Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Genèse 4, 5

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Αδαμ δὲ ἔγνω Ευαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκεν τὸν Καιν καὶ εἶπεν ’Εκτησάμην ἄνθρωπον διὰ τοῦ θεοῦ.

Adam dè égnō Euan tḕn gynaîka autoû, kaì syllaboûsa éteken tòn Kain kaì eîpen ’Ektēsámēn ánthrōpon dià toû theoû.

2
καὶ προσέθηκεν τεκεῖν τὸν ἀδελϕὸν αὐτοῦ τὸν Αβελ. καὶ ἐγένετο Αβελ ποιμὴν προβάτων, Καιν δὲ ἦν ἐργαζόμενος τὴν γῆν.

kaì proséthēken tekeîn tòn adelphòn autoû tòn Abel. kaì egéneto Abel poimḕn probátōn, Kain dè ē̂n ergazómenos tḕn gē̂n.

3
καὶ ἐγένετο μεθ’ ἡμέρας ἤνεγκεν Καιν ἀπὸ τῶν καρπῶν τῆς γῆς θυσίαν τῷ κυρίῳ,

kaì egéneto meth’ hēméras ḗnenken Kain apò tō̂n karpō̂n tē̂s gē̂s thysían tō̂i kyríōi,

4
καὶ Αβελ ἤνεγκεν καὶ αὐτὸς ἀπὸ τῶν πρωτοτόκων τῶν προβάτων αὐτοῦ καὶ ἀπὸ τῶν στεάτων αὐτῶν. καὶ ἐπεῖδεν ὁ θεὸς ἐπὶ Αβελ καὶ ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτοῦ,

kaì Abel ḗnenken kaì autòs apò tō̂n prōtotókōn tō̂n probátōn autoû kaì apò tō̂n steátōn autō̂n. kaì epeîden ho theòs epì Abel kaì epì toîs dṓrois autoû,

5
ἐπὶ δὲ Καιν καὶ ἐπὶ ταῖς θυσίαις αὐτοῦ οὐ προσέσχεν. καὶ ἐλύπησεν τὸν Καιν λίαν, καὶ συνέπεσεν τῷ προσώπῳ.

epì dè Kain kaì epì taîs thysíais autoû ou proséschen. kaì elýpēsen tòn Kain lían, kaì synépesen tō̂i prosṓpōi.

6
καὶ εἶπεν κύριος ὁ θεὸς τῷ Καιν ῞Ινα τί περίλυπος ἐγένου, καὶ ἵνα τί συνέπεσεν τὸ πρόσωπόν σου;

kaì eîpen kýrios ho theòs tō̂i Kain ῞Ina tí perílypos egénou, kaì hína tí synépesen tò prósōpón sou?

7
οὐκ, ἐὰν ὀρθῶς προσενέγκῃς, ὀρθῶς δὲ μὴ διέλῃς, ἥμαρτες; ἡσύχασον· πρὸς σὲ ἡ ἀποστροϕὴ αὐτοῦ, καὶ σὺ ἄρξεις αὐτοῦ.

ouk, eàn orthō̂s prosenénkēis, orthō̂s dè mḕ diélēis, hḗmartes? hēsýchason: pròs sè hē apostrophḕ autoû, kaì sỳ árxeis autoû.

8
καὶ εἶπεν Καιν πρὸς Αβελ τὸν ἀδελϕὸν αὐτοῦ Διέλθωμεν εἰς τὸ πεδίον. καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἐν τῷ πεδίῳ καὶ ἀνέστη Καιν ἐπὶ Αβελ τὸν ἀδελϕὸν αὐτοῦ καὶ ἀπέκτεινεν αὐτόν.

kaì eîpen Kain pròs Abel tòn adelphòn autoû Diélthōmen eis tò pedíon. kaì egéneto en tō̂i eînai autoùs en tō̂i pedíōi kaì anéstē Kain epì Abel tòn adelphòn autoû kaì apékteinen autón.

