Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Jérémie 9

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
τίς δῴη μοι ἐν τῇ ἐρήμῳ σταθμὸν ἔσχατον καὶ καταλείψω τὸν λαόν μου καὶ ἀπελεύσομαι ἀπ’ αὐτῶν; ὅτι πάντες μοιχῶνται, σύνοδος ἀθετούντων.

tís dṓiē moi en tē̂i erḗmōi stathmòn éschaton kaì kataleípsō tòn laón mou kaì apeleúsomai ap’ autō̂n? hóti pántes moichō̂ntai, sýnodos athetoúntōn.

2
καὶ ἐνέτειναν τὴν γλῶσσαν αὐτῶν ὡς τόξον· ψεῦδος καὶ οὐ πίστις ἐνίσχυσεν ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι ἐκ κακῶν εἰς κακὰ ἐξήλθοσαν καὶ ἐμὲ οὐκ ἔγνωσαν.

kaì enéteinan tḕn glō̂ssan autō̂n hōs tóxon: pseûdos kaì ou pístis eníschysen epì tē̂s gē̂s, hóti ek kakō̂n eis kakà exḗlthosan kaì emè ouk égnōsan.

3
ἕκαστος ἀπὸ τοῦ πλησίον αὐτοῦ ϕυλάξασθε καὶ ἐπ’ ἀδελϕοῖς αὐτῶν μὴ πεποίθατε, ὅτι πᾶς ἀδελϕὸς πτέρνῃ πτερνιεῖ, καὶ πᾶς ϕίλος δολίως πορεύσεται.

hékastos apò toû plēsíon autoû phyláxasthe kaì ep’ adelphoîs autō̂n mḕ pepoíthate, hóti pâs adelphòs ptérnēi pternieî, kaì pâs phílos dolíōs poreúsetai.

4
ἕκαστος κατὰ τοῦ ϕίλου αὐτοῦ καταπαίξεται, ἀλήθειαν οὐ μὴ λαλήσωσιν· μεμάθηκεν ἡ γλῶσσα αὐτῶν λαλεῖν ψευδῆ, ἠδίκησαν καὶ οὐ διέλιπον τοῦ ἐπιστρέψαι.

hékastos katà toû phílou autoû katapaíxetai, alḗtheian ou mḕ lalḗsōsin: memáthēken hē glō̂ssa autō̂n laleîn pseudē̂, ēdíkēsan kaì ou diélipon toû epistrépsai.

5
τόκος ἐπὶ τόκῳ, δόλος ἐπὶ δόλῳ· οὐκ ἤθελον εἰδέναι με.

tókos epì tókōi, dólos epì dólōi: ouk ḗthelon eidénai me.

6
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ’Ιδοὺ ἐγὼ πυρώσω αὐτοὺς καὶ δοκιμῶ αὐτούς, ὅτι ποιήσω ἀπὸ προσώπου πονηρίας θυγατρὸς λαοῦ μου.

dià toûto táde légei kýrios ’Idoù egṑ pyrṓsō autoùs kaì dokimō̂ autoús, hóti poiḗsō apò prosṓpou ponērías thygatròs laoû mou.

7
βολὶς τιτρώσκουσα ἡ γλῶσσα αὐτῶν, δόλια τὰ ῥήματα τοῦ στόματος αὐτῶν· τῷ πλησίον αὐτοῦ λαλεῖ εἰρηνικὰ καὶ ἐν ἑαυτῷ ἔχει τὴν ἔχθραν.

bolìs titrṓskousa hē glō̂ssa autō̂n, dólia tà rhḗmata toû stómatos autō̂n: tō̂i plēsíon autoû laleî eirēnikà kaì en heautō̂i échei tḕn échthran.

8
μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει κύριος, ἢ ἐν λαῷ τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου;

mḕ epì toútois ouk episképsomai, légei kýrios, ḕ en laō̂i tō̂i toioútōi ouk ekdikḗsei hē psychḗ mou?

9
’Επὶ τὰ ὄρη λάβετε κοπετὸν καὶ ἐπὶ τὰς τρίβους τῆς ἐρήμου θρῆνον, ὅτι ἐξέλιπον παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους· οὐκ ἤκουσαν ϕωνὴν ὑπάρξεως· ἀπὸ πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἕως κτηνῶν ἐξέστησαν, ᾤχοντο.

’Epì tà órē lábete kopetòn kaì epì tàs tríbous tē̂s erḗmou thrē̂non, hóti exélipon parà tò mḕ eînai anthrṓpous: ouk ḗkousan phōnḕn hypárxeōs: apò peteinō̂n toû ouranoû kaì héōs ktēnō̂n exéstēsan, ṓichonto.

