει.

ho dè elephantárchēs tò prostagèn ararótōs ῞Ermōn synetélei.

5
οἵ τε πρὸς τούτοις λειτουργοὶ κατὰ τὴν ἑσπέραν ἐξιόντες τὰς τῶν ταλαιπωρούντων ἐδέσμευον χεῖρας τήν τε λοιπὴν ἐμηχανῶντο περὶ αὐτοὺς ἀσϕάλειαν ἔννυχον δόξαντες ὁμοῦ λήμψεσθαι τὸ ϕῦλον πέρας τῆς ὀλεθρίας.

hoí te pròs toútois leitourgoì katà tḕn hespéran exióntes tàs tō̂n talaipōroúntōn edésmeuon cheîras tḗn te loipḕn emēchanō̂nto perì autoùs aspháleian énnychon dóxantes homoû lḗmpsesthai tò phŷlon péras tē̂s olethrías.

6
οἱ δὲ πάσης σκέπης ἔρημοι δοκοῦντες εἶναι τοῖς ἔθνεσιν Ιουδαῖοι διὰ τὴν πάντοθεν περιέχουσαν αὐτοὺς μετὰ δεσμῶν ἀνάγκην

hoi dè pásēs sképēs érēmoi dokoûntes eînai toîs éthnesin Ioudaîoi dià tḕn pántothen periéchousan autoùs metà desmō̂n anánkēn

7
τὸν παντοκράτορα κύριον καὶ πάσης δυνάμεως δυναστεύοντα, ἐλεήμονα θεὸν αὐτῶν καὶ πατέρα, δυσκαταπαύστῳ βοῇ πάντες μετὰ δακρύων ἐπεκαλέσαντο δεόμενοι

tòn pantokrátora kýrion kaì pásēs dynámeōs dynasteúonta, eleḗmona theòn autō̂n kaì patéra, dyskatapaústōi boē̂i pántes metà dakrýōn epekalésanto deómenoi

8
τὴν κατ’ αὐτῶν μεταστρέψαι βουλὴν ἀνοσίαν καὶ ῥύσασθαι αὐτοὺς μετὰ μεγαλομεροῦς ἐπιϕανείας ἐκ τοῦ παρὰ πόδας ἐν ἑτοίμῳ μόρου.

tḕn kat’ autō̂n metastrépsai boulḕn anosían kaì rhýsasthai autoùs metà megalomeroûs epiphaneías ek toû parà pódas en hetoímōi mórou.

9
τούτων μὲν οὖν ἐκτενῶς ἡ λιτανεία ἀνέβαινεν εἰς τὸν οὐρανόν.

toútōn mèn oûn ektenō̂s hē litaneía anébainen eis tòn ouranón.

10
‘Ο δὲ ῞Ερμων τοὺς ἀνηλεεῖς ἐλέϕαντας ποτίσας πεπληρωμένους τῆς τοῦ οἴνου πολλῆς χορηγίας καὶ τοῦ λιβάνου μεμεστωμένους ὄρθριος ἐπὶ τὴν αὐλὴν παρῆν περὶ τούτων προσαγγεῖλαι τῷ βασιλεῖ.

‘O dè ῞Ermōn toùs anēleeîs eléphantas potísas peplērōménous tē̂s toû oínou pollē̂s chorēgías kaì toû libánou memestōménous órthrios epì tḕn aulḕn parē̂n perì toútōn prosangeîlai tō̂i basileî.

11
τὸ δὲ ἀπ’ αἰῶνος χρόνου κτίσμα καλὸν ἐν νυκτὶ καὶ ἡμέρᾳ ἐπιβαλλόμενον ὑπὸ τοῦ χαριζομένου πᾶσιν, οἷς ἂν αὐτὸς θελήσῃ, ὕπνου μέρος ἀπέστειλεν εἰς τὸν βασιλέα,

tò dè ap’ aiō̂nos chrónou ktísma kalòn en nyktì kaì hēmérāi epiballómenon hypò toû charizoménou pâsin, hoîs àn autòs thelḗsēi, hýpnou méros apésteilen eis tòn basiléa,

12
καὶ ἡδίστῳ καὶ βαθεῖ κατεσχέθη τῇ ἐνεργείᾳ τοῦ δεσπότου τῆς ἀθέσμου μὲν προθέσεως πολὺ διεσϕαλμένος, τοῦ δὲ ἀμεταθέτου λογισμοῦ μεγάλως διεψευσμένος.

kaì hēdístōi kaì batheî kateschéthē tē̂i energeíāi toû despótou tē̂s athésmou mèn prothéseōs polỳ diesphalménos, toû dè ametathétou logismoû megálōs diepseusménos.

