Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Daniel 6, 15

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
καὶ ’Αρταξέρξης ὁ τῶν Μήδων παρέλαβε τὴν βασιλείαν. Καὶ Δαρεῖος πλήρης τῶν ἡμερῶν καὶ ἔνδοξος ἐν γήρει·

kaì ’Artaxérxēs ho tō̂n Mḗdōn parélabe tḕn basileían. Kaì Dareîos plḗrēs tō̂n hēmerō̂n kaì éndoxos en gḗrei:

2
καὶ κατέστησε σατράπας ἑκατὸν εἴκοσι ἑπτὰ ἐπὶ πάσης τῆς βασιλείας αὐτοῦ

kaì katéstēse satrápas hekatòn eíkosi heptà epì pásēs tē̂s basileías autoû

3
καὶ ἐπ’ αὐτῶν ἄνδρας τρεῖς ἡγουμένους αὐτῶν, καὶ Δανιηλ εἷς ἦν τῶν τριῶν ἀνδρῶν

kaì ep’ autō̂n ándras treîs hēgouménous autō̂n, kaì Daniēl heîs ē̂n tō̂n triō̂n andrō̂n

4
ὑπὲρ πάντας ἔχων ἐξουσίαν ἐν τῇ βασιλείᾳ. καὶ Δανιηλ ἦν ἐνδεδυμένος πορϕύραν καὶ μέγας καὶ ἔνδοξος ἔναντι Δαρείου τοῦ βασιλέως, καθότι ἦν ἔνδοξος καὶ ἐπιστήμων καὶ συνετός, καὶ πνεῦμα ἅγιον ἐν αὐτῷ, καὶ εὐοδούμενος ἐν ταῖς πραγματείαις τοῦ βασιλέως, αἷς ἔπρασσε. τότε ὁ βασιλεὺς ἐβουλεύσατο καταστῆσαι τὸν Δανιηλ ἐπὶ πάσης τῆς βασιλείας αὐτοῦ καὶ τοὺς δύο ἄνδρας, οὓς κατέστησε μετ’ αὐτοῦ, καὶ σατράπας ἑκατὸν εἴκοσι ἑπτά.

hypèr pántas échōn exousían en tē̂i basileíāi. kaì Daniēl ē̂n endedyménos porphýran kaì mégas kaì éndoxos énanti Dareíou toû basiléōs, kathóti ē̂n éndoxos kaì epistḗmōn kaì synetós, kaì pneûma hágion en autō̂i, kaì euodoúmenos en taîs pragmateíais toû basiléōs, haîs éprasse. tóte ho basileùs ebouleúsato katastē̂sai tòn Daniēl epì pásēs tē̂s basileías autoû kaì toùs dýo ándras, hoùs katéstēse met’ autoû, kaì satrápas hekatòn eíkosi heptá.

5
ὅτε δὲ ἐβουλεύσατο ὁ βασιλεὺς καταστῆσαι τὸν Δανιηλ ἐπὶ πάσης τῆς βασιλείας αὐτοῦ, τότε βουλὴν καὶ γνώμην ἐβουλεύσαντο ἐν ἑαυτοῖς οἱ δύο νεανίσκοι πρὸς ἀλλήλους λέγοντες, ἐπεὶ οὐδεμίαν ἁμαρτίαν οὐδὲ ἄγνοιαν ηὕρισκον κατὰ τοῦ Δανιηλ περὶ ἧς κατηγορήσουσιν αὐτοῦ πρὸς τὸν βασιλέα,

hóte dè ebouleúsato ho basileùs katastē̂sai tòn Daniēl epì pásēs tē̂s basileías autoû, tóte boulḕn kaì gnṓmēn ebouleúsanto en heautoîs hoi dýo neanískoi pròs allḗlous légontes, epeì oudemían hamartían oudè ágnoian hēýriskon katà toû Daniēl perì hē̂s katēgorḗsousin autoû pròs tòn basiléa,

6
καὶ εἶπαν Δεῦτε στήσωμεν ὁρισμὸν καθ’ ἑαυτῶν ὅτι πᾶς ἄνθρωπος οὐκ ἀξιώσει ἀξίωμα καὶ οὐ μὴ εὔξηται εὐχὴν ἀπὸ παντὸς θεοῦ ἕως ἡμερῶν τριάκοντα, ἀλλ’ ἢ παρὰ Δαρείου τοῦ βασιλέως· εἰ δὲ μή, ἀποθανεῖται· ἵνα ἡττήσωσι τὸν Δανιηλ ἐναντίον τοῦ βασιλέως, καὶ ῥιϕῇ εἰς τὸν λάκκον τῶν λεόντων. ᾔδεισαν γὰρ ὅτι Δανιηλ προσεύχεται καὶ δεῖται κυρίου τοῦ θεοῦ αὐτοῦ τρὶς τῆς ἡμέρας.

