Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Ecclésiaste 2, 25

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Εἶπον ἐγὼ ἐν καρδίᾳ μου Δεῦρο δὴ πειράσω σε ἐν εὐϕροσύνῃ, καὶ ἰδὲ ἐν ἀγαθῷ· καὶ ἰδοὺ καί γε τοῦτο ματαιότης.

Eîpon egṑ en kardíāi mou Deûro dḕ peirásō se en euphrosýnēi, kaì idè en agathō̂i: kaì idoù kaí ge toûto mataiótēs.

2
τῷ γέλωτι εἶπα περιϕορὰν καὶ τῇ εὐϕροσύνῃ Τί τοῦτο ποιεῖς;

tō̂i gélōti eîpa periphoràn kaì tē̂i euphrosýnēi Tí toûto poieîs?

3
κατεσκεψάμην ἐν καρδίᾳ μου τοῦ ἑλκύσαι εἰς οἶνον τὴν σάρκα μουκαὶ καρδία μου ὡδήγησεν ἐν σοϕίᾳκαὶ τοῦ κρατῆσαι ἐπ’ ἀϕροσύνῃ, ἕως οὗ ἴδω ποῖον τὸ ἀγαθὸν τοῖς υἱοῖς τοῦ ἀνθρώπου, ὃ ποιήσουσιν ὑπὸ τὸν ἥλιον ἀριθμὸν ἡμερῶν ζωῆς αὐτῶν.

kateskepsámēn en kardíāi mou toû helkýsai eis oînon tḕn sárka moukaì kardía mou hōdḗgēsen en sophíāikaì toû kratē̂sai ep’ aphrosýnēi, héōs hoû ídō poîon tò agathòn toîs hyioîs toû anthrṓpou, hò poiḗsousin hypò tòn hḗlion arithmòn hēmerō̂n zōē̂s autō̂n.

4
ἐμεγάλυνα ποίημά μου, ᾠκοδόμησά μοι οἴκους, ἐϕύτευσά μοι ἀμπελῶνας,

emegályna poíēmá mou, ōikodómēsá moi oíkous, ephýteusá moi ampelō̂nas,

5
ἐποίησά μοι κήπους καὶ παραδείσους καὶ ἐϕύτευσα ἐν αὐτοῖς ξύλον πᾶν καρποῦ·

epoíēsá moi kḗpous kaì paradeísous kaì ephýteusa en autoîs xýlon pân karpoû:

6
ἐποίησά μοι κολυμβήθρας ὑδάτων τοῦ ποτίσαι ἀπ’ αὐτῶν δρυμὸν βλαστῶντα ξύλα·

epoíēsá moi kolymbḗthras hydátōn toû potísai ap’ autō̂n drymòn blastō̂nta xýla:

7
ἐκτησάμην δούλους καὶ παιδίσκας, καὶ οἰκογενεῖς ἐγένοντό μοι, καί γε κτῆσις βουκολίου καὶ ποιμνίου πολλὴ ἐγένετό μοι ὑπὲρ πάντας τοὺς γενομένους ἔμπροσθέν μου ἐν Ιερουσαλημ·

ektēsámēn doúlous kaì paidískas, kaì oikogeneîs egénontó moi, kaí ge ktē̂sis boukolíou kaì poimníou pollḕ egénetó moi hypèr pántas toùs genoménous émprosthén mou en Ierousalēm:

8
συνήγαγόν μοι καί γε ἀργύριον καὶ χρυσίον καὶ περιουσιασμοὺς βασιλέων καὶ τῶν χωρῶν· ἐποίησά μοι ᾄδοντας καὶ ᾀδούσας καὶ ἐντρυϕήματα υἱῶν τοῦ ἀνθρώπου οἰνοχόον καὶ οἰνοχόας·

synḗgagón moi kaí ge argýrion kaì chrysíon kaì periousiasmoùs basiléōn kaì tō̂n chōrō̂n: epoíēsá moi ā́idontas kaì āidoúsas kaì entryphḗmata hyiō̂n toû anthrṓpou oinochóon kaì oinochóas:

9
καὶ ἐμεγαλύνθην καὶ προσέθηκα παρὰ πάντας τοὺς γενομένους ἔμπροσθέν μου ἐν Ιερουσαλημ· καί γε σοϕία μου ἐστάθη μοι.

kaì emegalýnthēn kaì proséthēka parà pántas toùs genoménous émprosthén mou en Ierousalēm: kaí ge sophía mou estáthē moi.

10
καὶ πᾶν, ὃ ᾔτησαν οἱ ὀϕθαλμοί μου, οὐχ ὑϕεῖλον ἀπ’ αὐτῶν, οὐκ ἀπεκώλυσα τὴν καρδίαν μου ἀπὸ πάσης εὐϕροσύνης, ὅτι καρδία μου εὐϕράνθη ἐν παντὶ μόχθῳ μου, καὶ τοῦτο ἐγένετο μερίς μου ἀπὸ παντὸς μόχθου μου.

kaì pân, hò ḗitēsan hoi ophthalmoí mou, ouch hypheîlon ap’ autō̂n, ouk apekṓlysa tḕn kardían mou apò pásēs euphrosýnēs, hóti kardía mou euphránthē en pantì móchthōi mou, kaì toûto egéneto merís mou apò pantòs móchthou mou.

