Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Amos 9, 12

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Εἶδον τὸν κύριον ἐϕεστῶτα ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ εἶπεν Πάταξον ἐπὶ τὸ ἱλαστήριον καὶ σεισθήσεται τὰ πρόπυλα καὶ διάκοψον εἰς κεϕαλὰς πάντων· καὶ τοὺς καταλοίπους αὐτῶν ἐν ῥομϕαίᾳ ἀποκτενῶ, οὐ μὴ διαϕύγῃ ἐξ αὐτῶν ϕεύγων, καὶ οὐ μὴ διασωθῇ ἐξ αὐτῶν ἀνασῳζόμενος.

Eîdon tòn kýrion ephestō̂ta epì toû thysiastēríou, kaì eîpen Pátaxon epì tò hilastḗrion kaì seisthḗsetai tà própyla kaì diákopson eis kephalàs pántōn: kaì toùs kataloípous autō̂n en rhomphaíāi apoktenō̂, ou mḕ diaphýgēi ex autō̂n pheúgōn, kaì ou mḕ diasōthē̂i ex autō̂n anasōizómenos.

2
ἐὰν κατορυγῶσιν εἰς ᾅδου, ἐκεῖθεν ἡ χείρ μου ἀνασπάσει αὐτούς· καὶ ἐὰν ἀναβῶσιν εἰς τὸν οὐρανόν, ἐκεῖθεν κατάξω αὐτούς·

eàn katorygō̂sin eis hā́idou, ekeîthen hē cheír mou anaspásei autoús: kaì eàn anabō̂sin eis tòn ouranón, ekeîthen katáxō autoús:

3
ἐὰν ἐγκρυβῶσιν εἰς τὴν κορυϕὴν τοῦ Καρμήλου, ἐκεῖθεν ἐξερευνήσω καὶ λήμψομαι αὐτούς· καὶ ἐὰν καταδύσωσιν ἐξ ὀϕθαλμῶν μου εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης, ἐκεῖ ἐντελοῦμαι τῷ δράκοντι καὶ δήξεται αὐτούς·

eàn enkrybō̂sin eis tḕn koryphḕn toû Karmḗlou, ekeîthen exereunḗsō kaì lḗmpsomai autoús: kaì eàn katadýsōsin ex ophthalmō̂n mou eis tà báthē tē̂s thalássēs, ekeî enteloûmai tō̂i drákonti kaì dḗxetai autoús:

4
καὶ ἐὰν πορευθῶσιν ἐν αἰχμαλωσίᾳ πρὸ προσώπου τῶν ἐχθρῶν αὐτῶν, ἐκεῖ ἐντελοῦμαι τῇ ῥομϕαίᾳ καὶ ἀποκτενεῖ αὐτούς· καὶ στηριῶ τοὺς ὀϕθαλμούς μου ἐπ’ αὐτοὺς εἰς κακὰ καὶ οὐκ εἰς ἀγαθά.

kaì eàn poreuthō̂sin en aichmalōsíāi prò prosṓpou tō̂n echthrō̂n autō̂n, ekeî enteloûmai tē̂i rhomphaíāi kaì apokteneî autoús: kaì stēriō̂ toùs ophthalmoús mou ep’ autoùs eis kakà kaì ouk eis agathá.

5
καὶ κύριος κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ὁ ἐϕαπτόμενος τῆς γῆς καὶ σαλεύων αὐτήν, καὶ πενθήσουσιν πάντες οἱ κατοικοῦντες αὐτήν, καὶ ἀναβήσεται ὡς ποταμὸς συντέλεια αὐτῆς καὶ καταβήσεται ὡς ποταμὸς Αἰγύπτου·

kaì kýrios kýrios ho theòs ho pantokrátōr, ho ephaptómenos tē̂s gē̂s kaì saleúōn autḗn, kaì penthḗsousin pántes hoi katoikoûntes autḗn, kaì anabḗsetai hōs potamòs syntéleia autē̂s kaì katabḗsetai hōs potamòs Aigýptou:

6
ὁ οἰκοδομῶν εἰς τὸν οὐρανὸν ἀνάβασιν αὐτοῦ καὶ τὴν ἐπαγγελίαν αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς θεμελιῶν, ὁ προσκαλούμενος τὸ ὕδωρ τῆς θαλάσσης καὶ ἐκχέων αὐτὸ ἐπὶ πρόσωπον τῆς γῆς· κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ ὄνομα αὐτῷ.

ho oikodomō̂n eis tòn ouranòn anábasin autoû kaì tḕn epangelían autoû epì tē̂s gē̂s themeliō̂n, ho proskaloúmenos tò hýdōr tē̂s thalássēs kaì ekchéōn autò epì prósōpon tē̂s gē̂s: kýrios ho theòs ho pantokrátōr ónoma autō̂i.

7
οὐχ ὡς υἱοὶ Αἰθιόπων ὑμεῖς ἐστε ἐμοί, υἱοὶ Ισραηλ; λέγει κύριος. οὐ τὸν Ισραηλ ἀνήγαγον ἐκ γῆς Αἰγύπτου καὶ τοὺς ἀλλοϕύλους ἐκ Καππαδοκίας καὶ τοὺς Σύρους ἐκ βόθρου;

ouch hōs hyioì Aithiópōn hymeîs este emoí, hyioì Israēl? légei kýrios. ou tòn Israēl anḗgagon ek gē̂s Aigýptou kaì toùs allophýlous ek Kappadokías kaì toùs Sýrous ek bóthrou?

