Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Psaumes 68, 14

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων· τῷ Δαυιδ.

Eis tò télos, hypèr tō̂n alloiōthēsoménōn: tō̂i Dauid.

2
Σῶσόν με, ὁ θεός, ὅτι εἰσήλθοσαν ὕδατα ἕως ψυχῆς μου.

Sō̂són me, ho theós, hóti eisḗlthosan hýdata héōs psychē̂s mou.

3
ἐνεπάγην εἰς ἰλὺν βυθοῦ, καὶ οὐκ ἔστιν ὑπόστασις· ἦλθον εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης, καὶ καταιγὶς κατεπόντισέν με.

enepágēn eis ilỳn bythoû, kaì ouk éstin hypóstasis: ē̂lthon eis tà báthē tē̂s thalássēs, kaì kataigìs katepóntisén me.

4
ἐκοπίασα κράζων, ἐβραγχίασεν ὁ λάρυγξ μου, ἐξέλιπον οἱ ὀϕθαλμοί μου ἀπὸ τοῦ ἐλπίζειν ἐπὶ τὸν θεόν μου.

ekopíasa krázōn, ebranchíasen ho lárynx mou, exélipon hoi ophthalmoí mou apò toû elpízein epì tòn theón mou.

5
ἐπληθύνθησαν ὑπὲρ τὰς τρίχας τῆς κεϕαλῆς μου οἱ μισοῦντές με δωρεάν, ἐκραταιώθησαν οἱ ἐχθροί μου οἱ ἐκδιώκοντές με ἀδίκως· ἃ οὐχ ἥρπασα, τότε ἀπετίννυον.

eplēthýnthēsan hypèr tàs tríchas tē̂s kephalē̂s mou hoi misoûntés me dōreán, ekrataiṓthēsan hoi echthroí mou hoi ekdiṓkontés me adíkōs: hà ouch hḗrpasa, tóte apetínnyon.

6
ὁ θεός, σὺ ἔγνως τὴν ἀϕροσύνην μου, καὶ αἱ πλημμέλειαί μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἐκρύβησαν.

ho theós, sỳ égnōs tḕn aphrosýnēn mou, kaì hai plēmméleiaí mou apò soû ouk ekrýbēsan.

7
μὴ αἰσχυνθείησαν ἐπ’ ἐμοὶ οἱ ὑπομένοντές σε, κύριε κύριε τῶν δυνάμεων, μὴ ἐντραπείησαν ἐπ’ ἐμοὶ οἱ ζητοῦντές σε, ὁ θεὸς τοῦ Ισραηλ,

mḕ aischyntheíēsan ep’ emoì hoi hypoménontés se, kýrie kýrie tō̂n dynámeōn, mḕ entrapeíēsan ep’ emoì hoi zētoûntés se, ho theòs toû Israēl,

8
ὅτι ἕνεκα σοῦ ὑπήνεγκα ὀνειδισμόν, ἐκάλυψεν ἐντροπὴ τὸ πρόσωπόν μου.

hóti héneka soû hypḗnenka oneidismón, ekálypsen entropḕ tò prósōpón mou.

9
ἀπηλλοτριωμένος ἐγενήθην τοῖς ἀδελϕοῖς μου καὶ ξένος τοῖς υἱοῖς τῆς μητρός μου,

apēllotriōménos egenḗthēn toîs adelphoîs mou kaì xénos toîs hyioîs tē̂s mētrós mou,

10
ὅτι ὁ ζῆλος τοῦ οἴκου σου κατέϕαγέν με, καὶ οἱ ὀνειδισμοὶ τῶν ὀνειδιζόντων σε ἐπέπεσαν ἐπ’ ἐμέ.

hóti ho zē̂los toû oíkou sou katéphagén me, kaì hoi oneidismoì tō̂n oneidizóntōn se epépesan ep’ emé.

11
καὶ συνέκαμψα ἐν νηστείᾳ τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐγενήθη εἰς ὀνειδισμὸν ἐμοί·

kaì synékampsa en nēsteíāi tḕn psychḗn mou, kaì egenḗthē eis oneidismòn emoí:

12
καὶ ἐθέμην τὸ ἔνδυμά μου σάκκον, καὶ ἐγενόμην αὐτοῖς εἰς παραβολήν.

kaì ethémēn tò éndymá mou sákkon, kaì egenómēn autoîs eis parabolḗn.