13
οἵ τε Ιουδαῖοι τὴν προσημανθεῖσαν ὥραν διαϕυγόντες τὸν ἅγιον ᾔνουν θεὸν αὐτῶν καὶ πάλιν ἠξίουν τὸν εὐκατάλλακτον δεῖξαι μεγαλοσθενοῦς ἑαυτοῦ χειρὸς κράτος ἔθνεσιν ὑπερηϕάνοις.

hoí te Ioudaîoi tḕn prosēmantheîsan hṓran diaphygóntes tòn hágion ḗinoun theòn autō̂n kaì pálin ēxíoun tòn eukatállakton deîxai megalosthenoûs heautoû cheiròs krátos éthnesin hyperēphánois.

14
μεσούσης δὲ ἤδη δεκάτης ὥρας σχεδὸν ὁ πρὸς ταῖς κλήσεσιν τεταγμένος ἀθρόους τοὺς κλητοὺς ἰδὼν ἔνυξεν προσελθὼν τὸν βασιλέα.

mesoúsēs dè ḗdē dekátēs hṓras schedòn ho pròs taîs klḗsesin tetagménos athróous toùs klētoùs idṑn ényxen proselthṑn tòn basiléa.

15
καὶ μόλις διεγείρας ὑπέδειξε τὸν τῆς συμποσίας καιρὸν ἤδη παρατρέχοντα τὸν περὶ τούτων λόγον ποιούμενος.

kaì mólis diegeíras hypédeixe tòn tē̂s symposías kairòn ḗdē paratréchonta tòn perì toútōn lógon poioúmenos.

16
ὃν ὁ βασιλεὺς λογισάμενος καὶ τραπεὶς εἰς τὸν πότον ἐκέλευσεν τοὺς παραγεγονότας ἐπὶ τὴν συμποσίαν ἄντικρυς ἀνακλῖναι αὐτοῦ.

hòn ho basileùs logisámenos kaì trapeìs eis tòn póton ekéleusen toùs paragegonótas epì tḕn symposían ántikrys anaklînai autoû.

17
οὗ καὶ γενομένου παρῄνει εἰς εὐωχίαν δόντας ἑαυτοὺς τὸ παρὸν τῆς συμποσίας ἐπὶ πολὺ γεραιρομένους εἰς εὐϕροσύνην καταθέσθαι μέρος.

hoû kaì genoménou parḗinei eis euōchían dóntas heautoùs tò paròn tē̂s symposías epì polỳ gerairoménous eis euphrosýnēn katathésthai méros.

18
ἐπὶ πλεῖον δὲ προβαινούσης τῆς ὁμιλίας τὸν ῞Ερμωνα προσκαλεσάμενος ὁ βασιλεὺς μετὰ πικρᾶς ἀπειλῆς ἐπυνθάνετο, τίνος ἕνεκεν αἰτίας εἰάθησαν οἱ Ιουδαῖοι τὴν περιοῦσαν ἡμέραν περιβεβιωκότες.

epì pleîon dè probainoúsēs tē̂s homilías tòn ῞Ermōna proskalesámenos ho basileùs metà pikrâs apeilē̂s epyntháneto, tínos héneken aitías eiáthēsan hoi Ioudaîoi tḕn perioûsan hēméran peribebiōkótes.

19
τοῦ δὲ ὑποδείξαντος ἔτι νυκτὸς τὸ προσταγὲν ἐπὶ τέλος ἀγειοχέναι καὶ τῶν ϕίλων αὐτῷ προσμαρτυρησάντων

toû dè hypodeíxantos éti nyktòs tò prostagèn epì télos ageiochénai kaì tō̂n phílōn autō̂i prosmartyrēsántōn

20
τὴν ὠμότητα χείρονα Φαλάριδος ἐσχηκὼς ἔϕη τῷ τῆς σήμερον ὕπνῳ χάριν ἔχειν αὐτούς· ἀνυπερθέτως δὲ εἰς τὴν ἐπιτελοῦσαν ἡμέραν κατὰ τὸ ὅμοιον ἑτοίμασον τοὺς ἐλέϕαντας ἐπὶ τὸν τῶν ἀθεμίτων Ιουδαίων ἀϕανισμόν.

tḕn ōmótēta cheírona Phaláridos eschēkṑs éphē tō̂i tē̂s sḗmeron hýpnōi chárin échein autoús: anyperthétōs dè eis tḕn epiteloûsan hēméran katà tò hómoion hetoímason toùs eléphantas epì tòn tō̂n athemítōn Ioudaíōn aphanismón.

