Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Malachie 3, 21

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
ἰδοὺ ἐγὼ ἐξαποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου, καὶ ἐπιβλέψεται ὁδὸν πρὸ προσώπου μου, καὶ ἐξαίϕνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν ἑαυτοῦ κύριος, ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἄγγελος τῆς διαθήκης, ὃν ὑμεῖς θέλετε· ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει κύριος παντοκράτωρ.

idoù egṑ exapostéllō tòn ángelón mou, kaì epiblépsetai hodòn prò prosṓpou mou, kaì exaíphnēs hḗxei eis tòn naòn heautoû kýrios, hòn hymeîs zēteîte, kaì ho ángelos tē̂s diathḗkēs, hòn hymeîs thélete: idoù érchetai, légei kýrios pantokrátōr.

2
καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; ἢ τίς ὑποστήσεται ἐν τῇ ὀπτασίᾳ αὐτοῦ; διότι αὐτὸς εἰσπορεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου καὶ ὡς πόα πλυνόντων.

kaì tís hypomeneî hēméran eisódou autoû? ḕ tís hypostḗsetai en tē̂i optasíāi autoû? dióti autòs eisporeúetai hōs pŷr chōneutēríou kaì hōs póa plynóntōn.

3
καὶ καθιεῖται χωνεύων καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύριον καὶ ὡς τὸ χρυσίον· καὶ καθαρίσει τοὺς υἱοὺς Λευι καὶ χεεῖ αὐτοὺς ὡς τὸ χρυσίον καὶ ὡς τὸ ἀργύριον· καὶ ἔσονται τῷ κυρίῳ προσάγοντες θυσίαν ἐν δικαιοσύνῃ.

kaì kathieîtai chōneúōn kaì katharízōn hōs tò argýrion kaì hōs tò chrysíon: kaì katharísei toùs hyioùs Leui kaì cheeî autoùs hōs tò chrysíon kaì hōs tò argýrion: kaì ésontai tō̂i kyríōi proságontes thysían en dikaiosýnēi.

4
καὶ ἀρέσει τῷ κυρίῳ θυσία Ιουδα καὶ Ιερουσαλημ καθὼς αἱ ἡμέραι τοῦ αἰῶνος καὶ καθὼς τὰ ἔτη τὰ ἔμπροσθεν.

kaì arései tō̂i kyríōi thysía Iouda kaì Ierousalēm kathṑs hai hēmérai toû aiō̂nos kaì kathṑs tà étē tà émprosthen.

5
καὶ προσάξω πρὸς ὑμᾶς ἐν κρίσει καὶ ἔσομαι μάρτυς ταχὺς ἐπὶ τὰς ϕαρμακοὺς καὶ ἐπὶ τὰς μοιχαλίδας καὶ ἐπὶ τοὺς ὀμνύοντας τῷ ὀνόματί μου ἐπὶ ψεύδει καὶ ἐπὶ τοὺς ἀποστεροῦντας μισθὸν μισθωτοῦ καὶ τοὺς καταδυναστεύοντας χήραν καὶ τοὺς κονδυλίζοντας ὀρϕανοὺς καὶ τοὺς ἐκκλίνοντας κρίσιν προσηλύτου καὶ τοὺς μὴ ϕοβουμένους με, λέγει κύριος παντοκράτωρ.

kaì prosáxō pròs hymâs en krísei kaì ésomai mártys tachỳs epì tàs pharmakoùs kaì epì tàs moichalídas kaì epì toùs omnýontas tō̂i onómatí mou epì pseúdei kaì epì toùs aposteroûntas misthòn misthōtoû kaì toùs katadynasteúontas chḗran kaì toùs kondylízontas orphanoùs kaì toùs ekklínontas krísin prosēlýtou kaì toùs mḕ phobouménous me, légei kýrios pantokrátōr.

6
Διότι ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν, καὶ οὐκ ἠλλοίωμαι· καὶ ὑμεῖς, υἱοὶ Ιακωβ, οὐκ ἀπέχεσθε

Dióti egṑ kýrios ho theòs hymō̂n, kaì ouk ēlloíōmai: kaì hymeîs, hyioì Iakōb, ouk apéchesthe

7
ἀπὸ τῶν ἀδικιῶν τῶν πατέρων ὑμῶν, ἐξεκλίνατε νόμιμά μου καὶ οὐκ ἐϕυλάξασθε. ἐπιστρέψατε πρός με, καὶ ἐπιστραϕήσομαι πρὸς ὑμᾶς, λέγει κύριος παντοκράτωρ. καὶ εἴπατε ’Εν τίνι ἐπιστρέψωμεν;

apò tō̂n adikiō̂n tō̂n patérōn hymō̂n, exeklínate nómimá mou kaì ouk ephyláxasthe. epistrépsate prós me, kaì epistraphḗsomai pròs hymâs, légei kýrios pantokrátōr. kaì eípate ’En tíni epistrépsōmen?

