Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Psaumes 36, 6

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Τοῦ Δαυιδ. Μὴ παραζήλου ἐν πονηρευομένοις μηδὲ ζήλου τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν·

Toû Dauid. Mḕ parazḗlou en ponēreuoménois mēdè zḗlou toùs poioûntas tḕn anomían:

2
ὅτι ὡσεὶ χόρτος ταχὺ ἀποξηρανθήσονται καὶ ὡσεὶ λάχανα χλόης ταχὺ ἀποπεσοῦνται.

hóti hōseì chórtos tachỳ apoxēranthḗsontai kaì hōseì láchana chlóēs tachỳ apopesoûntai.

3
ἔλπισον ἐπὶ κύριον καὶ ποίει χρηστότητα καὶ κατασκήνου τὴν γῆν, καὶ ποιμανθήσῃ ἐπὶ τῷ πλούτῳ αὐτῆς·

élpison epì kýrion kaì poíei chrēstótēta kaì kataskḗnou tḕn gē̂n, kaì poimanthḗsēi epì tō̂i ploútōi autē̂s:

4
κατατρύϕησον τοῦ κυρίου, καὶ δώσει σοι τὰ αἰτήματα τῆς καρδίας σου.

katatrýphēson toû kyríou, kaì dṓsei soi tà aitḗmata tē̂s kardías sou.

5
ἀποκάλυψον πρὸς κύριον τὴν ὁδόν σου καὶ ἔλπισον ἐπ’ αὐτόν, καὶ αὐτὸς ποιήσει

apokálypson pròs kýrion tḕn hodón sou kaì élpison ep’ autón, kaì autòs poiḗsei

6
καὶ ἐξοίσει ὡς ϕῶς τὴν δικαιοσύνην σου καὶ τὸ κρίμα σου ὡς μεσημβρίαν.

kaì exoísei hōs phō̂s tḕn dikaiosýnēn sou kaì tò kríma sou hōs mesēmbrían.

7
ὑποτάγηθι τῷ κυρίῳ καὶ ἱκέτευσον αὐτόν· μὴ παραζήλου ἐν τῷ κατευοδουμένῳ ἐν τῇ ὁδῷ αὐτοῦ, ἐν ἀνθρώπῳ ποιοῦντι παρανομίας.

hypotágēthi tō̂i kyríōi kaì hikéteuson autón: mḕ parazḗlou en tō̂i kateuodouménōi en tē̂i hodō̂i autoû, en anthrṓpōi poioûnti paranomías.

8
παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν, μὴ παραζήλου ὥστε πονηρεύεσθαι·

paûsai apò orgē̂s kaì enkatálipe thymón, mḕ parazḗlou hṓste ponēreúesthai:

9
ὅτι οἱ πονηρευόμενοι ἐξολεθρευθήσονται, οἱ δὲ ὑπομένοντες τὸν κύριον αὐτοὶ κληρονομήσουσιν γῆν.

hóti hoi ponēreuómenoi exolethreuthḗsontai, hoi dè hypoménontes tòn kýrion autoì klēronomḗsousin gē̂n.

10
καὶ ἔτι ὀλίγον καὶ οὐ μὴ ὑπάρξῃ ὁ ἁμαρτωλός, καὶ ζητήσεις τὸν τόπον αὐτοῦ καὶ οὐ μὴ εὕρῃς·

kaì éti olígon kaì ou mḕ hypárxēi ho hamartōlós, kaì zētḗseis tòn tópon autoû kaì ou mḕ heúrēis:

11
οἱ δὲ πραεῖς κληρονομήσουσιν γῆν καὶ κατατρυϕήσουσιν ἐπὶ πλήθει εἰρήνης.

hoi dè praeîs klēronomḗsousin gē̂n kaì katatryphḗsousin epì plḗthei eirḗnēs.

12
παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον καὶ βρύξει ἐπ’ αὐτὸν τοὺς ὀδόντας αὐτοῦ·

paratērḗsetai ho hamartōlòs tòn díkaion kaì brýxei ep’ autòn toùs odóntas autoû:

13
ὁ δὲ κύριος ἐκγελάσεται αὐτόν, ὅτι προβλέπει ὅτι ἥξει ἡ ἡμέρα αὐτοῦ.

ho dè kýrios ekgelásetai autón, hóti problépei hóti hḗxei hē hēméra autoû.