13
κατ’ ἐμοῦ ἠδολέσχουν οἱ καθήμενοι ἐν πύλῃ, καὶ εἰς ἐμὲ ἔψαλλον οἱ πίνοντες τὸν οἶνον.

kat’ emoû ēdoléschoun hoi kathḗmenoi en pýlēi, kaì eis emè épsallon hoi pínontes tòn oînon.

14
ἐγὼ δὲ τῇ προσευχῇ μου πρὸς σέ, κύριε· καιρὸς εὐδοκίας, ὁ θεός, ἐν τῷ πλήθει τοῦ ἐλέους σου· ἐπάκουσόν μου ἐν ἀληθείᾳ τῆς σωτηρίας σου.

egṑ dè tē̂i proseuchē̂i mou pròs sé, kýrie: kairòs eudokías, ho theós, en tō̂i plḗthei toû eléous sou: epákousón mou en alētheíāi tē̂s sōtērías sou.

15
σῶσόν με ἀπὸ πηλοῦ, ἵνα μὴ ἐμπαγῶ· ῥυσθείην ἐκ τῶν μισούντων με καὶ ἐκ τοῦ βάθους τῶν ὑδάτων·

sō̂són me apò pēloû, hína mḕ empagō̂: rhystheíēn ek tō̂n misoúntōn me kaì ek toû báthous tō̂n hydátōn:

16
μή με καταποντισάτω καταιγὶς ὕδατος, μηδὲ καταπιέτω με βυθός, μηδὲ συσχέτω ἐπ’ ἐμὲ ϕρέαρ τὸ στόμα αὐτοῦ.

mḗ me katapontisátō kataigìs hýdatos, mēdè katapiétō me bythós, mēdè syschétō ep’ emè phréar tò stóma autoû.

17
εἰσάκουσόν μου, κύριε, ὅτι χρηστὸν τὸ ἔλεός σου· κατὰ τὸ πλῆθος τῶν οἰκτιρμῶν σου ἐπίβλεψον ἐπ’ ἐμέ.

eisákousón mou, kýrie, hóti chrēstòn tò éleós sou: katà tò plē̂thos tō̂n oiktirmō̂n sou epíblepson ep’ emé.

18
μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τοῦ παιδός σου, ὅτι θλίβομαι, ταχὺ ἐπάκουσόν μου.

mḕ apostrépsēis tò prósōpón sou apò toû paidós sou, hóti thlíbomai, tachỳ epákousón mou.

19
πρόσχες τῇ ψυχῇ μου καὶ λύτρωσαι αὐτήν, ἕνεκα τῶν ἐχθρῶν μου ῥῦσαί με.

prósches tē̂i psychē̂i mou kaì lýtrōsai autḗn, héneka tō̂n echthrō̂n mou rhŷsaí me.

20
σὺ γὰρ γινώσκεις τὸν ὀνειδισμόν μου καὶ τὴν αἰσχύνην μου καὶ τὴν ἐντροπήν μου· ἐναντίον σου πάντες οἱ θλίβοντές με.

sỳ gàr ginṓskeis tòn oneidismón mou kaì tḕn aischýnēn mou kaì tḕn entropḗn mou: enantíon sou pántes hoi thlíbontés me.

21
ὀνειδισμὸν προσεδόκησεν ἡ ψυχή μου καὶ ταλαιπωρίαν, καὶ ὑπέμεινα συλλυπούμενον, καὶ οὐχ ὑπῆρξεν, καὶ παρακαλοῦντας, καὶ οὐχ εὗρον.

oneidismòn prosedókēsen hē psychḗ mou kaì talaipōrían, kaì hypémeina syllypoúmenon, kaì ouch hypē̂rxen, kaì parakaloûntas, kaì ouch heûron.

22
καὶ ἔδωκαν εἰς τὸ βρῶμά μου χολὴν καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισάν με ὄξος.

kaì édōkan eis tò brō̂má mou cholḕn kaì eis tḕn dípsan mou epótisán me óxos.

23
γενηθήτω ἡ τράπεζα αὐτῶν ἐνώπιον αὐτῶν εἰς παγίδα καὶ εἰς ἀνταπόδοσιν καὶ εἰς σκάνδαλον·

genēthḗtō hē trápeza autō̂n enṓpion autō̂n eis pagída kaì eis antapódosin kaì eis skándalon:

24
σκοτισθήτωσαν οἱ ὀϕθαλμοὶ αὐτῶν τοῦ μὴ βλέπειν, καὶ τὸν νῶτον αὐτῶν διὰ παντὸς σύγκαμψον·

skotisthḗtōsan hoi ophthalmoì autō̂n toû mḕ blépein, kaì tòn nō̂ton autō̂n dià pantòs sýnkampson:

25
ἔκχεον ἐπ’ αὐτοὺς τὴν ὀργήν σου, καὶ ὁ θυμὸς τῆς ὀργῆς σου καταλάβοι αὐτούς.

