Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Ézéchiel 36, 12

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Καὶ σύ, υἱὲ ἀνθρώπου, προϕήτευσον ἐπὶ τὰ ὄρη Ισραηλ καὶ εἰπὸν τοῖς ὄρεσιν τοῦ Ισραηλ ’Ακούσατε λόγον κυρίου

Kaì sý, hyiè anthrṓpou, prophḗteuson epì tà órē Israēl kaì eipòn toîs óresin toû Israēl ’Akoúsate lógon kyríou

2
Τάδε λέγει κύριος κύριος ’Ανθ’ ὧν εἶπεν ὁ ἐχθρὸς ἐϕ’ ὑμᾶς Εὖγε ἔρημα αἰώνια εἰς κατάσχεσιν ἡμῖν ἐγενήθη,

Táde légei kýrios kýrios ’Anth’ hō̂n eîpen ho echthròs eph’ hymâs Eûge érēma aiṓnia eis katáschesin hēmîn egenḗthē,

3
διὰ τοῦτο προϕήτευσον καὶ εἰπόν Τάδε λέγει κύριος κύριος ’Αντὶ τοῦ ἀτιμασθῆναι ὑμᾶς καὶ μισηθῆναι ὑμᾶς ὑπὸ τῶν κύκλῳ ὑμῶν τοῦ εἶναι ὑμᾶς εἰς κατάσχεσιν τοῖς καταλοίποις ἔθνεσιν καὶ ἀνέβητε λάλημα γλώσσῃ καὶ εἰς ὀνείδισμα ἔθνεσιν,

dià toûto prophḗteuson kaì eipón Táde légei kýrios kýrios ’Antì toû atimasthē̂nai hymâs kaì misēthē̂nai hymâs hypò tō̂n kýklōi hymō̂n toû eînai hymâs eis katáschesin toîs kataloípois éthnesin kaì anébēte lálēma glṓssēi kaì eis oneídisma éthnesin,

4
διὰ τοῦτο, ὄρη Ισραηλ, ἀκούσατε λόγον κυρίου Τάδε λέγει κύριος τοῖς ὄρεσιν καὶ τοῖς βουνοῖς καὶ ταῖς ϕάραγξιν καὶ τοῖς χειμάρροις καὶ τοῖς ἐξηρημωμένοις καὶ ἠϕανισμένοις καὶ ταῖς πόλεσιν ταῖς ἐγκαταλελειμμέναις, αἳ ἐγένοντο εἰς προνομὴν καὶ εἰς καταπάτημα τοῖς καταλειϕθεῖσιν ἔθνεσιν περικύκλῳ·

dià toûto, órē Israēl, akoúsate lógon kyríou Táde légei kýrios toîs óresin kaì toîs bounoîs kaì taîs pháranxin kaì toîs cheimárrois kaì toîs exērēmōménois kaì ēphanisménois kaì taîs pólesin taîs enkataleleimménais, haì egénonto eis pronomḕn kaì eis katapátēma toîs kataleiphtheîsin éthnesin perikýklōi:

5
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος κύριος Εἰ μὴν ἐν πυρὶ θυμοῦ μου ἐλάλησα ἐπὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη καὶ ἐπὶ τὴν Ιδουμαίαν πᾶσαν, ὅτι ἔδωκαν τὴν γῆν μου ἑαυτοῖς εἰς κατάσχεσιν μετ’ εὐϕροσύνης ἀτιμάσαντες ψυχὰς τοῦ ἀϕανίσαι ἐν προνομῇ·

dià toûto táde légei kýrios kýrios Ei mḕn en pyrì thymoû mou elálēsa epì tà loipà éthnē kaì epì tḕn Idoumaían pâsan, hóti édōkan tḕn gē̂n mou heautoîs eis katáschesin met’ euphrosýnēs atimásantes psychàs toû aphanísai en pronomē̂i:

6
διὰ τοῦτο προϕήτευσον ἐπὶ τὴν γῆν τοῦ Ισραηλ καὶ εἰπὸν τοῖς ὄρεσιν καὶ τοῖς βουνοῖς καὶ ταῖς ϕάραγξιν καὶ ταῖς νάπαις Τάδε λέγει κύριος ’Ιδοὺ ἐγὼ ἐν τῷ ζήλῳ μου καὶ ἐν τῷ θυμῷ μου ἐλάλησα ἀντὶ τοῦ ὀνειδισμοὺς ἐθνῶν ἐνέγκαι ὑμᾶς·

dià toûto prophḗteuson epì tḕn gē̂n toû Israēl kaì eipòn toîs óresin kaì toîs bounoîs kaì taîs pháranxin kaì taîs nápais Táde légei kýrios ’Idoù egṑ en tō̂i zḗlōi mou kaì en tō̂i thymō̂i mou elálēsa antì toû oneidismoùs ethnō̂n enénkai hymâs:

