Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Psaumes de Salomon 17, 42

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
0
Ψαλμὸς τῷ Σαλωμων μετὰ ᾠδῆς· τῷ βασιλεῖ.

Psalmòs tō̂i Salōmōn metà ōidē̂s: tō̂i basileî.

1
Κύριε, σὺ αὐτὸς βασιλεὺς ἡμῶν εἰς τὸν αἰῶνα καὶ ἔτι· ὅτι ἐν σοί, ὁ θεός, καυχήσεται ἡ ψυχὴ ἡμῶν.

Kýrie, sỳ autòs basileùs hēmō̂n eis tòn aiō̂na kaì éti: hóti en soí, ho theós, kauchḗsetai hē psychḕ hēmō̂n.

2
καὶ τίς ὁ χρόνος ζωῆς ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς; κατὰ τὸν χρόνον αὐτοῦ καὶ ἡ ἐλπὶς αὐτοῦ ἐπ’ αὐτόν.

kaì tís ho chrónos zōē̂s anthrṓpou epì tē̂s gē̂s? katà tòn chrónon autoû kaì hē elpìs autoû ep’ autón.

3
ἡμεῖς δὲ ἐλπιοῦμεν ἐπὶ τὸν θεὸν σωτῆρα ἡμῶν· ὅτι τὸ κράτος τοῦ θεοῦ ἡμῶν εἰς τὸν αἰῶνα μετ’ ἐλέους, καὶ ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἡμῶν εἰς τὸν αἰῶνα ἐπὶ τὰ ἔθνη ἐν κρίσει.

hēmeîs dè elpioûmen epì tòn theòn sōtē̂ra hēmō̂n: hóti tò krátos toû theoû hēmō̂n eis tòn aiō̂na met’ eléous, kaì hē basileía toû theoû hēmō̂n eis tòn aiō̂na epì tà éthnē en krísei.

4
Σύ, κύριε, ᾑρετίσω τὸν Δαυιδ βασιλέα ἐπὶ Ισραηλ, καὶ σὺ ὤμοσας αὐτῷ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ μὴ ἐκλείπειν ἀπέναντί σου βασίλειον αὐτοῦ.

Sý, kýrie, hēiretísō tòn Dauid basiléa epì Israēl, kaì sỳ ṓmosas autō̂i perì toû spérmatos autoû eis tòn aiō̂na toû mḕ ekleípein apénantí sou basíleion autoû.

5
καὶ ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν ἐπανέστησαν ἡμῖν ἁμαρτωλοί· ἐπέθεντο ἡμῖν καὶ ἔξωσαν ἡμᾶς οἷς οὐκ ἐπηγγείλω, μετὰ βίας ἀϕείλαντο καὶ οὐκ ἐδόξασαν τὸ ὄνομά σου τὸ ἔντιμον.

kaì en taîs hamartíais hēmō̂n epanéstēsan hēmîn hamartōloí: epéthento hēmîn kaì éxōsan hēmâs hoîs ouk epēngeílō, metà bías apheílanto kaì ouk edóxasan tò ónomá sou tò éntimon.

6
ἐν δόξῃ ἔθεντο βασίλειον ἀντὶ ὕψους αὐτῶν, ἠρήμωσαν τὸν θρόνον Δαυιδ ἐν ὑπερηϕανίᾳ ἀλλάγματος.

en dóxēi éthento basíleion antì hýpsous autō̂n, ērḗmōsan tòn thrónon Dauid en hyperēphaníāi allágmatos.

7
Καὶ σύ, ὁ θεός, καταβαλεῖς αὐτοὺς καὶ ἀρεῖς τὸ σπέρμα αὐτῶν ἀπὸ τῆς γῆς ἐν τῷ ἐπαναστῆναι αὐτοῖς ἄνθρωπον ἀλλότριον γένους ἡμῶν.

Kaì sý, ho theós, katabaleîs autoùs kaì areîs tò spérma autō̂n apò tē̂s gē̂s en tō̂i epanastē̂nai autoîs ánthrōpon allótrion génous hēmō̂n.

8
κατὰ τὰ ἁμαρτήματα αὐτῶν ἀποδώσεις αὐτοῖς, ὁ θεός, εὑρεθῆναι αὐτοῖς κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν.

katà tà hamartḗmata autō̂n apodṓseis autoîs, ho theós, heurethē̂nai autoîs katà tà érga autō̂n.

