Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Judith 16, 12

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
καὶ εἶπεν Ιουδιθ ’Εξάρχετε τῷ θεῷ μου ἐν τυμπάνοις, ᾄσατε τῷ κυρίῳ ἐν κυμβάλοις, ἐναρμόσασθε αὐτῷ ψαλμὸν καὶ αἶνον, ὑψοῦτε καὶ ἐπικαλεῖσθε τὸ ὄνομα αὐτοῦ,

kaì eîpen Ioudith ’Exárchete tō̂i theō̂i mou en tympánois, ā́isate tō̂i kyríōi en kymbálois, enarmósasthe autō̂i psalmòn kaì aînon, hypsoûte kaì epikaleîsthe tò ónoma autoû,

2
ὅτι θεὸς συντρίβων πολέμους κύριος, ὅτι εἰς παρεμβολὰς αὐτοῦ ἐν μέσῳ λαοῦ ἐξείλατό με ἐκ χειρὸς καταδιωκόντων με.

hóti theòs syntríbōn polémous kýrios, hóti eis parembolàs autoû en mésōi laoû exeílató me ek cheiròs katadiōkóntōn me.

3
ἦλθεν Ασσουρ ἐξ ὀρέων ἀπὸ βορρᾶ, ἦλθεν ἐν μυριάσι δυνάμεως αὐτοῦ, ὧν τὸ πλῆθος αὐτῶν ἐνέϕραξεν χειμάρρους, καὶ ἡ ἵππος αὐτῶν ἐκάλυψεν βουνούς·

ē̂lthen Assour ex oréōn apò borrâ, ē̂lthen en myriási dynámeōs autoû, hō̂n tò plē̂thos autō̂n enéphraxen cheimárrous, kaì hē híppos autō̂n ekálypsen bounoús:

4
εἶπεν ἐμπρήσειν τὰ ὅριά μου καὶ τοὺς νεανίσκους μου ἀνελεῖν ἐν ῥομϕαίᾳ καὶ τὰ θηλάζοντά μου θήσειν εἰς ἔδαϕος καὶ τὰ νήπιά μου δώσειν εἰς προνομὴν καὶ τὰς παρθένους μου σκυλεῦσαι.

eîpen emprḗsein tà hóriá mou kaì toùs neanískous mou aneleîn en rhomphaíāi kaì tà thēlázontá mou thḗsein eis édaphos kaì tà nḗpiá mou dṓsein eis pronomḕn kaì tàs parthénous mou skyleûsai.

5
κύριος παντοκράτωρ ἠθέτησεν αὐτοὺς ἐν χειρὶ θηλείας.

kýrios pantokrátōr ēthétēsen autoùs en cheirì thēleías.

6
οὐ γὰρ ὑπέπεσεν ὁ δυνατὸς αὐτῶν ὑπὸ νεανίσκων, οὐδὲ υἱοὶ τιτάνων ἐπάταξαν αὐτόν, οὐδὲ ὑψηλοὶ γίγαντες ἐπέθεντο αὐτῷ, ἀλλὰ Ιουδιθ θυγάτηρ Μεραρι ἐν κάλλει προσώπου αὐτῆς παρέλυσεν αὐτόν,

ou gàr hypépesen ho dynatòs autō̂n hypò neanískōn, oudè hyioì titánōn epátaxan autón, oudè hypsēloì gígantes epéthento autō̂i, allà Ioudith thygátēr Merari en kállei prosṓpou autē̂s parélysen autón,

7
ἐξεδύσατο γὰρ στολὴν χηρεύσεως αὐτῆς εἰς ὕψος τῶν πονούντων ἐν Ισραηλ, ἠλείψατο τὸ πρόσωπον αὐτῆς ἐν μυρισμῷ

exedýsato gàr stolḕn chēreúseōs autē̂s eis hýpsos tō̂n ponoúntōn en Israēl, ēleípsato tò prósōpon autē̂s en myrismō̂i

8
καὶ ἐδήσατο τὰς τρίχας αὐτῆς ἐν μίτρᾳ καὶ ἔλαβεν στολὴν λινῆν εἰς ἀπάτην αὐτοῦ·

kaì edḗsato tàs tríchas autē̂s en mítrāi kaì élaben stolḕn linē̂n eis apátēn autoû:

9
τὸ σανδάλιον αὐτῆς ἥρπασεν ὀϕθαλμὸν αὐτοῦ, καὶ τὸ κάλλος αὐτῆς ᾐχμαλώτισεν ψυχὴν αὐτοῦ, διῆλθεν ὁ ἀκινάκης τὸν τράχηλον αὐτοῦ.

tò sandálion autē̂s hḗrpasen ophthalmòn autoû, kaì tò kállos autē̂s ēichmalṓtisen psychḕn autoû, diē̂lthen ho akinákēs tòn tráchēlon autoû.

