Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Psaumes de Salomon 2

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
0
Ψαλμὸς τῷ Σαλωμων· περὶ Ιερουσαλημ.

Psalmòs tō̂i Salōmōn: perì Ierousalēm.

1
’Εν τῷ ὑπερηϕανεύεσθαι τὸν ἁμαρτωλὸν ἐν κριῷ κατέβαλε τείχη ὀχυρά, καὶ οὐκ ἐκώλυσας.

’En tō̂i hyperēphaneúesthai tòn hamartōlòn en kriō̂i katébale teíchē ochyrá, kaì ouk ekṓlysas.

2
ἀνέβησαν ἐπὶ τὸ θυσιαστήριόν σου ἔθνη ἀλλότρια, κατεπατοῦσαν ἐν ὑποδήμασιν αὐτῶν ἐν ὑπερηϕανίᾳ,

anébēsan epì tò thysiastḗrión sou éthnē allótria, katepatoûsan en hypodḗmasin autō̂n en hyperēphaníāi,

3
ἀνθ’ ὧν οἱ υἱοὶ Ιερουσαλημ ἐμίαναν τὰ ἅγια κυρίου, ἐβεβηλοῦσαν τὰ δῶρα τοῦ θεοῦ ἐν ἀνομίαις.

anth’ hō̂n hoi hyioì Ierousalēm emíanan tà hágia kyríou, ebebēloûsan tà dō̂ra toû theoû en anomíais.

4
ἕνεκεν τούτων εἶπεν ’Απορρίψατε αὐτὰ μακρὰν ἀπ’ ἐμοῦ, οὐκ εὐδοκῶ ἐν αὐτοῖς.

héneken toútōn eîpen ’Aporrípsate autà makràn ap’ emoû, ouk eudokō̂ en autoîs.

5
τὸ κάλλος τῆς δόξης αὐτῆς ἐξουθενώθη ἐνώπιον τοῦ θεοῦ, ἠτιμώθη ἕως εἰς τέλος.

tò kállos tē̂s dóxēs autē̂s exouthenṓthē enṓpion toû theoû, ētimṓthē héōs eis télos.

6
οἱ υἱοὶ καὶ αἱ θυγατέρες ἐν αἰχμαλωσίᾳ πονηρᾷ, ἐν σϕραγῖδι ὁ τράχηλος αὐτῶν, ἐν ἐπισήμῳ ἐν τοῖς ἔθνεσιν.

hoi hyioì kaì hai thygatéres en aichmalōsíāi ponērā̂i, en sphragîdi ho tráchēlos autō̂n, en episḗmōi en toîs éthnesin.

7
Κατὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν ἐποίησεν αὐτοῖς, ὅτι ἐγκατέλιπεν αὐτοὺς εἰς χεῖρας κατισχυόντων.

Katà tàs hamartías autō̂n epoíēsen autoîs, hóti enkatélipen autoùs eis cheîras katischyóntōn.

8
ἀπέστρεψεν γὰρ τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ ἐλέους αὐτῶν, νέον καὶ πρεσβύτην καὶ τέκνα αὐτῶν εἰς ἅπαξ, ὅτι πονηρὰ ἐποίησαν εἰς ἅπαξ τοῦ μὴ ἀκούειν.

apéstrepsen gàr tò prósōpon autoû apò eléous autō̂n, néon kaì presbýtēn kaì tékna autō̂n eis hápax, hóti ponērà epoíēsan eis hápax toû mḕ akoúein.

9
καὶ ὁ οὐρανὸς ἐβαρυθύμησεν, καὶ ἡ γῆ ἐβδελύξατο αὐτούς, ὅτι οὐκ ἐποίησε πᾶς ἄνθρωπος ἐπ’ αὐτῆς ὅσα ἐποίησαν.

kaì ho ouranòs ebarythýmēsen, kaì hē gē̂ ebdelýxato autoús, hóti ouk epoíēse pâs ánthrōpos ep’ autē̂s hósa epoíēsan.

10
καὶ γνώσεται ἡ γῆ τὰ κρίματά σου πάντα τὰ δίκαια, ὁ θεός.

kaì gnṓsetai hē gē̂ tà krímatá sou pánta tà díkaia, ho theós.

11
῎Εστησαν τοὺς υἱοὺς Ιερουσαλημ εἰς ἐμπαιγμὸν ἀντὶ πορνῶν ἐν αὐτῇ· πᾶς ὁ παραπορευόμενος εἰσεπορεύετο κατέναντι τοῦ ἡλίου.

῎Estēsan toùs hyioùs Ierousalēm eis empaigmòn antì pornō̂n en autē̂i: pâs ho paraporeuómenos eiseporeúeto katénanti toû hēlíou.

12
ἐνέπαιζον ταῖς ἀνομίαις αὐτῶν καθὰ ἐποίουν αὐτοί, ἀπέναντι τοῦ ἡλίου παρεδειγμάτισαν ἀδικίας αὐτῶν.

enépaizon taîs anomíais autō̂n kathà epoíoun autoí, apénanti toû hēlíou paredeigmátisan adikías autō̂n.

