Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Osée 14, 1

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
ἀϕανισθήσεται Σαμάρεια, ὅτι ἀντέστη πρὸς τὸν θεὸν αὐτῆς· ἐν ῥομϕαίᾳ πεσοῦνται αὐτοί, καὶ τὰ ὑποτίτθια αὐτῶν ἐδαϕισθήσονται, καὶ αἱ ἐν γαστρὶ ἔχουσαι αὐτῶν διαρραγήσονται.

aphanisthḗsetai Samáreia, hóti antéstē pròs tòn theòn autē̂s: en rhomphaíāi pesoûntai autoí, kaì tà hypotítthia autō̂n edaphisthḗsontai, kaì hai en gastrì échousai autō̂n diarragḗsontai.

2
’Επιστράϕητι, Ισραηλ, πρὸς κύριον τὸν θεόν σου, διότι ἠσθένησας ἐν ταῖς ἀδικίαις σου.

’Epistráphēti, Israēl, pròs kýrion tòn theón sou, dióti ēsthénēsas en taîs adikíais sou.

3
λάβετε μεθ’ ἑαυτῶν λόγους καὶ ἐπιστράϕητε πρὸς κύριον τὸν θεὸν ὑμῶν· εἴπατε αὐτῷ ὅπως μὴ λάβητε ἀδικίαν καὶ λάβητε ἀγαθά, καὶ ἀνταποδώσομεν καρπὸν χειλέων ἡμῶν.

lábete meth’ heautō̂n lógous kaì epistráphēte pròs kýrion tòn theòn hymō̂n: eípate autō̂i hópōs mḕ lábēte adikían kaì lábēte agathá, kaì antapodṓsomen karpòn cheiléōn hēmō̂n.

4
Ασσουρ οὐ μὴ σώσῃ ἡμᾶς, ἐϕ’ ἵππον οὐκ ἀναβησόμεθα· οὐκέτι μὴ εἴπωμεν θεοὶ ἡμῶν, τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν ἡμῶν· ὁ ἐν σοὶ ἐλεήσει ὀρϕανόν.

Assour ou mḕ sṓsēi hēmâs, eph’ híppon ouk anabēsómetha: oukéti mḕ eípōmen theoì hēmō̂n, toîs érgois tō̂n cheirō̂n hēmō̂n: ho en soì eleḗsei orphanón.

5
ἰάσομαι τὰς κατοικίας αὐτῶν, ἀγαπήσω αὐτοὺς ὁμολόγως, ὅτι ἀπέστρεψεν ἡ ὀργή μου ἀπ’ αὐτῶν.

iásomai tàs katoikías autō̂n, agapḗsō autoùs homológōs, hóti apéstrepsen hē orgḗ mou ap’ autō̂n.

6
ἔσομαι ὡς δρόσος τῷ Ισραηλ, ἀνθήσει ὡς κρίνον καὶ βαλεῖ τὰς ῥίζας αὐτοῦ ὡς ὁ Λίβανος·

ésomai hōs drósos tō̂i Israēl, anthḗsei hōs krínon kaì baleî tàs rhízas autoû hōs ho Líbanos:

7
πορεύσονται οἱ κλάδοι αὐτοῦ, καὶ ἔσται ὡς ἐλαία κατάκαρπος, καὶ ἡ ὀσϕρασία αὐτοῦ ὡς Λιβάνου·

poreúsontai hoi kládoi autoû, kaì éstai hōs elaía katákarpos, kaì hē osphrasía autoû hōs Libánou:

8
ἐπιστρέψουσιν καὶ καθιοῦνται ὑπὸ τὴν σκέπην αὐτοῦ, ζήσονται καὶ μεθυσθήσονται σίτῳ· καὶ ἐξανθήσει ὡς ἄμπελος τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ, ὡς οἶνος Λιβάνου.

epistrépsousin kaì kathioûntai hypò tḕn sképēn autoû, zḗsontai kaì methysthḗsontai sítōi: kaì exanthḗsei hōs ámpelos tò mnēmósynon autoû, hōs oînos Libánou.

9
τῷ Εϕραιμ, τί αὐτῷ ἔτι καὶ εἰδώλοις; ἐγὼ ἐταπείνωσα αὐτόν, καὶ ἐγὼ κατισχύσω αὐτόν· ἐγὼ ὡς ἄρκευθος πυκάζουσα, ἐξ ἐμοῦ ὁ καρπός σου εὕρηται.

tō̂i Ephraim, tí autō̂i éti kaì eidṓlois? egṑ etapeínōsa autón, kaì egṑ katischýsō autón: egṑ hōs árkeuthos pykázousa, ex emoû ho karpós sou heúrētai.

10
τίς σοϕὸς καὶ συνήσει ταῦτα; ἢ συνετὸς καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά; διότι εὐθεῖαι αἱ ὁδοὶ τοῦ κυρίου, καὶ δίκαιοι πορεύσονται ἐν αὐταῖς, οἱ δὲ ἀσεβεῖς ἀσθενήσουσιν ἐν αὐταῖς.

tís sophòs kaì synḗsei taûta? ḕ synetòs kaì epignṓsetai autá? dióti eutheîai hai hodoì toû kyríou, kaì díkaioi poreúsontai en autaîs, hoi dè asebeîs asthenḗsousin en autaîs.