kaì eîpan Deûte stḗsōmen horismòn kath’ heautō̂n hóti pâs ánthrōpos ouk axiṓsei axíōma kaì ou mḕ eúxētai euchḕn apò pantòs theoû héōs hēmerō̂n triákonta, all’ ḕ parà Dareíou toû basiléōs: ei dè mḗ, apothaneîtai: hína hēttḗsōsi tòn Daniēl enantíon toû basiléōs, kaì rhiphē̂i eis tòn lákkon tō̂n leóntōn. ḗideisan gàr hóti Daniēl proseúchetai kaì deîtai kyríou toû theoû autoû trìs tē̂s hēméras.

7
τότε προσήλθοσαν οἱ ἄνθρωποι ἐκεῖνοι καὶ εἶπαν ἐναντίον τοῦ βασιλέως

tóte prosḗlthosan hoi ánthrōpoi ekeînoi kaì eîpan enantíon toû basiléōs

8
‘Ορισμὸν καὶ στάσιν ἐστήσαμεν ὅτι πᾶς ἄνθρωπος, ὃς ἂν εὔξηται εὐχὴν ἢ ἀξιώσῃ ἀξίωμά τι παρὰ παντὸς θεοῦ ἕως ἡμερῶν τριάκοντα ἀλλ’ ἢ παρὰ Δαρείου τοῦ βασιλέως, ῥιϕήσεται εἰς τὸν λάκκον τῶν λεόντων.

‘Orismòn kaì stásin estḗsamen hóti pâs ánthrōpos, hòs àn eúxētai euchḕn ḕ axiṓsēi axíōmá ti parà pantòs theoû héōs hēmerō̂n triákonta all’ ḕ parà Dareíou toû basiléōs, rhiphḗsetai eis tòn lákkon tō̂n leóntōn.

9
καὶ ἠξίωσαν τὸν βασιλέα ἵνα στήσῃ τὸν ὁρισμὸν καὶ μὴ ἀλλοιώσῃ αὐτόν, διότι ᾔδεισαν ὅτι Δανιηλ προσεύχεται καὶ δεῖται τρὶς τῆς ἡμέρας, ἵνα ἡττηθῇ διὰ τοῦ βασιλέως καὶ ῥιϕῇ εἰς τὸν λάκκον τῶν λεόντων.

kaì ēxíōsan tòn basiléa hína stḗsēi tòn horismòn kaì mḕ alloiṓsēi autón, dióti ḗideisan hóti Daniēl proseúchetai kaì deîtai trìs tē̂s hēméras, hína hēttēthē̂i dià toû basiléōs kaì rhiphē̂i eis tòn lákkon tō̂n leóntōn.

10
καὶ οὕτως ὁ βασιλεὺς Δαρεῖος ἔστησε καὶ ἐκύρωσεν.

kaì hoútōs ho basileùs Dareîos éstēse kaì ekýrōsen.

11
ἐπιγνοὺς δὲ Δανιηλ τὸν ὁρισμόν, ὃν ἔστησε κατ’ αὐτοῦ, θυρίδας ἤνοιξεν ἐν τῷ ὑπερῴῳ αὐτοῦ κατέναντι Ιερουσαλημ καὶ ἔπιπτεν ἐπὶ πρόσωπον αὐτοῦ τρὶς τῆς ἡμέρας, καθὼς ἐποίει ἔμπροσθεν, καὶ ἐδεῖτο.

epignoùs dè Daniēl tòn horismón, hòn éstēse kat’ autoû, thyrídas ḗnoixen en tō̂i hyperṓiōi autoû katénanti Ierousalēm kaì épipten epì prósōpon autoû trìs tē̂s hēméras, kathṑs epoíei émprosthen, kaì edeîto.

12
καὶ αὐτοὶ ἐτήρησαν τὸν Δανιηλ καὶ κατελάβοσαν αὐτὸν εὐχόμενον τρὶς τῆς ἡμέρας καθ’ ἑκάστην ἡμέραν.

kaì autoì etḗrēsan tòn Daniēl kaì katelábosan autòn euchómenon trìs tē̂s hēméras kath’ hekástēn hēméran.