13
καὶ θυγατέρες Ιερουσαλημ βέβηλοι κατὰ τὸ κρίμα σου, ἀνθ’ ὧν αὐταὶ ἐμιαίωσαν αὑτὰς ἐν ϕυρμῷ ἀναμείξεως.

kaì thygatéres Ierousalēm bébēloi katà tò kríma sou, anth’ hō̂n autaì emiaíōsan hautàs en phyrmō̂i anameíxeōs.

14
τὴν κοιλίαν μου καὶ τὰ σπλάγχνα μου πονῶ ἐπὶ τούτοις.

tḕn koilían mou kaì tà splánchna mou ponō̂ epì toútois.

15
’Εγὼ δικαιώσω σε, ὁ θεός, ἐν εὐθύτητι καρδίας, ὅτι ἐν τοῖς κρίμασίν σου ἡ δικαιοσύνη σου, ὁ θεός.

’Egṑ dikaiṓsō se, ho theós, en euthýtēti kardías, hóti en toîs krímasín sou hē dikaiosýnē sou, ho theós.

16
ὅτι ἀπέδωκας τοῖς ἁμαρτωλοῖς κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν καὶ κατὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τὰς πονηρὰς σϕόδρα.

hóti apédōkas toîs hamartōloîs katà tà érga autō̂n kaì katà tàs hamartías autō̂n tàs ponēràs sphódra.

17
ἀνεκάλυψας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν, ἵνα ϕανῇ τὸ κρίμα σου, ἐξήλειψας τὸ μνημόσυνον αὐτῶν ἀπὸ τῆς γῆς.

anekálypsas tàs hamartías autō̂n, hína phanē̂i tò kríma sou, exḗleipsas tò mnēmósynon autō̂n apò tē̂s gē̂s.

18
ὁ θεὸς κριτὴς δίκαιος καὶ οὐ θαυμάσει πρόσωπον.

ho theòs kritḕs díkaios kaì ou thaumásei prósōpon.

19
’Ωνείδισαν γὰρ ἔθνη Ιερουσαλημ ἐν καταπατήσει, κατεσπάσθη τὸ κάλλος αὐτῆς ἀπὸ θρόνου δόξης.

’Ōneídisan gàr éthnē Ierousalēm en katapatḗsei, katespásthē tò kállos autē̂s apò thrónou dóxēs.

20
περιεζώσατο σάκκον ἀντὶ ἐνδύματος εὐπρεπείας, σχοινίον περὶ τὴν κεϕαλὴν αὐτῆς ἀντὶ στεϕάνου.

periezṓsato sákkon antì endýmatos euprepeías, schoiníon perì tḕn kephalḕn autē̂s antì stephánou.

21
περιείλατο μίτραν δόξης, ἣν περιέθηκεν αὐτῇ ὁ θεός· ἐν ἀτιμίᾳ τὸ κάλλος αὐτῆς, ἀπερρίϕη ἐπὶ τὴν γῆν.

perieílato mítran dóxēs, hḕn periéthēken autē̂i ho theós: en atimíāi tò kállos autē̂s, aperríphē epì tḕn gē̂n.

22
Καὶ ἐγὼ εἶδον καὶ ἐδεήθην τοῦ προσώπου κυρίου καὶ εἶπον ‘Ικάνωσον, κύριε, τοῦ βαρύνεσθαι χεῖρά σου ἐπὶ Ιερουσαλημ ἐν ἐπαγωγῇ ἐθνῶν·

Kaì egṑ eîdon kaì edeḗthēn toû prosṓpou kyríou kaì eîpon ‘Ikánōson, kýrie, toû barýnesthai cheîrá sou epì Ierousalēm en epagōgē̂i ethnō̂n:

23
ὅτι ἐνέπαιξαν καὶ οὐκ ἐϕείσαντο ἐν ὀργῇ καὶ θυμῷ μετὰ μηνίσεως· καὶ συντελεσθήσονται, ἐὰν μὴ σύ, κύριε, ἐπιτιμήσῃς αὐτοῖς ἐν ὀργῇ σου.

hóti enépaixan kaì ouk epheísanto en orgē̂i kaì thymō̂i metà mēníseōs: kaì syntelesthḗsontai, eàn mḕ sý, kýrie, epitimḗsēis autoîs en orgē̂i sou.

24
ὅτι οὐκ ἐν ζήλει ἐποίησαν, ἀλλ’ ἐν ἐπιθυμίᾳ ψυχῆς ἐκχέαι τὴν ὀργὴν αὐτῶν εἰς ἡμᾶς ἐν ἁρπάγματι.

hóti ouk en zḗlei epoíēsan, all’ en epithymíāi psychē̂s ekchéai tḕn orgḕn autō̂n eis hēmâs en harpágmati.

25
μὴ χρονίσῃς, ὁ θεός, τοῦ ἀποδοῦναι αὐτοῖς εἰς κεϕαλάς, τοῦ εἰπεῖν τὴν ὑπερηϕανίαν τοῦ δράκοντος ἐν ἀτιμίᾳ.

mḕ chronísēis, ho theós, toû apodoûnai autoîs eis kephalás, toû eipeîn tḕn hyperēphanían toû drákontos en atimíāi.