7
διὰ τοῦτο ἐγὼ ἀρῶ τὴν χεῖρά μου ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ περικύκλῳ ὑμῶν, οὗτοι τὴν ἀτιμίαν αὐτῶν λήμψονται·

dià toûto egṑ arō̂ tḕn cheîrá mou epì tà éthnē tà perikýklōi hymō̂n, hoûtoi tḕn atimían autō̂n lḗmpsontai:

8
ὑμῶν δέ, ὄρη Ισραηλ, τὴν σταϕυλὴν καὶ τὸν καρπὸν ὑμῶν καταϕάγεται ὁ λαός μου, ὅτι ἐγγίζουσιν τοῦ ἐλθεῖν.

hymō̂n dé, órē Israēl, tḕn staphylḕn kaì tòn karpòn hymō̂n kataphágetai ho laós mou, hóti engízousin toû eltheîn.

9
ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ἐϕ’ ὑμᾶς καὶ ἐπιβλέψω ἐϕ’ ὑμᾶς, καὶ κατεργασθήσεσθε καὶ σπαρήσεσθε.

hóti idoù egṑ eph’ hymâs kaì epiblépsō eph’ hymâs, kaì katergasthḗsesthe kaì sparḗsesthe.

10
καὶ πληθυνῶ ἐϕ’ ὑμᾶς ἀνθρώπους, πᾶν οἶκον Ισραηλ εἰς τέλος, καὶ κατοικηθήσονται αἱ πόλεις, καὶ ἡ ἠρημωμένη οἰκοδομηθήσεται.

kaì plēthynō̂ eph’ hymâs anthrṓpous, pân oîkon Israēl eis télos, kaì katoikēthḗsontai hai póleis, kaì hē ērēmōménē oikodomēthḗsetai.

11
καὶ πληθυνῶ ἐϕ’ ὑμᾶς ἀνθρώπους καὶ κτήνη καὶ κατοικιῶ ὑμᾶς ὡς τὸ ἐν ἀρχῇ ὑμῶν καὶ εὖ ποιήσω ὑμᾶς ὥσπερ τὰ ἔμπροσθεν ὑμῶν· καὶ γνώσεσθε ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος.

kaì plēthynō̂ eph’ hymâs anthrṓpous kaì ktḗnē kaì katoikiō̂ hymâs hōs tò en archē̂i hymō̂n kaì eû poiḗsō hymâs hṓsper tà émprosthen hymō̂n: kaì gnṓsesthe hóti egṓ eimi kýrios.

12
καὶ γεννήσω ἐϕ’ ὑμᾶς ἀνθρώπους τὸν λαόν μου Ισραηλ, καὶ κληρονομήσουσιν ὑμᾶς, καὶ ἔσεσθε αὐτοῖς εἰς κατάσχεσιν· καὶ οὐ μὴ προστεθῆτε ἔτι ἀτεκνωθῆναι ἀπ’ αὐτῶν.

kaì gennḗsō eph’ hymâs anthrṓpous tòn laón mou Israēl, kaì klēronomḗsousin hymâs, kaì ésesthe autoîs eis katáschesin: kaì ou mḕ prostethē̂te éti ateknōthē̂nai ap’ autō̂n.

13
τάδε λέγει κύριος κύριος ’Ανθ’ ὧν εἶπάν σοι Κατέσθουσα ἀνθρώπους εἶ καὶ ἠτεκνωμένη ὑπὸ τοῦ ἔθνους σου ἐγένου,

táde légei kýrios kýrios ’Anth’ hō̂n eîpán soi Katésthousa anthrṓpous eî kaì ēteknōménē hypò toû éthnous sou egénou,

14
διὰ τοῦτο ἀνθρώπους οὐκέτι ϕάγεσαι καὶ τὸ ἔθνος σου οὐκ ἀτεκνώσεις ἔτι, λέγει κύριος κύριος.

dià toûto anthrṓpous oukéti phágesai kaì tò éthnos sou ouk ateknṓseis éti, légei kýrios kýrios.