13
τότε οὗτοι οἱ ἄνθρωποι ἐνέτυχον τῷ βασιλεῖ καὶ εἶπαν Δαρεῖε βασιλεῦ, οὐχ ὁρισμὸν ὡρίσω ἵνα πᾶς ἄνθρωπος μὴ εὔξηται εὐχὴν μηδὲ ἀξιώσῃ ἀξίωμα παρὰ παντὸς θεοῦ ἕως ἡμερῶν τριάκοντα ἀλλὰ παρὰ σοῦ, βασιλεῦ· εἰ δὲ μή, ῥιϕήσεται εἰς τὸν λάκκον τῶν λεόντων; ἀποκριθεὶς δὲ ὁ βασιλεὺς εἶπεν αὐτοῖς ’Ακριβὴς ὁ λόγος, καὶ μενεῖ ὁ ὁρισμός.

tóte hoûtoi hoi ánthrōpoi enétychon tō̂i basileî kaì eîpan Dareîe basileû, ouch horismòn hōrísō hína pâs ánthrōpos mḕ eúxētai euchḕn mēdè axiṓsēi axíōma parà pantòs theoû héōs hēmerō̂n triákonta allà parà soû, basileû: ei dè mḗ, rhiphḗsetai eis tòn lákkon tō̂n leóntōn? apokritheìs dè ho basileùs eîpen autoîs ’Akribḕs ho lógos, kaì meneî ho horismós.

13A
καὶ εἶπον αὐτῷ ‘Ορκίζομέν σε τοῖς Μήδων καὶ Περσῶν δόγμασιν, ἵνα μὴ ἀλλοιώσῃς τὸ πρόσταγμα μηδὲ θαυμάσῃς πρόσωπον καὶ ἵνα μὴ ἐλαττώσῃς τι τῶν εἰρημένων καὶ κολάσῃς τὸν ἄνθρωπον, ὃς οὐκ ἐνέμεινε τῷ ὁρισμῷ τούτῳ. καὶ εἶπεν Οὕτως ποιήσω καθὼς λέγετε, καὶ ἕστηκέ μοι τοῦτο.

kaì eîpon autō̂i ‘Orkízomén se toîs Mḗdōn kaì Persō̂n dógmasin, hína mḕ alloiṓsēis tò próstagma mēdè thaumásēis prósōpon kaì hína mḕ elattṓsēis ti tō̂n eirēménōn kaì kolásēis tòn ánthrōpon, hòs ouk enémeine tō̂i horismō̂i toútōi. kaì eîpen Hoútōs poiḗsō kathṑs légete, kaì héstēké moi toûto.

14
καὶ εἶπαν ’Ιδοὺ εὕρομεν Δανιηλ τὸν ϕίλον σου εὐχόμενον καὶ δεόμενον τοῦ προσώπου τοῦ θεοῦ αὐτοῦ τρὶς τῆς ἡμέρας.

kaì eîpan ’Idoù heúromen Daniēl tòn phílon sou euchómenon kaì deómenon toû prosṓpou toû theoû autoû trìs tē̂s hēméras.

15
καὶ λυπούμενος ὁ βασιλεὺς εἶπεν ῥιϕῆναι τὸν Δανιηλ εἰς τὸν λάκκον τῶν λεόντων κατὰ τὸν ὁρισμόν, ὃν ἔστησε κατ’ αὐτοῦ. τότε ὁ βασιλεὺς σϕόδρα ἐλυπήθη ἐπὶ τῷ Δανιηλ καὶ ἐβοήθει τοῦ ἐξελέσθαι αὐτὸν ἕως δυσμῶν ἡλίου ἀπὸ τῶν χειρῶν τῶν σατραπῶν

kaì lypoúmenos ho basileùs eîpen rhiphē̂nai tòn Daniēl eis tòn lákkon tō̂n leóntōn katà tòn horismón, hòn éstēse kat’ autoû. tóte ho basileùs sphódra elypḗthē epì tō̂i Daniēl kaì eboḗthei toû exelésthai autòn héōs dysmō̂n hēlíou apò tō̂n cheirō̂n tō̂n satrapō̂n

16
καὶ οὐκ ἠδύνατο ἐξελέσθαι αὐτὸν ἀπ’ αὐτῶν.

kaì ouk ēdýnato exelésthai autòn ap’ autō̂n.

