Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Joël 2

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Σαλπίσατε σάλπιγγι ἐν Σιων, κηρύξατε ἐν ὄρει ἁγίῳ μου, καὶ συγχυθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν γῆν, διότι πάρεστιν ἡμέρα κυρίου, ὅτι ἐγγύς,

Salpísate sálpingi en Siōn, kērýxate en órei hagíōi mou, kaì synchythḗtōsan pántes hoi katoikoûntes tḕn gē̂n, dióti párestin hēméra kyríou, hóti engýs,

2
ἡμέρα σκότους καὶ γνόϕου, ἡμέρα νεϕέλης καὶ ὁμίχλης. ὡς ὄρθρος χυθήσεται ἐπὶ τὰ ὄρη λαὸς πολὺς καὶ ἰσχυρός· ὅμοιος αὐτῷ οὐ γέγονεν ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ μετ’ αὐτὸν οὐ προστεθήσεται ἕως ἐτῶν εἰς γενεὰς γενεῶν.

hēméra skótous kaì gnóphou, hēméra nephélēs kaì homíchlēs. hōs órthros chythḗsetai epì tà órē laòs polỳs kaì ischyrós: hómoios autō̂i ou gégonen apò toû aiō̂nos kaì met’ autòn ou prostethḗsetai héōs etō̂n eis geneàs geneō̂n.

3
τὰ ἔμπροσθεν αὐτοῦ πῦρ ἀναλίσκον, καὶ τὰ ὀπίσω αὐτοῦ ἀναπτομένη ϕλόξ· ὡς παράδεισος τρυϕῆς ἡ γῆ πρὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ τὰ ὄπισθεν αὐτοῦ πεδίον ἀϕανισμοῦ, καὶ ἀνασῳζόμενος οὐκ ἔσται αὐτῷ.

tà émprosthen autoû pŷr analískon, kaì tà opísō autoû anaptoménē phlóx: hōs parádeisos tryphē̂s hē gē̂ prò prosṓpou autoû, kaì tà ópisthen autoû pedíon aphanismoû, kaì anasōizómenos ouk éstai autō̂i.

4
ὡς ὅρασις ἵππων ἡ ὄψις αὐτῶν, καὶ ὡς ἱππεῖς οὕτως καταδιώξονται·

hōs hórasis híppōn hē ópsis autō̂n, kaì hōs hippeîs hoútōs katadiṓxontai:

5
ὡς ϕωνὴ ἁρμάτων ἐπὶ τὰς κορυϕὰς τῶν ὀρέων ἐξαλοῦνται καὶ ὡς ϕωνὴ ϕλογὸς πυρὸς κατεσθιούσης καλάμην καὶ ὡς λαὸς πολὺς καὶ ἰσχυρὸς παρατασσόμενος εἰς πόλεμον.

hōs phōnḕ harmátōn epì tàs koryphàs tō̂n oréōn exaloûntai kaì hōs phōnḕ phlogòs pyròs katesthioúsēs kalámēn kaì hōs laòs polỳs kaì ischyròs paratassómenos eis pólemon.

6
ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ συντριβήσονται λαοί, πᾶν πρόσωπον ὡς πρόσκαυμα χύτρας.

apò prosṓpou autoû syntribḗsontai laoí, pân prósōpon hōs próskauma chýtras.

7
ὡς μαχηταὶ δραμοῦνται καὶ ὡς ἄνδρες πολεμισταὶ ἀναβήσονται ἐπὶ τὰ τείχη, καὶ ἕκαστος ἐν τῇ ὁδῷ αὐτοῦ πορεύσεται, καὶ οὐ μὴ ἐκκλίνωσιν τὰς τρίβους αὐτῶν,

hōs machētaì dramoûntai kaì hōs ándres polemistaì anabḗsontai epì tà teíchē, kaì hékastos en tē̂i hodō̂i autoû poreúsetai, kaì ou mḕ ekklínōsin tàs tríbous autō̂n,

8
καὶ ἕκαστος ἀπὸ τοῦ ἀδελϕοῦ αὐτοῦ οὐκ ἀϕέξεται· καταβαρυνόμενοι ἐν τοῖς ὅπλοις αὐτῶν πορεύσονται καὶ ἐν τοῖς βέλεσιν αὐτῶν πεσοῦνται καὶ οὐ μὴ συντελεσθῶσιν.

kaì hékastos apò toû adelphoû autoû ouk aphéxetai: katabarynómenoi en toîs hóplois autō̂n poreúsontai kaì en toîs bélesin autō̂n pesoûntai kaì ou mḕ syntelesthō̂sin.

