Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Isaïe 54

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Εὐϕράνθητι, στεῖρα ἡ οὐ τίκτουσα, ῥῆξον καὶ βόησον, ἡ οὐκ ὠδίνουσα, ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα, εἶπεν γὰρ κύριος.

Euphránthēti, steîra hē ou tíktousa, rhē̂xon kaì bóēson, hē ouk ōdínousa, hóti pollà tà tékna tē̂s erḗmou mâllon ḕ tē̂s echoúsēs tòn ándra, eîpen gàr kýrios.

2
πλάτυνον τὸν τόπον τῆς σκηνῆς σου καὶ τῶν αὐλαιῶν σου, πῆξον, μὴ ϕείσῃ· μάκρυνον τὰ σχοινίσματά σου καὶ τοὺς πασσάλους σου κατίσχυσον.

plátynon tòn tópon tē̂s skēnē̂s sou kaì tō̂n aulaiō̂n sou, pē̂xon, mḕ pheísēi: mákrynon tà schoinísmatá sou kaì toùs passálous sou katíschyson.

3
ἔτι εἰς τὰ δεξιὰ καὶ εἰς τὰ ἀριστερὰ ἐκπέτασον, καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει, καὶ πόλεις ἠρημωμένας κατοικιεῖς.

éti eis tà dexià kaì eis tà aristerà ekpétason, kaì tò spérma sou éthnē klēronomḗsei, kaì póleis ērēmōménas katoikieîs.

4
μὴ ϕοβοῦ ὅτι κατῃσχύνθης, μηδὲ ἐντραπῇς ὅτι ὠνειδίσθης· ὅτι αἰσχύνην αἰώνιον ἐπιλήσῃ καὶ ὄνειδος τῆς χηρείας σου οὐ μὴ μνησθήσῃ.

mḕ phoboû hóti katēischýnthēs, mēdè entrapē̂is hóti ōneidísthēs: hóti aischýnēn aiṓnion epilḗsēi kaì óneidos tē̂s chēreías sou ou mḕ mnēsthḗsēi.

5
ὅτι κύριος ὁ ποιῶν σε, κύριος σαβαωθ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὁ ῥυσάμενός σε αὐτὸς θεὸς Ισραηλ, πάσῃ τῇ γῇ κληθήσεται.

hóti kýrios ho poiō̂n se, kýrios sabaōth ónoma autō̂i: kaì ho rhysámenós se autòs theòs Israēl, pásēi tē̂i gē̂i klēthḗsetai.

6
οὐχ ὡς γυναῖκα καταλελειμμένην καὶ ὀλιγόψυχον κέκληκέν σε κύριος οὐδ’ ὡς γυναῖκα ἐκ νεότητος μεμισημένην, εἶπεν ὁ θεός σου·

ouch hōs gynaîka kataleleimménēn kaì oligópsychon kéklēkén se kýrios oud’ hōs gynaîka ek neótētos memisēménēn, eîpen ho theós sou:

7
χρόνον μικρὸν κατέλιπόν σε καὶ μετὰ ἐλέους μεγάλου ἐλεήσω σε,

chrónon mikròn katélipón se kaì metà eléous megálou eleḗsō se,

8
ἐν θυμῷ μικρῷ ἀπέστρεψα τὸ πρόσωπόν μου ἀπὸ σοῦ καὶ ἐν ἐλέει αἰωνίῳ ἐλεήσω σε, εἶπεν ὁ ῥυσάμενός σε κύριος.

en thymō̂i mikrō̂i apéstrepsa tò prósōpón mou apò soû kaì en eléei aiōníōi eleḗsō se, eîpen ho rhysámenós se kýrios.

