Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Amos 2, 4

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Τάδε λέγει κύριος ’Επὶ ταῖς τρισὶν ἀσεβείαις Μωαβ καὶ ἐπὶ ταῖς τέσσαρσιν οὐκ ἀποστραϕήσομαι αὐτόν, ἀνθ’ ὧν κατέκαυσαν τὰ ὀστᾶ βασιλέως τῆς Ιδουμαίας εἰς κονίαν·

Táde légei kýrios ’Epì taîs trisìn asebeíais Mōab kaì epì taîs téssarsin ouk apostraphḗsomai autón, anth’ hō̂n katékausan tà ostâ basiléōs tē̂s Idoumaías eis konían:

2
καὶ ἐξαποστελῶ πῦρ ἐπὶ Μωαβ, καὶ καταϕάγεται θεμέλια τῶν πόλεων αὐτῆς, καὶ ἀποθανεῖται ἐν ἀδυναμίᾳ Μωαβ μετὰ κραυγῆς καὶ μετὰ ϕωνῆς σάλπιγγος·

kaì exapostelō̂ pŷr epì Mōab, kaì kataphágetai themélia tō̂n póleōn autē̂s, kaì apothaneîtai en adynamíāi Mōab metà kraugē̂s kaì metà phōnē̂s sálpingos:

3
καὶ ἐξολεθρεύσω κριτὴν ἐξ αὐτῆς, καὶ πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῆς ἀποκτενῶ μετ’ αὐτοῦ, λέγει κύριος.

kaì exolethreúsō kritḕn ex autē̂s, kaì pántas toùs árchontas autē̂s apoktenō̂ met’ autoû, légei kýrios.

4
Τάδε λέγει κύριος ’Επὶ ταῖς τρισὶν ἀσεβείαις υἱῶν Ιουδα καὶ ἐπὶ ταῖς τέσσαρσιν οὐκ ἀποστραϕήσομαι αὐτόν, ἕνεκα τοῦ ἀπώσασθαι αὐτοὺς τὸν νόμον κυρίου καὶ τὰ προστάγματα αὐτοῦ οὐκ ἐϕυλάξαντο καὶ ἐπλάνησεν αὐτοὺς τὰ μάταια αὐτῶν, ἃ ἐποίησαν, οἷς ἐξηκολούθησαν οἱ πατέρες αὐτῶν ὀπίσω αὐτῶν·

Táde légei kýrios ’Epì taîs trisìn asebeíais hyiō̂n Iouda kaì epì taîs téssarsin ouk apostraphḗsomai autón, héneka toû apṓsasthai autoùs tòn nómon kyríou kaì tà prostágmata autoû ouk ephyláxanto kaì eplánēsen autoùs tà mátaia autō̂n, hà epoíēsan, hoîs exēkoloúthēsan hoi patéres autō̂n opísō autō̂n:

5
καὶ ἐξαποστελῶ πῦρ ἐπὶ Ιουδαν, καὶ καταϕάγεται θεμέλια Ιερουσαλημ.

kaì exapostelō̂ pŷr epì Ioudan, kaì kataphágetai themélia Ierousalēm.

6
Τάδε λέγει κύριος ’Επὶ ταῖς τρισὶν ἀσεβείαις Ισραηλ καὶ ἐπὶ ταῖς τέσσαρσιν οὐκ ἀποστραϕήσομαι αὐτόν, ἀνθ’ ὧν ἀπέδοντο ἀργυρίου δίκαιον καὶ πένητα ἕνεκεν ὑποδημάτων,

Táde légei kýrios ’Epì taîs trisìn asebeíais Israēl kaì epì taîs téssarsin ouk apostraphḗsomai autón, anth’ hō̂n apédonto argyríou díkaion kaì pénēta héneken hypodēmátōn,

7
τὰ πατοῦντα ἐπὶ τὸν χοῦν τῆς γῆς καὶ ἐκονδύλιζον εἰς κεϕαλὰς πτωχῶν καὶ ὁδὸν ταπεινῶν ἐξέκλιναν, καὶ υἱὸς καὶ πατὴρ αὐτοῦ εἰσεπορεύοντο πρὸς τὴν αὐτὴν παιδίσκην, ὅπως βεβηλώσωσιν τὸ ὄνομα τοῦ θεοῦ αὐτῶν,

tà patoûnta epì tòn choûn tē̂s gē̂s kaì ekondýlizon eis kephalàs ptōchō̂n kaì hodòn tapeinō̂n exéklinan, kaì hyiòs kaì patḕr autoû eiseporeúonto pròs tḕn autḕn paidískēn, hópōs bebēlṓsōsin tò ónoma toû theoû autō̂n,

8
καὶ τὰ ἱμάτια αὐτῶν δεσμεύοντες σχοινίοις παραπετάσματα ἐποίουν ἐχόμενα τοῦ θυσιαστηρίου καὶ οἶνον ἐκ συκοϕαντιῶν ἔπινον ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ θεοῦ αὐτῶν.

kaì tà himátia autō̂n desmeúontes schoiníois parapetásmata epoíoun echómena toû thysiastēríou kaì oînon ek sykophantiō̂n épinon en tō̂i oíkōi toû theoû autō̂n.