9
τῆς πόλεως ἐπιλήμψονται καὶ ἐπὶ τῶν τειχέων δραμοῦνται καὶ ἐπὶ τὰς οἰκίας ἀναβήσονται καὶ διὰ θυρίδων εἰσελεύσονται ὡς κλέπται.

tē̂s póleōs epilḗmpsontai kaì epì tō̂n teichéōn dramoûntai kaì epì tàs oikías anabḗsontai kaì dià thyrídōn eiseleúsontai hōs kléptai.

10
πρὸ προσώπου αὐτῶν συγχυθήσεται ἡ γῆ καὶ σεισθήσεται ὁ οὐρανός, ὁ ἥλιος καὶ ἡ σελήνη συσκοτάσουσιν, καὶ τὰ ἄστρα δύσουσιν τὸ ϕέγγος αὐτῶν.

prò prosṓpou autō̂n synchythḗsetai hē gē̂ kaì seisthḗsetai ho ouranós, ho hḗlios kaì hē selḗnē syskotásousin, kaì tà ástra dýsousin tò phéngos autō̂n.

11
καὶ κύριος δώσει ϕωνὴν αὐτοῦ πρὸ προσώπου δυνάμεως αὐτοῦ, ὅτι πολλή ἐστιν σϕόδρα ἡ παρεμβολὴ αὐτοῦ, ὅτι ἰσχυρὰ ἔργα λόγων αὐτοῦ· διότι μεγάλη ἡ ἡμέρα τοῦ κυρίου, μεγάλη καὶ ἐπιϕανὴς σϕόδρα, καὶ τίς ἔσται ἱκανὸς αὐτῇ;

kaì kýrios dṓsei phōnḕn autoû prò prosṓpou dynámeōs autoû, hóti pollḗ estin sphódra hē parembolḕ autoû, hóti ischyrà érga lógōn autoû: dióti megálē hē hēméra toû kyríou, megálē kaì epiphanḕs sphódra, kaì tís éstai hikanòs autē̂i?

12
καὶ νῦν λέγει κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν ’Επιστράϕητε πρός με ἐξ ὅλης τῆς καρδίας ὑμῶν καὶ ἐν νηστείᾳ καὶ ἐν κλαυθμῷ καὶ ἐν κοπετῷ·

kaì nŷn légei kýrios ho theòs hymō̂n ’Epistráphēte prós me ex hólēs tē̂s kardías hymō̂n kaì en nēsteíāi kaì en klauthmō̂i kaì en kopetō̂i:

13
καὶ διαρρήξατε τὰς καρδίας ὑμῶν καὶ μὴ τὰ ἱμάτια ὑμῶν καὶ ἐπιστράϕητε πρὸς κύριον τὸν θεὸν ὑμῶν, ὅτι ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων ἐστίν, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος καὶ μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις.

kaì diarrḗxate tàs kardías hymō̂n kaì mḕ tà himátia hymō̂n kaì epistráphēte pròs kýrion tòn theòn hymō̂n, hóti eleḗmōn kaì oiktírmōn estín, makróthymos kaì polyéleos kaì metanoō̂n epì taîs kakíais.

14
τίς οἶδεν εἰ ἐπιστρέψει καὶ μετανοήσει καὶ ὑπολείψεται ὀπίσω αὐτοῦ εὐλογίαν, θυσίαν καὶ σπονδὴν κυρίῳ τῷ θεῷ ἡμῶν;

tís oîden ei epistrépsei kaì metanoḗsei kaì hypoleípsetai opísō autoû eulogían, thysían kaì spondḕn kyríōi tō̂i theō̂i hēmō̂n?

