Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Deutéronome 20, 7

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
’Εὰν δὲ ἐξέλθῃς εἰς πόλεμον ἐπὶ τοὺς ἐχθρούς σου καὶ ἴδῃς ἵππον καὶ ἀναβάτην καὶ λαὸν πλείονά σου, οὐ ϕοβηθήσῃ ἀπ’ αὐτῶν, ὅτι κύριος ὁ θεός σου μετὰ σοῦ ὁ ἀναβιβάσας σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου.

’Eàn dè exélthēis eis pólemon epì toùs echthroús sou kaì ídēis híppon kaì anabátēn kaì laòn pleíoná sou, ou phobēthḗsēi ap’ autō̂n, hóti kýrios ho theós sou metà soû ho anabibásas se ek gē̂s Aigýptou.

2
καὶ ἔσται ὅταν ἐγγίσῃς τῷ πολέμῳ, καὶ προσεγγίσας ὁ ἱερεὺς λαλήσει τῷ λαῷ

kaì éstai hótan engísēis tō̂i polémōi, kaì prosengísas ho hiereùs lalḗsei tō̂i laō̂i

3
καὶ ἐρεῖ πρὸς αὐτούς ῎Ακουε, Ισραηλ· ὑμεῖς προσπορεύεσθε σήμερον εἰς πόλεμον ἐπὶ τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, μὴ ἐκλυέσθω ἡ καρδία ὑμῶν, μὴ ϕοβεῖσθε μηδὲ θραύεσθε μηδὲ ἐκκλίνητε ἀπὸ προσώπου αὐτῶν,

kaì ereî pròs autoús ῎Akoue, Israēl: hymeîs prosporeúesthe sḗmeron eis pólemon epì toùs echthroùs hymō̂n, mḕ eklyésthō hē kardía hymō̂n, mḕ phobeîsthe mēdè thraúesthe mēdè ekklínēte apò prosṓpou autō̂n,

4
ὅτι κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν ὁ προπορευόμενος μεθ’ ὑμῶν συνεκπολεμῆσαι ὑμῖν τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν διασῶσαι ὑμᾶς.

hóti kýrios ho theòs hymō̂n ho proporeuómenos meth’ hymō̂n synekpolemē̂sai hymîn toùs echthroùs hymō̂n diasō̂sai hymâs.

5
καὶ λαλήσουσιν οἱ γραμματεῖς πρὸς τὸν λαὸν λέγοντες Τίς ὁ ἄνθρωπος ὁ οἰκοδομήσας οἰκίαν καινὴν καὶ οὐκ ἐνεκαίνισεν αὐτήν; πορευέσθω καὶ ἀποστραϕήτω εἰς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ, μὴ ἀποθάνῃ ἐν τῷ πολέμῳ καὶ ἄνθρωπος ἕτερος ἐγκαινιεῖ αὐτήν.

kaì lalḗsousin hoi grammateîs pròs tòn laòn légontes Tís ho ánthrōpos ho oikodomḗsas oikían kainḕn kaì ouk enekaínisen autḗn? poreuésthō kaì apostraphḗtō eis tḕn oikían autoû, mḕ apothánēi en tō̂i polémōi kaì ánthrōpos héteros enkainieî autḗn.

6
καὶ τίς ὁ ἄνθρωπος, ὅστις ἐϕύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ οὐκ εὐϕράνθη ἐξ αὐτοῦ; πορευέσθω καὶ ἀποστραϕήτω εἰς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ, μὴ ἀποθάνῃ ἐν τῷ πολέμῳ καὶ ἄνθρωπος ἕτερος εὐϕρανθήσεται ἐξ αὐτοῦ.

kaì tís ho ánthrōpos, hóstis ephýteusen ampelō̂na kaì ouk euphránthē ex autoû? poreuésthō kaì apostraphḗtō eis tḕn oikían autoû, mḕ apothánēi en tō̂i polémōi kaì ánthrōpos héteros euphranthḗsetai ex autoû.

