Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Deutéronome 22, 24

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Μὴ ἰδὼν τὸν μόσχον τοῦ ἀδελϕοῦ σου ἢ τὸ πρόβατον αὐτοῦ πλανώμενα ἐν τῇ ὁδῷ ὑπερίδῃς αὐτά· ἀποστροϕῇ ἀποστρέψεις αὐτὰ τῷ ἀδελϕῷ σου καὶ ἀποδώσεις αὐτῷ.

Mḕ idṑn tòn móschon toû adelphoû sou ḕ tò próbaton autoû planṓmena en tē̂i hodō̂i hyperídēis autá: apostrophē̂i apostrépseis autà tō̂i adelphō̂i sou kaì apodṓseis autō̂i.

2
ἐὰν δὲ μὴ ἐγγίζῃ ὁ ἀδελϕός σου πρὸς σὲ μηδὲ ἐπίστῃ αὐτόν, συνάξεις αὐτὰ ἔνδον εἰς τὴν οἰκίαν σου, καὶ ἔσται μετὰ σοῦ, ἕως ἂν ζητήσῃ αὐτὰ ὁ ἀδελϕός σου, καὶ ἀποδώσεις αὐτῷ.

eàn dè mḕ engízēi ho adelphós sou pròs sè mēdè epístēi autón, synáxeis autà éndon eis tḕn oikían sou, kaì éstai metà soû, héōs àn zētḗsēi autà ho adelphós sou, kaì apodṓseis autō̂i.

3
οὕτως ποιήσεις τὸν ὄνον αὐτοῦ καὶ οὕτως ποιήσεις τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ καὶ οὕτως ποιήσεις κατὰ πᾶσαν ἀπώλειαν τοῦ ἀδελϕοῦ σου, ὅσα ἐὰν ἀπόληται παρ’ αὐτοῦ καὶ εὕρῃς· οὐ δυνήσῃ ὑπεριδεῖν.

hoútōs poiḗseis tòn ónon autoû kaì hoútōs poiḗseis tò himátion autoû kaì hoútōs poiḗseis katà pâsan apṓleian toû adelphoû sou, hósa eàn apólētai par’ autoû kaì heúrēis: ou dynḗsēi hyperideîn.

4
οὐκ ὄψῃ τὸν ὄνον τοῦ ἀδελϕοῦ σου ἢ τὸν μόσχον αὐτοῦ πεπτωκότας ἐν τῇ ὁδῷ, μὴ ὑπερίδῃς αὐτούς· ἀνιστῶν ἀναστήσεις μετ’ αὐτοῦ.

ouk ópsēi tòn ónon toû adelphoû sou ḕ tòn móschon autoû peptōkótas en tē̂i hodō̂i, mḕ hyperídēis autoús: anistō̂n anastḗseis met’ autoû.

5
Οὐκ ἔσται σκεύη ἀνδρὸς ἐπὶ γυναικί, οὐδὲ μὴ ἐνδύσηται ἀνὴρ στολὴν γυναικείαν, ὅτι βδέλυγμα κυρίῳ τῷ θεῷ σού ἐστιν πᾶς ποιῶν ταῦτα.

Ouk éstai skeúē andròs epì gynaikí, oudè mḕ endýsētai anḕr stolḕn gynaikeían, hóti bdélygma kyríōi tō̂i theō̂i soú estin pâs poiō̂n taûta.

6
’Εὰν δὲ συναντήσῃς νοσσιᾷ ὀρνέων πρὸ προσώπου σου ἐν τῇ ὁδῷ ἢ ἐπὶ παντὶ δένδρει ἢ ἐπὶ τῆς γῆς, νεοσσοῖς ἢ ᾠοῖς, καὶ ἡ μήτηρ θάλπῃ ἐπὶ τῶν νεοσσῶν ἢ ἐπὶ τῶν ᾠῶν, οὐ λήμψῃ τὴν μητέρα μετὰ τῶν τέκνων·

’Eàn dè synantḗsēis nossiā̂i ornéōn prò prosṓpou sou en tē̂i hodō̂i ḕ epì pantì déndrei ḕ epì tē̂s gē̂s, neossoîs ḕ ōioîs, kaì hē mḗtēr thálpēi epì tō̂n neossō̂n ḕ epì tō̂n ōiō̂n, ou lḗmpsēi tḕn mētéra metà tō̂n téknōn:

7
ἀποστολῇ ἀποστελεῖς τὴν μητέρα, τὰ δὲ παιδία λήμψῃ σεαυτῷ, ἵνα εὖ σοι γένηται καὶ πολυήμερος ἔσῃ.

apostolē̂i aposteleîs tḕn mētéra, tà dè paidía lḗmpsēi seautō̂i, hína eû soi génētai kaì polyḗmeros ésēi.

