Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Isaïe 37, 3

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἀκοῦσαι τὸν βασιλέα Εζεκιαν ἔσχισεν τὰ ἱμάτια καὶ σάκκον περιεβάλετο καὶ ἀνέβη εἰς τὸν οἶκον κυρίου.

kaì egéneto en tō̂i akoûsai tòn basiléa Ezekian éschisen tà himátia kaì sákkon periebáleto kaì anébē eis tòn oîkon kyríou.

2
καὶ ἀπέστειλεν Ελιακιμ τὸν οἰκονόμον καὶ Σομναν τὸν γραμματέα καὶ τοὺς πρεσβυτέρους τῶν ἱερέων περιβεβλημένους σάκκους πρὸς Ησαιαν υἱὸν Αμως τὸν προϕήτην,

kaì apésteilen Eliakim tòn oikonómon kaì Somnan tòn grammatéa kaì toùs presbytérous tō̂n hieréōn peribeblēménous sákkous pròs Ēsaian hyiòn Amōs tòn prophḗtēn,

3
καὶ εἶπαν αὐτῷ Τάδε λέγει Εζεκιας ‘Ημέρα θλίψεως καὶ ὀνειδισμοῦ καὶ ἐλεγμοῦ καὶ ὀργῆς ἡ σήμερον ἡμέρα, ὅτι ἥκει ἡ ὠδὶν τῇ τικτούσῃ, ἰσχὺν δὲ οὐκ ἔχει τοῦ τεκεῖν.

kaì eîpan autō̂i Táde légei Ezekias ‘Ēméra thlípseōs kaì oneidismoû kaì elegmoû kaì orgē̂s hē sḗmeron hēméra, hóti hḗkei hē ōdìn tē̂i tiktoúsēi, ischỳn dè ouk échei toû tekeîn.

4
εἰσακούσαι κύριος ὁ θεός σου τοὺς λόγους Ραψακου, οὓς ἀπέστειλεν βασιλεὺς ’Ασσυρίων ὀνειδίζειν θεὸν ζῶντα καὶ ὀνειδίζειν λόγους, οὓς ἤκουσεν κύριος ὁ θεός σου· καὶ δεηθήσῃ πρὸς κύριον τὸν θεόν σου περὶ τῶν καταλελειμμένων τούτων.

eisakoúsai kýrios ho theós sou toùs lógous Rapsakou, hoùs apésteilen basileùs ’Assyríōn oneidízein theòn zō̂nta kaì oneidízein lógous, hoùs ḗkousen kýrios ho theós sou: kaì deēthḗsēi pròs kýrion tòn theón sou perì tō̂n kataleleimménōn toútōn.

5
καὶ ἦλθον οἱ παῖδες τοῦ βασιλέως πρὸς Ησαιαν,

kaì ē̂lthon hoi paîdes toû basiléōs pròs Ēsaian,

6
καὶ εἶπεν αὐτοῖς Ησαιας Οὕτως ἐρεῖτε πρὸς τὸν κύριον ὑμῶν Τάδε λέγει κύριος Μὴ ϕοβηθῇς ἀπὸ τῶν λόγων, ὧν ἤκουσας, οὓς ὠνείδισάν με οἱ πρέσβεις βασιλέως ’Ασσυρίων·

kaì eîpen autoîs Ēsaias Hoútōs ereîte pròs tòn kýrion hymō̂n Táde légei kýrios Mḕ phobēthē̂is apò tō̂n lógōn, hō̂n ḗkousas, hoùs ōneídisán me hoi présbeis basiléōs ’Assyríōn:

7
ἰδοὺ ἐγὼ ἐμβαλῶ εἰς αὐτὸν πνεῦμα, καὶ ἀκούσας ἀγγελίαν ἀποστραϕήσεται εἰς τὴν χώραν αὐτοῦ καὶ πεσεῖται μαχαίρᾳ ἐν τῇ γῇ αὐτοῦ.

idoù egṑ embalō̂ eis autòn pneûma, kaì akoúsas angelían apostraphḗsetai eis tḕn chṓran autoû kaì peseîtai machaírāi en tē̂i gē̂i autoû.

