Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Deutéronome 21, 17

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
’Εὰν δὲ εὑρεθῇ τραυματίας ἐν τῇ γῇ, ᾗ κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι κληρονομῆσαι, πεπτωκὼς ἐν τῷ πεδίῳ καὶ οὐκ οἴδασιν τὸν πατάξαντα,

’Eàn dè heurethē̂i traumatías en tē̂i gē̂i, hē̂i kýrios ho theós sou dídōsín soi klēronomē̂sai, peptōkṑs en tō̂i pedíōi kaì ouk oídasin tòn patáxanta,

2
ἐξελεύσεται ἡ γερουσία σου καὶ οἱ κριταί σου καὶ ἐκμετρήσουσιν ἐπὶ τὰς πόλεις τὰς κύκλῳ τοῦ τραυματίου,

exeleúsetai hē gerousía sou kaì hoi kritaí sou kaì ekmetrḗsousin epì tàs póleis tàs kýklōi toû traumatíou,

3
καὶ ἔσται ἡ πόλις ἡ ἐγγίζουσα τῷ τραυματίᾳ καὶ λήμψεται ἡ γερουσία τῆς πόλεως ἐκείνης δάμαλιν ἐκ βοῶν, ἥτις οὐκ εἴργασται καὶ ἥτις οὐχ εἵλκυσεν ζυγόν,

kaì éstai hē pólis hē engízousa tō̂i traumatíāi kaì lḗmpsetai hē gerousía tē̂s póleōs ekeínēs dámalin ek boō̂n, hḗtis ouk eírgastai kaì hḗtis ouch heílkysen zygón,

4
καὶ καταβιβάσουσιν ἡ γερουσία τῆς πόλεως ἐκείνης τὴν δάμαλιν εἰς ϕάραγγα τραχεῖαν, ἥτις οὐκ εἴργασται οὐδὲ σπείρεται, καὶ νευροκοπήσουσιν τὴν δάμαλιν ἐν τῇ ϕάραγγι.

kaì katabibásousin hē gerousía tē̂s póleōs ekeínēs tḕn dámalin eis pháranga tracheîan, hḗtis ouk eírgastai oudè speíretai, kaì neurokopḗsousin tḕn dámalin en tē̂i phárangi.

5
καὶ προσελεύσονται οἱ ἱερεῖς οἱ Λευῖται – ὅτι αὐτοὺς ἐπέλεξεν κύριος ὁ θεός σου παρεστηκέναι αὐτῷ καὶ εὐλογεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τῷ στόματι αὐτῶν ἔσται πᾶσα ἀντιλογία καὶ πᾶσα ἁϕή – ,

kaì proseleúsontai hoi hiereîs hoi Leuîtai – hóti autoùs epélexen kýrios ho theós sou parestēkénai autō̂i kaì eulogeîn epì tō̂i onómati autoû, kaì epì tō̂i stómati autō̂n éstai pâsa antilogía kaì pâsa haphḗ – ,

6
καὶ πᾶσα ἡ γερουσία τῆς πόλεως ἐκείνης οἱ ἐγγίζοντες τῷ τραυματίᾳ νίψονται τὰς χεῖρας ἐπὶ τὴν κεϕαλὴν τῆς δαμάλεως τῆς νενευροκοπημένης ἐν τῇ ϕάραγγι

kaì pâsa hē gerousía tē̂s póleōs ekeínēs hoi engízontes tō̂i traumatíāi nípsontai tàs cheîras epì tḕn kephalḕn tē̂s damáleōs tē̂s neneurokopēménēs en tē̂i phárangi

7
καὶ ἀποκριθέντες ἐροῦσιν Αἱ χεῖρες ἡμῶν οὐκ ἐξέχεαν τὸ αἷμα τοῦτο, καὶ οἱ ὀϕθαλμοὶ ἡμῶν οὐχ ἑωράκασιν·

kaì apokrithéntes eroûsin Hai cheîres hēmō̂n ouk exéchean tò haîma toûto, kaì hoi ophthalmoì hēmō̂n ouch heōrákasin:

8
ἵλεως γενοῦ τῷ λαῷ σου Ισραηλ, οὓς ἐλυτρώσω, κύριε, ἐκ γῆς Αἰγύπτου, ἵνα μὴ γένηται αἷμα ἀναίτιον ἐν τῷ λαῷ σου Ισραηλ. καὶ ἐξιλασθήσεται αὐτοῖς τὸ αἷμα.

híleōs genoû tō̂i laō̂i sou Israēl, hoùs elytrṓsō, kýrie, ek gē̂s Aigýptou, hína mḕ génētai haîma anaítion en tō̂i laō̂i sou Israēl. kaì exilasthḗsetai autoîs tò haîma.