9
οὐκ ἠλέησεν αὐτοὺς ὁ θεός, ἐξηρεύνησεν τὸ σπέρμα αὐτῶν καὶ οὐκ ἀϕῆκεν αὐτῶν ἕνα.

ouk ēléēsen autoùs ho theós, exēreúnēsen tò spérma autō̂n kaì ouk aphē̂ken autō̂n héna.

10
πιστὸς ὁ κύριος ἐν πᾶσι τοῖς κρίμασιν αὐτοῦ, οἷς ποιεῖ ἐπὶ τὴν γῆν.

pistòs ho kýrios en pâsi toîs krímasin autoû, hoîs poieî epì tḕn gē̂n.

11
’Ηρήμωσεν ὁ ἄνομος τὴν γῆν ἡμῶν ἀπὸ ἐνοικούντων αὐτήν, ἠϕάνισαν νέον καὶ πρεσβύτην καὶ τέκνα αὐτῶν ἅμα·

’Ērḗmōsen ho ánomos tḕn gē̂n hēmō̂n apò enoikoúntōn autḗn, ēphánisan néon kaì presbýtēn kaì tékna autō̂n háma:

12
ἐν ὀργῇ κάλλους αὐτοῦ ἐξαπέστειλεν αὐτὰ ἕως ἐπὶ δυσμῶν καὶ τοὺς ἄρχοντας τῆς γῆς εἰς ἐμπαιγμὸν καὶ οὐκ ἐϕείσατο.

en orgē̂i kállous autoû exapésteilen autà héōs epì dysmō̂n kaì toùs árchontas tē̂s gē̂s eis empaigmòn kaì ouk epheísato.

13
ἐν ἀλλοτριότητι ὁ ἐχθρὸς ἐποίησεν ὑπερηϕανίαν, καὶ ἡ καρδία αὐτοῦ ἀλλοτρία ἀπὸ τοῦ θεοῦ ἡμῶν.

en allotriótēti ho echthròs epoíēsen hyperēphanían, kaì hē kardía autoû allotría apò toû theoû hēmō̂n.

14
καὶ πάντα, ὅσα ἐποίησεν ἐν Ιερουσαλημ, καθὼς καὶ τὰ ἔθνη ἐν ταῖς πόλεσι τοῦ σθένους αὐτῶν.

kaì pánta, hósa epoíēsen en Ierousalēm, kathṑs kaì tà éthnē en taîs pólesi toû sthénous autō̂n.

15
Καὶ ἐπεκρατοῦσαν αὐτῶν οἱ υἱοὶ τῆς διαθήκης ἐν μέσῳ ἐθνῶν συμμίκτων, οὐκ ἦν ἐν αὐτοῖς ὁ ποιῶν ἐν Ιερουσαλημ ἔλεος καὶ ἀλήθειαν.

Kaì epekratoûsan autō̂n hoi hyioì tē̂s diathḗkēs en mésōi ethnō̂n symmíktōn, ouk ē̂n en autoîs ho poiō̂n en Ierousalēm éleos kaì alḗtheian.

16
ἐϕύγοσαν ἀπ’ αὐτῶν οἱ ἀγαπῶντες συναγωγὰς ὁσίων, ὡς στρουθία ἐξεπετάσθησαν ἀπὸ κοίτης αὐτῶν.

ephýgosan ap’ autō̂n hoi agapō̂ntes synagōgàs hosíōn, hōs strouthía exepetásthēsan apò koítēs autō̂n.

17
ἐπλανῶντο ἐν ἐρήμοις σωθῆναι ψυχὰς αὐτῶν ἀπὸ κακοῦ, καὶ τίμιον ἐν ὀϕθαλμοῖς παροικίας ψυχὴ σεσῳσμένη ἐξ αὐτῶν.

eplanō̂nto en erḗmois sōthē̂nai psychàs autō̂n apò kakoû, kaì tímion en ophthalmoîs paroikías psychḕ sesōisménē ex autō̂n.

18
εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐγενήθη ὁ σκορπισμὸς αὐτῶν ὑπὸ ἀνόμων, ὅτι ἀνέσχεν ὁ οὐρανὸς τοῦ στάξαι ὑετὸν ἐπὶ τὴν γῆν.

eis pâsan tḕn gē̂n egenḗthē ho skorpismòs autō̂n hypò anómōn, hóti anéschen ho ouranòs toû stáxai hyetòn epì tḕn gē̂n.