15
καὶ οὐκ ἀκουσθήσεται οὐκέτι ἐϕ’ ὑμᾶς ἀτιμία ἐθνῶν, καὶ ὀνειδισμοὺς λαῶν οὐ μὴ ἀνενέγκητε, λέγει κύριος κύριος.

kaì ouk akousthḗsetai oukéti eph’ hymâs atimía ethnō̂n, kaì oneidismoùs laō̂n ou mḕ anenénkēte, légei kýrios kýrios.

16
Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

Kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

17
Υἱὲ ἀνθρώπου, οἶκος Ισραηλ κατῴκησεν ἐπὶ τῆς γῆς αὐτῶν καὶ ἐμίαναν αὐτὴν ἐν τῇ ὁδῷ αὐτῶν καὶ ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν καὶ ἐν ταῖς ἀκαθαρσίαις αὐτῶν· κατὰ τὴν ἀκαθαρσίαν τῆς ἀποκαθημένης ἐγενήθη ἡ ὁδὸς αὐτῶν πρὸ προσώπου μου.

Hyiè anthrṓpou, oîkos Israēl katṓikēsen epì tē̂s gē̂s autō̂n kaì emíanan autḕn en tē̂i hodō̂i autō̂n kaì en toîs eidṓlois autō̂n kaì en taîs akatharsíais autō̂n: katà tḕn akatharsían tē̂s apokathēménēs egenḗthē hē hodòs autō̂n prò prosṓpou mou.

18
καὶ ἐξέχεα τὸν θυμόν μου ἐπ’ αὐτοὺς

kaì exéchea tòn thymón mou ep’ autoùs

19
καὶ διέσπειρα αὐτοὺς εἰς τὰ ἔθνη καὶ ἐλίκμησα αὐτοὺς εἰς τὰς χώρας· κατὰ τὴν ὁδὸν αὐτῶν καὶ κατὰ τὴν ἁμαρτίαν αὐτῶν ἔκρινα αὐτούς.

kaì diéspeira autoùs eis tà éthnē kaì elíkmēsa autoùs eis tàs chṓras: katà tḕn hodòn autō̂n kaì katà tḕn hamartían autō̂n ékrina autoús.

20
καὶ εἰσήλθοσαν εἰς τὰ ἔθνη, οὗ εἰσήλθοσαν ἐκεῖ, καὶ ἐβεβήλωσαν τὸ ὄνομά μου τὸ ἅγιον ἐν τῷ λέγεσθαι αὐτούς Λαὸς κυρίου οὗτοι καὶ ἐκ τῆς γῆς αὐτοῦ ἐξεληλύθασιν.

kaì eisḗlthosan eis tà éthnē, hoû eisḗlthosan ekeî, kaì ebebḗlōsan tò ónomá mou tò hágion en tō̂i légesthai autoús Laòs kyríou hoûtoi kaì ek tē̂s gē̂s autoû exelēlýthasin.

21
καὶ ἐϕεισάμην αὐτῶν διὰ τὸ ὄνομά μου τὸ ἅγιον, ὃ ἐβεβήλωσαν οἶκος Ισραηλ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ εἰσήλθοσαν ἐκεῖ.

kaì epheisámēn autō̂n dià tò ónomá mou tò hágion, hò ebebḗlōsan oîkos Israēl en toîs éthnesin, hoû eisḗlthosan ekeî.

22
διὰ τοῦτο εἰπὸν τῷ οἴκῳ Ισραηλ Τάδε λέγει κύριος Οὐχ ὑμῖν ἐγὼ ποιῶ, οἶκος Ισραηλ, ἀλλ’ ἢ διὰ τὸ ὄνομά μου τὸ ἅγιον, ὃ ἐβεβηλώσατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ εἰσήλθετε ἐκεῖ.

dià toûto eipòn tō̂i oíkōi Israēl Táde légei kýrios Ouch hymîn egṑ poiō̂, oîkos Israēl, all’ ḕ dià tò ónomá mou tò hágion, hò ebebēlṓsate en toîs éthnesin, hoû eisḗlthete ekeî.