9
σὺ δὲ ἐξαρεῖς τὸ αἷμα τὸ ἀναίτιον ἐξ ὑμῶν αὐτῶν, ἐὰν ποιήσῃς τὸ καλὸν καὶ τὸ ἀρεστὸν ἔναντι κυρίου τοῦ θεοῦ σου.

sỳ dè exareîs tò haîma tò anaítion ex hymō̂n autō̂n, eàn poiḗsēis tò kalòn kaì tò arestòn énanti kyríou toû theoû sou.

10
’Εὰν δὲ ἐξελθὼν εἰς πόλεμον ἐπὶ τοὺς ἐχθρούς σου καὶ παραδῷ σοι κύριος ὁ θεός σου εἰς τὰς χεῖράς σου καὶ προνομεύσεις τὴν προνομὴν αὐτῶν

’Eàn dè exelthṑn eis pólemon epì toùs echthroús sou kaì paradō̂i soi kýrios ho theós sou eis tàs cheîrás sou kaì pronomeúseis tḕn pronomḕn autō̂n

11
καὶ ἴδῃς ἐν τῇ προνομῇ γυναῖκα καλὴν τῷ εἴδει καὶ ἐνθυμηθῇς αὐτῆς καὶ λάβῃς αὐτὴν σαυτῷ γυναῖκα,

kaì ídēis en tē̂i pronomē̂i gynaîka kalḕn tō̂i eídei kaì enthymēthē̂is autē̂s kaì lábēis autḕn sautō̂i gynaîka,

12
καὶ εἰσάξεις αὐτὴν ἔνδον εἰς τὴν οἰκίαν σου καὶ ξυρήσεις τὴν κεϕαλὴν αὐτῆς καὶ περιονυχιεῖς αὐτὴν

kaì eisáxeis autḕn éndon eis tḕn oikían sou kaì xyrḗseis tḕn kephalḕn autē̂s kaì perionychieîs autḕn

13
καὶ περιελεῖς τὰ ἱμάτια τῆς αἰχμαλωσίας αὐτῆς ἀπ’ αὐτῆς, καὶ καθίεται ἐν τῇ οἰκίᾳ σου καὶ κλαύσεται τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα μηνὸς ἡμέρας, καὶ μετὰ ταῦτα εἰσελεύσῃ πρὸς αὐτὴν καὶ συνοικισθήσῃ αὐτῇ, καὶ ἔσται σου γυνή.

kaì perieleîs tà himátia tē̂s aichmalōsías autē̂s ap’ autē̂s, kaì kathíetai en tē̂i oikíāi sou kaì klaúsetai tòn patéra kaì tḕn mētéra mēnòs hēméras, kaì metà taûta eiseleúsēi pròs autḕn kaì synoikisthḗsēi autē̂i, kaì éstai sou gynḗ.

14
καὶ ἔσται ἐὰν μὴ θέλῃς αὐτήν, ἐξαποστελεῖς αὐτὴν ἐλευθέραν, καὶ πράσει οὐ πραθήσεται ἀργυρίου· οὐκ ἀθετήσεις αὐτήν, διότι ἐταπείνωσας αὐτήν.

kaì éstai eàn mḕ thélēis autḗn, exaposteleîs autḕn eleuthéran, kaì prásei ou prathḗsetai argyríou: ouk athetḗseis autḗn, dióti etapeínōsas autḗn.

15
’Εὰν δὲ γένωνται ἀνθρώπῳ δύο γυναῖκες, μία αὐτῶν ἠγαπημένη καὶ μία αὐτῶν μισουμένη, καὶ τέκωσιν αὐτῷ ἡ ἠγαπημένη καὶ ἡ μισουμένη, καὶ γένηται υἱὸς πρωτότοκος τῆς μισουμένης,

’Eàn dè génōntai anthrṓpōi dýo gynaîkes, mía autō̂n ēgapēménē kaì mía autō̂n misouménē, kaì tékōsin autō̂i hē ēgapēménē kaì hē misouménē, kaì génētai hyiòs prōtótokos tē̂s misouménēs,

16
καὶ ἔσται ᾗ ἂν ἡμέρᾳ κατακληροδοτῇ τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ, οὐ δυνήσεται πρωτοτοκεῦσαι τῷ υἱῷ τῆς ἠγαπημένης ὑπεριδὼν τὸν υἱὸν τῆς μισουμένης τὸν πρωτότοκον,

kaì éstai hē̂i àn hēmérāi kataklērodotē̂i toîs hyioîs autoû tà hypárchonta autoû, ou dynḗsetai prōtotokeûsai tō̂i hyiō̂i tē̂s ēgapēménēs hyperidṑn tòn hyiòn tē̂s misouménēs tòn prōtótokon,