9
ἐγὼ δὲ ἐξῆρα τὸν Αμορραῖον ἐκ προσώπου αὐτῶν, οὗ ἦν καθὼς ὕψος κέδρου τὸ ὕψος αὐτοῦ καὶ ἰσχυρὸς ἦν ὡς δρῦς, καὶ ἐξῆρα τὸν καρπὸν αὐτοῦ ἐπάνωθεν καὶ τὰς ῥίζας αὐτοῦ ὑποκάτωθεν·

egṑ dè exē̂ra tòn Amorraîon ek prosṓpou autō̂n, hoû ē̂n kathṑs hýpsos kédrou tò hýpsos autoû kaì ischyròs ē̂n hōs drŷs, kaì exē̂ra tòn karpòn autoû epánōthen kaì tàs rhízas autoû hypokátōthen:

10
καὶ ἐγὼ ἀνήγαγον ὑμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου καὶ περιήγαγον ὑμᾶς ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα ἔτη τοῦ κατακληρονομῆσαι τὴν γῆν τῶν Αμορραίων·

kaì egṑ anḗgagon hymâs ek gē̂s Aigýptou kaì periḗgagon hymâs en tē̂i erḗmōi tessarákonta étē toû kataklēronomē̂sai tḕn gē̂n tō̂n Amorraíōn:

11
καὶ ἔλαβον ἐκ τῶν υἱῶν ὑμῶν εἰς προϕήτας καὶ ἐκ τῶν νεανίσκων ὑμῶν εἰς ἁγιασμόν· μὴ οὐκ ἔστιν ταῦτα, υἱοὶ Ισραηλ; λέγει κύριος.

kaì élabon ek tō̂n hyiō̂n hymō̂n eis prophḗtas kaì ek tō̂n neanískōn hymō̂n eis hagiasmón: mḕ ouk éstin taûta, hyioì Israēl? légei kýrios.

12
καὶ ἐποτίζετε τοὺς ἡγιασμένους οἶνον καὶ τοῖς προϕήταις ἐνετέλλεσθε λέγοντες Οὐ μὴ προϕητεύσητε.

kaì epotízete toùs hēgiasménous oînon kaì toîs prophḗtais enetéllesthe légontes Ou mḕ prophēteúsēte.

13
διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ κυλίω ὑποκάτω ὑμῶν, ὃν τρόπον κυλίεται ἡ ἅμαξα ἡ γέμουσα καλάμης·

dià toûto idoù egṑ kylíō hypokátō hymō̂n, hòn trópon kylíetai hē hámaxa hē gémousa kalámēs:

14
καὶ ἀπολεῖται ϕυγὴ ἐκ δρομέως, καὶ ὁ κραταιὸς οὐ μὴ κρατήσῃ τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, καὶ ὁ μαχητὴς οὐ μὴ σώσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ,

kaì apoleîtai phygḕ ek droméōs, kaì ho krataiòs ou mḕ kratḗsēi tē̂s ischýos autoû, kaì ho machētḕs ou mḕ sṓsēi tḕn psychḕn autoû,

15
καὶ ὁ τοξότης οὐ μὴ ὑποστῇ, καὶ ὁ ὀξὺς τοῖς ποσὶν αὐτοῦ οὐ μὴ διασωθῇ, οὐδὲ ὁ ἱππεὺς οὐ μὴ σώσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ,

kaì ho toxótēs ou mḕ hypostē̂i, kaì ho oxỳs toîs posìn autoû ou mḕ diasōthē̂i, oudè ho hippeùs ou mḕ sṓsēi tḕn psychḕn autoû,

16
καὶ εὑρήσει τὴν καρδίαν αὐτοῦ ἐν δυναστείαις, ὁ γυμνὸς διώξεται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, λέγει κύριος.

kaì heurḗsei tḕn kardían autoû en dynasteíais, ho gymnòs diṓxetai en ekeínēi tē̂i hēmérāi, légei kýrios.