8
Καὶ ἀπέστρεψεν Ραψακης καὶ κατέλαβεν πολιορκοῦντα τὸν βασιλέα Λομναν. καὶ ἤκουσεν βασιλεὺς ’Ασσυρίων ὅτι

Kaì apéstrepsen Rapsakēs kaì katélaben poliorkoûnta tòn basiléa Lomnan. kaì ḗkousen basileùs ’Assyríōn hóti

9
ἐξῆλθεν θαρακα βασιλεὺς Αἰθιόπων πολιορκῆσαι αὐτόν· καὶ ἀκούσας ἀπέστρεψεν καὶ ἀπέστειλεν ἀγγέλους πρὸς Εζεκιαν λέγων

exē̂lthen tharaka basileùs Aithiópōn poliorkē̂sai autón: kaì akoúsas apéstrepsen kaì apésteilen angélous pròs Ezekian légōn

10
Οὕτως ἐρεῖτε Εζεκια βασιλεῖ τῆς Ιουδαίας Μή σε ἀπατάτω ὁ θεός σου, ἐϕ’ ᾧ πεποιθὼς εἶ ἐπ’ αὐτῷ λέγων Οὐ μὴ παραδοθῇ Ιερουσαλημ εἰς χεῖρας βασιλέως ’Ασσυρίων.

Hoútōs ereîte Ezekia basileî tē̂s Ioudaías Mḗ se apatátō ho theós sou, eph’ hō̂i pepoithṑs eî ep’ autō̂i légōn Ou mḕ paradothē̂i Ierousalēm eis cheîras basiléōs ’Assyríōn.

11
ἢ οὐκ ἤκουσας ἃ ἐποίησαν βασιλεῖς ’Ασσυρίων πᾶσαν τὴν γῆν ὡς ἀπώλεσαν;

ḕ ouk ḗkousas hà epoíēsan basileîs ’Assyríōn pâsan tḕn gē̂n hōs apṓlesan?

12
μὴ ἐρρύσαντο αὐτοὺς οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, οὓς οἱ πατέρες μου ἀπώλεσαν, τήν τε Γωζαν καὶ Χαρραν καὶ Ραϕες, αἵ εἰσιν ἐν χώρᾳ θεμαδ;

mḕ errýsanto autoùs hoi theoì tō̂n ethnō̂n, hoùs hoi patéres mou apṓlesan, tḗn te Gōzan kaì Charran kaì Raphes, haí eisin en chṓrāi themad?

13
ποῦ εἰσιν οἱ βασιλεῖς Αιμαθ καὶ Αρϕαθ καὶ πόλεως Σεπϕαριμ, Αναγ, Ουγαυα;

poû eisin hoi basileîs Aimath kaì Arphath kaì póleōs Seppharim, Anag, Ougaua?

14
καὶ ἔλαβεν Εζεκιας τὸ βιβλίον παρὰ τῶν ἀγγέλων καὶ ἤνοιξεν αὐτὸ ἐναντίον κυρίου,

kaì élaben Ezekias tò biblíon parà tō̂n angélōn kaì ḗnoixen autò enantíon kyríou,

15
καὶ προσεύξατο Εζεκιας πρὸς κύριον λέγων

kaì proseúxato Ezekias pròs kýrion légōn

16
Κύριε σαβαωθ ὁ θεὸς Ισραηλ ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβιν, σὺ θεὸς μόνος εἶ πάσης βασιλείας τῆς οἰκουμένης, σὺ ἐποίησας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν.

Kýrie sabaōth ho theòs Israēl ho kathḗmenos epì tō̂n cheroubin, sỳ theòs mónos eî pásēs basileías tē̂s oikouménēs, sỳ epoíēsas tòn ouranòn kaì tḕn gē̂n.