19
πηγαὶ συνεσχέθησαν αἰώνιοι ἐξ ἀβύσσων ἀπὸ ὀρέων ὑψηλῶν, ὅτι οὐκ ἦν ἐν αὐτοῖς ποιῶν δικαιοσύνην καὶ κρίμα.

pēgaì syneschéthēsan aiṓnioi ex abýssōn apò oréōn hypsēlō̂n, hóti ouk ē̂n en autoîs poiō̂n dikaiosýnēn kaì kríma.

20
ἀπὸ ἄρχοντος αὐτῶν καὶ λαοῦ ἐλαχίστου ἐν πάσῃ ἁμαρτίᾳ, ὁ βασιλεὺς ἐν παρανομίᾳ καὶ ὁ κριτὴς ἐν ἀπειθείᾳ καὶ ὁ λαὸς ἐν ἁμαρτίᾳ.

apò árchontos autō̂n kaì laoû elachístou en pásēi hamartíāi, ho basileùs en paranomíāi kaì ho kritḕs en apeitheíāi kaì ho laòs en hamartíāi.

21
’Ιδέ, κύριε, καὶ ἀνάστησον αὐτοῖς τὸν βασιλέα αὐτῶν υἱὸν Δαυιδ εἰς τὸν καιρόν, ὃν εἵλου σύ, ὁ θεός, τοῦ βασιλεῦσαι ἐπὶ Ισραηλ παῖδά σου·

’Idé, kýrie, kaì anástēson autoîs tòn basiléa autō̂n hyiòn Dauid eis tòn kairón, hòn heílou sý, ho theós, toû basileûsai epì Israēl paîdá sou:

22
καὶ ὑπόζωσον αὐτὸν ἰσχὺν τοῦ θραῦσαι ἄρχοντας ἀδίκους, καθαρίσαι Ιερουσαλημ ἀπὸ ἐθνῶν καταπατούντων ἐν ἀπωλείᾳ,

kaì hypózōson autòn ischỳn toû thraûsai árchontas adíkous, katharísai Ierousalēm apò ethnō̂n katapatoúntōn en apōleíāi,

23
ἐν σοϕίᾳ δικαιοσύνης ἐξῶσαι ἁμαρτωλοὺς ἀπὸ κληρονομίας, ἐκτρῖψαι ὑπερηϕανίαν ἁμαρτωλοῦ ὡς σκεύη κεραμέως,

en sophíāi dikaiosýnēs exō̂sai hamartōloùs apò klēronomías, ektrîpsai hyperēphanían hamartōloû hōs skeúē keraméōs,

24
ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ συντρῖψαι πᾶσαν ὑπόστασιν αὐτῶν, ὀλεθρεῦσαι ἔθνη παράνομα ἐν λόγῳ στόματος αὐτοῦ,

en rhábdōi sidērā̂i syntrîpsai pâsan hypóstasin autō̂n, olethreûsai éthnē paránoma en lógōi stómatos autoû,

25
ἐν ἀπειλῇ αὐτοῦ ϕυγεῖν ἔθνη ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ καὶ ἐλέγξαι ἁμαρτωλοὺς ἐν λόγῳ καρδίας αὐτῶν.

en apeilē̂i autoû phygeîn éthnē apò prosṓpou autoû kaì elénxai hamartōloùs en lógōi kardías autō̂n.

26
Καὶ συνάξει λαὸν ἅγιον, οὗ ἀϕηγήσεται ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρινεῖ ϕυλὰς λαοῦ ἡγιασμένου ὑπὸ κυρίου θεοῦ αὐτοῦ·

Kaì synáxei laòn hágion, hoû aphēgḗsetai en dikaiosýnēi, kaì krineî phylàs laoû hēgiasménou hypò kyríou theoû autoû:

27
καὶ οὐκ ἀϕήσει ἀδικίαν ἐν μέσῳ αὐτῶν αὐλισθῆναι ἔτι, καὶ οὐ κατοικήσει πᾶς ἄνθρωπος μετ’ αὐτῶν εἰδὼς κακίαν· γνώσεται γὰρ αὐτοὺς ὅτι πάντες υἱοὶ θεοῦ εἰσιν αὐτῶν.

kaì ouk aphḗsei adikían en mésōi autō̂n aulisthē̂nai éti, kaì ou katoikḗsei pâs ánthrōpos met’ autō̂n eidṑs kakían: gnṓsetai gàr autoùs hóti pántes hyioì theoû eisin autō̂n.

