Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Isaïe 8, 13

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Καὶ εἶπεν κύριος πρός με Λαβὲ σεαυτῷ τόμον καινοῦ μεγάλου καὶ γράψον εἰς αὐτὸν γραϕίδι ἀνθρώπου Τοῦ ὀξέως προνομὴν ποιῆσαι σκύλων· πάρεστιν γάρ.

Kaì eîpen kýrios prós me Labè seautō̂i tómon kainoû megálou kaì grápson eis autòn graphídi anthrṓpou Toû oxéōs pronomḕn poiē̂sai skýlōn: párestin gár.

2
καὶ μάρτυράς μοι ποίησον πιστοὺς ἀνθρώπους, τὸν Ουριαν καὶ τὸν Ζαχαριαν υἱὸν Βαραχιου.

kaì mártyrás moi poíēson pistoùs anthrṓpous, tòn Ourian kaì tòn Zacharian hyiòn Barachiou.

3
καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προϕῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν καὶ ἔτεκεν υἱόν. καὶ εἶπεν κύριός μοι Κάλεσον τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ταχέως σκύλευσον, ὀξέως προνόμευσον·

kaì prosē̂lthon pròs tḕn prophē̂tin, kaì en gastrì élaben kaì éteken hyión. kaì eîpen kýriós moi Káleson tò ónoma autoû Tachéōs skýleuson, oxéōs pronómeuson:

4
διότι πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μητέρα, λήμψεται δύναμιν Δαμασκοῦ καὶ τὰ σκῦλα Σαμαρείας ἔναντι βασιλέως ’Ασσυρίων.

dióti prìn ḕ gnō̂nai tò paidíon kaleîn patéra ḕ mētéra, lḗmpsetai dýnamin Damaskoû kaì tà skŷla Samareías énanti basiléōs ’Assyríōn.

5
Καὶ προσέθετο κύριος λαλῆσαί μοι ἔτι

Kaì prosétheto kýrios lalē̂saí moi éti

6
Διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωαμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ, ἀλλὰ βούλεσθαι ἔχειν τὸν Ραασσων καὶ τὸν υἱὸν Ρομελιου βασιλέα ἐϕ’ ὑμῶν,

Dià tò mḕ boúlesthai tòn laòn toûton tò hýdōr toû Silōam tò poreuómenon hēsychē̂i, allà boúlesthai échein tòn Raassōn kaì tòn hyiòn Romeliou basiléa eph’ hymō̂n,

7
διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἀνάγει κύριος ἐϕ’ ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολύ, τὸν βασιλέα τῶν ’Ασσυρίων καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἀναβήσεται ἐπὶ πᾶσαν ϕάραγγα ὑμῶν καὶ περιπατήσει ἐπὶ πᾶν τεῖχος ὑμῶν

dià toûto idoù anágei kýrios eph’ hymâs tò hýdōr toû potamoû tò ischyròn kaì tò polý, tòn basiléa tō̂n ’Assyríōn kaì tḕn dóxan autoû, kaì anabḗsetai epì pâsan pháranga hymō̂n kaì peripatḗsei epì pân teîchos hymō̂n

8
καὶ ἀϕελεῖ ἀπὸ τῆς Ιουδαίας ἄνθρωπον ὃς δυνήσεται κεϕαλὴν ἆραι ἢ δυνατὸν συντελέσασθαί τι, καὶ ἔσται ἡ παρεμβολὴ αὐτοῦ ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς χώρας σου· μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός.

kaì apheleî apò tē̂s Ioudaías ánthrōpon hòs dynḗsetai kephalḕn ârai ḕ dynatòn syntelésasthaí ti, kaì éstai hē parembolḕ autoû hṓste plērō̂sai tò plátos tē̂s chṓras sou: meth’ hēmō̂n ho theós.