17
ἀλλὰ τὸν πρωτότοκον υἱὸν τῆς μισουμένης ἐπιγνώσεται δοῦναι αὐτῷ διπλᾶ ἀπὸ πάντων, ὧν ἂν εὑρεθῇ αὐτῷ, ὅτι οὗτός ἐστιν ἀρχὴ τέκνων αὐτοῦ, καὶ τούτῳ καθήκει τὰ πρωτοτόκια.

allà tòn prōtótokon hyiòn tē̂s misouménēs epignṓsetai doûnai autō̂i diplâ apò pántōn, hō̂n àn heurethē̂i autō̂i, hóti hoûtós estin archḕ téknōn autoû, kaì toútōi kathḗkei tà prōtotókia.

18
’Εὰν δέ τινι ᾖ υἱὸς ἀπειθὴς καὶ ἐρεθιστὴς οὐχ ὑπακούων ϕωνὴν πατρὸς καὶ ϕωνὴν μητρὸς καὶ παιδεύσωσιν αὐτὸν καὶ μὴ εἰσακούῃ αὐτῶν,

’Eàn dé tini ē̂i hyiòs apeithḕs kaì erethistḕs ouch hypakoúōn phōnḕn patròs kaì phōnḕn mētròs kaì paideúsōsin autòn kaì mḕ eisakoúēi autō̂n,

19
καὶ συλλαβόντες αὐτὸν ὁ πατὴρ αὐτοῦ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ καὶ ἐξάξουσιν αὐτὸν ἐπὶ τὴν γερουσίαν τῆς πόλεως αὐτοῦ καὶ ἐπὶ τὴν πύλην τοῦ τόπου αὐτοῦ

kaì syllabóntes autòn ho patḕr autoû kaì hē mḗtēr autoû kaì exáxousin autòn epì tḕn gerousían tē̂s póleōs autoû kaì epì tḕn pýlēn toû tópou autoû

20
καὶ ἐροῦσιν τοῖς ἀνδράσιν τῆς πόλεως αὐτῶν ‘Ο υἱὸς ἡμῶν οὗτος ἀπειθεῖ καὶ ἐρεθίζει, οὐχ ὑπακούει τῆς ϕωνῆς ἡμῶν, συμβολοκοπῶν οἰνοϕλυγεῖ·

kaì eroûsin toîs andrásin tē̂s póleōs autō̂n ‘O hyiòs hēmō̂n hoûtos apeitheî kaì erethízei, ouch hypakoúei tē̂s phōnē̂s hēmō̂n, symbolokopō̂n oinophlygeî:

21
καὶ λιθοβολήσουσιν αὐτὸν οἱ ἄνδρες τῆς πόλεως αὐτοῦ ἐν λίθοις, καὶ ἀποθανεῖται· καὶ ἐξαρεῖς τὸν πονηρὸν ἐξ ὑμῶν αὐτῶν, καὶ οἱ ἐπίλοιποι ἀκούσαντες ϕοβηθήσονται.

kaì lithobolḗsousin autòn hoi ándres tē̂s póleōs autoû en líthois, kaì apothaneîtai: kaì exareîs tòn ponēròn ex hymō̂n autō̂n, kaì hoi epíloipoi akoúsantes phobēthḗsontai.

22
’Εὰν δὲ γένηται ἔν τινι ἁμαρτία κρίμα θανάτου καὶ ἀποθάνῃ καὶ κρεμάσητε αὐτὸν ἐπὶ ξύλου,

’Eàn dè génētai én tini hamartía kríma thanátou kaì apothánēi kaì kremásēte autòn epì xýlou,

23
οὐκ ἐπικοιμηθήσεται τὸ σῶμα αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ ξύλου, ἀλλὰ ταϕῇ θάψετε αὐτὸν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ὅτι κεκατηραμένος ὑπὸ θεοῦ πᾶς κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου· καὶ οὐ μιανεῖτε τὴν γῆν, ἣν κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι ἐν κλήρῳ.

ouk epikoimēthḗsetai tò sō̂ma autoû epì toû xýlou, allà taphē̂i thápsete autòn en tē̂i hēmérāi ekeínēi, hóti kekatēraménos hypò theoû pâs kremámenos epì xýlou: kaì ou mianeîte tḕn gē̂n, hḕn kýrios ho theós sou dídōsín soi en klḗrōi.