17
εἰσάκουσον, κύριε, εἴσβλεψον, κύριε, καὶ ἰδὲ τοὺς λόγους, οὓς ἀπέστειλεν Σενναχηριμ ὀνειδίζειν θεὸν ζῶντα.

eisákouson, kýrie, eísblepson, kýrie, kaì idè toùs lógous, hoùs apésteilen Sennachērim oneidízein theòn zō̂nta.

18
ἐπ’ ἀληθείας γὰρ ἠρήμωσαν βασιλεῖς ’Ασσυρίων τὴν οἰκουμένην ὅλην καὶ τὴν χώραν αὐτῶν

ep’ alētheías gàr ērḗmōsan basileîs ’Assyríōn tḕn oikouménēn hólēn kaì tḕn chṓran autō̂n

19
καὶ ἐνέβαλον τὰ εἴδωλα αὐτῶν εἰς τὸ πῦρ, οὐ γὰρ θεοὶ ἦσαν ἀλλὰ ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων, ξύλα καὶ λίθοι, καὶ ἀπώλεσαν αὐτούς.

kaì enébalon tà eídōla autō̂n eis tò pŷr, ou gàr theoì ē̂san allà érga cheirō̂n anthrṓpōn, xýla kaì líthoi, kaì apṓlesan autoús.

20
σὺ δέ, κύριε ὁ θεὸς ἡμῶν, σῶσον ἡμᾶς ἐκ χειρὸς αὐτῶν, ἵνα γνῷ πᾶσα βασιλεία τῆς γῆς ὅτι σὺ εἶ ὁ θεὸς μόνος.

sỳ dé, kýrie ho theòs hēmō̂n, sō̂son hēmâs ek cheiròs autō̂n, hína gnō̂i pâsa basileía tē̂s gē̂s hóti sỳ eî ho theòs mónos.

21
Καὶ ἀπεστάλη Ησαιας υἱὸς Αμως πρὸς Εζεκιαν καὶ εἶπεν αὐτῷ Τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ ῎Ηκουσα ἃ προσηύξω πρός με περὶ Σενναχηριμ βασιλέως ’Ασσυρίων.

Kaì apestálē Ēsaias hyiòs Amōs pròs Ezekian kaì eîpen autō̂i Táde légei kýrios ho theòs Israēl ῎Ēkousa hà prosēýxō prós me perì Sennachērim basiléōs ’Assyríōn.

22
οὗτος ὁ λόγος, ὃν ἐλάλησεν περὶ αὐτοῦ ὁ θεός ’Εϕαύλισέν σε καὶ ἐμυκτήρισέν σε παρθένος θυγάτηρ Σιων, ἐπὶ σοὶ κεϕαλὴν ἐκίνησεν θυγάτηρ Ιερουσαλημ.

hoûtos ho lógos, hòn elálēsen perì autoû ho theós ’Ephaúlisén se kaì emyktḗrisén se parthénos thygátēr Siōn, epì soì kephalḕn ekínēsen thygátēr Ierousalēm.

23
τίνα ὠνείδισας καὶ παρώξυνας; ἢ πρὸς τίνα ὕψωσας τὴν ϕωνήν σου; καὶ οὐκ ἦρας εἰς ὕψος τοὺς ὀϕθαλμούς σου εἰς τὸν ἅγιον τοῦ Ισραηλ.

tína ōneídisas kaì parṓxynas? ḕ pròs tína hýpsōsas tḕn phōnḗn sou? kaì ouk ē̂ras eis hýpsos toùs ophthalmoús sou eis tòn hágion toû Israēl.