21
εἰπόντος δὲ τοῦ βασιλέως ἀσμένως πάντες μετὰ χαρᾶς οἱ παρόντες ὁμοῦ συναινέσαντες εἰς τὸν ἴδιον οἶκον ἕκαστος ἀνέλυσεν.

eipóntos dè toû basiléōs asménōs pántes metà charâs hoi paróntes homoû synainésantes eis tòn ídion oîkon hékastos anélysen.

22
καὶ οὐχ οὕτως εἰς ὕπνον κατεχρήσαντο τὸν χρόνον τῆς νυκτός, ὡς εἰς τὸ παντοίους μηχανᾶσθαι τοῖς ταλαιπώροις δοκοῦσιν ἐμπαιγμούς.

kaì ouch hoútōs eis hýpnon katechrḗsanto tòn chrónon tē̂s nyktós, hōs eis tò pantoíous mēchanâsthai toîs talaipṓrois dokoûsin empaigmoús.

23
῎Αρτι δὲ ἀλεκτρυὼν ἐκέκραγεν ὄρθριος, καὶ τὰ θηρία καθωπλικὼς ὁ ῞Ερμων ἐν τῷ μεγάλῳ περιστύλῳ διεκίνει.

῎Arti dè alektryṑn ekékragen órthrios, kaì tà thēría kathōplikṑs ho ῞Ermōn en tō̂i megálōi peristýlōi diekínei.

24
τὰ δὲ κατὰ τὴν πόλιν πλήθη συνήθροιστο πρὸς τὴν οἰκτροτάτην θεωρίαν προσδοκῶντα τὴν πρωίαν μετὰ σπουδῆς.

tà dè katà tḕn pólin plḗthē synḗthroisto pròs tḕn oiktrotátēn theōrían prosdokō̂nta tḕn prōían metà spoudē̂s.

25
οἱ δὲ Ιουδαῖοι κατὰ τὸν ἀμερῆ ψυχουλκούμενοι χρόνον πολύδακρυν ἱκετείαν ἐν μέλεσιν γοεροῖς τείνοντες τὰς χεῖρας εἰς τὸν οὐρανὸν ἐδέοντο τοῦ μεγίστου θεοῦ πάλιν αὐτοῖς βοηθῆσαι συντόμως.

hoi dè Ioudaîoi katà tòn amerē̂ psychoulkoúmenoi chrónon polýdakryn hiketeían en mélesin goeroîs teínontes tàs cheîras eis tòn ouranòn edéonto toû megístou theoû pálin autoîs boēthē̂sai syntómōs.

26
οὔπω δὲ ἡλίου βολαὶ κατεσπείροντο, καὶ τοῦ βασιλέως τοὺς ϕίλους ἐκδεχομένου ὁ ῞Ερμων παραστὰς ἐκάλει πρὸς τὴν ἔξοδον ὑποδεικνύων τὸ πρόθυμον τοῦ βασιλέως ἐν ἑτοίμῳ κεῖσθαι.

oúpō dè hēlíou bolaì katespeíronto, kaì toû basiléōs toùs phílous ekdechoménou ho ῞Ermōn parastàs ekálei pròs tḕn éxodon hypodeiknýōn tò próthymon toû basiléōs en hetoímōi keîsthai.

27
τοῦ δὲ ἀποδεξαμένου καὶ καταπλαγέντος ἐπὶ τῇ παρανόμῳ ἐξόδῳ κατὰ πᾶν ἀγνωσίᾳ κεκρατημένος ἐπυνθάνετο, τί τὸ πρᾶγμα, ἐϕ’ οὗ τοῦτο αὐτῷ μετὰ σπουδῆς τετέλεσται·

toû dè apodexaménou kaì kataplagéntos epì tē̂i paranómōi exódōi katà pân agnōsíāi kekratēménos epyntháneto, tí tò prâgma, eph’ hoû toûto autō̂i metà spoudē̂s tetélestai:

28
τοῦτο δὲ ἦν ἡ ἐνέργεια τοῦ πάντα δεσποτεύοντος θεοῦ τῶν πρὶν αὐτῷ μεμηχανημένων λήθην κατὰ διάνοιαν ἐντεθεικότος.

toûto dè ē̂n hē enérgeia toû pánta despoteúontos theoû tō̂n prìn autō̂i memēchanēménōn lḗthēn katà diánoian entetheikótos.