9
καὶ εἶπεν ὁ θεὸς πρὸς Καιν Ποῦ ἐστιν Αβελ ὁ ἀδελϕός σου; ὁ δὲ εἶπεν Οὐ γινώσκω· μὴ ϕύλαξ τοῦ ἀδελϕοῦ μού εἰμι ἐγώ;

kaì eîpen ho theòs pròs Kain Poû estin Abel ho adelphós sou? ho dè eîpen Ou ginṓskō: mḕ phýlax toû adelphoû moú eimi egṓ?

10
καὶ εἶπεν ὁ θεός Τί ἐποίησας; ϕωνὴ αἵματος τοῦ ἀδελϕοῦ σου βοᾷ πρός με ἐκ τῆς γῆς.

kaì eîpen ho theós Tí epoíēsas? phōnḕ haímatos toû adelphoû sou boā̂i prós me ek tē̂s gē̂s.

11
καὶ νῦν ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ τῆς γῆς, ἣ ἔχανεν τὸ στόμα αὐτῆς δέξασθαι τὸ αἷμα τοῦ ἀδελϕοῦ σου ἐκ τῆς χειρός σου·

kaì nŷn epikatáratos sỳ apò tē̂s gē̂s, hḕ échanen tò stóma autē̂s déxasthai tò haîma toû adelphoû sou ek tē̂s cheirós sou:

12
ὅτι ἐργᾷ τὴν γῆν, καὶ οὐ προσθήσει τὴν ἰσχὺν αὐτῆς δοῦναί σοι· στένων καὶ τρέμων ἔσῃ ἐπὶ τῆς γῆς.

hóti ergā̂i tḕn gē̂n, kaì ou prosthḗsei tḕn ischỳn autē̂s doûnaí soi: sténōn kaì trémōn ésēi epì tē̂s gē̂s.

13
καὶ εἶπεν Καιν πρὸς τὸν κύριον Μείζων ἡ αἰτία μου τοῦ ἀϕεθῆναί με·

kaì eîpen Kain pròs tòn kýrion Meízōn hē aitía mou toû aphethē̂naí me:

14
εἰ ἐκβάλλεις με σήμερον ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου σου κρυβήσομαι, καὶ ἔσομαι στένων καὶ τρέμων ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ ἔσται πᾶς ὁ εὑρίσκων με ἀποκτενεῖ με.

ei ekbálleis me sḗmeron apò prosṓpou tē̂s gē̂s kaì apò toû prosṓpou sou krybḗsomai, kaì ésomai sténōn kaì trémōn epì tē̂s gē̂s, kaì éstai pâs ho heurískōn me apokteneî me.

15
καὶ εἶπεν αὐτῷ κύριος ὁ θεός Οὐχ οὕτως· πᾶς ὁ ἀποκτείνας Καιν ἑπτὰ ἐκδικούμενα παραλύσει. καὶ ἔθετο κύριος ὁ θεὸς σημεῖον τῷ Καιν τοῦ μὴ ἀνελεῖν αὐτὸν πάντα τὸν εὑρίσκοντα αὐτόν.

kaì eîpen autō̂i kýrios ho theós Ouch hoútōs: pâs ho apokteínas Kain heptà ekdikoúmena paralýsei. kaì étheto kýrios ho theòs sēmeîon tō̂i Kain toû mḕ aneleîn autòn pánta tòn heurískonta autón.

16
ἐξῆλθεν δὲ Καιν ἀπὸ προσώπου τοῦ θεοῦ καὶ ᾤκησεν ἐν γῇ Ναιδ κατέναντι Εδεμ.

exē̂lthen dè Kain apò prosṓpou toû theoû kaì ṓikēsen en gē̂i Naid katénanti Edem.

17
Καὶ ἔγνω Καιν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκεν τὸν Ενωχ· καὶ ἦν οἰκοδομῶν πόλιν καὶ ἐπωνόμασεν τὴν πόλιν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Ενωχ.

Kaì égnō Kain tḕn gynaîka autoû, kaì syllaboûsa éteken tòn Enōch: kaì ē̂n oikodomō̂n pólin kaì epōnómasen tḕn pólin epì tō̂i onómati toû hyioû autoû Enōch.