8
’Εὰν δὲ οἰκοδομήσῃς οἰκίαν καινήν, καὶ ποιήσεις στεϕάνην τῷ δώματί σου· καὶ οὐ ποιήσεις ϕόνον ἐν τῇ οἰκίᾳ σου, ἐὰν πέσῃ ὁ πεσὼν ἀπ’ αὐτοῦ.

’Eàn dè oikodomḗsēis oikían kainḗn, kaì poiḗseis stephánēn tō̂i dṓmatí sou: kaì ou poiḗseis phónon en tē̂i oikíāi sou, eàn pésēi ho pesṑn ap’ autoû.

9
Οὐ κατασπερεῖς τὸν ἀμπελῶνά σου διάϕορον, ἵνα μὴ ἁγιασθῇ τὸ γένημα καὶ τὸ σπέρμα, ὃ ἐὰν σπείρῃς μετὰ τοῦ γενήματος τοῦ ἀμπελῶνός σου.

Ou kataspereîs tòn ampelō̂ná sou diáphoron, hína mḕ hagiasthē̂i tò génēma kaì tò spérma, hò eàn speírēis metà toû genḗmatos toû ampelō̂nós sou.

10
οὐκ ἀροτριάσεις ἐν μόσχῳ καὶ ὄνῳ ἐπὶ τὸ αὐτό.

ouk arotriáseis en móschōi kaì ónōi epì tò autó.

11
οὐκ ἐνδύσῃ κίβδηλον, ἔρια καὶ λίνον, ἐν τῷ αὐτῷ.

ouk endýsēi kíbdēlon, éria kaì línon, en tō̂i autō̂i.

12
Στρεπτὰ ποιήσεις σεαυτῷ ἐπὶ τῶν τεσσάρων κρασπέδων τῶν περιβολαίων σου, ἃ ἐὰν περιβάλῃ ἐν αὐτοῖς.

Streptà poiḗseis seautō̂i epì tō̂n tessárōn kraspédōn tō̂n peribolaíōn sou, hà eàn peribálēi en autoîs.

13
’Εὰν δέ τις λάβῃ γυναῖκα καὶ συνοικήσῃ αὐτῇ καὶ μισήσῃ αὐτὴν

’Eàn dé tis lábēi gynaîka kaì synoikḗsēi autē̂i kaì misḗsēi autḕn

14
καὶ ἐπιθῇ αὐτῇ προϕασιστικοὺς λόγους καὶ κατενέγκῃ αὐτῆς ὄνομα πονηρὸν καὶ λέγῃ Τὴν γυναῖκα ταύτην εἴληϕα καὶ προσελθὼν αὐτῇ οὐχ εὕρηκα αὐτῆς παρθένια,

kaì epithē̂i autē̂i prophasistikoùs lógous kaì katenénkēi autē̂s ónoma ponēròn kaì légēi Tḕn gynaîka taútēn eílēpha kaì proselthṑn autē̂i ouch heúrēka autē̂s parthénia,

15
καὶ λαβὼν ὁ πατὴρ τῆς παιδὸς καὶ ἡ μήτηρ ἐξοίσουσιν τὰ παρθένια τῆς παιδὸς πρὸς τὴν γερουσίαν ἐπὶ τὴν πύλην,

kaì labṑn ho patḕr tē̂s paidòs kaì hē mḗtēr exoísousin tà parthénia tē̂s paidòs pròs tḕn gerousían epì tḕn pýlēn,

16
καὶ ἐρεῖ ὁ πατὴρ τῆς παιδὸς τῇ γερουσίᾳ Τὴν θυγατέρα μου ταύτην δέδωκα τῷ ἀνθρώπῳ τούτῳ γυναῖκα, καὶ μισήσας αὐτὴν

kaì ereî ho patḕr tē̂s paidòs tē̂i gerousíāi Tḕn thygatéra mou taútēn dédōka tō̂i anthrṓpōi toútōi gynaîka, kaì misḗsas autḕn