29
ὑπεδείκνυεν ὁ ῞Ερμων καὶ πάντες οἱ ϕίλοι τὰ θηρία καὶ τὰς δυνάμεις ἡτοιμάσθαι, βασιλεῦ, κατὰ τὴν σὴν ἐκτενῆ πρόθεσιν.

hypedeíknyen ho ῞Ermōn kaì pántes hoi phíloi tà thēría kaì tàs dynámeis hētoimásthai, basileû, katà tḕn sḕn ektenē̂ próthesin.

30
ὁ δὲ ἐπὶ τοῖς ῥηθεῖσιν πληρωθεὶς βαρεῖ χόλῳ διὰ τὸ περὶ τούτων προνοίᾳ θεοῦ διεσκεδάσθαι πᾶν αὐτοῦ τὸ νόημα ἐνατενίσας μετὰ ἀπειλῆς εἶπεν

ho dè epì toîs rhētheîsin plērōtheìs bareî chólōi dià tò perì toútōn pronoíāi theoû dieskedásthai pân autoû tò nóēma enatenísas metà apeilē̂s eîpen

31
῞Οσοι γονεῖς παρῆσαν ἢ παίδων γόνοι, τήνδε θηρσὶν ἀγρίοις ἐσκεύασα ἂν δαψιλῆ θοῖναν ἀντὶ τῶν ἀνεγκλήτων ἐμοὶ καὶ προγόνοις ἐμοῖς ἀποδεδειγμένων ὁλοσχερῆ βεβαίαν πίστιν ἐξόχως Ιουδαίων.

῞Osoi goneîs parē̂san ḕ paídōn gónoi, tḗnde thērsìn agríois eskeúasa àn dapsilē̂ thoînan antì tō̂n anenklḗtōn emoì kaì progónois emoîs apodedeigménōn holoscherē̂ bebaían pístin exóchōs Ioudaíōn.

32
καίπερ εἰ μὴ διὰ τὴν τῆς συντροϕίας στοργὴν καὶ τῆς χρείας, τὸ ζῆν ἀντὶ τούτων ἐστερήθης.

kaíper ei mḕ dià tḕn tē̂s syntrophías storgḕn kaì tē̂s chreías, tò zē̂n antì toútōn esterḗthēs.

33
οὕτως ὁ ῞Ερμων ἀπροσδόκητον ἐπικίνδυνον ὑπήνεγκεν ἀπειλὴν καὶ τῇ ὁράσει καὶ τῷ προσώπῳ συνεστάλη.

hoútōs ho ῞Ermōn aprosdókēton epikíndynon hypḗnenken apeilḕn kaì tē̂i horásei kaì tō̂i prosṓpōi synestálē.

34
ὁ καθεῖς δὲ τῶν ϕίλων σκυθρωπῶς ὑπεκρέων τοὺς συνηθροισμένους ἀπέλυσαν ἕκαστον ἐπὶ τὴν ἰδίαν ἀσχολίαν.

ho katheîs dè tō̂n phílōn skythrōpō̂s hypekréōn toùs synēthroisménous apélysan hékaston epì tḕn idían ascholían.

35
οἵ τε Ιουδαῖοι τὰ παρὰ τοῦ βασιλέως ἀκούσαντες τὸν ἐπιϕανῆ θεὸν κύριον βασιλέα τῶν βασιλέων ᾔνουν καὶ τῆσδε τῆς βοηθείας αὐτοῦ τετευχότες.

hoí te Ioudaîoi tà parà toû basiléōs akoúsantes tòn epiphanē̂ theòn kýrion basiléa tō̂n basiléōn ḗinoun kaì tē̂sde tē̂s boētheías autoû teteuchótes.

36
Κατὰ δὲ τοὺς αὐτοὺς νόμους ὁ βασιλεὺς συστησάμενος πᾶν τὸ συμπόσιον εἰς εὐϕροσύνην τραπῆναι παρεκάλει.

Katà dè toùs autoùs nómous ho basileùs systēsámenos pân tò sympósion eis euphrosýnēn trapē̂nai parekálei.

37
τὸν δὲ ῞Ερμωνα προσκαλεσάμενος μετὰ ἀπειλῆς εἶπεν Ποσάκις δὲ δεῖ σοι περὶ τούτων αὐτῶν προστάττειν, ἀθλιώτατε;

tòn dè ῞Ermōna proskalesámenos metà apeilē̂s eîpen Posákis dè deî soi perì toútōn autō̂n prostáttein, athliṓtate?