9
γνῶτε ἔθνη καὶ ἡττᾶσθε, ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς, ἰσχυκότες ἡττᾶσθε· ἐὰν γὰρ πάλιν ἰσχύσητε, πάλιν ἡττηθήσεσθε.

gnō̂te éthnē kaì hēttâsthe, epakoúsate héōs eschátou tē̂s gē̂s, ischykótes hēttâsthe: eàn gàr pálin ischýsēte, pálin hēttēthḗsesthe.

10
καὶ ἣν ἂν βουλεύσησθε βουλήν, διασκεδάσει κύριος, καὶ λόγον ὃν ἐὰν λαλήσητε, οὐ μὴ ἐμμείνῃ ὑμῖν, ὅτι μεθ’ ἡμῶν κύριος ὁ θεός.

kaì hḕn àn bouleúsēsthe boulḗn, diaskedásei kýrios, kaì lógon hòn eàn lalḗsēte, ou mḕ emmeínēi hymîn, hóti meth’ hēmō̂n kýrios ho theós.

11
Οὕτως λέγει κύριος Τῇ ἰσχυρᾷ χειρὶ ἀπειθοῦσιν τῇ πορείᾳ τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ τούτου λέγοντες

Hoútōs légei kýrios Tē̂i ischyrā̂i cheirì apeithoûsin tē̂i poreíāi tē̂s hodoû toû laoû toútou légontes

12
Μήποτε εἴπητε σκληρόν· πᾶν γάρ, ὃ ἐὰν εἴπῃ ὁ λαὸς οὗτος, σκληρόν ἐστιν· τὸν δὲ ϕόβον αὐτοῦ οὐ μὴ ϕοβηθῆτε οὐδὲ μὴ ταραχθῆτε·

Mḗpote eípēte sklērón: pân gár, hò eàn eípēi ho laòs hoûtos, sklērón estin: tòn dè phóbon autoû ou mḕ phobēthē̂te oudè mḕ tarachthē̂te:

13
κύριον αὐτὸν ἁγιάσατε, καὶ αὐτὸς ἔσται σου ϕόβος.

kýrion autòn hagiásate, kaì autòs éstai sou phóbos.

14
καὶ ἐὰν ἐπ’ αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἁγίασμα, καὶ οὐχ ὡς λίθου προσκόμματι συναντήσεσθε αὐτῷ οὐδὲ ὡς πέτρας πτώματι· ὁ δὲ οἶκος Ιακωβ ἐν παγίδι, καὶ ἐν κοιλάσματι ἐγκαθήμενοι ἐν Ιερουσαλημ.

kaì eàn ep’ autō̂i pepoithṑs ē̂is, éstai soi eis hagíasma, kaì ouch hōs líthou proskómmati synantḗsesthe autō̂i oudè hōs pétras ptṓmati: ho dè oîkos Iakōb en pagídi, kaì en koilásmati enkathḗmenoi en Ierousalēm.

15
διὰ τοῦτο ἀδυνατήσουσιν ἐν αὐτοῖς πολλοὶ καὶ πεσοῦνται καὶ συντριβήσονται, καὶ ἐγγιοῦσιν καὶ ἁλώσονται ἄνθρωποι ἐν ἀσϕαλείᾳ ὄντες.

dià toûto adynatḗsousin en autoîs polloì kaì pesoûntai kaì syntribḗsontai, kaì engioûsin kaì halṓsontai ánthrōpoi en asphaleíāi óntes.

16
Τότε ϕανεροὶ ἔσονται οἱ σϕραγιζόμενοι τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν.

Tóte phaneroì ésontai hoi sphragizómenoi tòn nómon toû mḕ matheîn.

17
καὶ ἐρεῖ Μενῶ τὸν θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ οἴκου Ιακωβ καὶ πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ’ αὐτῷ.

kaì ereî Menō̂ tòn theòn tòn apostrépsanta tò prósōpon autoû apò toû oíkou Iakōb kaì pepoithṑs ésomai ep’ autō̂i.