8
’Ιδοὺ οἱ ὀϕθαλμοὶ κυρίου τοῦ θεοῦ ἐπὶ τὴν βασιλείαν τῶν ἁμαρτωλῶν καὶ ἐξαρῶ αὐτὴν ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς· πλὴν ὅτι οὐκ εἰς τέλος ἐξαρῶ τὸν οἶκον Ιακωβ, λέγει κύριος.

’Idoù hoi ophthalmoì kyríou toû theoû epì tḕn basileían tō̂n hamartōlō̂n kaì exarō̂ autḕn apò prosṓpou tē̂s gē̂s: plḕn hóti ouk eis télos exarō̂ tòn oîkon Iakōb, légei kýrios.

9
διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐντέλλομαι καὶ λικμιῶ ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν τὸν οἶκον τοῦ Ισραηλ, ὃν τρόπον λικμᾶται ἐν τῷ λικμῷ καὶ οὐ μὴ πέσῃ σύντριμμα ἐπὶ τὴν γῆν.

dióti idoù egṑ entéllomai kaì likmiō̂ en pâsi toîs éthnesin tòn oîkon toû Israēl, hòn trópon likmâtai en tō̂i likmō̂i kaì ou mḕ pésēi sýntrimma epì tḕn gē̂n.

10
ἐν ῥομϕαίᾳ τελευτήσουσι πάντες ἁμαρτωλοὶ λαοῦ μου οἱ λέγοντες Οὐ μὴ ἐγγίσῃ οὐδ’ οὐ μὴ γένηται ἐϕ’ ἡμᾶς τὰ κακά.

en rhomphaíāi teleutḗsousi pántes hamartōloì laoû mou hoi légontes Ou mḕ engísēi oud’ ou mḕ génētai eph’ hēmâs tà kaká.

11
ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἀναστήσω τὴν σκηνὴν Δαυιδ τὴν πεπτωκυῖαν καὶ ἀνοικοδομήσω τὰ πεπτωκότα αὐτῆς καὶ τὰ κατεσκαμμένα αὐτῆς ἀναστήσω καὶ ἀνοικοδομήσω αὐτὴν καθὼς αἱ ἡμέραι τοῦ αἰῶνος,

en tē̂i hēmérāi ekeínēi anastḗsō tḕn skēnḕn Dauid tḕn peptōkyîan kaì anoikodomḗsō tà peptōkóta autē̂s kaì tà kateskamména autē̂s anastḗsō kaì anoikodomḗsō autḕn kathṑs hai hēmérai toû aiō̂nos,

12
ὅπως ἐκζητήσωσιν οἱ κατάλοιποι τῶν ἀνθρώπων καὶ πάντα τὰ ἔθνη, ἐϕ’ οὓς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά μου ἐπ’ αὐτούς, λέγει κύριος ὁ θεὸς ὁ ποιῶν ταῦτα.

hópōs ekzētḗsōsin hoi katáloipoi tō̂n anthrṓpōn kaì pánta tà éthnē, eph’ hoùs epikéklētai tò ónomá mou ep’ autoús, légei kýrios ho theòs ho poiō̂n taûta.

13
ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει κύριος, καὶ καταλήμψεται ὁ ἀλοητὸς τὸν τρύγητον, καὶ περκάσει ἡ σταϕυλὴ ἐν τῷ σπόρῳ, καὶ ἀποσταλάξει τὰ ὄρη γλυκασμόν, καὶ πάντες οἱ βουνοὶ σύμϕυτοι ἔσονται·

idoù hēmérai érchontai, légei kýrios, kaì katalḗmpsetai ho aloētòs tòn trýgēton, kaì perkásei hē staphylḕ en tō̂i spórōi, kaì apostaláxei tà órē glykasmón, kaì pántes hoi bounoì sýmphytoi ésontai:

14
καὶ ἐπιστρέψω τὴν αἰχμαλωσίαν λαοῦ μου Ισραηλ, καὶ οἰκοδομήσουσιν πόλεις τὰς ἠϕανισμένας καὶ κατοικήσουσιν καὶ καταϕυτεύσουσιν ἀμπελῶνας καὶ πίονται τὸν οἶνον αὐτῶν καὶ ϕυτεύσουσιν κήπους καὶ ϕάγονται τὸν καρπὸν αὐτῶν·

kaì epistrépsō tḕn aichmalōsían laoû mou Israēl, kaì oikodomḗsousin póleis tàs ēphanisménas kaì katoikḗsousin kaì kataphyteúsousin ampelō̂nas kaì píontai tòn oînon autō̂n kaì phyteúsousin kḗpous kaì phágontai tòn karpòn autō̂n:

15
καὶ καταϕυτεύσω αὐτοὺς ἐπὶ τῆς γῆς αὐτῶν, καὶ οὐ μὴ ἐκσπασθῶσιν οὐκέτι ἀπὸ τῆς γῆς αὐτῶν, ἧς ἔδωκα αὐτοῖς, λέγει κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ.

kaì kataphyteúsō autoùs epì tē̂s gē̂s autō̂n, kaì ou mḕ ekspasthō̂sin oukéti apò tē̂s gē̂s autō̂n, hē̂s édōka autoîs, légei kýrios ho theòs ho pantokrátōr.