Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Deutéronome 15

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Δι’ ἑπτὰ ἐτῶν ποιήσεις ἄϕεσιν.

Di’ heptà etō̂n poiḗseis áphesin.

2
καὶ οὕτως τὸ πρόσταγμα τῆς ἀϕέσεως· ἀϕήσεις πᾶν χρέος ἴδιον, ὃ ὀϕείλει σοι ὁ πλησίον, καὶ τὸν ἀδελϕόν σου οὐκ ἀπαιτήσεις, ὅτι ἐπικέκληται ἄϕεσις κυρίῳ τῷ θεῷ σου.

kaì hoútōs tò próstagma tē̂s aphéseōs: aphḗseis pân chréos ídion, hò opheílei soi ho plēsíon, kaì tòn adelphón sou ouk apaitḗseis, hóti epikéklētai áphesis kyríōi tō̂i theō̂i sou.

3
τὸν ἀλλότριον ἀπαιτήσεις ὅσα ἐὰν ᾖ σοι παρ’ αὐτῷ, τοῦ ἀδελϕοῦ σου ἄϕεσιν ποιήσεις τοῦ χρέους σου·

tòn allótrion apaitḗseis hósa eàn ē̂i soi par’ autō̂i, toû adelphoû sou áphesin poiḗseis toû chréous sou:

4
ὅτι οὐκ ἔσται ἐν σοὶ ἐνδεής, ὅτι εὐλογῶν εὐλογήσει σε κύριος ὁ θεός σου ἐν τῇ γῇ, ᾗ κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι ἐν κλήρῳ κατακληρονομῆσαι αὐτήν,

hóti ouk éstai en soì endeḗs, hóti eulogō̂n eulogḗsei se kýrios ho theós sou en tē̂i gē̂i, hē̂i kýrios ho theós sou dídōsín soi en klḗrōi kataklēronomē̂sai autḗn,

5
ἐὰν δὲ ἀκοῇ εἰσακούσητε τῆς ϕωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν ϕυλάσσειν καὶ ποιεῖν πάσας τὰς ἐντολὰς ταύτας, ὅσας ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον.

eàn dè akoē̂i eisakoúsēte tē̂s phōnē̂s kyríou toû theoû hymō̂n phylássein kaì poieîn pásas tàs entolàs taútas, hósas egṑ entéllomaí soi sḗmeron.

6
ὅτι κύριος ὁ θεός σου εὐλόγησέν σε, ὃν τρόπον ἐλάλησέν σοι, καὶ δανιεῖς ἔθνεσιν πολλοῖς, σὺ δὲ οὐ δανιῇ, καὶ ἄρξεις σὺ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξουσιν.

hóti kýrios ho theós sou eulógēsén se, hòn trópon elálēsén soi, kaì danieîs éthnesin polloîs, sỳ dè ou daniē̂i, kaì árxeis sỳ ethnō̂n pollō̂n, soû dè ouk árxousin.

7
’Εὰν δὲ γένηται ἐν σοὶ ἐνδεὴς τῶν ἀδελϕῶν σου ἐν μιᾷ τῶν πόλεων σου ἐν τῇ γῇ, ᾗ κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι, οὐκ ἀποστέρξεις τὴν καρδίαν σου οὐδ’ οὐ μὴ συσϕίγξῃς τὴν χεῖρά σου ἀπὸ τοῦ ἀδελϕοῦ σου τοῦ ἐπιδεομένου·

’Eàn dè génētai en soì endeḕs tō̂n adelphō̂n sou en miā̂i tō̂n póleōn sou en tē̂i gē̂i, hē̂i kýrios ho theós sou dídōsín soi, ouk apostérxeis tḕn kardían sou oud’ ou mḕ sysphínxēis tḕn cheîrá sou apò toû adelphoû sou toû epideoménou:

8
ἀνοίγων ἀνοίξεις τὰς χεῖράς σου αὐτῷ, δάνειον δανιεῖς αὐτῷ ὅσον ἐπιδέεται, καθ’ ὅσον ἐνδεεῖται.

anoígōn anoíxeis tàs cheîrás sou autō̂i, dáneion danieîs autō̂i hóson epidéetai, kath’ hóson endeeîtai.