17
αὐτὸς νῦν ἐπιτίθησιν αὐτῇ προϕασιστικοὺς λόγους λέγων Οὐχ εὕρηκα τῇ θυγατρί σου παρθένια, καὶ ταῦτα τὰ παρθένια τῆς θυγατρός μου· καὶ ἀναπτύξουσιν τὸ ἱμάτιον ἐναντίον τῆς γερουσίας τῆς πόλεως.

autòs nŷn epitíthēsin autē̂i prophasistikoùs lógous légōn Ouch heúrēka tē̂i thygatrí sou parthénia, kaì taûta tà parthénia tē̂s thygatrós mou: kaì anaptýxousin tò himátion enantíon tē̂s gerousías tē̂s póleōs.

18
καὶ λήμψεται ἡ γερουσία τῆς πόλεως ἐκείνης τὸν ἄνθρωπον ἐκεῖνον καὶ παιδεύσουσιν αὐτὸν

kaì lḗmpsetai hē gerousía tē̂s póleōs ekeínēs tòn ánthrōpon ekeînon kaì paideúsousin autòn

19
καὶ ζημιώσουσιν αὐτὸν ἑκατὸν σίκλους καὶ δώσουσιν τῷ πατρὶ τῆς νεάνιδος, ὅτι ἐξήνεγκεν ὄνομα πονηρὸν ἐπὶ παρθένον Ισραηλῖτιν· καὶ αὐτοῦ ἔσται γυνή, οὐ δυνήσεται ἐξαποστεῖλαι αὐτὴν τὸν ἅπαντα χρόνον.

kaì zēmiṓsousin autòn hekatòn síklous kaì dṓsousin tō̂i patrì tē̂s neánidos, hóti exḗnenken ónoma ponēròn epì parthénon Israēlîtin: kaì autoû éstai gynḗ, ou dynḗsetai exaposteîlai autḕn tòn hápanta chrónon.

20
ἐὰν δὲ ἐπ’ ἀληθείας γένηται ὁ λόγος οὗτος καὶ μὴ εὑρεθῇ παρθένια τῇ νεάνιδι,

eàn dè ep’ alētheías génētai ho lógos hoûtos kaì mḕ heurethē̂i parthénia tē̂i neánidi,

21
καὶ ἐξάξουσιν τὴν νεᾶνιν ἐπὶ τὰς θύρας οἴκου πατρὸς αὐτῆς, καὶ λιθοβολήσουσιν αὐτὴν οἱ ἄνδρες τῆς πόλεως αὐτῆς ἐν λίθοις, καὶ ἀποθανεῖται, ὅτι ἐποίησεν ἀϕροσύνην ἐν υἱοῖς Ισραηλ ἐκπορνεῦσαι τὸν οἶκον τοῦ πατρὸς αὐτῆς· καὶ ἐξαρεῖς τὸν πονηρὸν ἐξ ὑμῶν αὐτῶν.

kaì exáxousin tḕn neânin epì tàs thýras oíkou patròs autē̂s, kaì lithobolḗsousin autḕn hoi ándres tē̂s póleōs autē̂s en líthois, kaì apothaneîtai, hóti epoíēsen aphrosýnēn en hyioîs Israēl ekporneûsai tòn oîkon toû patròs autē̂s: kaì exareîs tòn ponēròn ex hymō̂n autō̂n.

22
’Εὰν δὲ εὑρεθῇ ἄνθρωπος κοιμώμενος μετὰ γυναικὸς συνῳκισμένης ἀνδρί, ἀποκτενεῖτε ἀμϕοτέρους, τὸν ἄνδρα τὸν κοιμώμενον μετὰ τῆς γυναικὸς καὶ τὴν γυναῖκα· καὶ ἐξαρεῖς τὸν πονηρὸν ἐξ Ισραηλ.

’Eàn dè heurethē̂i ánthrōpos koimṓmenos metà gynaikòs synōikisménēs andrí, apokteneîte amphotérous, tòn ándra tòn koimṓmenon metà tē̂s gynaikòs kaì tḕn gynaîka: kaì exareîs tòn ponēròn ex Israēl.