18
ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἅ μοι ἔδωκεν ὁ θεός, καὶ ἔσται εἰς σημεῖα καὶ τέρατα ἐν τῷ οἴκῳ Ισραηλ παρὰ κυρίου σαβαωθ, ὃς κατοικεῖ ἐν τῷ ὄρει Σιων.

idoù egṑ kaì tà paidía, há moi édōken ho theós, kaì éstai eis sēmeîa kaì térata en tō̂i oíkōi Israēl parà kyríou sabaōth, hòs katoikeî en tō̂i órei Siōn.

19
καὶ ἐὰν εἴπωσιν πρὸς ὑμᾶς Ζητήσατε τοὺς ἀπὸ τῆς γῆς ϕωνοῦντας καὶ τοὺς ἐγγαστριμύθους, τοὺς κενολογοῦντας οἳ ἐκ τῆς κοιλίας ϕωνοῦσιν, οὐκ ἔθνος πρὸς θεὸν αὐτοῦ; τί ἐκζητοῦσιν περὶ τῶν ζώντων τοὺς νεκρούς;

kaì eàn eípōsin pròs hymâs Zētḗsate toùs apò tē̂s gē̂s phōnoûntas kaì toùs engastrimýthous, toùs kenologoûntas hoì ek tē̂s koilías phōnoûsin, ouk éthnos pròs theòn autoû? tí ekzētoûsin perì tō̂n zṓntōn toùs nekroús?

20
νόμον γὰρ εἰς βοήθειαν ἔδωκεν, ἵνα εἴπωσιν οὐχ ὡς τὸ ῥῆμα τοῦτο, περὶ οὗ οὐκ ἔστιν δῶρα δοῦναι περὶ αὐτοῦ.

nómon gàr eis boḗtheian édōken, hína eípōsin ouch hōs tò rhē̂ma toûto, perì hoû ouk éstin dō̂ra doûnai perì autoû.

21
καὶ ἥξει ἐϕ’ ὑμᾶς σκληρὰ λιμός, καὶ ἔσται ὡς ἂν πεινάσητε, λυπηθήσεσθε καὶ κακῶς ἐρεῖτε τὸν ἄρχοντα καὶ τὰ παταχρα, καὶ ἀναβλέψονται εἰς τὸν οὐρανὸν ἄνω

kaì hḗxei eph’ hymâs sklērà limós, kaì éstai hōs àn peinásēte, lypēthḗsesthe kaì kakō̂s ereîte tòn árchonta kaì tà patachra, kaì anablépsontai eis tòn ouranòn ánō

22
καὶ εἰς τὴν γῆν κάτω ἐμβλέψονται, καὶ ἰδοὺ θλῖψις καὶ στενοχωρία καὶ σκότος, ἀπορία στενὴ καὶ σκότος ὥστε μὴ βλέπειν,

kaì eis tḕn gē̂n kátō emblépsontai, kaì idoù thlîpsis kaì stenochōría kaì skótos, aporía stenḕ kaì skótos hṓste mḕ blépein,

23
καὶ οὐκ ἀπορηθήσεται ὁ ἐν στενοχωρίᾳ ὢν ἕως καιροῦ. Τοῦτο πρῶτον ποίει, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλων, ἡ γῆ Νεϕθαλιμ ὁδὸν θαλάσσης καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες καὶ πέραν τοῦ Ιορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, τὰ μέρη τῆς Ιουδαίας.

kaì ouk aporēthḗsetai ho en stenochōríāi ṑn héōs kairoû. Toûto prō̂ton poíei, tachỳ poíei, chṓra Zaboulōn, hē gē̂ Nephthalim hodòn thalássēs kaì hoi loipoì hoi tḕn paralían katoikoûntes kaì péran toû Iordánou, Galilaía tō̂n ethnō̂n, tà mérē tē̂s Ioudaías.