18
ἐγενήθη δὲ τῷ Ενωχ Γαιδαδ, καὶ Γαιδαδ ἐγέννησεν τὸν Μαιηλ, καὶ Μαιηλ ἐγέννησεν τὸν Μαθουσαλα, καὶ Μαθουσαλα ἐγέννησεν τὸν Λαμεχ.

egenḗthē dè tō̂i Enōch Gaidad, kaì Gaidad egénnēsen tòn Maiēl, kaì Maiēl egénnēsen tòn Mathousala, kaì Mathousala egénnēsen tòn Lamech.

19
καὶ ἔλαβεν ἑαυτῷ Λαμεχ δύο γυναῖκας, ὄνομα τῇ μιᾷ Αδα, καὶ ὄνομα τῇ δευτέρᾳ Σελλα.

kaì élaben heautō̂i Lamech dýo gynaîkas, ónoma tē̂i miā̂i Ada, kaì ónoma tē̂i deutérāi Sella.

20
καὶ ἔτεκεν Αδα τὸν Ιωβελ· οὗτος ἦν ὁ πατὴρ οἰκούντων ἐν σκηναῖς κτηνοτρόϕων.

kaì éteken Ada tòn Iōbel: hoûtos ē̂n ho patḕr oikoúntōn en skēnaîs ktēnotróphōn.

21
καὶ ὄνομα τῷ ἀδελϕῷ αὐτοῦ Ιουβαλ· οὗτος ἦν ὁ καταδείξας ψαλτήριον καὶ κιθάραν.

kaì ónoma tō̂i adelphō̂i autoû Ioubal: hoûtos ē̂n ho katadeíxas psaltḗrion kaì kitháran.

22
Σελλα δὲ ἔτεκεν καὶ αὐτὴ τὸν θοβελ, καὶ ἦν σϕυροκόπος χαλκεὺς χαλκοῦ καὶ σιδήρου· ἀδελϕὴ δὲ θοβελ Νοεμα.

Sella dè éteken kaì autḕ tòn thobel, kaì ē̂n sphyrokópos chalkeùs chalkoû kaì sidḗrou: adelphḕ dè thobel Noema.

23
εἶπεν δὲ Λαμεχ ταῖς ἑαυτοῦ γυναιξίν Αδα καὶ Σελλα, ἀκούσατέ μου τῆς ϕωνῆς, γυναῖκες Λαμεχ, ἐνωτίσασθέ μου τοὺς λόγους, ὅτι ἄνδρα ἀπέκτεινα εἰς τραῦμα ἐμοὶ καὶ νεανίσκον εἰς μώλωπα ἐμοί,

eîpen dè Lamech taîs heautoû gynaixín Ada kaì Sella, akoúsaté mou tē̂s phōnē̂s, gynaîkes Lamech, enōtísasthé mou toùs lógous, hóti ándra apékteina eis traûma emoì kaì neanískon eis mṓlōpa emoí,

24
ὅτι ἑπτάκις ἐκδεδίκηται ἐκ Καιν, ἐκ δὲ Λαμεχ ἑβδομηκοντάκις ἑπτά.

hóti heptákis ekdedíkētai ek Kain, ek dè Lamech hebdomēkontákis heptá.

25
῎Εγνω δὲ Αδαμ Ευαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκεν υἱὸν καὶ ἐπωνόμασεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ Σηθ λέγουσα ’Εξανέστησεν γάρ μοι ὁ θεὸς σπέρμα ἕτερον ἀντὶ Αβελ, ὃν ἀπέκτεινεν Καιν.

῎Egnō dè Adam Euan tḕn gynaîka autoû, kaì syllaboûsa éteken hyiòn kaì epōnómasen tò ónoma autoû Sēth légousa ’Exanéstēsen gár moi ho theòs spérma héteron antì Abel, hòn apékteinen Kain.

26
καὶ τῷ Σηθ ἐγένετο υἱός, ἐπωνόμασεν δὲ τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ενως· οὗτος ἤλπισεν ἐπικαλεῖσθαι τὸ ὄνομα κυρίου τοῦ θεοῦ.

kaì tō̂i Sēth egéneto hyiós, epōnómasen dè tò ónoma autoû Enōs: hoûtos ḗlpisen epikaleîsthai tò ónoma kyríou toû theoû.