8
εἰ πτερνιεῖ ἄνθρωπος θεόν; διότι ὑμεῖς πτερνίζετέ με. καὶ ἐρεῖτε ’Εν τίνι ἐπτερνίκαμέν σε; ὅτι τὰ ἐπιδέκατα καὶ αἱ ἀπαρχαὶ μεθ’ ὑμῶν εἰσιν·

ei pternieî ánthrōpos theón? dióti hymeîs pternízeté me. kaì ereîte ’En tíni epterníkamén se? hóti tà epidékata kaì hai aparchaì meth’ hymō̂n eisin:

9
καὶ ἀποβλέποντες ὑμεῖς ἀποβλέπετε, καὶ ἐμὲ ὑμεῖς πτερνίζετε· τὸ ἔθνος συνετελέσθη.

kaì apoblépontes hymeîs apoblépete, kaì emè hymeîs pternízete: tò éthnos synetelésthē.

10
καὶ εἰσηνέγκατε πάντα τὰ ἐκϕόρια εἰς τοὺς θησαυρούς, καὶ ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ ἔσται ἡ διαρπαγὴ αὐτοῦ. ἐπισκέψασθε δὴ ἐν τούτῳ, λέγει κύριος παντοκράτωρ, ἐὰν μὴ ἀνοίξω ὑμῖν τοὺς καταρράκτας τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἐκχεῶ ὑμῖν τὴν εὐλογίαν μου ἕως τοῦ ἱκανωθῆναι·

kaì eisēnénkate pánta tà ekphória eis toùs thēsauroús, kaì en tō̂i oíkōi autoû éstai hē diarpagḕ autoû. episképsasthe dḕ en toútōi, légei kýrios pantokrátōr, eàn mḕ anoíxō hymîn toùs katarráktas toû ouranoû kaì ekcheō̂ hymîn tḕn eulogían mou héōs toû hikanōthē̂nai:

11
καὶ διαστελῶ ὑμῖν εἰς βρῶσιν καὶ οὐ μὴ διαϕθείρω ὑμῶν τὸν καρπὸν τῆς γῆς, καὶ οὐ μὴ ἀσθενήσῃ ὑμῶν ἡ ἄμπελος ἡ ἐν τῷ ἀγρῷ, λέγει κύριος παντοκράτωρ.

kaì diastelō̂ hymîn eis brō̂sin kaì ou mḕ diaphtheírō hymō̂n tòn karpòn tē̂s gē̂s, kaì ou mḕ asthenḗsēi hymō̂n hē ámpelos hē en tō̂i agrō̂i, légei kýrios pantokrátōr.

12
καὶ μακαριοῦσιν ὑμᾶς πάντα τὰ ἔθνη, διότι ἔσεσθε ὑμεῖς γῆ θελητή, λέγει κύριος παντοκράτωρ.

kaì makarioûsin hymâs pánta tà éthnē, dióti ésesthe hymeîs gē̂ thelētḗ, légei kýrios pantokrátōr.

13
’Εβαρύνατε ἐπ’ ἐμὲ τοὺς λόγους ὑμῶν, λέγει κύριος, καὶ εἴπατε ’Εν τίνι κατελαλήσαμεν κατὰ σοῦ;

’Ebarýnate ep’ emè toùs lógous hymō̂n, légei kýrios, kaì eípate ’En tíni katelalḗsamen katà soû?

14
εἴπατε Μάταιος ὁ δουλεύων θεῷ, καὶ τί πλέον ὅτι ἐϕυλάξαμεν τὰ ϕυλάγματα αὐτοῦ καὶ διότι ἐπορεύθημεν ἱκέται πρὸ προσώπου κυρίου παντοκράτορος;

eípate Mátaios ho douleúōn theō̂i, kaì tí pléon hóti ephyláxamen tà phylágmata autoû kaì dióti eporeúthēmen hikétai prò prosṓpou kyríou pantokrátoros?

15
καὶ νῦν ἡμεῖς μακαρίζομεν ἀλλοτρίους, καὶ ἀνοικοδομοῦνται πάντες ποιοῦντες ἄνομα καὶ ἀντέστησαν θεῷ καὶ ἐσώθησαν.

kaì nŷn hēmeîs makarízomen allotríous, kaì anoikodomoûntai pántes poioûntes ánoma kaì antéstēsan theō̂i kaì esṓthēsan.

16
Ταῦτα κατελάλησαν οἱ ϕοβούμενοι τὸν κύριον, ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ· καὶ προσέσχεν κύριος καὶ εἰσήκουσεν καὶ ἔγραψεν βιβλίον μνημοσύνου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῖς ϕοβουμένοις τὸν κύριον καὶ εὐλαβουμένοις τὸ ὄνομα αὐτοῦ.