17
ἀναβοήσας δὲ Δαρεῖος ὁ βασιλεὺς εἶπε τῷ Δανιηλ ‘Ο θεός σου, ᾧ σὺ λατρεύεις ἐνδελεχῶς τρὶς τῆς ἡμέρας, αὐτὸς ἐξελεῖταί σε ἐκ χειρὸς τῶν λεόντων· ἕως πρωὶ θάρρει.

anaboḗsas dè Dareîos ho basileùs eîpe tō̂i Daniēl ‘O theós sou, hō̂i sỳ latreúeis endelechō̂s trìs tē̂s hēméras, autòs exeleîtaí se ek cheiròs tō̂n leóntōn: héōs prōì thárrei.

18
τότε Δανιηλ ἐρρίϕη εἰς τὸν λάκκον τῶν λεόντων, καὶ ἠνέχθη λίθος καὶ ἐτέθη εἰς τὸ στόμα τοῦ λάκκου, καὶ ἐσϕραγίσατο ὁ βασιλεὺς ἐν τῷ δακτυλίῳ ἑαυτοῦ καὶ ἐν τοῖς δακτυλίοις τῶν μεγιστάνων αὐτοῦ, ὅπως μὴ ἀπ’ αὐτῶν ἀρθῇ ὁ Δανιηλ ἢ ὁ βασιλεὺς αὐτὸν ἀνασπάσῃ ἐκ τοῦ λάκκου.

tóte Daniēl erríphē eis tòn lákkon tō̂n leóntōn, kaì ēnéchthē líthos kaì etéthē eis tò stóma toû lákkou, kaì esphragísato ho basileùs en tō̂i daktylíōi heautoû kaì en toîs daktylíois tō̂n megistánōn autoû, hópōs mḕ ap’ autō̂n arthē̂i ho Daniēl ḕ ho basileùs autòn anaspásēi ek toû lákkou.

19
τότε ὑπέστρεψεν ὁ βασιλεὺς εἰς τὰ βασίλεια αὐτοῦ καὶ ηὐλίσθη νῆστις καὶ ἦν λυπούμενος περὶ τοῦ Δανιηλ. τότε ὁ θεὸς τοῦ Δανιηλ πρόνοιαν ποιούμενος αὐτοῦ ἀπέκλεισε τὰ στόματα τῶν λεόντων, καὶ οὐ παρηνώχλησαν τῷ Δανιηλ.

tóte hypéstrepsen ho basileùs eis tà basíleia autoû kaì ēylísthē nē̂stis kaì ē̂n lypoúmenos perì toû Daniēl. tóte ho theòs toû Daniēl prónoian poioúmenos autoû apékleise tà stómata tō̂n leóntōn, kaì ou parēnṓchlēsan tō̂i Daniēl.

20
καὶ ὁ βασιλεὺς Δαρεῖος ὤρθρισε πρωὶ καὶ παρέλαβε μεθ’ ἑαυτοῦ τοὺς σατράπας καὶ πορευθεὶς ἔστη ἐπὶ τοῦ στόματος τοῦ λάκκου τῶν λεόντων.

kaì ho basileùs Dareîos ṓrthrise prōì kaì parélabe meth’ heautoû toùs satrápas kaì poreutheìs éstē epì toû stómatos toû lákkou tō̂n leóntōn.

21
τότε ὁ βασιλεὺς ἐκάλεσε τὸν Δανιηλ ϕωνῇ μεγάλῃ μετὰ κλαυθμοῦ λέγων ῏Ω Δανιηλ, εἰ ἄρα ζῇς, καὶ ὁ θεός σου, ᾧ λατρεύεις ἐνδελεχῶς, σέσωκέ σε ἀπὸ τῶν λεόντων, καὶ οὐκ ἠχρείωκάν σε;

tóte ho basileùs ekálese tòn Daniēl phōnē̂i megálēi metà klauthmoû légōn ᾿̂Ō Daniēl, ei ára zē̂is, kaì ho theós sou, hō̂i latreúeis endelechō̂s, sésōké se apò tō̂n leóntōn, kaì ouk ēchreíōkán se?