9
ἀπὸ τοῦ ὕδατος τοῦ ἐπὶ Νωε τοῦτό μοί ἐστιν· καθότι ὤμοσα αὐτῷ ἐν τῷ χρόνῳ ἐκείνῳ τῇ γῇ μὴ θυμωθήσεσθαι ἐπὶ σοὶ ἔτι μηδὲ ἐν ἀπειλῇ σου

apò toû hýdatos toû epì Nōe toûtó moí estin: kathóti ṓmosa autō̂i en tō̂i chrónōi ekeínōi tē̂i gē̂i mḕ thymōthḗsesthai epì soì éti mēdè en apeilē̂i sou

10
τὰ ὄρη μεταστήσεσθαι οὐδὲ οἱ βουνοί σου μετακινηθήσονται, οὕτως οὐδὲ τὸ παρ’ ἐμοῦ σοι ἔλεος ἐκλείψει οὐδὲ ἡ διαθήκη τῆς εἰρήνης σου οὐ μὴ μεταστῇ· εἶπεν γὰρ κύριος ῞Ιλεώς σοι.

tà órē metastḗsesthai oudè hoi bounoí sou metakinēthḗsontai, hoútōs oudè tò par’ emoû soi éleos ekleípsei oudè hē diathḗkē tē̂s eirḗnēs sou ou mḕ metastē̂i: eîpen gàr kýrios ῞Ileṓs soi.

11
Ταπεινὴ καὶ ἀκατάστατος, οὐ παρεκλήθης, ἰδοὺ ἐγὼ ἑτοιμάζω σοὶ ἄνθρακα τὸν λίθον σου καὶ τὰ θεμέλιά σου σάπϕειρον

Tapeinḕ kaì akatástatos, ou pareklḗthēs, idoù egṑ hetoimázō soì ánthraka tòn líthon sou kaì tà theméliá sou sáppheiron

12
καὶ θήσω τὰς ἐπάλξεις σου ἴασπιν καὶ τὰς πύλας σου λίθους κρυστάλλου καὶ τὸν περίβολόν σου λίθους ἐκλεκτοὺς

kaì thḗsō tàs epálxeis sou íaspin kaì tàs pýlas sou líthous krystállou kaì tòn períbolón sou líthous eklektoùs

13
καὶ πάντας τοὺς υἱούς σου διδακτοὺς θεοῦ καὶ ἐν πολλῇ εἰρήνῃ τὰ τέκνα σου.

kaì pántas toùs hyioús sou didaktoùs theoû kaì en pollē̂i eirḗnēi tà tékna sou.

14
καὶ ἐν δικαιοσύνῃ οἰκοδομηθήσῃ· ἀπέχου ἀπὸ ἀδίκου καὶ οὐ ϕοβηθήσῃ, καὶ τρόμος οὐκ ἐγγιεῖ σοι.

kaì en dikaiosýnēi oikodomēthḗsēi: apéchou apò adíkou kaì ou phobēthḗsēi, kaì trómos ouk engieî soi.

15
ἰδοὺ προσήλυτοι προσελεύσονταί σοι δι’ ἐμοῦ καὶ ἐπὶ σὲ καταϕεύξονται.

idoù prosḗlytoi proseleúsontaí soi di’ emoû kaì epì sè katapheúxontai.

16
ἰδοὺ ἐγὼ κτίζω σε, οὐχ ὡς χαλκεὺς ϕυσῶν ἄνθρακας καὶ ἐκϕέρων σκεῦος εἰς ἔργον· ἐγὼ δὲ ἔκτισά σε οὐκ εἰς ἀπώλειαν ϕθεῖραι

idoù egṑ ktízō se, ouch hōs chalkeùs physō̂n ánthrakas kaì ekphérōn skeûos eis érgon: egṑ dè éktisá se ouk eis apṓleian phtheîrai

17
πᾶν σκεῦος ϕθαρτόν. ἐπὶ σὲ οὐκ εὐοδώσω, καὶ πᾶσα ϕωνὴ ἀναστήσεται ἐπὶ σὲ εἰς κρίσιν· πάντας αὐτοὺς ἡττήσεις, οἱ δὲ ἔνοχοί σου ἔσονται ἐν αὐτῇ. ἔστιν κληρονομία τοῖς θεραπεύουσιν κύριον, καὶ ὑμεῖς ἔσεσθέ μοι δίκαιοι, λέγει κύριος.

pân skeûos phthartón. epì sè ouk euodṓsō, kaì pâsa phōnḕ anastḗsetai epì sè eis krísin: pántas autoùs hēttḗseis, hoi dè énochoí sou ésontai en autē̂i. éstin klēronomía toîs therapeúousin kýrion, kaì hymeîs ésesthé moi díkaioi, légei kýrios.