14
ῥομϕαίαν ἐσπάσαντο οἱ ἁμαρτωλοί, ἐνέτειναν τόξον αὐτῶν τοῦ καταβαλεῖν πτωχὸν καὶ πένητα, τοῦ σϕάξαι τοὺς εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ·

rhomphaían espásanto hoi hamartōloí, enéteinan tóxon autō̂n toû katabaleîn ptōchòn kaì pénēta, toû spháxai toùs eutheîs tē̂i kardíāi:

15
ἡ ῥομϕαία αὐτῶν εἰσέλθοι εἰς τὴν καρδίαν αὐτῶν, καὶ τὰ τόξα αὐτῶν συντριβείησαν.

hē rhomphaía autō̂n eisélthoi eis tḕn kardían autō̂n, kaì tà tóxa autō̂n syntribeíēsan.

16
κρεῖσσον ὀλίγον τῷ δικαίῳ ὑπὲρ πλοῦτον ἁμαρτωλῶν πολύν·

kreîsson olígon tō̂i dikaíōi hypèr ploûton hamartōlō̂n polýn:

17
ὅτι βραχίονες ἁμαρτωλῶν συντριβήσονται, ὑποστηρίζει δὲ τοὺς δικαίους κύριος.

hóti brachíones hamartōlō̂n syntribḗsontai, hypostērízei dè toùs dikaíous kýrios.

18
γινώσκει κύριος τὰς ὁδοὺς τῶν ἀμώμων, καὶ ἡ κληρονομία αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα ἔσται·

ginṓskei kýrios tàs hodoùs tō̂n amṓmōn, kaì hē klēronomía autō̂n eis tòn aiō̂na éstai:

19
οὐ καταισχυνθήσονται ἐν καιρῷ πονηρῷ καὶ ἐν ἡμέραις λιμοῦ χορτασθήσονται.

ou kataischynthḗsontai en kairō̂i ponērō̂i kaì en hēmérais limoû chortasthḗsontai.

20
ὅτι οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπολοῦνται, οἱ δὲ ἐχθροὶ τοῦ κυρίου ἅμα τῷ δοξασθῆναι αὐτοὺς καὶ ὑψωθῆναι ἐκλιπόντες ὡσεὶ καπνὸς ἐξέλιπον.

hóti hoi hamartōloì apoloûntai, hoi dè echthroì toû kyríou háma tō̂i doxasthē̂nai autoùs kaì hypsōthē̂nai eklipóntes hōseì kapnòs exélipon.

21
δανείζεται ὁ ἁμαρτωλὸς καὶ οὐκ ἀποτείσει, ὁ δὲ δίκαιος οἰκτίρει καὶ διδοῖ·

daneízetai ho hamartōlòs kaì ouk apoteísei, ho dè díkaios oiktírei kaì didoî:

22
ὅτι οἱ εὐλογοῦντες αὐτὸν κληρονομήσουσι γῆν, οἱ δὲ καταρώμενοι αὐτὸν ἐξολεθρευθήσονται.

hóti hoi eulogoûntes autòn klēronomḗsousi gē̂n, hoi dè katarṓmenoi autòn exolethreuthḗsontai.

23
παρὰ κυρίου τὰ διαβήματα ἀνθρώπου κατευθύνεται, καὶ τὴν ὁδὸν αὐτοῦ θελήσει·

parà kyríou tà diabḗmata anthrṓpou kateuthýnetai, kaì tḕn hodòn autoû thelḗsei:

24
ὅταν πέσῃ, οὐ καταραχθήσεται, ὅτι κύριος ἀντιστηρίζει χεῖρα αὐτοῦ.

hótan pésēi, ou katarachthḗsetai, hóti kýrios antistērízei cheîra autoû.

25
νεώτερος ἐγενόμην καὶ γὰρ ἐγήρασα καὶ οὐκ εἶδον δίκαιον ἐγκαταλελειμμένον οὐδὲ τὸ σπέρμα αὐτοῦ ζητοῦν ἄρτους·

neṓteros egenómēn kaì gàr egḗrasa kaì ouk eîdon díkaion enkataleleimménon oudè tò spérma autoû zētoûn ártous:

26
ὅλην τὴν ἡμέραν ἐλεᾷ καὶ δανείζει, καὶ τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς εὐλογίαν ἔσται.

hólēn tḕn hēméran eleā̂i kaì daneízei, kaì tò spérma autoû eis eulogían éstai.