15
σαλπίσατε σάλπιγγι ἐν Σιων, ἁγιάσατε νηστείαν, κηρύξατε θεραπείαν,

salpísate sálpingi en Siōn, hagiásate nēsteían, kērýxate therapeían,

16
συναγάγετε λαόν, ἁγιάσατε ἐκκλησίαν, ἐκλέξασθε πρεσβυτέρους, συναγάγετε νήπια θηλάζοντα μαστούς, ἐξελθάτω νυμϕίος ἐκ τοῦ κοιτῶνος αὐτοῦ καὶ νύμϕη ἐκ τοῦ παστοῦ αὐτῆς.

synagágete laón, hagiásate ekklēsían, ekléxasthe presbytérous, synagágete nḗpia thēlázonta mastoús, exelthátō nymphíos ek toû koitō̂nos autoû kaì nýmphē ek toû pastoû autē̂s.

17
ἀνὰ μέσον τῆς κρηπῖδος τοῦ θυσιαστηρίου κλαύσονται οἱ ἱερεῖς οἱ λειτουργοῦντες κυρίῳ καὶ ἐροῦσιν Φεῖσαι, κύριε, τοῦ λαοῦ σου καὶ μὴ δῷς τὴν κληρονομίαν σου εἰς ὄνειδος τοῦ κατάρξαι αὐτῶν ἔθνη, ὅπως μὴ εἴπωσιν ἐν τοῖς ἔθνεσιν Ποῦ ἐστιν ὁ θεὸς αὐτῶν;

anà méson tē̂s krēpîdos toû thysiastēríou klaúsontai hoi hiereîs hoi leitourgoûntes kyríōi kaì eroûsin Pheîsai, kýrie, toû laoû sou kaì mḕ dō̂is tḕn klēronomían sou eis óneidos toû katárxai autō̂n éthnē, hópōs mḕ eípōsin en toîs éthnesin Poû estin ho theòs autō̂n?

18
Καὶ ἐζήλωσεν κύριος τὴν γῆν αὐτοῦ καὶ ἐϕείσατο τοῦ λαοῦ αὐτοῦ.

Kaì ezḗlōsen kýrios tḕn gē̂n autoû kaì epheísato toû laoû autoû.

19
καὶ ἀπεκρίθη κύριος καὶ εἶπεν τῷ λαῷ αὐτοῦ ’Ιδοὺ ἐγὼ ἐξαποστέλλω ὑμῖν τὸν σῖτον καὶ τὸν οἶνον καὶ τὸ ἔλαιον, καὶ ἐμπλησθήσεσθε αὐτῶν, καὶ οὐ δώσω ὑμᾶς οὐκέτι εἰς ὀνειδισμὸν ἐν τοῖς ἔθνεσι·

kaì apekríthē kýrios kaì eîpen tō̂i laō̂i autoû ’Idoù egṑ exapostéllō hymîn tòn sîton kaì tòn oînon kaì tò élaion, kaì emplēsthḗsesthe autō̂n, kaì ou dṓsō hymâs oukéti eis oneidismòn en toîs éthnesi:

20
καὶ τὸν ἀπὸ βορρᾶ ἐκδιώξω ἀϕ’ ὑμῶν καὶ ἐξώσω αὐτὸν εἰς γῆν ἄνυδρον καὶ ἀϕανιῶ τὸ πρόσωπον αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν πρώτην καὶ τὰ ὀπίσω αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην, καὶ ἀναβήσεται ἡ σαπρία αὐτοῦ, καὶ ἀναβήσεται ὁ βρόμος αὐτοῦ, ὅτι ἐμεγάλυνεν τὰ ἔργα αὐτοῦ.

kaì tòn apò borrâ ekdiṓxō aph’ hymō̂n kaì exṓsō autòn eis gē̂n ánydron kaì aphaniō̂ tò prósōpon autoû eis tḕn thálassan tḕn prṓtēn kaì tà opísō autoû eis tḕn thálassan tḕn eschátēn, kaì anabḗsetai hē sapría autoû, kaì anabḗsetai ho brómos autoû, hóti emegálynen tà érga autoû.