38
τοὺς ἐλέϕαντας ἔτι καὶ νῦν καθόπλισον εἰς τὴν αὔριον ἐπὶ τὸν τῶν Ιουδαίων ἀϕανισμόν.

toùs eléphantas éti kaì nŷn kathóplison eis tḕn aúrion epì tòn tō̂n Ioudaíōn aphanismón.

39
οἱ δὲ συνανακείμενοι συγγενεῖς τὴν ἀσταθῆ διάνοιαν αὐτοῦ θαυμάζοντες προεϕέροντο τάδε

hoi dè synanakeímenoi syngeneîs tḕn astathē̂ diánoian autoû thaumázontes proephéronto táde

40
Βασιλεῦ, μέχρι τίνος ὡς ἀλόγους ἡμᾶς διαπειράζεις προστάσσων ἤδη τρίτον αὐτοὺς ἀϕανίσαι καὶ πάλιν ἐπὶ τῶν πραγμάτων ἐκ μεταβολῆς ἀναλύων τὰ σοὶ δεδογμένα;

Basileû, méchri tínos hōs alógous hēmâs diapeirázeis prostássōn ḗdē tríton autoùs aphanísai kaì pálin epì tō̂n pragmátōn ek metabolē̂s analýōn tà soì dedogména?

41
ὧν χάριν ἡ πόλις διὰ τὴν προσδοκίαν ὀχλεῖ καὶ πληθύουσα συστροϕαῖς ἤδη καὶ κινδυνεύει πολλάκις διαρπασθῆναι.

hō̂n chárin hē pólis dià tḕn prosdokían ochleî kaì plēthýousa systrophaîs ḗdē kaì kindyneúei pollákis diarpasthē̂nai.

42
ὅθεν ὁ κατὰ πάντα Φάλαρις βασιλεὺς ἐμπληθυνθεὶς ἀλογιστίας καὶ τὰς γινομένας πρὸς ἐπισκοπὴν τῶν Ιουδαίων ἐν αὐτῷ μεταβολὰς τῆς ψυχῆς παρ’ οὐδὲν ἡγούμενος ἀτελέστατον βεβαίως ὅρκον ὁρισάμενος τούτους μὲν ἀνυπερθέτως πέμψειν εἰς ᾅδην ἐν γόνασιν καὶ ποσὶν θηρίων ᾐκισμένους,

hóthen ho katà pánta Phálaris basileùs emplēthyntheìs alogistías kaì tàs ginoménas pròs episkopḕn tō̂n Ioudaíōn en autō̂i metabolàs tē̂s psychē̂s par’ oudèn hēgoúmenos ateléstaton bebaíōs hórkon horisámenos toútous mèn anyperthétōs pémpsein eis hā́idēn en gónasin kaì posìn thēríōn ēikisménous,

43
ἐπιστρατεύσαντα δὲ ἐπὶ τὴν Ιουδαίαν ἰσόπεδον πυρὶ καὶ δόρατι θήσεσθαι διὰ τάχους καὶ τὸν ἄβατον ἡμῖν αὐτῶν ναὸν πυρὶ πρηνέα ἐν τάχει τῶν συντελούντων ἐκεῖ θυσίας ἔρημον εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον καταστήσειν.

epistrateúsanta dè epì tḕn Ioudaían isópedon pyrì kaì dórati thḗsesthai dià táchous kaì tòn ábaton hēmîn autō̂n naòn pyrì prēnéa en táchei tō̂n synteloúntōn ekeî thysías érēmon eis tòn hápanta chrónon katastḗsein.

44
τότε περιχαρεῖς ἀναλύσαντες οἱ ϕίλοι καὶ συγγενεῖς μετὰ πίστεως διέτασσον τὰς δυνάμεις ἐπὶ τοὺς εὐκαιροτάτους τόπους τῆς πόλεως πρὸς τὴν τήρησιν.

tóte perichareîs analýsantes hoi phíloi kaì syngeneîs metà písteōs diétasson tàs dynámeis epì toùs eukairotátous tópous tē̂s póleōs pròs tḕn tḗrēsin.