9
πρόσεχε σεαυτῷ μὴ γένηται ῥῆμα κρυπτὸν ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ἀνόμημα, λέγων ’Εγγίζει τὸ ἔτος τὸ ἕβδομον, ἔτος τῆς ἀϕέσεως, καὶ πονηρεύσηται ὁ ὀϕθαλμός σου τῷ ἀδελϕῷ σου τῷ ἐπιδεομένῳ, καὶ οὐ δώσεις αὐτῷ, καὶ βοήσεται κατὰ σοῦ πρὸς κύριον, καὶ ἔσται ἐν σοὶ ἁμαρτία μεγάλη.

próseche seautō̂i mḕ génētai rhē̂ma kryptòn en tē̂i kardíāi sou, anómēma, légōn ’Engízei tò étos tò hébdomon, étos tē̂s aphéseōs, kaì ponēreúsētai ho ophthalmós sou tō̂i adelphō̂i sou tō̂i epideoménōi, kaì ou dṓseis autō̂i, kaì boḗsetai katà soû pròs kýrion, kaì éstai en soì hamartía megálē.

10
διδοὺς δώσεις αὐτῷ καὶ δάνειον δανιεῖς αὐτῷ ὅσον ἐπιδέεται, καὶ οὐ λυπηθήσῃ τῇ καρδίᾳ σου διδόντος σου αὐτῷ· ὅτι διὰ τὸ ῥῆμα τοῦτο εὐλογήσει σε κύριος ὁ θεός σου ἐν πᾶσιν τοῖς ἔργοις καὶ ἐν πᾶσιν, οὗ ἂν ἐπιβάλῃς τὴν χεῖρά σου.

didoùs dṓseis autō̂i kaì dáneion danieîs autō̂i hóson epidéetai, kaì ou lypēthḗsēi tē̂i kardíāi sou didóntos sou autō̂i: hóti dià tò rhē̂ma toûto eulogḗsei se kýrios ho theós sou en pâsin toîs érgois kaì en pâsin, hoû àn epibálēis tḕn cheîrá sou.

11
οὐ γὰρ μὴ ἐκλίπῃ ἐνδεὴς ἀπὸ τῆς γῆς· διὰ τοῦτο ἐγώ σοι ἐντέλλομαι ποιεῖν τὸ ῥῆμα τοῦτο λέγων ’Ανοίγων ἀνοίξεις τὰς χεῖράς σου τῷ ἀδελϕῷ σου τῷ πένητι καὶ τῷ ἐπιδεομένῳ τῷ ἐπὶ τῆς γῆς σου.

ou gàr mḕ eklípēi endeḕs apò tē̂s gē̂s: dià toûto egṓ soi entéllomai poieîn tò rhē̂ma toûto légōn ’Anoígōn anoíxeis tàs cheîrás sou tō̂i adelphō̂i sou tō̂i pénēti kaì tō̂i epideoménōi tō̂i epì tē̂s gē̂s sou.

12
’Εὰν δὲ πραθῇ σοι ὁ ἀδελϕός σου ὁ Εβραῖος ἢ ἡ Εβραία, δουλεύσει σοι ἓξ ἔτη, καὶ τῷ ἑβδόμῳ ἐξαποστελεῖς αὐτὸν ἐλεύθερον ἀπὸ σοῦ.

’Eàn dè prathē̂i soi ho adelphós sou ho Ebraîos ḕ hē Ebraía, douleúsei soi hèx étē, kaì tō̂i hebdómōi exaposteleîs autòn eleútheron apò soû.

13
ὅταν δὲ ἐξαποστέλλῃς αὐτὸν ἐλεύθερον ἀπὸ σοῦ, οὐκ ἐξαποστελεῖς αὐτὸν κενόν·

hótan dè exapostéllēis autòn eleútheron apò soû, ouk exaposteleîs autòn kenón:

14
ἐϕόδιον ἐϕοδιάσεις αὐτὸν ἀπὸ τῶν προβάτων σου καὶ ἀπὸ τοῦ σίτου σου καὶ ἀπὸ τῆς ληνοῦ σου· καθὰ εὐλόγησέν σε κύριος ὁ θεός σου, δώσεις αὐτῷ.

ephódion ephodiáseis autòn apò tō̂n probátōn sou kaì apò toû sítou sou kaì apò tē̂s lēnoû sou: kathà eulógēsén se kýrios ho theós sou, dṓseis autō̂i.

15
καὶ μνησθήσῃ ὅτι οἰκέτης ἦσθα ἐν γῇ Αἰγύπτου καὶ ἐλυτρώσατό σε κύριος ὁ θεός σου ἐκεῖθεν· διὰ τοῦτο ἐγώ σοι ἐντέλλομαι ποιεῖν τὸ ῥῆμα τοῦτο.

kaì mnēsthḗsēi hóti oikétēs ē̂stha en gē̂i Aigýptou kaì elytrṓsató se kýrios ho theós sou ekeîthen: dià toûto egṓ soi entéllomai poieîn tò rhē̂ma toûto.