10
ἔϕριξαν Πέρσαι τὴν τόλμαν αὐτῆς, καὶ Μῆδοι τὸ θράσος αὐτῆς ἐταράχθησαν·

éphrixan Pérsai tḕn tólman autē̂s, kaì Mē̂doi tò thrásos autē̂s etaráchthēsan:

11
τότε ἠλάλαξαν οἱ ταπεινοί μου, καὶ ἐϕοβήθησαν οἱ ἀσθενοῦντές μου καὶ ἐπτοήθησαν, ὕψωσαν τὴν ϕωνὴν αὐτῶν καὶ ἀνετράπησαν·

tóte ēlálaxan hoi tapeinoí mou, kaì ephobḗthēsan hoi asthenoûntés mou kaì eptoḗthēsan, hýpsōsan tḕn phōnḕn autō̂n kaì anetrápēsan:

12
υἱοὶ κορασίων κατεκέντησαν αὐτοὺς καὶ ὡς παῖδας αὐτομολούντων ἐτίτρωσκον αὐτούς, ἀπώλοντο ἐκ παρατάξεως κυρίου μου.

hyioì korasíōn katekéntēsan autoùs kaì hōs paîdas automoloúntōn etítrōskon autoús, apṓlonto ek paratáxeōs kyríou mou.

13
ὑμνήσω τῷ θεῷ μου ὕμνον καινόν Κύριε, μέγας εἶ καὶ ἔνδοξος, θαυμαστὸς ἐν ἰσχύι, ἀνυπέρβλητος.

hymnḗsō tō̂i theō̂i mou hýmnon kainón Kýrie, mégas eî kaì éndoxos, thaumastòs en ischýi, anypérblētos.

14
σοὶ δουλευσάτω πᾶσα ἡ κτίσις σου· ὅτι εἶπας, καὶ ἐγενήθησαν· ἀπέστειλας τὸ πνεῦμά σου, καὶ ᾠκοδόμησεν· καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἀντιστήσεται τῇ ϕωνῇ σου.

soì douleusátō pâsa hē ktísis sou: hóti eîpas, kaì egenḗthēsan: apésteilas tò pneûmá sou, kaì ōikodómēsen: kaì ouk éstin hòs antistḗsetai tē̂i phōnē̂i sou.

15
ὄρη γὰρ ἐκ θεμελίων σὺν ὕδασιν σαλευθήσεται, πέτραι δ’ ἀπὸ προσώπου σου ὡς κηρὸς τακήσονται· ἔτι δὲ τοῖς ϕοβουμένοις σε, σὺ εὐιλατεύσεις αὐτοῖς.

órē gàr ek themelíōn sỳn hýdasin saleuthḗsetai, pétrai d’ apò prosṓpou sou hōs kēròs takḗsontai: éti dè toîs phobouménois se, sỳ euilateúseis autoîs.

16
ὅτι μικρὸν πᾶσα θυσία εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, καὶ ἐλάχιστον πᾶν στέαρ εἰς ὁλοκαύτωμά σοι· ὁ δὲ ϕοβούμενος τὸν κύριον μέγας διὰ παντός.

hóti mikròn pâsa thysía eis osmḕn euōdías, kaì eláchiston pân stéar eis holokaútōmá soi: ho dè phoboúmenos tòn kýrion mégas dià pantós.

17
οὐαὶ ἔθνεσιν ἐπανιστανομένοις τῷ γένει μου· κύριος παντοκράτωρ ἐκδικήσει αὐτοὺς ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως δοῦναι πῦρ καὶ σκώληκας εἰς σάρκας αὐτῶν, καὶ κλαύσονται ἐν αἰσθήσει ἕως αἰῶνος.

ouaì éthnesin epanistanoménois tō̂i génei mou: kýrios pantokrátōr ekdikḗsei autoùs en hēmérāi kríseōs doûnai pŷr kaì skṓlēkas eis sárkas autō̂n, kaì klaúsontai en aisthḗsei héōs aiō̂nos.

18
‘Ως δὲ ἤλθοσαν εἰς Ιερουσαλημ, προσεκύνησαν τῷ θεῷ, καὶ ἡνίκα ἐκαθαρίσθη ὁ λαός, ἀνήνεγκαν τὰ ὁλοκαυτώματα αὐτῶν καὶ τὰ ἑκούσια αὐτῶν καὶ τὰ δόματα.

‘Ōs dè ḗlthosan eis Ierousalēm, prosekýnēsan tō̂i theō̂i, kaì hēníka ekatharísthē ho laós, anḗnenkan tà holokautṓmata autō̂n kaì tà hekoúsia autō̂n kaì tà dómata.