11
καὶ ἐπέβλεψα ἐγὼ ἐν πᾶσιν ποιήμασίν μου, οἷς ἐποίησαν αἱ χεῖρές μου, καὶ ἐν μόχθῳ, ᾧ ἐμόχθησα τοῦ ποιεῖν, καὶ ἰδοὺ τὰ πάντα ματαιότης καὶ προαίρεσις πνεύματος, καὶ οὐκ ἔστιν περισσεία ὑπὸ τὸν ἥλιον.

kaì epéblepsa egṑ en pâsin poiḗmasín mou, hoîs epoíēsan hai cheîrés mou, kaì en móchthōi, hō̂i emóchthēsa toû poieîn, kaì idoù tà pánta mataiótēs kaì proaíresis pneúmatos, kaì ouk éstin perisseía hypò tòn hḗlion.

12
Καὶ ἐπέβλεψα ἐγὼ τοῦ ἰδεῖν σοϕίαν καὶ περιϕορὰν καὶ ἀϕροσύνην· ὅτι τίς ὁ ἄνθρωπος, ὃς ἐπελεύσεται ὀπίσω τῆς βουλῆς τὰ ὅσα ἐποίησεν αὐτήν;

Kaì epéblepsa egṑ toû ideîn sophían kaì periphoràn kaì aphrosýnēn: hóti tís ho ánthrōpos, hòs epeleúsetai opísō tē̂s boulē̂s tà hósa epoíēsen autḗn?

13
καὶ εἶδον ἐγὼ ὅτι ἔστιν περισσεία τῇ σοϕίᾳ ὑπὲρ τὴν ἀϕροσύνην ὡς περισσεία τοῦ ϕωτὸς ὑπὲρ τὸ σκότος·

kaì eîdon egṑ hóti éstin perisseía tē̂i sophíāi hypèr tḕn aphrosýnēn hōs perisseía toû phōtòs hypèr tò skótos:

14
τοῦ σοϕοῦ οἱ ὀϕθαλμοὶ αὐτοῦ ἐν κεϕαλῇ αὐτοῦ, καὶ ὁ ἄϕρων ἐν σκότει πορεύεται. καὶ ἔγνων καί γε ἐγὼ ὅτι συνάντημα ἓν συναντήσεται τοῖς πᾶσιν αὐτοῖς.

toû sophoû hoi ophthalmoì autoû en kephalē̂i autoû, kaì ho áphrōn en skótei poreúetai. kaì égnōn kaí ge egṑ hóti synántēma hèn synantḗsetai toîs pâsin autoîs.

15
καὶ εἶπα ἐγὼ ἐν καρδίᾳ μου ‘Ως συνάντημα τοῦ ἄϕρονος καί γε ἐμοὶ συναντήσεταί μοι, καὶ ἵνα τί ἐσοϕισάμην; ἐγὼ τότε περισσὸν ἐλάλησα ἐν καρδίᾳ μου, διότι ἄϕρων ἐκ περισσεύματος λαλεῖ, ὅτι καί γε τοῦτο ματαιότης.

kaì eîpa egṑ en kardíāi mou ‘Ōs synántēma toû áphronos kaí ge emoì synantḗsetaí moi, kaì hína tí esophisámēn? egṑ tóte perissòn elálēsa en kardíāi mou, dióti áphrōn ek perisseúmatos laleî, hóti kaí ge toûto mataiótēs.

16
ὅτι οὐκ ἔστιν μνήμη τοῦ σοϕοῦ μετὰ τοῦ ἄϕρονος εἰς αἰῶνα, καθότι ἤδη αἱ ἡμέραι αἱ ἐρχόμεναι τὰ πάντα ἐπελήσθη· καὶ πῶς ἀποθανεῖται ὁ σοϕὸς μετὰ τοῦ ἄϕρονος;

hóti ouk éstin mnḗmē toû sophoû metà toû áphronos eis aiō̂na, kathóti ḗdē hai hēmérai hai erchómenai tà pánta epelḗsthē: kaì pō̂s apothaneîtai ho sophòs metà toû áphronos?

17
καὶ ἐμίσησα σὺν τὴν ζωήν, ὅτι πονηρὸν ἐπ’ ἐμὲ τὸ ποίημα τὸ πεποιημένον ὑπὸ τὸν ἥλιον, ὅτι τὰ πάντα ματαιότης καὶ προαίρεσις πνεύματος.

kaì emísēsa sỳn tḕn zōḗn, hóti ponēròn ep’ emè tò poíēma tò pepoiēménon hypò tòn hḗlion, hóti tà pánta mataiótēs kaì proaíresis pneúmatos.

