Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Jérémie 37, 24

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
‘Ο λόγος ὁ γενόμενος πρὸς Ιερεμιαν παρὰ κυρίου εἰπεῖν

‘O lógos ho genómenos pròs Ieremian parà kyríou eipeîn

2
Οὕτως εἶπεν κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ λέγων Γράψον πάντας τοὺς λόγους, οὓς ἐχρημάτισα πρὸς σέ, ἐπὶ βιβλίου·

Hoútōs eîpen kýrios ho theòs Israēl légōn Grápson pántas toùs lógous, hoùs echrēmátisa pròs sé, epì biblíou:

3
ὅτι ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, ϕησὶν κύριος, καὶ ἀποστρέψω τὴν ἀποικίαν λαοῦ μου Ισραηλ καὶ Ιουδα, εἶπεν κύριος, καὶ ἀποστρέψω αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν, ἣν ἔδωκα τοῖς πατράσιν αὐτῶν, καὶ κυριεύσουσιν αὐτῆς.

hóti idoù hēmérai érchontai, phēsìn kýrios, kaì apostrépsō tḕn apoikían laoû mou Israēl kaì Iouda, eîpen kýrios, kaì apostrépsō autoùs eis tḕn gē̂n, hḕn édōka toîs patrásin autō̂n, kaì kyrieúsousin autē̂s.

4
Καὶ οὗτοι οἱ λόγοι, οὓς ἐλάλησεν κύριος ἐπὶ Ισραηλ καὶ Ιουδα

Kaì hoûtoi hoi lógoi, hoùs elálēsen kýrios epì Israēl kaì Iouda

5
Οὕτως εἶπεν κύριος Φωνὴν ϕόβου ἀκούσεσθε· ϕόβος, καὶ οὐκ ἔστιν εἰρήνη.

Hoútōs eîpen kýrios Phōnḕn phóbou akoúsesthe: phóbos, kaì ouk éstin eirḗnē.

6
ἐρωτήσατε καὶ ἴδετε εἰ ἔτεκεν ἄρσεν, καὶ περὶ ϕόβου, ἐν ᾧ καθέξουσιν ὀσϕὺν καὶ σωτηρίαν· διότι ἑώρακα πάντα ἄνθρωπον καὶ αἱ χεῖρες αὐτοῦ ἐπὶ τῆς ὀσϕύος αὐτοῦ, ἐστράϕησαν πρόσωπα, εἰς ἴκτερον

erōtḗsate kaì ídete ei éteken ársen, kaì perì phóbou, en hō̂i kathéxousin osphỳn kaì sōtērían: dióti heṓraka pánta ánthrōpon kaì hai cheîres autoû epì tē̂s osphýos autoû, estráphēsan prósōpa, eis íkteron

7
ἐγενήθη. ὅτι μεγάλη ἡ ἡμέρα ἐκείνη καὶ οὐκ ἔστιν τοιαύτη, καὶ χρόνος στενός ἐστιν τῷ Ιακωβ, καὶ ἀπὸ τούτου σωθήσεται.

egenḗthē. hóti megálē hē hēméra ekeínē kaì ouk éstin toiaútē, kaì chrónos stenós estin tō̂i Iakōb, kaì apò toútou sōthḗsetai.

8
ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, εἶπεν κύριος, συντρίψω τὸν ζυγὸν ἀπὸ τοῦ τραχήλου αὐτῶν καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαρρήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται αὐτοὶ ἔτι ἀλλοτρίοις·

en tē̂i hēmérāi ekeínēi, eîpen kýrios, syntrípsō tòn zygòn apò toû trachḗlou autō̂n kaì toùs desmoùs autō̂n diarrḗxō, kaì ouk ergō̂ntai autoì éti allotríois:

9
καὶ ἐργῶνται τῷ κυρίῳ θεῷ αὐτῶν, καὶ τὸν Δαυιδ βασιλέα αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς.

kaì ergō̂ntai tō̂i kyríōi theō̂i autō̂n, kaì tòn Dauid basiléa autō̂n anastḗsō autoîs.

12
Οὕτως εἶπεν κύριος ’Ανέστησα σύντριμμα, ἀλγηρὰ ἡ πληγή σου·

Hoútōs eîpen kýrios ’Anéstēsa sýntrimma, algērà hē plēgḗ sou:

13
οὐκ ἔστιν κρίνων κρίσιν σου, εἰς ἀλγηρὸν ἰατρεύθης, ὠϕέλεια οὐκ ἔστιν σοι.

ouk éstin krínōn krísin sou, eis algēròn iatreúthēs, ōphéleia ouk éstin soi.

14
πάντες οἱ ϕίλοι σου ἐπελάθοντό σου, οὐ μὴ ἐπερωτήσουσιν· ὅτι πληγὴν ἐχθροῦ ἔπαισά σε, παιδείαν στερεάν, ἐπὶ πᾶσαν ἀδικίαν σου ἐπλήθυναν αἱ ἁμαρτίαι σου.

pántes hoi phíloi sou epeláthontó sou, ou mḕ eperōtḗsousin: hóti plēgḕn echthroû épaisá se, paideían stereán, epì pâsan adikían sou eplḗthynan hai hamartíai sou.