16
ἐὰν δὲ λέγῃ πρὸς σέ Οὐκ ἐξελεύσομαι ἀπὸ σοῦ, ὅτι ἠγάπηκέν σε καὶ τὴν οἰκίαν σου, ὅτι εὖ αὐτῷ ἐστιν παρὰ σοί,

eàn dè légēi pròs sé Ouk exeleúsomai apò soû, hóti ēgápēkén se kaì tḕn oikían sou, hóti eû autō̂i estin parà soí,

17
καὶ λήμψῃ τὸ ὀπήτιον καὶ τρυπήσεις τὸ ὠτίον αὐτοῦ πρὸς τὴν θύραν, καὶ ἔσται σοι οἰκέτης εἰς τὸν αἰῶνα· καὶ τὴν παιδίσκην σου ποιήσεις ὡσαύτως.

kaì lḗmpsēi tò opḗtion kaì trypḗseis tò ōtíon autoû pròs tḕn thýran, kaì éstai soi oikétēs eis tòn aiō̂na: kaì tḕn paidískēn sou poiḗseis hōsaútōs.

18
οὐ σκληρὸν ἔσται ἐναντίον σου ἐξαποστελλομένων αὐτῶν ἐλευθέρων ἀπὸ σοῦ, ὅτι ἐϕέτιον μισθὸν τοῦ μισθωτοῦ ἐδούλευσέν σοι ἓξ ἔτη· καὶ εὐλογήσει σε κύριος ὁ θεός σου ἐν πᾶσιν, οἷς ἐὰν ποιῇς.

ou sklēròn éstai enantíon sou exapostelloménōn autō̂n eleuthérōn apò soû, hóti ephétion misthòn toû misthōtoû edoúleusén soi hèx étē: kaì eulogḗsei se kýrios ho theós sou en pâsin, hoîs eàn poiē̂is.

19
Πᾶν πρωτότοκον, ὃ ἐὰν τεχθῇ ἐν τοῖς βουσίν σου καὶ ἐν τοῖς προβάτοις σου, τὰ ἀρσενικά, ἁγιάσεις κυρίῳ τῷ θεῷ σου· οὐκ ἐργᾷ ἐν τῷ πρωτοτόκῳ μόσχῳ σου καὶ οὐ μὴ κείρῃς τὸ πρωτότοκον τῶν προβάτων σου·

Pân prōtótokon, hò eàn techthē̂i en toîs bousín sou kaì en toîs probátois sou, tà arseniká, hagiáseis kyríōi tō̂i theō̂i sou: ouk ergā̂i en tō̂i prōtotókōi móschōi sou kaì ou mḕ keírēis tò prōtótokon tō̂n probátōn sou:

20
ἔναντι κυρίου ϕάγῃ αὐτὸ ἐνιαυτὸν ἐξ ἐνιαυτοῦ ἐν τῷ τόπῳ, ᾧ ἐὰν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου, σὺ καὶ ὁ οἶκός σου.

énanti kyríou phágēi autò eniautòn ex eniautoû en tō̂i tópōi, hō̂i eàn ekléxētai kýrios ho theós sou, sỳ kaì ho oîkós sou.

21
ἐὰν δὲ ᾖ ἐν αὐτῷ μῶμος, χωλὸν ἢ τυϕλὸν ἢ καὶ πᾶς μῶμος πονηρός, οὐ θύσεις αὐτὸ κυρίῳ τῷ θεῷ σου·

eàn dè ē̂i en autō̂i mō̂mos, chōlòn ḕ typhlòn ḕ kaì pâs mō̂mos ponērós, ou thýseis autò kyríōi tō̂i theō̂i sou:

22
ἐν ταῖς πόλεσίν σου ϕάγῃ αὐτό, ὁ ἀκάθαρτος ἐν σοὶ καὶ ὁ καθαρὸς ὡσαύτως ἔδεται ὡς δορκάδα ἢ ἔλαϕον·

en taîs pólesín sou phágēi autó, ho akáthartos en soì kaì ho katharòs hōsaútōs édetai hōs dorkáda ḕ élaphon:

23
πλὴν τὸ αἷμα οὐ ϕάγεσθε, ἐπὶ τὴν γῆν ἐκχεεῖς αὐτὸ ὡς ὕδωρ.

plḕn tò haîma ou phágesthe, epì tḕn gē̂n ekcheeîs autò hōs hýdōr.