26
Καὶ οὐκ ἐχρόνισα ἕως ἔδειξέν μοι ὁ θεὸς τὴν ὕβριν αὐτοῦ, ἐκκεκεντημένον ἐπὶ τῶν ὀρέων Αἰγύπτου ὑπὲρ ἐλάχιστον ἐξουδενωμένον ἐπὶ γῆς καὶ θαλάσσης·

Kaì ouk echrónisa héōs édeixén moi ho theòs tḕn hýbrin autoû, ekkekentēménon epì tō̂n oréōn Aigýptou hypèr eláchiston exoudenōménon epì gē̂s kaì thalássēs:

27
τὸ σῶμα αὐτοῦ διαϕερόμενον ἐπὶ κυμάτων ἐν ὕβρει πολλῇ, καὶ οὐκ ἦν ὁ θάπτων, ὅτι ἐξουθένωσεν αὐτὸν ἐν ἀτιμίᾳ.

tò sō̂ma autoû diapherómenon epì kymátōn en hýbrei pollē̂i, kaì ouk ē̂n ho tháptōn, hóti exouthénōsen autòn en atimíāi.

28
Οὐκ ἐλογίσατο ὅτι ἄνθρωπός ἐστιν, καὶ τὸ ὕστερον οὐκ ἐλογίσατο.

Ouk elogísato hóti ánthrōpós estin, kaì tò hýsteron ouk elogísato.

29
εἶπεν ’Εγὼ κύριος γῆς καὶ θαλάσσης ἔσομαι· καὶ οὐκ ἐπέγνω ὅτι ὁ θεὸς μέγας, κραταιὸς ἐν ἰσχύι αὐτοῦ τῇ μεγάλῃ.

eîpen ’Egṑ kýrios gē̂s kaì thalássēs ésomai: kaì ouk epégnō hóti ho theòs mégas, krataiòs en ischýi autoû tē̂i megálēi.

30
αὐτὸς βασιλεὺς ἐπὶ τῶν οὐρανῶν καὶ κρίνων βασιλεῖς καὶ ἀρχάς·

autòs basileùs epì tō̂n ouranō̂n kaì krínōn basileîs kaì archás:

31
ὁ ἀνιστῶν ἐμὲ εἰς δόξαν καὶ κοιμίζων ὑπερηϕάνους εἰς ἀπώλειαν αἰῶνος ἐν ἀτιμίᾳ, ὅτι οὐκ ἔγνωσαν αὐτόν.

ho anistō̂n emè eis dóxan kaì koimízōn hyperēphánous eis apṓleian aiō̂nos en atimíāi, hóti ouk égnōsan autón.

32
Καὶ νῦν ἴδετε, οἱ μεγιστᾶνες τῆς γῆς, τὸ κρίμα τοῦ κυρίου, ὅτι μέγας βασιλεὺς καὶ δίκαιος κρίνων τὴν ὑπ’ οὐρανόν.

Kaì nŷn ídete, hoi megistânes tē̂s gē̂s, tò kríma toû kyríou, hóti mégas basileùs kaì díkaios krínōn tḕn hyp’ ouranón.

33
εὐλογεῖτε τὸν θεόν, οἱ ϕοβούμενοι τὸν κύριον ἐν ἐπιστήμῃ, ὅτι τὸ ἔλεος κυρίου ἐπὶ τοὺς ϕοβουμένους αὐτὸν μετὰ κρίματος

eulogeîte tòn theón, hoi phoboúmenoi tòn kýrion en epistḗmēi, hóti tò éleos kyríou epì toùs phobouménous autòn metà krímatos

34
τοῦ διαστεῖλαι ἀνὰ μέσον δικαίου καὶ ἁμαρτωλοῦ ἀποδοῦναι ἁμαρτωλοῖς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν

toû diasteîlai anà méson dikaíou kaì hamartōloû apodoûnai hamartōloîs eis tòn aiō̂na katà tà érga autō̂n

35
καὶ ἐλεῆσαι δίκαιον ἀπὸ ταπεινώσεως ἁμαρτωλοῦ καὶ ἀποδοῦναι ἁμαρτωλῷ ἀνθ’ ὧν ἐποίησεν δικαίῳ.

kaì eleē̂sai díkaion apò tapeinṓseōs hamartōloû kaì apodoûnai hamartōlō̂i anth’ hō̂n epoíēsen dikaíōi.

36
ὅτι χρηστὸς ὁ κύριος τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν ἐν ὑπομονῇ ποιῆσαι κατὰ τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ὁσίοις αὐτοῦ παρεστάναι διὰ παντὸς ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύι.

hóti chrēstòs ho kýrios toîs epikalouménois autòn en hypomonē̂i poiē̂sai katà tò éleos autoû toîs hosíois autoû parestánai dià pantòs enṓpion autoû en ischýi.

37
εὐλογητὸς κύριος εἰς τὸν αἰῶνα ἐνώπιον δούλων αὐτοῦ.

eulogētòs kýrios eis tòn aiō̂na enṓpion doúlōn autoû.