7
καὶ τίς ὁ ἄνθρωπος, ὅστις μεμνήστευται γυναῖκα καὶ οὐκ ἔλαβεν αὐτήν; πορευέσθω καὶ ἀποστραϕήτω εἰς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ, μὴ ἀποθάνῃ ἐν τῷ πολέμῳ καὶ ἄνθρωπος ἕτερος λήμψεται αὐτήν.

kaì tís ho ánthrōpos, hóstis memnḗsteutai gynaîka kaì ouk élaben autḗn? poreuésthō kaì apostraphḗtō eis tḕn oikían autoû, mḕ apothánēi en tō̂i polémōi kaì ánthrōpos héteros lḗmpsetai autḗn.

8
καὶ προσθήσουσιν οἱ γραμματεῖς λαλῆσαι πρὸς τὸν λαὸν καὶ ἐροῦσιν Τίς ὁ ἄνθρωπος ὁ ϕοβούμενος καὶ δειλὸς τῇ καρδίᾳ; πορευέσθω καὶ ἀποστραϕήτω εἰς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ, ἵνα μὴ δειλιάνῃ τὴν καρδίαν τοῦ ἀδελϕοῦ αὐτοῦ ὥσπερ ἡ αὐτοῦ.

kaì prosthḗsousin hoi grammateîs lalē̂sai pròs tòn laòn kaì eroûsin Tís ho ánthrōpos ho phoboúmenos kaì deilòs tē̂i kardíāi? poreuésthō kaì apostraphḗtō eis tḕn oikían autoû, hína mḕ deiliánēi tḕn kardían toû adelphoû autoû hṓsper hē autoû.

9
καὶ ἔσται ὅταν παύσωνται οἱ γραμματεῖς λαλοῦντες πρὸς τὸν λαόν, καὶ καταστήσουσιν ἄρχοντας τῆς στρατιᾶς προηγουμένους τοῦ λαοῦ.

kaì éstai hótan paúsōntai hoi grammateîs laloûntes pròs tòn laón, kaì katastḗsousin árchontas tē̂s stratiâs proēgouménous toû laoû.

10
’Εὰν δὲ προσέλθῃς πρὸς πόλιν ἐκπολεμῆσαι αὐτήν, καὶ ἐκκαλέσῃ αὐτοὺς μετ’ εἰρήνης·

’Eàn dè prosélthēis pròs pólin ekpolemē̂sai autḗn, kaì ekkalésēi autoùs met’ eirḗnēs:

11
ἐὰν μὲν εἰρηνικὰ ἀποκριθῶσίν σοι καὶ ἀνοίξωσίν σοι, ἔσται πᾶς ὁ λαὸς οἱ εὑρεθέντες ἐν αὐτῇ ἔσονταί σοι ϕορολόγητοι καὶ ὑπήκοοί σου·

eàn mèn eirēnikà apokrithō̂sín soi kaì anoíxōsín soi, éstai pâs ho laòs hoi heurethéntes en autē̂i ésontaí soi phorológētoi kaì hypḗkooí sou:

12
ἐὰν δὲ μὴ ὑπακούσωσίν σοι καὶ ποιήσωσιν πρὸς σὲ πόλεμον, περικαθιεῖς αὐτήν,

eàn dè mḕ hypakoúsōsín soi kaì poiḗsōsin pròs sè pólemon, perikathieîs autḗn,

13
καὶ παραδώσει αὐτὴν κύριος ὁ θεός σου εἰς τὰς χεῖράς σου, καὶ πατάξεις πᾶν ἀρσενικὸν αὐτῆς ἐν ϕόνῳ μαχαίρας,

kaì paradṓsei autḕn kýrios ho theós sou eis tàs cheîrás sou, kaì patáxeis pân arsenikòn autē̂s en phónōi machaíras,

14
πλὴν τῶν γυναικῶν καὶ τῆς ἀποσκευῆς καὶ πάντα τὰ κτήνη καὶ πάντα, ὅσα ἂν ὑπάρχῃ ἐν τῇ πόλει, καὶ πᾶσαν τὴν ἀπαρτίαν προνομεύσεις σεαυτῷ καὶ ϕάγῃ πᾶσαν τὴν προνομὴν τῶν ἐχθρῶν σου, ὧν κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι.

plḕn tō̂n gynaikō̂n kaì tē̂s aposkeuē̂s kaì pánta tà ktḗnē kaì pánta, hósa àn hypárchēi en tē̂i pólei, kaì pâsan tḕn apartían pronomeúseis seautō̂i kaì phágēi pâsan tḕn pronomḕn tō̂n echthrō̂n sou, hō̂n kýrios ho theós sou dídōsín soi.