24
ὅτι δι’ ἀγγέλων ὠνείδισας κύριον· σὺ γὰρ εἶπας Τῷ πλήθει τῶν ἁρμάτων ἐγὼ ἀνέβην εἰς ὕψος ὀρέων καὶ εἰς τὰ ἔσχατα τοῦ Λιβάνου καὶ ἔκοψα τὸ ὕψος τῆς κέδρου αὐτοῦ καὶ τὸ κάλλος τῆς κυπαρίσσου καὶ εἰσῆλθον εἰς ὕψος μέρους τοῦ δρυμοῦ

hóti di’ angélōn ōneídisas kýrion: sỳ gàr eîpas Tō̂i plḗthei tō̂n harmátōn egṑ anébēn eis hýpsos oréōn kaì eis tà éschata toû Libánou kaì ékopsa tò hýpsos tē̂s kédrou autoû kaì tò kállos tē̂s kyparíssou kaì eisē̂lthon eis hýpsos mérous toû drymoû

25
καὶ ἔθηκα γέϕυραν καὶ ἠρήμωσα ὕδατα καὶ πᾶσαν συναγωγὴν ὕδατος.

kaì éthēka géphyran kaì ērḗmōsa hýdata kaì pâsan synagōgḕn hýdatos.

26
οὐ ταῦτα ἤκουσας πάλαι, ἃ ἐγὼ ἐποίησα; ἐξ ἀρχαίων ἡμερῶν συνέταξα, νῦν δὲ ἐπέδειξα ἐξερημῶσαι ἔθνη ἐν ὀχυροῖς καὶ ἐνοικοῦντας ἐν πόλεσιν ὀχυραῖς·

ou taûta ḗkousas pálai, hà egṑ epoíēsa? ex archaíōn hēmerō̂n synétaxa, nŷn dè epédeixa exerēmō̂sai éthnē en ochyroîs kaì enoikoûntas en pólesin ochyraîs:

27LXX
ἀνῆκα τὰς χεῖρας, καὶ ἐξηράνθησαν καὶ ἐγένοντο ὡς χόρτος ξηρὸς ἐπὶ δωμάτων καὶ ὡς ἄγρωστις.

anē̂ka tàs cheîras, kaì exēránthēsan kaì egénonto hōs chórtos xēròs epì dōmátōn kaì hōs ágrōstis.

28
νῦν δὲ τὴν ἀνάπαυσίν σου καὶ τὴν ἔξοδόν σου καὶ τὴν εἴσοδόν σου ἐγὼ ἐπίσταμαι·

nŷn dè tḕn anápausín sou kaì tḕn éxodón sou kaì tḕn eísodón sou egṑ epístamai:

29
ὁ δὲ θυμός σου, ὃν ἐθυμώθης, καὶ ἡ πικρία σου ἀνέβη πρός με, καὶ ἐμβαλῶ ϕιμὸν εἰς τὴν ῥῖνά σου καὶ χαλινὸν εἰς τὰ χείλη σου καὶ ἀποστρέψω σε τῇ ὁδῷ, ᾗ ἦλθες ἐν αὐτῇ.

ho dè thymós sou, hòn ethymṓthēs, kaì hē pikría sou anébē prós me, kaì embalō̂ phimòn eis tḕn rhîná sou kaì chalinòn eis tà cheílē sou kaì apostrépsō se tē̂i hodō̂i, hē̂i ē̂lthes en autē̂i.

30
τοῦτο δέ σοι τὸ σημεῖον· ϕάγε τοῦτον τὸν ἐνιαυτὸν ἃ ἔσπαρκας, τῷ δὲ ἐνιαυτῷ τῷ δευτέρῳ τὸ κατάλειμμα, τῷ δὲ τρίτῳ σπείραντες ἀμήσατε καὶ ϕυτεύσατε ἀμπελῶνας καὶ ϕάγεσθε τὸν καρπὸν αὐτῶν.

toûto dé soi tò sēmeîon: pháge toûton tòn eniautòn hà ésparkas, tō̂i dè eniautō̂i tō̂i deutérōi tò katáleimma, tō̂i dè trítōi speírantes amḗsate kaì phyteúsate ampelō̂nas kaì phágesthe tòn karpòn autō̂n.

