Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Ézéchiel 2

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Καὶ εἶπεν πρός με Υἱὲ ἀνθρώπου, στῆθι ἐπὶ τοὺς πόδας σου, καὶ λαλήσω πρὸς σέ.

Kaì eîpen prós me Hyiè anthrṓpou, stē̂thi epì toùs pódas sou, kaì lalḗsō pròs sé.

2
καὶ ἦλθεν ἐπ’ ἐμὲ πνεῦμα καὶ ἀνέλαβέν με καὶ ἐξῆρέν με καὶ ἔστησέν με ἐπὶ τοὺς πόδας μου, καὶ ἤκουον αὐτοῦ λαλοῦντος πρός με,

kaì ē̂lthen ep’ emè pneûma kaì anélabén me kaì exē̂rén me kaì éstēsén me epì toùs pódas mou, kaì ḗkouon autoû laloûntos prós me,

3
καὶ εἶπεν πρός με Υἱὲ ἀνθρώπου, ἐξαποστέλλω ἐγώ σε πρὸς τὸν οἶκον τοῦ Ισραηλ τοὺς παραπικραίνοντάς με, οἵτινες παρεπίκρανάν με αὐτοὶ καὶ οἱ πατέρες αὐτῶν ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας,

kaì eîpen prós me Hyiè anthrṓpou, exapostéllō egṓ se pròs tòn oîkon toû Israēl toùs parapikraínontás me, hoítines parepíkranán me autoì kaì hoi patéres autō̂n héōs tē̂s sḗmeron hēméras,

4
καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς Τάδε λέγει κύριος

kaì ereîs pròs autoús Táde légei kýrios

5
’Εὰν ἄρα ἀκούσωσιν ἢ πτοηθῶσιν – διότι οἶκος παραπικραίνων ἐστίν – , καὶ γνώσονται ὅτι προϕήτης εἶ σὺ ἐν μέσῳ αὐτῶν.

’Eàn ára akoúsōsin ḕ ptoēthō̂sin – dióti oîkos parapikraínōn estín – , kaì gnṓsontai hóti prophḗtēs eî sỳ en mésōi autō̂n.

6
καὶ σύ, υἱὲ ἀνθρώπου, μὴ ϕοβηθῇς αὐτοὺς μηδὲ ἐκστῇς ἀπὸ προσώπου αὐτῶν, διότι παροιστρήσουσι καὶ ἐπισυστήσονται ἐπὶ σὲ κύκλῳ, καὶ ἐν μέσῳ σκορπίων σὺ κατοικεῖς· τοὺς λόγους αὐτῶν μὴ ϕοβηθῇς καὶ ἀπὸ προσώπου αὐτῶν μὴ ἐκστῇς, διότι οἶκος παραπικραίνων ἐστίν.

kaì sý, hyiè anthrṓpou, mḕ phobēthē̂is autoùs mēdè ekstē̂is apò prosṓpou autō̂n, dióti paroistrḗsousi kaì episystḗsontai epì sè kýklōi, kaì en mésōi skorpíōn sỳ katoikeîs: toùs lógous autō̂n mḕ phobēthē̂is kaì apò prosṓpou autō̂n mḕ ekstē̂is, dióti oîkos parapikraínōn estín.

7
καὶ λαλήσεις τοὺς λόγους μου πρὸς αὐτούς, ἐὰν ἄρα ἀκούσωσιν ἢ πτοηθῶσιν, διότι οἶκος παραπικραίνων ἐστίν.

kaì lalḗseis toùs lógous mou pròs autoús, eàn ára akoúsōsin ḕ ptoēthō̂sin, dióti oîkos parapikraínōn estín.

8
καὶ σύ, υἱὲ ἀνθρώπου, ἄκουε τοῦ λαλοῦντος πρὸς σέ, μὴ γίνου παραπικραίνων καθὼς ὁ οἶκος ὁ παραπικραίνων· χάνε τὸ στόμα σου καὶ ϕάγε ἃ ἐγὼ δίδωμί σοι.

kaì sý, hyiè anthrṓpou, ákoue toû laloûntos pròs sé, mḕ gínou parapikraínōn kathṑs ho oîkos ho parapikraínōn: cháne tò stóma sou kaì pháge hà egṑ dídōmí soi.

9
καὶ εἶδον καὶ ἰδοὺ χεὶρ ἐκτεταμένη πρός με, καὶ ἐν αὐτῇ κεϕαλὶς βιβλίου·

kaì eîdon kaì idoù cheìr ektetaménē prós me, kaì en autē̂i kephalìs biblíou:

10
καὶ ἀνείλησεν αὐτὴν ἐνώπιον ἐμοῦ, καὶ ἐν αὐτῇ γεγραμμένα ἦν τὰ ὄπισθεν καὶ τὰ ἔμπροσθεν, καὶ ἐγέγραπτο εἰς αὐτὴν θρῆνος καὶ μέλος καὶ οὐαί.

kaì aneílēsen autḕn enṓpion emoû, kaì en autē̂i gegramména ē̂n tà ópisthen kaì tà émprosthen, kaì egégrapto eis autḕn thrē̂nos kaì mélos kaì ouaí.