10
καὶ δώσω τὴν Ιερουσαλημ εἰς μετοικίαν καὶ εἰς κατοικητήριον δρακόντων καὶ τὰς πόλεις Ιουδα εἰς ἀϕανισμὸν θήσομαι παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖσθαι.

kaì dṓsō tḕn Ierousalēm eis metoikían kaì eis katoikētḗrion drakóntōn kaì tàs póleis Iouda eis aphanismòn thḗsomai parà tò mḕ katoikeîsthai.

11
τίς ὁ ἄνθρωπος ὁ συνετός, καὶ συνέτω τοῦτο, καὶ ᾧ λόγος στόματος κυρίου πρὸς αὐτόν, ἀναγγειλάτω ὑμῖν· ἕνεκεν τίνος ἀπώλετο ἡ γῆ, ἀνήϕθη ὡς ἔρημος παρὰ τὸ μὴ διοδεύεσθαι αὐτήν;

tís ho ánthrōpos ho synetós, kaì synétō toûto, kaì hō̂i lógos stómatos kyríou pròs autón, anangeilátō hymîn: héneken tínos apṓleto hē gē̂, anḗphthē hōs érēmos parà tò mḕ diodeúesthai autḗn?

12
καὶ εἶπεν κύριος πρός με Διὰ τὸ ἐγκαταλιπεῖν αὐτοὺς τὸν νόμον μου, ὃν ἔδωκα πρὸ προσώπου αὐτῶν, καὶ οὐκ ἤκουσαν τῆς ϕωνῆς μου,

kaì eîpen kýrios prós me Dià tò enkatalipeîn autoùs tòn nómon mou, hòn édōka prò prosṓpou autō̂n, kaì ouk ḗkousan tē̂s phōnē̂s mou,

13
ἀλλ’ ἐπορεύθησαν ὀπίσω τῶν ἀρεστῶν τῆς καρδίας αὐτῶν τῆς κακῆς καὶ ὀπίσω τῶν εἰδώλων, ἃ ἐδίδαξαν αὐτοὺς οἱ πατέρες αὐτῶν,

all’ eporeúthēsan opísō tō̂n arestō̂n tē̂s kardías autō̂n tē̂s kakē̂s kaì opísō tō̂n eidṓlōn, hà edídaxan autoùs hoi patéres autō̂n,

14
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ ’Ιδοὺ ἐγὼ ψωμιῶ αὐτοὺς ἀνάγκας καὶ ποτιῶ αὐτοὺς ὕδωρ χολῆς

dià toûto táde légei kýrios ho theòs Israēl ’Idoù egṑ psōmiō̂ autoùs anánkas kaì potiō̂ autoùs hýdōr cholē̂s

15
καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς ἐν τοῖς ἔθνεσιν, εἰς οὓς οὐκ ἐγίνωσκον αὐτοὶ καὶ οἱ πατέρες αὐτῶν, καὶ ἐπαποστελῶ ἐπ’ αὐτοὺς τὴν μάχαιραν ἕως τοῦ ἐξαναλῶσαι αὐτοὺς ἐν αὐτῇ.

kaì diaskorpiō̂ autoùs en toîs éthnesin, eis hoùs ouk egínōskon autoì kaì hoi patéres autō̂n, kaì epapostelō̂ ep’ autoùs tḕn máchairan héōs toû exanalō̂sai autoùs en autē̂i.

16
τάδε λέγει κύριος Καλέσατε τὰς θρηνούσας καὶ ἐλθέτωσαν, καὶ πρὸς τὰς σοϕὰς ἀποστείλατε καὶ ϕθεγξάσθωσαν

táde légei kýrios Kalésate tàs thrēnoúsas kaì elthétōsan, kaì pròs tàs sophàs aposteílate kaì phthenxásthōsan

17
καὶ λαβέτωσαν ἐϕ’ ὑμᾶς θρῆνον, καὶ καταγαγέτωσαν οἱ ὀϕθαλμοὶ ὑμῶν δάκρυα, καὶ τὰ βλέϕαρα ὑμῶν ῥείτω ὕδωρ.

kaì labétōsan eph’ hymâs thrē̂non, kaì katagagétōsan hoi ophthalmoì hymō̂n dákrya, kaì tà bléphara hymō̂n rheítō hýdōr.

18
ὅτι ϕωνὴ οἴκτου ἠκούσθη ἐν Σιων Πῶς ἐταλαιπωρήσαμεν κατῃσχύνθημεν σϕόδρα, ὅτι ἐγκατελίπομεν τὴν γῆν καὶ ἀπερρίψαμεν τὰ σκηνώματα ἡμῶν.

hóti phōnḕ oíktou ēkoústhē en Siōn Pō̂s etalaipōrḗsamen katēischýnthēmen sphódra, hóti enkatelípomen tḕn gē̂n kaì aperrípsamen tà skēnṓmata hēmō̂n.