28
καὶ καταμερίσει αὐτοὺς ἐν ταῖς ϕυλαῖς αὐτῶν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ πάροικος καὶ ἀλλογενὴς οὐ παροικήσει αὐτοῖς ἔτι·

kaì katamerísei autoùs en taîs phylaîs autō̂n epì tē̂s gē̂s, kaì pároikos kaì allogenḕs ou paroikḗsei autoîs éti:

29
κρινεῖ λαοὺς καὶ ἔθνη ἐν σοϕίᾳ δικαιοσύνης αὐτοῦ. διάψαλμα.

krineî laoùs kaì éthnē en sophíāi dikaiosýnēs autoû. diápsalma.

30
Καὶ ἕξει λαοὺς ἐθνῶν δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ τὸν ζυγὸν αὐτοῦ καὶ τὸν κύριον δοξάσει ἐν ἐπισήμῳ πάσης τῆς γῆς καὶ καθαριεῖ Ιερουσαλημ ἐν ἁγιασμῷ ὡς καὶ τὸ ἀπ’ ἀρχῆς

Kaì héxei laoùs ethnō̂n douleúein autō̂i hypò tòn zygòn autoû kaì tòn kýrion doxásei en episḗmōi pásēs tē̂s gē̂s kaì katharieî Ierousalēm en hagiasmō̂i hōs kaì tò ap’ archē̂s

31
ἔρχεσθαι ἔθνη ἀπ’ ἄκρου τῆς γῆς ἰδεῖν τὴν δόξαν αὐτοῦ ϕέροντες δῶρα τοὺς ἐξησθενηκότας υἱοὺς αὐτῆς καὶ ἰδεῖν τὴν δόξαν κυρίου, ἣν ἐδόξασεν αὐτὴν ὁ θεός.

érchesthai éthnē ap’ ákrou tē̂s gē̂s ideîn tḕn dóxan autoû phérontes dō̂ra toùs exēsthenēkótas hyioùs autē̂s kaì ideîn tḕn dóxan kyríou, hḕn edóxasen autḕn ho theós.

32
καὶ αὐτὸς βασιλεὺς δίκαιος διδακτὸς ὑπὸ θεοῦ ἐπ’ αὐτούς, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ ἐν μέσῳ αὐτῶν, ὅτι πάντες ἅγιοι, καὶ βασιλεὺς αὐτῶν χριστὸς κυρίου.

kaì autòs basileùs díkaios didaktòs hypò theoû ep’ autoús, kaì ouk éstin adikía en taîs hēmérais autoû en mésōi autō̂n, hóti pántes hágioi, kaì basileùs autō̂n christòs kyríou.

33
οὐ γὰρ ἐλπιεῖ ἐπὶ ἵππον καὶ ἀναβάτην καὶ τόξον οὐδὲ πληθυνεῖ αὑτῷ χρυσίον οὐδὲ ἀργύριον εἰς πόλεμον καὶ πολλοῖς <λαοῖς> οὐ συνάξει ἐλπίδας εἰς ἡμέραν πολέμου.

ou gàr elpieî epì híppon kaì anabátēn kaì tóxon oudè plēthyneî hautō̂i chrysíon oudè argýrion eis pólemon kaì polloîs ou synáxei elpídas eis hēméran polémou.

34
Κύριος αὐτὸς βασιλεὺς αὐτοῦ, ἐλπὶς τοῦ δυνατοῦ ἐλπίδι θεοῦ, καὶ ἐλεήσει πάντα τὰ ἔθνη ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ϕόβῳ.

Kýrios autòs basileùs autoû, elpìs toû dynatoû elpídi theoû, kaì eleḗsei pánta tà éthnē enṓpion autoû en phóbōi.

35
πατάξει γὰρ γῆν τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ εἰς αἰῶνα, εὐλογήσει λαὸν κυρίου ἐν σοϕίᾳ μετ’ εὐϕροσύνης·

patáxei gàr gē̂n tō̂i lógōi toû stómatos autoû eis aiō̂na, eulogḗsei laòn kyríou en sophíāi met’ euphrosýnēs:

36
καὶ αὐτὸς καθαρὸς ἀπὸ ἁμαρτίας τοῦ ἄρχειν λαοῦ μεγάλου, ἐλέγξαι ἄρχοντας καὶ ἐξᾶραι ἁμαρτωλοὺς ἐν ἰσχύι λόγου.

kaì autòs katharòs apò hamartías toû árchein laoû megálou, elénxai árchontas kaì exârai hamartōloùs en ischýi lógou.

