Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Osée 2, 10

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Καὶ ἦν ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ισραηλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, ἣ οὐκ ἐκμετρηθήσεται οὐδὲ ἐξαριθμηθήσεται· καὶ ἔσται ἐν τῷ τόπῳ, οὗ ἐρρέθη αὐτοῖς Οὐ λαός μου ὑμεῖς, ἐκεῖ κληθήσονται υἱοὶ θεοῦ ζῶντος.

Kaì ē̂n ho arithmòs tō̂n hyiō̂n Israēl hōs hē ámmos tē̂s thalássēs, hḕ ouk ekmetrēthḗsetai oudè exarithmēthḗsetai: kaì éstai en tō̂i tópōi, hoû erréthē autoîs Ou laós mou hymeîs, ekeî klēthḗsontai hyioì theoû zō̂ntos.

2
καὶ συναχθήσονται οἱ υἱοὶ Ιουδα καὶ οἱ υἱοὶ Ισραηλ ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ θήσονται ἑαυτοῖς ἀρχὴν μίαν καὶ ἀναβήσονται ἐκ τῆς γῆς, ὅτι μεγάλη ἡ ἡμέρα τοῦ Ιεζραελ.

kaì synachthḗsontai hoi hyioì Iouda kaì hoi hyioì Israēl epì tò autò kaì thḗsontai heautoîs archḕn mían kaì anabḗsontai ek tē̂s gē̂s, hóti megálē hē hēméra toû Iezrael.

3
εἴπατε τῷ ἀδελϕῷ ὑμῶν Λαός-μου καὶ τῇ ἀδελϕῇ ὑμῶν ’Ηλεημένη.

eípate tō̂i adelphō̂i hymō̂n Laós-mou kaì tē̂i adelphē̂i hymō̂n ’Ēleēménē.

4
Κρίθητε πρὸς τὴν μητέρα ὑμῶν κρίθητε, ὅτι αὐτὴ οὐ γυνή μου, καὶ ἐγὼ οὐκ ἀνὴρ αὐτῆς· καὶ ἐξαρῶ τὴν πορνείαν αὐτῆς ἐκ προσώπου μου καὶ τὴν μοιχείαν αὐτῆς ἐκ μέσου μαστῶν αὐτῆς,

Kríthēte pròs tḕn mētéra hymō̂n kríthēte, hóti autḕ ou gynḗ mou, kaì egṑ ouk anḕr autē̂s: kaì exarō̂ tḕn porneían autē̂s ek prosṓpou mou kaì tḕn moicheían autē̂s ek mésou mastō̂n autē̂s,

5
ὅπως ἂν ἐκδύσω αὐτὴν γυμνὴν καὶ ἀποκαταστήσω αὐτὴν καθὼς ἡμέρᾳ γενέσεως αὐτῆς· καὶ θήσομαι αὐτὴν ὡς ἔρημον καὶ τάξω αὐτὴν ὡς γῆν ἄνυδρον καὶ ἀποκτενῶ αὐτὴν ἐν δίψει·

hópōs àn ekdýsō autḕn gymnḕn kaì apokatastḗsō autḕn kathṑs hēmérāi genéseōs autē̂s: kaì thḗsomai autḕn hōs érēmon kaì táxō autḕn hōs gē̂n ánydron kaì apoktenō̂ autḕn en dípsei:

6
καὶ τὰ τέκνα αὐτῆς οὐ μὴ ἐλεήσω, ὅτι τέκνα πορνείας ἐστίν.

kaì tà tékna autē̂s ou mḕ eleḗsō, hóti tékna porneías estín.

7
ὅτι ἐξεπόρνευσεν ἡ μήτηρ αὐτῶν, κατῄσχυνεν ἡ τεκοῦσα αὐτά· εἶπεν γάρ ’Ακολουθήσω ὀπίσω τῶν ἐραστῶν μου τῶν διδόντων μοι τοὺς ἄρτους μου καὶ τὸ ὕδωρ μου καὶ τὰ ἱμάτιά μου καὶ τὰ ὀθόνιά μου καὶ τὸ ἔλαιόν μου καὶ πάντα ὅσα μοι καθήκει.

hóti exepórneusen hē mḗtēr autō̂n, katḗischynen hē tekoûsa autá: eîpen gár ’Akolouthḗsō opísō tō̂n erastō̂n mou tō̂n didóntōn moi toùs ártous mou kaì tò hýdōr mou kaì tà himátiá mou kaì tà othóniá mou kaì tò élaión mou kaì pánta hósa moi kathḗkei.