19
ἀκούσατε δή, γυναῖκες, λόγον θεοῦ, καὶ δεξάσθω τὰ ὦτα ὑμῶν λόγους στόματος αὐτοῦ, καὶ διδάξατε τὰς θυγατέρας ὑμῶν οἶκτον καὶ γυνὴ τὴν πλησίον αὐτῆς θρῆνον.

akoúsate dḗ, gynaîkes, lógon theoû, kaì dexásthō tà ō̂ta hymō̂n lógous stómatos autoû, kaì didáxate tàs thygatéras hymō̂n oîkton kaì gynḕ tḕn plēsíon autē̂s thrē̂non.

20
ὅτι ἀνέβη θάνατος διὰ τῶν θυρίδων ὑμῶν, εἰσῆλθεν εἰς τὴν γῆν ὑμῶν τοῦ ἐκτρῖψαι νήπια ἔξωθεν καὶ νεανίσκους ἀπὸ τῶν πλατειῶν.

hóti anébē thánatos dià tō̂n thyrídōn hymō̂n, eisē̂lthen eis tḕn gē̂n hymō̂n toû ektrîpsai nḗpia éxōthen kaì neanískous apò tō̂n plateiō̂n.

21
καὶ ἔσονται οἱ νεκροὶ τῶν ἀνθρώπων εἰς παράδειγμα ἐπὶ προσώπου τοῦ πεδίου τῆς γῆς ὑμῶν καὶ ὡς χόρτος ὀπίσω θερίζοντος, καὶ οὐκ ἔσται ὁ συνάγων.

kaì ésontai hoi nekroì tō̂n anthrṓpōn eis parádeigma epì prosṓpou toû pedíou tē̂s gē̂s hymō̂n kaì hōs chórtos opísō therízontos, kaì ouk éstai ho synágōn.

22
Τάδε λέγει κύριος Μὴ καυχάσθω ὁ σοϕὸς ἐν τῇ σοϕίᾳ αὐτοῦ, καὶ μὴ καυχάσθω ὁ ἰσχυρὸς ἐν τῇ ἰσχύι αὐτοῦ, καὶ μὴ καυχάσθω ὁ πλούσιος ἐν τῷ πλούτῳ αὐτοῦ,

Táde légei kýrios Mḕ kauchásthō ho sophòs en tē̂i sophíāi autoû, kaì mḕ kauchásthō ho ischyròs en tē̂i ischýi autoû, kaì mḕ kauchásthō ho ploúsios en tō̂i ploútōi autoû,

23
ἀλλ’ ἢ ἐν τούτῳ καυχάσθω ὁ καυχώμενος, συνίειν καὶ γινώσκειν ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος ποιῶν ἔλεος καὶ κρίμα καὶ δικαιοσύνην ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι ἐν τούτοις τὸ θέλημά μου, λέγει κύριος.

all’ ḕ en toútōi kauchásthō ho kauchṓmenos, syníein kaì ginṓskein hóti egṓ eimi kýrios poiō̂n éleos kaì kríma kaì dikaiosýnēn epì tē̂s gē̂s, hóti en toútois tò thélēmá mou, légei kýrios.

24
ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει κύριος, καὶ ἐπισκέψομαι ἐπὶ πάντας περιτετμημένους ἀκροβυστίας αὐτῶν,

idoù hēmérai érchontai, légei kýrios, kaì episképsomai epì pántas peritetmēménous akrobystías autō̂n,

25
ἐπ’ Αἴγυπτον καὶ ἐπὶ τὴν Ιουδαίαν καὶ ἐπὶ Εδωμ καὶ ἐπὶ υἱοὺς Αμμων καὶ ἐπὶ υἱοὺς Μωαβ καὶ ἐπὶ πάντα περικειρόμενον τὰ κατὰ πρόσωπον αὐτοῦ τοὺς κατοικοῦντας ἐν τῇ ἐρήμῳ· ὅτι πάντα τὰ ἔθνη ἀπερίτμητα σαρκί, καὶ πᾶς οἶκος Ισραηλ ἀπερίτμητοι καρδίας αὐτῶν.

ep’ Aígypton kaì epì tḕn Ioudaían kaì epì Edōm kaì epì hyioùs Ammōn kaì epì hyioùs Mōab kaì epì pánta perikeirómenon tà katà prósōpon autoû toùs katoikoûntas en tē̂i erḗmōi: hóti pánta tà éthnē aperítmēta sarkí, kaì pâs oîkos Israēl aperítmētoi kardías autō̂n.