23
καὶ ἁγιάσω τὸ ὄνομά μου τὸ μέγα τὸ βεβηλωθὲν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὃ ἐβεβηλώσατε ἐν μέσῳ αὐτῶν, καὶ γνώσονται τὰ ἔθνη ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος ἐν τῷ ἁγιασθῆναί με ἐν ὑμῖν κατ’ ὀϕθαλμοὺς αὐτῶν.

kaì hagiásō tò ónomá mou tò méga tò bebēlōthèn en toîs éthnesin, hò ebebēlṓsate en mésōi autō̂n, kaì gnṓsontai tà éthnē hóti egṓ eimi kýrios en tō̂i hagiasthē̂naí me en hymîn kat’ ophthalmoùs autō̂n.

24
καὶ λήμψομαι ὑμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν καὶ ἀθροίσω ὑμᾶς ἐκ πασῶν τῶν γαιῶν καὶ εἰσάξω ὑμᾶς εἰς τὴν γῆν ὑμῶν.

kaì lḗmpsomai hymâs ek tō̂n ethnō̂n kaì athroísō hymâs ek pasō̂n tō̂n gaiō̂n kaì eisáxō hymâs eis tḕn gē̂n hymō̂n.

25
καὶ ῥανῶ ἐϕ’ ὑμᾶς ὕδωρ καθαρόν, καὶ καθαρισθήσεσθε ἀπὸ πασῶν τῶν ἀκαθαρσιῶν ὑμῶν καὶ ἀπὸ πάντων τῶν εἰδώλων ὑμῶν, καὶ καθαριῶ ὑμᾶς.

kaì rhanō̂ eph’ hymâs hýdōr katharón, kaì katharisthḗsesthe apò pasō̂n tō̂n akatharsiō̂n hymō̂n kaì apò pántōn tō̂n eidṓlōn hymō̂n, kaì kathariō̂ hymâs.

26
καὶ δώσω ὑμῖν καρδίαν καινὴν καὶ πνεῦμα καινὸν δώσω ἐν ὑμῖν καὶ ἀϕελῶ τὴν καρδίαν τὴν λιθίνην ἐκ τῆς σαρκὸς ὑμῶν καὶ δώσω ὑμῖν καρδίαν σαρκίνην.

kaì dṓsō hymîn kardían kainḕn kaì pneûma kainòn dṓsō en hymîn kaì aphelō̂ tḕn kardían tḕn lithínēn ek tē̂s sarkòs hymō̂n kaì dṓsō hymîn kardían sarkínēn.

27
καὶ τὸ πνεῦμά μου δώσω ἐν ὑμῖν καὶ ποιήσω ἵνα ἐν τοῖς δικαιώμασίν μου πορεύησθε καὶ τὰ κρίματά μου ϕυλάξησθε καὶ ποιήσητε.

kaì tò pneûmá mou dṓsō en hymîn kaì poiḗsō hína en toîs dikaiṓmasín mou poreúēsthe kaì tà krímatá mou phyláxēsthe kaì poiḗsēte.

28
καὶ κατοικήσετε ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς ἔδωκα τοῖς πατράσιν ὑμῶν, καὶ ἔσεσθέ μοι εἰς λαόν, κἀγὼ ἔσομαι ὑμῖν εἰς θεόν.

kaì katoikḗsete epì tē̂s gē̂s, hē̂s édōka toîs patrásin hymō̂n, kaì ésesthé moi eis laón, kagṑ ésomai hymîn eis theón.

29
καὶ σώσω ὑμᾶς ἐκ πασῶν τῶν ἀκαθαρσιῶν ὑμῶν καὶ καλέσω τὸν σῖτον καὶ πληθυνῶ αὐτὸν καὶ οὐ δώσω ἐϕ’ ὑμᾶς λιμόν·

kaì sṓsō hymâs ek pasō̂n tō̂n akatharsiō̂n hymō̂n kaì kalésō tòn sîton kaì plēthynō̂ autòn kaì ou dṓsō eph’ hymâs limón:

30
καὶ πληθυνῶ τὸν καρπὸν τοῦ ξύλου καὶ τὰ γενήματα τοῦ ἀγροῦ, ὅπως μὴ λάβητε ὀνειδισμὸν λιμοῦ ἐν τοῖς ἔθνεσιν.

kaì plēthynō̂ tòn karpòn toû xýlou kaì tà genḗmata toû agroû, hópōs mḕ lábēte oneidismòn limoû en toîs éthnesin.