27
ἔκκλινον ἀπὸ κακοῦ καὶ ποίησον ἀγαθὸν καὶ κατασκήνου εἰς αἰῶνα αἰῶνος·

ékklinon apò kakoû kaì poíēson agathòn kaì kataskḗnou eis aiō̂na aiō̂nos:

28
ὅτι κύριος ἀγαπᾷ κρίσιν καὶ οὐκ ἐγκαταλείψει τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, εἰς τὸν αἰῶνα ϕυλαχθήσονται. ἄνομοι δὲ ἐκδιωχθήσονται, καὶ σπέρμα ἀσεβῶν ἐξολεθρευθήσεται·

hóti kýrios agapā̂i krísin kaì ouk enkataleípsei toùs hosíous autoû, eis tòn aiō̂na phylachthḗsontai. ánomoi dè ekdiōchthḗsontai, kaì spérma asebō̂n exolethreuthḗsetai:

29
δίκαιοι δὲ κληρονομήσουσι γῆν καὶ κατασκηνώσουσιν εἰς αἰῶνα αἰῶνος ἐπ’ αὐτῆς.

díkaioi dè klēronomḗsousi gē̂n kaì kataskēnṓsousin eis aiō̂na aiō̂nos ep’ autē̂s.

30
στόμα δικαίου μελετήσει σοϕίαν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτοῦ λαλήσει κρίσιν·

stóma dikaíou meletḗsei sophían, kaì hē glō̂ssa autoû lalḗsei krísin:

31
ὁ νόμος τοῦ θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, καὶ οὐχ ὑποσκελισθήσεται τὰ διαβήματα αὐτοῦ.

ho nómos toû theoû autoû en kardíāi autoû, kaì ouch hyposkelisthḗsetai tà diabḗmata autoû.

32
κατανοεῖ ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον καὶ ζητεῖ τοῦ θανατῶσαι αὐτόν,

katanoeî ho hamartōlòs tòn díkaion kaì zēteî toû thanatō̂sai autón,

33
ὁ δὲ κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ οὐδὲ μὴ καταδικάσηται αὐτόν, ὅταν κρίνηται αὐτῷ.

ho dè kýrios ou mḕ enkatalípēi autòn eis tàs cheîras autoû oudè mḕ katadikásētai autón, hótan krínētai autō̂i.

34
ὑπόμεινον τὸν κύριον καὶ ϕύλαξον τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ ὑψώσει σε τοῦ κατακληρονομῆσαι γῆν· ἐν τῷ ἐξολεθρεύεσθαι ἁμαρτωλοὺς ὄψῃ.

hypómeinon tòn kýrion kaì phýlaxon tḕn hodòn autoû, kaì hypsṓsei se toû kataklēronomē̂sai gē̂n: en tō̂i exolethreúesthai hamartōloùs ópsēi.

35
εἶδον ἀσεβῆ ὑπερυψούμενον καὶ ἐπαιρόμενον ὡς τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου·

eîdon asebē̂ hyperypsoúmenon kaì epairómenon hōs tàs kédrous toû Libánou:

36
καὶ παρῆλθον, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν, καὶ ἐζήτησα αὐτόν, καὶ οὐχ εὑρέθη ὁ τόπος αὐτοῦ.

kaì parē̂lthon, kaì idoù ouk ē̂n, kaì ezḗtēsa autón, kaì ouch heuréthē ho tópos autoû.

37
ϕύλασσε ἀκακίαν καὶ ἰδὲ εὐθύτητα, ὅτι ἔστιν ἐγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ·

phýlasse akakían kaì idè euthýtēta, hóti éstin enkatáleimma anthrṓpōi eirēnikō̂i:

38
οἱ δὲ παράνομοι ἐξολεθρευθήσονται ἐπὶ τὸ αὐτό, τὰ ἐγκαταλείμματα τῶν ἀσεβῶν ἐξολεθρευθήσονται.

hoi dè paránomoi exolethreuthḗsontai epì tò autó, tà enkataleímmata tō̂n asebō̂n exolethreuthḗsontai.

39
σωτηρία δὲ τῶν δικαίων παρὰ κυρίου, καὶ ὑπερασπιστὴς αὐτῶν ἐστιν ἐν καιρῷ θλίψεως,

sōtēría dè tō̂n dikaíōn parà kyríou, kaì hyperaspistḕs autō̂n estin en kairō̂i thlípseōs,

40
καὶ βοηθήσει αὐτοῖς κύριος καὶ ῥύσεται αὐτοὺς καὶ ἐξελεῖται αὐτοὺς ἐξ ἁμαρτωλῶν καὶ σώσει αὐτούς, ὅτι ἤλπισαν ἐπ’ αὐτόν.

kaì boēthḗsei autoîs kýrios kaì rhýsetai autoùs kaì exeleîtai autoùs ex hamartōlō̂n kaì sṓsei autoús, hóti ḗlpisan ep’ autón.