8
διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ ϕράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψιν καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς, καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὕρῃ·

dià toûto idoù egṑ phrássō tḕn hodòn autē̂s en skólopsin kaì anoikodomḗsō tàs hodoùs autē̂s, kaì tḕn tríbon autē̂s ou mḕ heúrēi:

9
καὶ καταδιώξεται τοὺς ἐραστὰς αὐτῆς καὶ οὐ μὴ καταλάβῃ αὐτούς· καὶ ζητήσει αὐτοὺς καὶ οὐ μὴ εὕρῃ αὐτούς· καὶ ἐρεῖ Πορεύσομαι καὶ ἐπιστρέψω πρὸς τὸν ἄνδρα μου τὸν πρότερον, ὅτι καλῶς μοι ἦν τότε ἢ νῦν.

kaì katadiṓxetai toùs erastàs autē̂s kaì ou mḕ katalábēi autoús: kaì zētḗsei autoùs kaì ou mḕ heúrēi autoús: kaì ereî Poreúsomai kaì epistrépsō pròs tòn ándra mou tòn próteron, hóti kalō̂s moi ē̂n tóte ḕ nŷn.

10
καὶ αὐτὴ οὐκ ἔγνω ὅτι ἐγὼ δέδωκα αὐτῇ τὸν σῖτον καὶ τὸν οἶνον καὶ τὸ ἔλαιον, καὶ ἀργύριον ἐπλήθυνα αὐτῇ· αὐτὴ δὲ ἀργυρᾶ καὶ χρυσᾶ ἐποίησεν τῇ Βααλ.

kaì autḕ ouk égnō hóti egṑ dédōka autē̂i tòn sîton kaì tòn oînon kaì tò élaion, kaì argýrion eplḗthyna autē̂i: autḕ dè argyrâ kaì chrysâ epoíēsen tē̂i Baal.

11
διὰ τοῦτο ἐπιστρέψω καὶ κομιοῦμαι τὸν σῖτόν μου καθ’ ὥραν αὐτοῦ καὶ τὸν οἶνόν μου ἐν καιρῷ αὐτοῦ καὶ ἀϕελοῦμαι τὰ ἱμάτιά μου καὶ τὰ ὀθόνιά μου τοῦ μὴ καλύπτειν τὴν ἀσχημοσύνην αὐτῆς·

dià toûto epistrépsō kaì komioûmai tòn sîtón mou kath’ hṓran autoû kaì tòn oînón mou en kairō̂i autoû kaì apheloûmai tà himátiá mou kaì tà othóniá mou toû mḕ kalýptein tḕn aschēmosýnēn autē̂s:

12
καὶ νῦν ἀποκαλύψω τὴν ἀκαθαρσίαν αὐτῆς ἐνώπιον τῶν ἐραστῶν αὐτῆς, καὶ οὐδεὶς οὐ μὴ ἐξέληται αὐτὴν ἐκ χειρός μου·

kaì nŷn apokalýpsō tḕn akatharsían autē̂s enṓpion tō̂n erastō̂n autē̂s, kaì oudeìs ou mḕ exélētai autḕn ek cheirós mou:

13
καὶ ἀποστρέψω πάσας τὰς εὐϕροσύνας αὐτῆς, ἑορτὰς αὐτῆς καὶ τὰς νουμηνίας αὐτῆς καὶ τὰ σάββατα αὐτῆς καὶ πάσας τὰς πανηγύρεις αὐτῆς·

kaì apostrépsō pásas tàs euphrosýnas autē̂s, heortàs autē̂s kaì tàs noumēnías autē̂s kaì tà sábbata autē̂s kaì pásas tàs panēgýreis autē̂s:

14
καὶ ἀϕανιῶ ἄμπελον αὐτῆς καὶ τὰς συκᾶς αὐτῆς, ὅσα εἶπεν Μισθώματά μου ταῦτά ἐστιν ἃ ἔδωκάν μοι οἱ ἐρασταί μου, καὶ θήσομαι αὐτὰ εἰς μαρτύριον, καὶ καταϕάγεται αὐτὰ τὰ θηρία τοῦ ἀγροῦ καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ καὶ τὰ ἑρπετὰ τῆς γῆς·

kaì aphaniō̂ ámpelon autē̂s kaì tàs sykâs autē̂s, hósa eîpen Misthṓmatá mou taûtá estin hà édōkán moi hoi erastaí mou, kaì thḗsomai autà eis martýrion, kaì kataphágetai autà tà thēría toû agroû kaì tà peteinà toû ouranoû kaì tà herpetà tē̂s gē̂s:

15
καὶ ἐκδικήσω ἐπ’ αὐτὴν τὰς ἡμέρας τῶν Βααλιμ, ἐν αἷς ἐπέθυεν αὐτοῖς καὶ περιετίθετο τὰ ἐνώτια αὐτῆς καὶ τὰ καθόρμια αὐτῆς καὶ ἐπορεύετο ὀπίσω τῶν ἐραστῶν αὐτῆς, ἐμοῦ δὲ ἐπελάθετο, λέγει κύριος.

kaì ekdikḗsō ep’ autḕn tàs hēméras tō̂n Baalim, en haîs epéthyen autoîs kaì perietítheto tà enṓtia autē̂s kaì tà kathórmia autē̂s kaì eporeúeto opísō tō̂n erastō̂n autē̂s, emoû dè epelátheto, légei kýrios.