31
καὶ ἔσονται οἱ καταλελειμμένοι ἐν τῇ Ιουδαίᾳ ϕυήσουσιν ῥίζαν κάτω καὶ ποιήσουσιν σπέρμα ἄνω.

kaì ésontai hoi kataleleimménoi en tē̂i Ioudaíāi phyḗsousin rhízan kátō kaì poiḗsousin spérma ánō.

32
ὅτι ἐξ Ιερουσαλημ ἐξελεύσονται οἱ καταλελειμμένοι καὶ οἱ σῳζόμενοι ἐξ ὄρους Σιων· ὁ ζῆλος κυρίου σαβαωθ ποιήσει ταῦτα.

hóti ex Ierousalēm exeleúsontai hoi kataleleimménoi kaì hoi sōizómenoi ex órous Siōn: ho zē̂los kyríou sabaōth poiḗsei taûta.

33
διὰ τοῦτο οὕτως λέγει κύριος ἐπὶ βασιλέα ’Ασσυρίων Οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς τὴν πόλιν ταύτην οὐδὲ μὴ βάλῃ ἐπ’ αὐτὴν βέλος οὐδὲ μὴ ἐπιβάλῃ ἐπ’ αὐτὴν θυρεὸν οὐδὲ μὴ κυκλώσῃ ἐπ’ αὐτὴν χάρακα,

dià toûto hoútōs légei kýrios epì basiléa ’Assyríōn Ou mḕ eisélthēi eis tḕn pólin taútēn oudè mḕ bálēi ep’ autḕn bélos oudè mḕ epibálēi ep’ autḕn thyreòn oudè mḕ kyklṓsēi ep’ autḕn cháraka,

34
ἀλλὰ τῇ ὁδῷ, ᾗ ἦλθεν, ἐν αὐτῇ ἀποστραϕήσεται· τάδε λέγει κύριος.

allà tē̂i hodō̂i, hē̂i ē̂lthen, en autē̂i apostraphḗsetai: táde légei kýrios.

35
ὑπερασπιῶ ὑπὲρ τῆς πόλεως ταύτης τοῦ σῶσαι αὐτὴν δι’ ἐμὲ καὶ διὰ Δαυιδ τὸν παῖδά μου.

hyperaspiō̂ hypèr tē̂s póleōs taútēs toû sō̂sai autḕn di’ emè kaì dià Dauid tòn paîdá mou.

36
Καὶ ἐξῆλθεν ἄγγελος κυρίου καὶ ἀνεῖλεν ἐκ τῆς παρεμβολῆς τῶν ’Ασσυρίων ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδας, καὶ ἐξαναστάντες τὸ πρωὶ εὗρον πάντα τὰ σώματα νεκρά.

Kaì exē̂lthen ángelos kyríou kaì aneîlen ek tē̂s parembolē̂s tō̂n ’Assyríōn hekatòn ogdoḗkonta pénte chiliádas, kaì exanastántes tò prōì heûron pánta tà sṓmata nekrá.

37
καὶ ἀποστραϕεὶς ἀπῆλθεν βασιλεὺς ’Ασσυρίων καὶ ᾤκησεν ἐν Νινευη.

kaì apostrapheìs apē̂lthen basileùs ’Assyríōn kaì ṓikēsen en Nineuē.

38
καὶ ἐν τῷ αὐτὸν προσκυνεῖν ἐν τῷ οἴκῳ Νασαραχ τὸν παταχρον αὐτοῦ, Αδραμελεχ καὶ Σαρασαρ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ἐπάταξαν αὐτὸν μαχαίραις, αὐτοὶ δὲ διεσώθησαν εἰς ’Αρμενίαν· καὶ ἐβασίλευσεν Ασορδαν ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἀντ’ αὐτοῦ.

kaì en tō̂i autòn proskyneîn en tō̂i oíkōi Nasarach tòn patachron autoû, Adramelech kaì Sarasar hoi hyioì autoû epátaxan autòn machaírais, autoì dè diesṓthēsan eis ’Armenían: kaì ebasíleusen Asordan ho hyiòs autoû ant’ autoû.