22
τότε Δανιηλ ἐπήκουσε ϕωνῇ μεγάλῃ καὶ εἶπεν Βασιλεῦ, ἔτι εἰμὶ ζῶν,

tóte Daniēl epḗkouse phōnē̂i megálēi kaì eîpen Basileû, éti eimì zō̂n,

23
καὶ σέσωκέ με ὁ θεὸς ἀπὸ τῶν λεόντων, καθότι δικαιοσύνη ἐν ἐμοὶ εὑρέθη ἐναντίον αὐτοῦ· καὶ ἐναντίον δὲ σοῦ, βασιλεῦ, οὔτε ἄγνοια οὔτε ἁμαρτία εὑρέθη ἐν ἐμοί· σὺ δὲ ἤκουσας ἀνθρώπων πλανώντων βασιλεῖς καὶ ἔρριψάς με εἰς τὸν λάκκον τῶν λεόντων εἰς ἀπώλειαν.

kaì sésōké me ho theòs apò tō̂n leóntōn, kathóti dikaiosýnē en emoì heuréthē enantíon autoû: kaì enantíon dè soû, basileû, oúte ágnoia oúte hamartía heuréthē en emoí: sỳ dè ḗkousas anthrṓpōn planṓntōn basileîs kaì érripsás me eis tòn lákkon tō̂n leóntōn eis apṓleian.

24
τότε συνήχθησαν πᾶσαι αἱ δυνάμεις καὶ εἶδον τὸν Δανιηλ, ὡς οὐ παρηνώχλησαν αὐτῷ οἱ λέοντες.

tóte synḗchthēsan pâsai hai dynámeis kaì eîdon tòn Daniēl, hōs ou parēnṓchlēsan autō̂i hoi léontes.

25
τότε οἱ δύο ἄνθρωποι ἐκεῖνοι οἱ καταμαρτυρήσαντες τοῦ Δανιηλ, αὐτοὶ καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καὶ τὰ τέκνα αὐτῶν, ἐρρίϕησαν τοῖς λέουσι, καὶ οἱ λέοντες ἀπέκτειναν αὐτοὺς καὶ ἔθλασαν τὰ ὀστᾶ αὐτῶν.

tóte hoi dýo ánthrōpoi ekeînoi hoi katamartyrḗsantes toû Daniēl, autoì kaì hai gynaîkes autō̂n kaì tà tékna autō̂n, erríphēsan toîs léousi, kaì hoi léontes apékteinan autoùs kaì éthlasan tà ostâ autō̂n.

26
τότε Δαρεῖος ἔγραψε πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καὶ χώραις καὶ γλώσσαις, τοῖς οἰκοῦσιν ἐν πάσῃ τῇ γῇ αὐτοῦ λέγων

tóte Dareîos égrapse pâsi toîs éthnesi kaì chṓrais kaì glṓssais, toîs oikoûsin en pásēi tē̂i gē̂i autoû légōn

27
Πάντες οἱ ἄνθρωποι οἱ ὄντες ἐν τῇ βασιλείᾳ μου ἔστωσαν προσκυνοῦντες καὶ λατρεύοντες τῷ θεῷ τοῦ Δανιηλ, αὐτὸς γάρ ἐστι θεὸς μένων καὶ ζῶν εἰς γενεὰς γενεῶν ἕως τοῦ αἰῶνος·

Pántes hoi ánthrōpoi hoi óntes en tē̂i basileíāi mou éstōsan proskynoûntes kaì latreúontes tō̂i theō̂i toû Daniēl, autòs gár esti theòs ménōn kaì zō̂n eis geneàs geneō̂n héōs toû aiō̂nos:

28
ἐγὼ Δαρεῖος ἔσομαι αὐτῷ προσκυνῶν καὶ δουλεύων πάσας τὰς ἡμέρας μου, τὰ γὰρ εἴδωλα τὰ χειροποίητα οὐ δύνανται σῶσαι, ὡς ἐλυτρώσατο ὁ θεὸς τοῦ Δανιηλ τὸν Δανιηλ.

egṑ Dareîos ésomai autō̂i proskynō̂n kaì douleúōn pásas tàs hēméras mou, tà gàr eídōla tà cheiropoíēta ou dýnantai sō̂sai, hōs elytrṓsato ho theòs toû Daniēl tòn Daniēl.

29
καὶ ὁ βασιλεὺς Δαρεῖος προσετέθη πρὸς τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ Δανιηλ κατεστάθη ἐπὶ τῆς βασιλείας Δαρείου· καὶ Κῦρος ὁ Πέρσης παρέλαβε τὴν βασιλείαν αὐτοῦ.

kaì ho basileùs Dareîos prosetéthē pròs tò génos autoû, kaì Daniēl katestáthē epì tē̂s basileías Dareíou: kaì Kŷros ho Pérsēs parélabe tḕn basileían autoû.