19
καὶ ἀνέθηκεν Ιουδιθ πάντα τὰ σκεύη Ολοϕέρνου, ὅσα ἔδωκεν ὁ λαὸς αὐτῇ, καὶ τὸ κωνώπιον, ὃ ἔλαβεν ἑαυτῇ ἐκ τοῦ κοιτῶνος αὐτοῦ, εἰς ἀνάθημα τῷ θεῷ ἔδωκεν.

kaì anéthēken Ioudith pánta tà skeúē Olophérnou, hósa édōken ho laòs autē̂i, kaì tò kōnṓpion, hò élaben heautē̂i ek toû koitō̂nos autoû, eis anáthēma tō̂i theō̂i édōken.

20
καὶ ἦν ὁ λαὸς εὐϕραινόμενος ἐν Ιερουσαλημ κατὰ πρόσωπον τῶν ἁγίων ἐπὶ μῆνας τρεῖς, καὶ Ιουδιθ μετ’ αὐτῶν κατέμεινεν.

kaì ē̂n ho laòs euphrainómenos en Ierousalēm katà prósōpon tō̂n hagíōn epì mē̂nas treîs, kaì Ioudith met’ autō̂n katémeinen.

21
Μετὰ δὲ τὰς ἡμέρας ταύτας ἀνέζευξεν ἕκαστος εἰς τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ, καὶ Ιουδιθ ἀπῆλθεν εἰς Βαιτυλουα καὶ κατέμεινεν ἐπὶ τῆς ὑπάρξεως αὐτῆς· καὶ ἐγένετο κατὰ τὸν καιρὸν αὐτῆς ἔνδοξος ἐν πάσῃ τῇ γῇ.

Metà dè tàs hēméras taútas anézeuxen hékastos eis tḕn klēronomían autoû, kaì Ioudith apē̂lthen eis Baityloua kaì katémeinen epì tē̂s hypárxeōs autē̂s: kaì egéneto katà tòn kairòn autē̂s éndoxos en pásēi tē̂i gē̂i.

22
καὶ πολλοὶ ἐπεθύμησαν αὐτήν, καὶ οὐκ ἔγνω ἀνὴρ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς αὐτῆς, ἀϕ’ ἧς ἡμέρας ἀπέθανεν Μανασσης ὁ ἀνὴρ αὐτῆς καὶ προσετέθη πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ.

kaì polloì epethýmēsan autḗn, kaì ouk égnō anḕr autḕn pásas tàs hēméras tē̂s zōē̂s autē̂s, aph’ hē̂s hēméras apéthanen Manassēs ho anḕr autē̂s kaì prosetéthē pròs tòn laòn autoû.

23
καὶ ἦν προβαίνουσα μεγάλη σϕόδρα καὶ ἐγήρασεν ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς ἔτη ἑκατὸν πέντε· καὶ ἀϕῆκεν τὴν ἅβραν αὐτῆς ἐλευθέραν. καὶ ἀπέθανεν εἰς Βαιτυλουα, καὶ ἔθαψαν αὐτὴν ἐν τῷ σπηλαίῳ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς Μανασση,

kaì ē̂n probaínousa megálē sphódra kaì egḗrasen en tō̂i oíkōi toû andròs autē̂s étē hekatòn pénte: kaì aphē̂ken tḕn hábran autē̂s eleuthéran. kaì apéthanen eis Baityloua, kaì éthapsan autḕn en tō̂i spēlaíōi toû andròs autē̂s Manassē,

24
καὶ ἐπένθησεν αὐτὴν οἶκος Ισραηλ ἡμέρας ἑπτά. καὶ διεῖλεν τὰ ὑπάρχοντα αὐτῆς πρὸ τοῦ ἀποθανεῖν αὐτὴν πᾶσι τοῖς ἔγγιστα Μανασση τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς καὶ τοῖς ἔγγιστα τοῦ γένους αὐτῆς.

kaì epénthēsen autḕn oîkos Israēl hēméras heptá. kaì dieîlen tà hypárchonta autē̂s prò toû apothaneîn autḕn pâsi toîs éngista Manassē toû andròs autē̂s kaì toîs éngista toû génous autē̂s.

25
καὶ οὐκ ἦν ἔτι ὁ ἐκϕοβῶν τοὺς υἱοὺς Ισραηλ ἐν ταῖς ἡμέραις Ιουδιθ καὶ μετὰ τὸ ἀποθανεῖν αὐτὴν ἡμέρας πολλάς.

kaì ouk ē̂n éti ho ekphobō̂n toùs hyioùs Israēl en taîs hēmérais Ioudith kaì metà tò apothaneîn autḕn hēméras pollás.