37
καὶ οὐκ ἀσθενήσει ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ ἐπὶ θεῷ αὐτοῦ· ὅτι ὁ θεὸς κατειργάσατο αὐτὸν δυνατὸν ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ σοϕὸν ἐν βουλῇ συνέσεως μετὰ ἰσχύος καὶ δικαιοσύνης.

kaì ouk asthenḗsei en taîs hēmérais autoû epì theō̂i autoû: hóti ho theòs kateirgásato autòn dynatòn en pneúmati hagíōi kaì sophòn en boulē̂i synéseōs metà ischýos kaì dikaiosýnēs.

38
καὶ εὐλογία κυρίου μετ’ αὐτοῦ ἐν ἰσχύι, καὶ οὐκ ἀσθενήσει.

kaì eulogía kyríou met’ autoû en ischýi, kaì ouk asthenḗsei.

39
‘Η ἐλπὶς αὐτοῦ ἐπὶ κύριον, καὶ τίς δύναται πρὸς αὐτόν;

‘Ē elpìs autoû epì kýrion, kaì tís dýnatai pròs autón?

40
ἰσχυρὸς ἐν ἔργοις αὐτοῦ καὶ κραταιὸς ἐν ϕόβῳ θεοῦ ποιμαίνων τὸ ποίμνιον κυρίου ἐν πίστει καὶ δικαιοσύνῃ καὶ οὐκ ἀϕήσει ἀσθενῆσαι ἐν αὐτοῖς ἐν τῇ νομῇ αὐτῶν.

ischyròs en érgois autoû kaì krataiòs en phóbōi theoû poimaínōn tò poímnion kyríou en pístei kaì dikaiosýnēi kaì ouk aphḗsei asthenē̂sai en autoîs en tē̂i nomē̂i autō̂n.

41
ἐν ἰσότητι πάντας αὐτοὺς ἄξει, καὶ οὐκ ἔσται ἐν αὐτοῖς ὑπερηϕανία τοῦ καταδυναστευθῆναι ἐν αὐτοῖς.

en isótēti pántas autoùs áxei, kaì ouk éstai en autoîs hyperēphanía toû katadynasteuthē̂nai en autoîs.

42
Αὕτη ἡ εὐπρέπεια τοῦ βασιλέως Ισραηλ, ἣν ἔγνω ὁ θεός, ἀναστῆσαι αὐτὸν ἐπ’ οἶκον Ισραηλ παιδεῦσαι αὐτόν.

Haútē hē euprépeia toû basiléōs Israēl, hḕn égnō ho theós, anastē̂sai autòn ep’ oîkon Israēl paideûsai autón.

43
τὰ ῥήματα αὐτοῦ πεπυρωμένα ὑπὲρ χρυσίον τὸ πρῶτον τίμιον, ἐν συναγωγαῖς διακρινεῖ λαοῦ ϕυλὰς ἡγιασμένου, οἱ λόγοι αὐτοῦ ὡς λόγοι ἁγίων ἐν μέσῳ λαῶν ἡγιασμένων.

tà rhḗmata autoû pepyrōména hypèr chrysíon tò prō̂ton tímion, en synagōgaîs diakrineî laoû phylàs hēgiasménou, hoi lógoi autoû hōs lógoi hagíōn en mésōi laō̂n hēgiasménōn.

44
μακάριοι οἱ γενόμενοι ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἰδεῖν τὰ ἀγαθὰ Ισραηλ ἐν συναγωγῇ ϕυλῶν, ἃ ποιήσει ὁ θεός.

makárioi hoi genómenoi en taîs hēmérais ekeínais ideîn tà agathà Israēl en synagōgē̂i phylō̂n, hà poiḗsei ho theós.

45
ταχύναι ὁ θεὸς ἐπὶ Ισραηλ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, ῥύσαιτο ἡμᾶς ἀπὸ ἀκαθαρσίας ἐχθρῶν βεβήλων.

tachýnai ho theòs epì Israēl tò éleos autoû, rhýsaito hēmâs apò akatharsías echthrō̂n bebḗlōn.

46
κύριος αὐτὸς βασιλεὺς ἡμῶν εἰς τὸν αἰῶνα καὶ ἔτι.

kýrios autòs basileùs hēmō̂n eis tòn aiō̂na kaì éti.