16
διὰ τοῦτο πάντες οἱ ἔσθοντές σε βρωθήσονται, καὶ πάντες οἱ ἐχθροί σου, κρέας αὐτῶν πᾶν ἔδονται· ἐπὶ πλῆθος ἀδικιῶν σου ἐπληθύνθησαν αἱ ἁμαρτίαι σου, ἐποίησαν ταῦτά σοι· καὶ ἔσονται οἱ διαϕοροῦντές σε εἰς διαϕόρημα, καὶ πάντας τοὺς προνομεύοντάς σε δώσω εἰς προνομήν.

dià toûto pántes hoi ésthontés se brōthḗsontai, kaì pántes hoi echthroí sou, kréas autō̂n pân édontai: epì plē̂thos adikiō̂n sou eplēthýnthēsan hai hamartíai sou, epoíēsan taûtá soi: kaì ésontai hoi diaphoroûntés se eis diaphórēma, kaì pántas toùs pronomeúontás se dṓsō eis pronomḗn.

17
ὅτι ἀνάξω τὸ ἴαμά σου, ἀπὸ πληγῆς ὀδυνηρᾶς ἰατρεύσω σε, ϕησὶν κύριος, ὅτι ἐσπαρμένη ἐκλήθης· θήρευμα ὑμῶν ἐστιν, ὅτι ζητῶν οὐκ ἔστιν αὐτήν.

hóti anáxō tò íamá sou, apò plēgē̂s odynērâs iatreúsō se, phēsìn kýrios, hóti esparménē eklḗthēs: thḗreuma hymō̂n estin, hóti zētō̂n ouk éstin autḗn.

18
οὕτως εἶπεν κύριος ’Ιδοὺ ἐγὼ ἀποστρέψω τὴν ἀποικίαν Ιακωβ καὶ αἰχμαλωσίαν αὐτοῦ ἐλεήσω· καὶ οἰκοδομηθήσεται πόλις ἐπὶ τὸ ὕψος αὐτῆς, καὶ ὁ ναὸς κατὰ τὸ κρίμα αὐτοῦ καθεδεῖται.

hoútōs eîpen kýrios ’Idoù egṑ apostrépsō tḕn apoikían Iakōb kaì aichmalōsían autoû eleḗsō: kaì oikodomēthḗsetai pólis epì tò hýpsos autē̂s, kaì ho naòs katà tò kríma autoû kathedeîtai.

19
καὶ ἐξελεύσονται ἀπ’ αὐτῶν ᾄδοντες καὶ ϕωνὴ παιζόντων· καὶ πλεονάσω αὐτούς, καὶ οὐ μὴ ἐλαττωθῶσιν.

kaì exeleúsontai ap’ autō̂n ā́idontes kaì phōnḕ paizóntōn: kaì pleonásō autoús, kaì ou mḕ elattōthō̂sin.

20
καὶ εἰσελεύσονται οἱ υἱοὶ αὐτῶν ὡς τὸ πρότερον, καὶ τὰ μαρτύρια αὐτῶν κατὰ πρόσωπόν μου ὀρθωθήσεται· καὶ ἐπισκέψομαι τοὺς θλίβοντας αὐτούς.

kaì eiseleúsontai hoi hyioì autō̂n hōs tò próteron, kaì tà martýria autō̂n katà prósōpón mou orthōthḗsetai: kaì episképsomai toùs thlíbontas autoús.

21
καὶ ἔσονται ἰσχυρότεροι αὐτοῦ ἐπ’ αὐτούς, καὶ ὁ ἄρχων αὐτοῦ ἐξ αὐτοῦ ἐξελεύσεται· καὶ συνάξω αὐτούς, καὶ ἀποστρέψουσιν πρός με· ὅτι τίς ἐστιν οὗτος, ὃς ἔδωκεν τὴν καρδίαν αὐτοῦ ἀποστρέψαι πρός με; ϕησὶν κύριος.

kaì ésontai ischyróteroi autoû ep’ autoús, kaì ho árchōn autoû ex autoû exeleúsetai: kaì synáxō autoús, kaì apostrépsousin prós me: hóti tís estin hoûtos, hòs édōken tḕn kardían autoû apostrépsai prós me? phēsìn kýrios.

23
ὅτι ὀργὴ κυρίου ἐξῆλθεν θυμώδης, ἐξῆλθεν ὀργὴ στρεϕομένη, ἐπ’ ἀσεβεῖς ἥξει.

hóti orgḕ kyríou exē̂lthen thymṓdēs, exē̂lthen orgḕ strephoménē, ep’ asebeîs hḗxei.

24
οὐ μὴ ἀποστραϕῇ ὀργὴ θυμοῦ κυρίου, ἕως ποιήσῃ καὶ ἕως καταστήσῃ ἐγχείρημα καρδίας αὐτοῦ· ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν γνώσεσθε αὐτά.

ou mḕ apostraphē̂i orgḕ thymoû kyríou, héōs poiḗsēi kaì héōs katastḗsēi encheírēma kardías autoû: ep’ eschátōn tō̂n hēmerō̂n gnṓsesthe autá.