45
ὁ δὲ ἐλεϕαντάρχης τὰ θηρία σχεδὸν ὡς εἰπεῖν εἰς κατάστεμα μανιῶδες ἀγειοχὼς εὐωδεστάτοις πόμασιν οἴνου λελιβανωμένου ϕοβερῶς κεκοσμημένα κατασκευαῖς

ho dè elephantárchēs tà thēría schedòn hōs eipeîn eis katástema maniō̂des ageiochṑs euōdestátois pómasin oínou lelibanōménou phoberō̂s kekosmēména kataskeuaîs

46
περὶ τὴν ἕω τῆς πόλεως ἤδη πλήθεσιν ἀναριθμήτοις κατὰ τοῦ ἱπποδρόμου καταμεμεστωμένης εἰσελθὼν εἰς τὴν αὐλὴν ἐπὶ τὸ προκείμενον ὤτρυνε τὸν βασιλέα.

perì tḕn héō tē̂s póleōs ḗdē plḗthesin anarithmḗtois katà toû hippodrómou katamemestōménēs eiselthṑn eis tḕn aulḕn epì tò prokeímenon ṓtryne tòn basiléa.

47
ὁ δὲ ὀργῇ βαρείᾳ γεμίσας δυσσεβῆ ϕρένα παντὶ τῷ βάρει σὺν τοῖς θηρίοις ἐξώρμησε βουλόμενος ἀτρώτῳ καρδίᾳ καὶ κόραις ὀϕθαλμῶν θεάσασθαι τὴν ἐπίπονον καὶ ταλαίπωρον τῶν προσεσημαμμένων καταστροϕήν.

ho dè orgē̂i bareíāi gemísas dyssebē̂ phréna pantì tō̂i bárei sỳn toîs thēríois exṓrmēse boulómenos atrṓtōi kardíāi kaì kórais ophthalmō̂n theásasthai tḕn epíponon kaì talaípōron tō̂n prosesēmamménōn katastrophḗn.

48
ὡς δὲ τῶν ἐλεϕάντων ἐξιόντων περὶ πύλην καὶ τῆς συνεπομένης ἐνόπλου δυνάμεως τῆς τε τοῦ πλήθους πορείας κονιορτὸν ἰδόντες καὶ βαρυηχῆ θόρυβον ἀκούσαντες οἱ Ιουδαῖοι

hōs dè tō̂n elephántōn exióntōn perì pýlēn kaì tē̂s synepoménēs enóplou dynámeōs tē̂s te toû plḗthous poreías koniortòn idóntes kaì baryēchē̂ thórybon akoúsantes hoi Ioudaîoi

49
ὑστάτην βίου ῥοπὴν αὐτοῖς ἐκείνην δόξαντες εἶναι τὸ τέλος τῆς ἀθλιωτάτης προσδοκίας εἰς οἶκτον καὶ γόους τραπέντες κατεϕίλουν ἀλλήλους περιπλεκόμενοι τοῖς συγγενέσιν ἐπὶ τοὺς τραχήλους ἐπιπίπτοντες, γονεῖς παισὶν καὶ μητέρες νεάνισιν, ἕτεραι δὲ νεογνὰ πρὸς μαστοὺς ἔχουσαι βρέϕη τελευταῖον ἕλκοντα γάλα.

hystátēn bíou rhopḕn autoîs ekeínēn dóxantes eînai tò télos tē̂s athliōtátēs prosdokías eis oîkton kaì góous trapéntes katephíloun allḗlous periplekómenoi toîs syngenésin epì toùs trachḗlous epipíptontes, goneîs paisìn kaì mētéres neánisin, héterai dè neognà pròs mastoùs échousai bréphē teleutaîon hélkonta gála.

50
οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ καὶ τὰς ἔμπροσθεν αὐτῶν γεγενημένας ἀντιλήμψεις ἐξ οὐρανοῦ συνιδόντες πρηνεῖς ὁμοθυμαδὸν ῥίψαντες ἑαυτοὺς καὶ τὰ νήπια χωρίσαντες τῶν μαστῶν

ou mḕn dè allà kaì tàs émprosthen autō̂n gegenēménas antilḗmpseis ex ouranoû synidóntes prēneîs homothymadòn rhípsantes heautoùs kaì tà nḗpia chōrísantes tō̂n mastō̂n

51
ἀνεβόησαν ϕωνῇ μεγάλῃ σϕόδρα τὸν τῆς ἁπάσης δυνάμεως δυνάστην ἱκετεύοντες οἰκτῖραι μετὰ ἐπιϕανείας αὐτοὺς ἤδη πρὸς πύλαις ᾅδου καθεστῶτας.

anebóēsan phōnē̂i megálēi sphódra tòn tē̂s hapásēs dynámeōs dynástēn hiketeúontes oiktîrai metà epiphaneías autoùs ḗdē pròs pýlais hā́idou kathestō̂tas.