21
θάρσει, γῆ, χαῖρε καὶ εὐϕραίνου, ὅτι ἐμεγάλυνεν κύριος τοῦ ποιῆσαι.

thársei, gē̂, chaîre kaì euphraínou, hóti emegálynen kýrios toû poiē̂sai.

22
θαρσεῖτε, κτήνη τοῦ πεδίου, ὅτι βεβλάστηκεν πεδία τῆς ἐρήμου, ὅτι ξύλον ἤνεγκεν τὸν καρπὸν αὐτοῦ, ἄμπελος καὶ συκῆ ἔδωκαν τὴν ἰσχὺν αὐτῶν.

tharseîte, ktḗnē toû pedíou, hóti beblástēken pedía tē̂s erḗmou, hóti xýlon ḗnenken tòn karpòn autoû, ámpelos kaì sykē̂ édōkan tḕn ischỳn autō̂n.

23
καὶ τὰ τέκνα Σιων, χαίρετε καὶ εὐϕραίνεσθε ἐπὶ τῷ κυρίῳ θεῷ ὑμῶν, διότι ἔδωκεν ὑμῖν τὰ βρώματα εἰς δικαιοσύνην καὶ βρέξει ὑμῖν ὑετὸν πρόιμον καὶ ὄψιμον καθὼς ἔμπροσθεν,

kaì tà tékna Siōn, chaírete kaì euphraínesthe epì tō̂i kyríōi theō̂i hymō̂n, dióti édōken hymîn tà brṓmata eis dikaiosýnēn kaì bréxei hymîn hyetòn próimon kaì ópsimon kathṑs émprosthen,

24
καὶ πλησθήσονται αἱ ἅλωνες σίτου, καὶ ὑπερεκχυθήσονται αἱ ληνοὶ οἴνου καὶ ἐλαίου.

kaì plēsthḗsontai hai hálōnes sítou, kaì hyperekchythḗsontai hai lēnoì oínou kaì elaíou.

25
καὶ ἀνταποδώσω ὑμῖν ἀντὶ τῶν ἐτῶν, ὧν κατέϕαγεν ἡ ἀκρὶς καὶ ὁ βροῦχος καὶ ἡ ἐρυσίβη καὶ ἡ κάμπη, ἡ δύναμίς μου ἡ μεγάλη, ἣν ἐξαπέστειλα εἰς ὑμᾶς·

kaì antapodṓsō hymîn antì tō̂n etō̂n, hō̂n katéphagen hē akrìs kaì ho broûchos kaì hē erysíbē kaì hē kámpē, hē dýnamís mou hē megálē, hḕn exapésteila eis hymâs:

26
καὶ ϕάγεσθε ἐσθίοντες καὶ ἐμπλησθήσεσθε καὶ αἰνέσετε τὸ ὄνομα κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν, ἃ ἐποίησεν μεθ’ ὑμῶν εἰς θαυμάσια, καὶ οὐ μὴ καταισχυνθῇ ὁ λαός μου εἰς τὸν αἰῶνα·

kaì phágesthe esthíontes kaì emplēsthḗsesthe kaì ainésete tò ónoma kyríou toû theoû hymō̂n, hà epoíēsen meth’ hymō̂n eis thaumásia, kaì ou mḕ kataischynthē̂i ho laós mou eis tòn aiō̂na:

27
καὶ ἐπιγνώσεσθε ὅτι ἐν μέσῳ τοῦ Ισραηλ ἐγώ εἰμι, καὶ ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι πλὴν ἐμοῦ, καὶ οὐ μὴ καταισχυνθῶσιν οὐκέτι πᾶς ὁ λαός μου εἰς τὸν αἰῶνα.

kaì epignṓsesthe hóti en mésōi toû Israēl egṓ eimi, kaì egṑ kýrios ho theòs hymō̂n, kaì ouk éstin éti plḕn emoû, kaì ou mḕ kataischynthō̂sin oukéti pâs ho laós mou eis tòn aiō̂na.