23
’Εὰν δὲ γένηται παῖς παρθένος μεμνηστευμένη ἀνδρὶ καὶ εὑρὼν αὐτὴν ἄνθρωπος ἐν πόλει κοιμηθῇ μετ’ αὐτῆς,

’Eàn dè génētai paîs parthénos memnēsteuménē andrì kaì heurṑn autḕn ánthrōpos en pólei koimēthē̂i met’ autē̂s,

24
ἐξάξετε ἀμϕοτέρους ἐπὶ τὴν πύλην τῆς πόλεως αὐτῶν, καὶ λιθοβοληθήσονται ἐν λίθοις καὶ ἀποθανοῦνται· τὴν νεᾶνιν, ὅτι οὐκ ἐβόησεν ἐν τῇ πόλει, καὶ τὸν ἄνθρωπον, ὅτι ἐταπείνωσεν τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον· καὶ ἐξαρεῖς τὸν πονηρὸν ἐξ ὑμῶν αὐτῶν.

exáxete amphotérous epì tḕn pýlēn tē̂s póleōs autō̂n, kaì lithobolēthḗsontai en líthois kaì apothanoûntai: tḕn neânin, hóti ouk ebóēsen en tē̂i pólei, kaì tòn ánthrōpon, hóti etapeínōsen tḕn gynaîka toû plēsíon: kaì exareîs tòn ponēròn ex hymō̂n autō̂n.

25
ἐὰν δὲ ἐν πεδίῳ εὕρῃ ἄνθρωπος τὴν παῖδα τὴν μεμνηστευμένην καὶ βιασάμενος κοιμηθῇ μετ’ αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον τὸν κοιμώμενον μετ’ αὐτῆς μόνον

eàn dè en pedíōi heúrēi ánthrōpos tḕn paîda tḕn memnēsteuménēn kaì biasámenos koimēthē̂i met’ autē̂s, apokteneîte tòn ánthrōpon tòn koimṓmenon met’ autē̂s mónon

26
καὶ τῇ νεάνιδι οὐ ποιήσετε οὐδέν· οὐκ ἔστιν τῇ νεάνιδι ἁμάρτημα θανάτου, ὅτι ὡς εἴ τις ἐπαναστῇ ἄνθρωπος ἐπὶ τὸν πλησίον καὶ ϕονεύσῃ αὐτοῦ ψυχήν, οὕτως τὸ πρᾶγμα τοῦτο,

kaì tē̂i neánidi ou poiḗsete oudén: ouk éstin tē̂i neánidi hamártēma thanátou, hóti hōs eí tis epanastē̂i ánthrōpos epì tòn plēsíon kaì phoneúsēi autoû psychḗn, hoútōs tò prâgma toûto,

27
ὅτι ἐν τῷ ἀγρῷ εὗρεν αὐτήν, ἐβόησεν ἡ νεᾶνις ἡ μεμνηστευμένη, καὶ ὁ βοηθήσων οὐκ ἦν αὐτῇ.

hóti en tō̂i agrō̂i heûren autḗn, ebóēsen hē neânis hē memnēsteuménē, kaì ho boēthḗsōn ouk ē̂n autē̂i.

28
’Εὰν δέ τις εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν παρθένον, ἥτις οὐ μεμνήστευται, καὶ βιασάμενος κοιμηθῇ μετ’ αὐτῆς καὶ εὑρεθῇ,

’Eàn dé tis heúrēi tḕn paîda tḕn parthénon, hḗtis ou memnḗsteutai, kaì biasámenos koimēthē̂i met’ autē̂s kaì heurethē̂i,

29
δώσει ὁ ἄνθρωπος ὁ κοιμηθεὶς μετ’ αὐτῆς τῷ πατρὶ τῆς νεάνιδος πεντήκοντα δίδραχμα ἀργυρίου, καὶ αὐτοῦ ἔσται γυνή, ἀνθ’ ὧν ἐταπείνωσεν αὐτήν· οὐ δυνήσεται ἐξαποστεῖλαι αὐτὴν τὸν ἅπαντα χρόνον.

dṓsei ho ánthrōpos ho koimētheìs met’ autē̂s tō̂i patrì tē̂s neánidos pentḗkonta dídrachma argyríou, kaì autoû éstai gynḗ, anth’ hō̂n etapeínōsen autḗn: ou dynḗsetai exaposteîlai autḕn tòn hápanta chrónon.