Taûta katelálēsan hoi phoboúmenoi tòn kýrion, hékastos pròs tòn plēsíon autoû: kaì proséschen kýrios kaì eisḗkousen kaì égrapsen biblíon mnēmosýnou enṓpion autoû toîs phobouménois tòn kýrion kaì eulabouménois tò ónoma autoû.

17
καὶ ἔσονταί μοι, λέγει κύριος παντοκράτωρ, εἰς ἡμέραν, ἣν ἐγὼ ποιῶ εἰς περιποίησιν, καὶ αἱρετιῶ αὐτοὺς ὃν τρόπον αἱρετίζει ἄνθρωπος τὸν υἱὸν αὐτοῦ τὸν δουλεύοντα αὐτῷ.

kaì ésontaí moi, légei kýrios pantokrátōr, eis hēméran, hḕn egṑ poiō̂ eis peripoíēsin, kaì hairetiō̂ autoùs hòn trópon hairetízei ánthrōpos tòn hyiòn autoû tòn douleúonta autō̂i.

18
καὶ ἐπιστραϕήσεσθε καὶ ὄψεσθε ἀνὰ μέσον δικαίου καὶ ἀνὰ μέσον ἀνόμου καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ δουλεύοντος θεῷ καὶ τοῦ μὴ δουλεύοντος.

kaì epistraphḗsesthe kaì ópsesthe anà méson dikaíou kaì anà méson anómou kaì anà méson toû douleúontos theō̂i kaì toû mḕ douleúontos.

19
διότι ἰδοὺ ἡμέρα κυρίου ἔρχεται καιομένη ὡς κλίβανος καὶ ϕλέξει αὐτούς, καὶ ἔσονται πάντες οἱ ἀλλογενεῖς καὶ πάντες οἱ ποιοῦντες ἄνομα καλάμη, καὶ ἀνάψει αὐτοὺς ἡ ἡμέρα ἡ ἐρχομένη, λέγει κύριος παντοκράτωρ, καὶ οὐ μὴ ὑπολειϕθῇ ἐξ αὐτῶν ῥίζα οὐδὲ κλῆμα.

dióti idoù hēméra kyríou érchetai kaioménē hōs klíbanos kaì phléxei autoús, kaì ésontai pántes hoi allogeneîs kaì pántes hoi poioûntes ánoma kalámē, kaì anápsei autoùs hē hēméra hē erchoménē, légei kýrios pantokrátōr, kaì ou mḕ hypoleiphthē̂i ex autō̂n rhíza oudè klē̂ma.

20
καὶ ἀνατελεῖ ὑμῖν τοῖς ϕοβουμένοις τὸ ὄνομά μου ἥλιος δικαιοσύνης καὶ ἴασις ἐν ταῖς πτέρυξιν αὐτοῦ, καὶ ἐξελεύσεσθε καὶ σκιρτήσετε ὡς μοσχάρια ἐκ δεσμῶν ἀνειμένα.

kaì anateleî hymîn toîs phobouménois tò ónomá mou hḗlios dikaiosýnēs kaì íasis en taîs ptéryxin autoû, kaì exeleúsesthe kaì skirtḗsete hōs moschária ek desmō̂n aneiména.

21
καὶ καταπατήσετε ἀνόμους, διότι ἔσονται σποδὸς ὑποκάτω τῶν ποδῶν ὑμῶν ἐν τῇ ἡμέρᾳ, ᾗ ἐγὼ ποιῶ, λέγει κύριος παντοκράτωρ.

kaì katapatḗsete anómous, dióti ésontai spodòs hypokátō tō̂n podō̂n hymō̂n en tē̂i hēmérāi, hē̂i egṑ poiō̂, légei kýrios pantokrátōr.

22
καὶ ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω ὑμῖν Ηλιαν τὸν θεσβίτην πρὶν ἐλθεῖν ἡμέραν κυρίου τὴν μεγάλην καὶ ἐπιϕανῆ,

kaì idoù egṑ apostéllō hymîn Ēlian tòn thesbítēn prìn eltheîn hēméran kyríou tḕn megálēn kaì epiphanē̂,

23
ὃς ἀποκαταστήσει καρδίαν πατρὸς πρὸς υἱὸν καὶ καρδίαν ἀνθρώπου πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ, μὴ ἔλθω καὶ πατάξω τὴν γῆν ἄρδην.

hòs apokatastḗsei kardían patròs pròs hyiòn kaì kardían anthrṓpou pròs tòn plēsíon autoû, mḕ élthō kaì patáxō tḕn gē̂n árdēn.

24
μνήσθητε νόμου Μωυσῆ τοῦ δούλου μου, καθότι ἐνετειλάμην αὐτῷ ἐν Χωρηβ πρὸς πάντα τὸν Ισραηλ προστάγματα καὶ δικαιώματα.

mnḗsthēte nómou Mōysē̂ toû doúlou mou, kathóti eneteilámēn autō̂i en Chōrēb pròs pánta tòn Israēl prostágmata kaì dikaiṓmata.