31
καὶ μνησθήσεσθε τὰς ὁδοὺς ὑμῶν τὰς πονηρὰς καὶ τὰ ἐπιτηδεύματα ὑμῶν τὰ μὴ ἀγαθὰ καὶ προσοχθιεῖτε κατὰ πρόσωπον αὐτῶν ἐν ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν καὶ ἐπὶ τοῖς βδελύγμασιν ὑμῶν.

kaì mnēsthḗsesthe tàs hodoùs hymō̂n tàs ponēràs kaì tà epitēdeúmata hymō̂n tà mḕ agathà kaì prosochthieîte katà prósōpon autō̂n en taîs anomíais hymō̂n kaì epì toîs bdelýgmasin hymō̂n.

32
οὐ δι’ ὑμᾶς ἐγὼ ποιῶ, λέγει κύριος κύριος, γνωστὸν ἔσται ὑμῖν· αἰσχύνθητε καὶ ἐντράπητε ἐκ τῶν ὁδῶν ὑμῶν, οἶκος Ισραηλ.

ou di’ hymâs egṑ poiō̂, légei kýrios kýrios, gnōstòn éstai hymîn: aischýnthēte kaì entrápēte ek tō̂n hodō̂n hymō̂n, oîkos Israēl.

33
τάδε λέγει κύριος ’Εν ἡμέρᾳ, ᾗ καθαριῶ ὑμᾶς ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν ὑμῶν, καὶ κατοικιῶ τὰς πόλεις, καὶ οἰκοδομηθήσονται αἱ ἔρημοι.

táde légei kýrios ’En hēmérāi, hē̂i kathariō̂ hymâs ek pasō̂n tō̂n anomiō̂n hymō̂n, kaì katoikiō̂ tàs póleis, kaì oikodomēthḗsontai hai érēmoi.

34
καὶ ἡ γῆ ἡ ἠϕανισμένη ἐργασθήσεται, ἀνθ’ ὧν ὅτι ἠϕανισμένη ἐγενήθη κατ’ ὀϕθαλμοὺς παντὸς παροδεύοντος.

kaì hē gē̂ hē ēphanisménē ergasthḗsetai, anth’ hō̂n hóti ēphanisménē egenḗthē kat’ ophthalmoùs pantòs parodeúontos.

35
καὶ ἐροῦσιν ‘Η γῆ ἐκείνη ἡ ἠϕανισμένη ἐγενήθη ὡς κῆπος τρυϕῆς, καὶ αἱ πόλεις αἱ ἔρημοι καὶ ἠϕανισμέναι καὶ κατεσκαμμέναι ὀχυραὶ ἐκάθισαν.

kaì eroûsin ‘Ē gē̂ ekeínē hē ēphanisménē egenḗthē hōs kē̂pos tryphē̂s, kaì hai póleis hai érēmoi kaì ēphanisménai kaì kateskamménai ochyraì ekáthisan.

36
καὶ γνώσονται τὰ ἔθνη, ὅσα ἂν καταλειϕθῶσιν κύκλῳ ὑμῶν, ὅτι ἐγὼ κύριος ᾠκοδόμησα τὰς καθῃρημένας καὶ κατεϕύτευσα τὰς ἠϕανισμένας· ἐγὼ κύριος ἐλάλησα καὶ ποιήσω.

kaì gnṓsontai tà éthnē, hósa àn kataleiphthō̂sin kýklōi hymō̂n, hóti egṑ kýrios ōikodómēsa tàs kathēirēménas kaì katephýteusa tàs ēphanisménas: egṑ kýrios elálēsa kaì poiḗsō.

37
τάδε λέγει κύριος ῎Ετι τοῦτο ζητηθήσομαι τῷ οἴκῳ Ισραηλ τοῦ ποιῆσαι αὐτοῖς· πληθυνῶ αὐτοὺς ὡς πρόβατα ἀνθρώπους.

táde légei kýrios ῎Eti toûto zētēthḗsomai tō̂i oíkōi Israēl toû poiē̂sai autoîs: plēthynō̂ autoùs hōs próbata anthrṓpous.

38
ὡς πρόβατα ἅγια, ὡς πρόβατα Ιερουσαλημ ἐν ταῖς ἑορταῖς αὐτῆς, οὕτως ἔσονται αἱ πόλεις αἱ ἔρημοι πλήρεις προβάτων ἀνθρώπων· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ κύριος.

hōs próbata hágia, hōs próbata Ierousalēm en taîs heortaîs autē̂s, hoútōs ésontai hai póleis hai érēmoi plḗreis probátōn anthrṓpōn: kaì gnṓsontai hóti egṑ kýrios.