15
οὕτως ποιήσεις πάσας τὰς πόλεις τὰς μακρὰν οὔσας ἀπὸ σοῦ σϕόδρα, αἳ οὐχὶ ἐκ τῶν πόλεων τῶν ἐθνῶν τούτων,

hoútōs poiḗseis pásas tàs póleis tàs makràn oúsas apò soû sphódra, haì ouchì ek tō̂n póleōn tō̂n ethnō̂n toútōn,

16
ἰδοὺ δὲ ἀπὸ τῶν πόλεων τῶν ἐθνῶν τούτων, ὧν κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι κληρονομεῖν τὴν γῆν αὐτῶν, οὐ ζωγρήσετε ἀπ’ αὐτῶν πᾶν ἐμπνέον,

idoù dè apò tō̂n póleōn tō̂n ethnō̂n toútōn, hō̂n kýrios ho theós sou dídōsín soi klēronomeîn tḕn gē̂n autō̂n, ou zōgrḗsete ap’ autō̂n pân empnéon,

17
ἀλλ’ ἢ ἀναθέματι ἀναθεματιεῖτε αὐτούς, τὸν Χετταῖον καὶ Αμορραῖον καὶ Χαναναῖον καὶ Φερεζαῖον καὶ Ευαῖον καὶ Ιεβουσαῖον καὶ Γεργεσαῖον, ὃν τρόπον ἐνετείλατό σοι κύριος ὁ θεός σου,

all’ ḕ anathémati anathematieîte autoús, tòn Chettaîon kaì Amorraîon kaì Chananaîon kaì Pherezaîon kaì Euaîon kaì Iebousaîon kaì Gergesaîon, hòn trópon eneteílató soi kýrios ho theós sou,

18
ἵνα μὴ διδάξωσιν ὑμᾶς ποιεῖν πάντα τὰ βδελύγματα αὐτῶν, ὅσα ἐποίησαν τοῖς θεοῖς αὐτῶν, καὶ ἁμαρτήσεσθε ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν.

hína mḕ didáxōsin hymâs poieîn pánta tà bdelýgmata autō̂n, hósa epoíēsan toîs theoîs autō̂n, kaì hamartḗsesthe enantíon kyríou toû theoû hymō̂n.

19
’Εὰν δὲ περικαθίσῃς περὶ πόλιν ἡμέρας πλείους ἐκπολεμῆσαι αὐτὴν εἰς κατάλημψιν αὐτῆς, οὐχὶ ἐξολεθρεύσεις τὰ δένδρα αὐτῆς ἐπιβαλεῖν ἐπ’ αὐτὰ σίδηρον, ἀλλ’ ἢ ἀπ’ αὐτοῦ ϕάγῃ, αὐτὸ δὲ οὐκ ἐκκόψεις. μὴ ἄνθρωπος τὸ ξύλον τὸ ἐν τῷ ἀγρῷ εἰσελθεῖν ἀπὸ προσώπου σου εἰς τὸν χάρακα;

’Eàn dè perikathísēis perì pólin hēméras pleíous ekpolemē̂sai autḕn eis katálēmpsin autē̂s, ouchì exolethreúseis tà déndra autē̂s epibaleîn ep’ autà sídēron, all’ ḕ ap’ autoû phágēi, autò dè ouk ekkópseis. mḕ ánthrōpos tò xýlon tò en tō̂i agrō̂i eiseltheîn apò prosṓpou sou eis tòn cháraka?

20
ἀλλὰ ξύλον, ὃ ἐπίστασαι ὅτι οὐ καρπόβρωτόν ἐστιν, τοῦτο ἐξολεθρεύσεις καὶ ἐκκόψεις καὶ οἰκοδομήσεις χαράκωσιν ἐπὶ τὴν πόλιν, ἥτις ποιεῖ πρὸς σὲ τὸν πόλεμον, ἕως ἂν παραδοθῇ.

allà xýlon, hò epístasai hóti ou karpóbrōtón estin, toûto exolethreúseis kaì ekkópseis kaì oikodomḗseis charákōsin epì tḕn pólin, hḗtis poieî pròs sè tòn pólemon, héōs àn paradothē̂i.