16
Διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ πλανῶ αὐτὴν καὶ τάξω αὐτὴν εἰς ἔρημον καὶ λαλήσω ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῆς

Dià toûto idoù egṑ planō̂ autḕn kaì táxō autḕn eis érēmon kaì lalḗsō epì tḕn kardían autē̂s

17
καὶ δώσω αὐτῇ τὰ κτήματα αὐτῆς ἐκεῖθεν καὶ τὴν κοιλάδα Αχωρ διανοῖξαι σύνεσιν αὐτῆς, καὶ ταπεινωθήσεται ἐκεῖ κατὰ τὰς ἡμέρας νηπιότητος αὐτῆς καὶ κατὰ τὰς ἡμέρας ἀναβάσεως αὐτῆς ἐκ γῆς Αἰγύπτου.

kaì dṓsō autē̂i tà ktḗmata autē̂s ekeîthen kaì tḕn koiláda Achōr dianoîxai sýnesin autē̂s, kaì tapeinōthḗsetai ekeî katà tàs hēméras nēpiótētos autē̂s kaì katà tàs hēméras anabáseōs autē̂s ek gē̂s Aigýptou.

18
καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, λέγει κύριος, καλέσει με ‘Ο ἀνήρ μου, καὶ οὐ καλέσει με ἔτι Βααλιμ·

kaì éstai en ekeínēi tē̂i hēmérāi, légei kýrios, kalései me ‘O anḗr mou, kaì ou kalései me éti Baalim:

19
καὶ ἐξαρῶ τὰ ὀνόματα τῶν Βααλιμ ἐκ στόματος αὐτῆς, καὶ οὐ μὴ μνησθῶσιν οὐκέτι τὰ ὀνόματα αὐτῶν.

kaì exarō̂ tà onómata tō̂n Baalim ek stómatos autē̂s, kaì ou mḕ mnēsthō̂sin oukéti tà onómata autō̂n.

20
καὶ διαθήσομαι αὐτοῖς ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ διαθήκην μετὰ τῶν θηρίων τοῦ ἀγροῦ καὶ μετὰ τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ καὶ μετὰ τῶν ἑρπετῶν τῆς γῆς· καὶ τόξον καὶ ῥομϕαίαν καὶ πόλεμον συντρίψω ἀπὸ τῆς γῆς καὶ κατοικιῶ σε ἐπ’ ἐλπίδι.

kaì diathḗsomai autoîs en ekeínēi tē̂i hēmérāi diathḗkēn metà tō̂n thēríōn toû agroû kaì metà tō̂n peteinō̂n toû ouranoû kaì metà tō̂n herpetō̂n tē̂s gē̂s: kaì tóxon kaì rhomphaían kaì pólemon syntrípsō apò tē̂s gē̂s kaì katoikiō̂ se ep’ elpídi.

21
καὶ μνηστεύσομαί σε ἐμαυτῷ εἰς τὸν αἰῶνα καὶ μνηστεύσομαί σε ἐμαυτῷ ἐν δικαιοσύνῃ καὶ ἐν κρίματι καὶ ἐν ἐλέει καὶ ἐν οἰκτιρμοῖς

kaì mnēsteúsomaí se emautō̂i eis tòn aiō̂na kaì mnēsteúsomaí se emautō̂i en dikaiosýnēi kaì en krímati kaì en eléei kaì en oiktirmoîs

22
καὶ μνηστεύσομαί σε ἐμαυτῷ ἐν πίστει, καὶ ἐπιγνώσῃ τὸν κύριον.

kaì mnēsteúsomaí se emautō̂i en pístei, kaì epignṓsēi tòn kýrion.

23
καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, λέγει κύριος, ἐπακούσομαι τῷ οὐρανῷ, καὶ ὁ οὐρανὸς ἐπακούσεται τῇ γῇ,

kaì éstai en ekeínēi tē̂i hēmérāi, légei kýrios, epakoúsomai tō̂i ouranō̂i, kaì ho ouranòs epakoúsetai tē̂i gē̂i,

24
καὶ ἡ γῆ ἐπακούσεται τὸν σῖτον καὶ τὸν οἶνον καὶ τὸ ἔλαιον, καὶ αὐτὰ ἐπακούσεται τῷ Ιεζραελ.

kaì hē gē̂ epakoúsetai tòn sîton kaì tòn oînon kaì tò élaion, kaì autà epakoúsetai tō̂i Iezrael.

25
καὶ σπερῶ αὐτὴν ἐμαυτῷ ἐπὶ τῆς γῆς καὶ ἐλεήσω τὴν Οὐκ-ἠλεημένην καὶ ἐρῶ τῷ Οὐ-λαῷ μου Λαός μου εἶ σύ, καὶ αὐτὸς ἐρεῖ Κύριος ὁ θεός μου εἶ σύ.

kaì sperō̂ autḕn emautō̂i epì tē̂s gē̂s kaì eleḗsō tḕn Ouk-ēleēménēn kaì erō̂ tō̂i Ou-laō̂i mou Laós mou eî sý, kaì autòs ereî Kýrios ho theós mou eî sý.