ékcheon ep’ autoùs tḕn orgḗn sou, kaì ho thymòs tē̂s orgē̂s sou kataláboi autoús.

26
γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτῶν ἠρημωμένη, καὶ ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν·

genēthḗtō hē épaulis autō̂n ērēmōménē, kaì en toîs skēnṓmasin autō̂n mḕ éstō ho katoikō̂n:

27
ὅτι ὃν σὺ ἐπάταξας, αὐτοὶ κατεδίωξαν, καὶ ἐπὶ τὸ ἄλγος τῶν τραυματιῶν σου προσέθηκαν.

hóti hòn sỳ epátaxas, autoì katedíōxan, kaì epì tò álgos tō̂n traumatiō̂n sou proséthēkan.

28
πρόσθες ἀνομίαν ἐπὶ τὴν ἀνομίαν αὐτῶν, καὶ μὴ εἰσελθέτωσαν ἐν δικαιοσύνῃ σου·

prósthes anomían epì tḕn anomían autō̂n, kaì mḕ eiselthétōsan en dikaiosýnēi sou:

29
ἐξαλειϕθήτωσαν ἐκ βίβλου ζώντων καὶ μετὰ δικαίων μὴ γραϕήτωσαν.

exaleiphthḗtōsan ek bíblou zṓntōn kaì metà dikaíōn mḕ graphḗtōsan.

30
πτωχὸς καὶ ἀλγῶν εἰμι ἐγώ, καὶ ἡ σωτηρία τοῦ προσώπου σου, ὁ θεός, ἀντελάβετό μου.

ptōchòs kaì algō̂n eimi egṓ, kaì hē sōtēría toû prosṓpou sou, ho theós, antelábetó mou.

31
αἰνέσω τὸ ὄνομα τοῦ θεοῦ μετ’ ᾠδῆς, μεγαλυνῶ αὐτὸν ἐν αἰνέσει,

ainésō tò ónoma toû theoû met’ ōidē̂s, megalynō̂ autòn en ainései,

32
καὶ ἀρέσει τῷ θεῷ ὑπὲρ μόσχον νέον κέρατα ἐκϕέροντα καὶ ὁπλάς.

kaì arései tō̂i theō̂i hypèr móschon néon kérata ekphéronta kaì hoplás.

33
ἰδέτωσαν πτωχοὶ καὶ εὐϕρανθήτωσαν· ἐκζητήσατε τὸν θεόν, καὶ ζήσεται ἡ ψυχὴ ὑμῶν,

idétōsan ptōchoì kaì euphranthḗtōsan: ekzētḗsate tòn theón, kaì zḗsetai hē psychḕ hymō̂n,

34
ὅτι εἰσήκουσεν τῶν πενήτων ὁ κύριος καὶ τοὺς πεπεδημένους αὐτοῦ οὐκ ἐξουδένωσεν.

hóti eisḗkousen tō̂n penḗtōn ho kýrios kaì toùs pepedēménous autoû ouk exoudénōsen.

35
αἰνεσάτωσαν αὐτὸν οἱ οὐρανοὶ καὶ ἡ γῆ, θάλασσα καὶ πάντα τὰ ἕρποντα ἐν αὐτοῖς.

ainesátōsan autòn hoi ouranoì kaì hē gē̂, thálassa kaì pánta tà hérponta en autoîs.

36
ὅτι ὁ θεὸς σώσει τὴν Σιων, καὶ οἰκοδομηθήσονται αἱ πόλεις τῆς Ιουδαίας, καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ καὶ κληρονομήσουσιν αὐτήν·

hóti ho theòs sṓsei tḕn Siōn, kaì oikodomēthḗsontai hai póleis tē̂s Ioudaías, kaì katoikḗsousin ekeî kaì klēronomḗsousin autḗn:

37
καὶ τὸ σπέρμα τῶν δούλων αὐτοῦ καθέξουσιν αὐτήν, καὶ οἱ ἀγαπῶντες τὸ ὄνομα αὐτοῦ κατασκηνώσουσιν ἐν αὐτῇ.

kaì tò spérma tō̂n doúlōn autoû kathéxousin autḗn, kaì hoi agapō̂ntes tò ónoma autoû kataskēnṓsousin en autē̂i.