18
καὶ ἐμίσησα ἐγὼ σὺν πάντα μόχθον μου, ὃν ἐγὼ μοχθῶ ὑπὸ τὸν ἥλιον, ὅτι ἀϕίω αὐτὸν τῷ ἀνθρώπῳ τῷ γινομένῳ μετ’ ἐμέ·

kaì emísēsa egṑ sỳn pánta móchthon mou, hòn egṑ mochthō̂ hypò tòn hḗlion, hóti aphíō autòn tō̂i anthrṓpōi tō̂i ginoménōi met’ emé:

19
καὶ τίς οἶδεν εἰ σοϕὸς ἔσται ἢ ἄϕρων; καὶ ἐξουσιάζεται ἐν παντὶ μόχθῳ μου, ᾧ ἐμόχθησα καὶ ᾧ ἐσοϕισάμην ὑπὸ τὸν ἥλιον. καί γε τοῦτο ματαιότης.

kaì tís oîden ei sophòs éstai ḕ áphrōn? kaì exousiázetai en pantì móchthōi mou, hō̂i emóchthēsa kaì hō̂i esophisámēn hypò tòn hḗlion. kaí ge toûto mataiótēs.

20
καὶ ἐπέστρεψα ἐγὼ τοῦ ἀποτάξασθαι τῇ καρδίᾳ μου ἐπὶ παντὶ τῷ μόχθῳ, ᾧ ἐμόχθησα ὑπὸ τὸν ἥλιον,

kaì epéstrepsa egṑ toû apotáxasthai tē̂i kardíāi mou epì pantì tō̂i móchthōi, hō̂i emóchthēsa hypò tòn hḗlion,

21
ὅτι ἔστιν ἄνθρωπος, οὗ μόχθος αὐτοῦ ἐν σοϕίᾳ καὶ ἐν γνώσει καὶ ἐν ἀνδρείᾳ, καὶ ἄνθρωπος, ὃς οὐκ ἐμόχθησεν ἐν αὐτῷ, δώσει αὐτῷ μερίδα αὐτοῦ. καί γε τοῦτο ματαιότης καὶ πονηρία μεγάλη.

hóti éstin ánthrōpos, hoû móchthos autoû en sophíāi kaì en gnṓsei kaì en andreíāi, kaì ánthrōpos, hòs ouk emóchthēsen en autō̂i, dṓsei autō̂i merída autoû. kaí ge toûto mataiótēs kaì ponēría megálē.

22
ὅτι τί γίνεται τῷ ἀνθρώπῳ ἐν παντὶ μόχθῳ αὐτοῦ καὶ ἐν προαιρέσει καρδίας αὐτοῦ, ᾧ αὐτὸς μοχθεῖ ὑπὸ τὸν ἥλιον;

hóti tí gínetai tō̂i anthrṓpōi en pantì móchthōi autoû kaì en proairései kardías autoû, hō̂i autòs mochtheî hypò tòn hḗlion?

23
ὅτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ἀλγημάτων καὶ θυμοῦ περισπασμὸς αὐτοῦ, καί γε ἐν νυκτὶ οὐ κοιμᾶται ἡ καρδία αὐτοῦ. καί γε τοῦτο ματαιότης ἐστίν.

hóti pâsai hai hēmérai autoû algēmátōn kaì thymoû perispasmòs autoû, kaí ge en nyktì ou koimâtai hē kardía autoû. kaí ge toûto mataiótēs estín.

24
Οὐκ ἔστιν ἀγαθὸν ἐν ἀνθρώπῳ· ὃ ϕάγεται καὶ ὃ πίεται καὶ ὃ δείξει τῇ ψυχῇ αὐτοῦ, ἀγαθὸν ἐν μόχθῳ αὐτοῦ. καί γε τοῦτο εἶδον ἐγὼ ὅτι ἀπὸ χειρὸς τοῦ θεοῦ ἐστιν·

Ouk éstin agathòn en anthrṓpōi: hò phágetai kaì hò píetai kaì hò deíxei tē̂i psychē̂i autoû, agathòn en móchthōi autoû. kaí ge toûto eîdon egṑ hóti apò cheiròs toû theoû estin:

25
ὅτι τίς ϕάγεται καὶ τίς ϕείσεται πάρεξ αὐτοῦ;

hóti tís phágetai kaì tís pheísetai párex autoû?

26
ὅτι τῷ ἀνθρώπῳ τῷ ἀγαθῷ πρὸ προσώπου αὐτοῦ ἔδωκεν σοϕίαν καὶ γνῶσιν καὶ εὐϕροσύνην· καὶ τῷ ἁμαρτάνοντι ἔδωκεν περισπασμὸν τοῦ προσθεῖναι καὶ τοῦ συναγαγεῖν τοῦ δοῦναι τῷ ἀγαθῷ πρὸ προσώπου τοῦ θεοῦ· ὅτι καί γε τοῦτο ματαιότης καὶ προαίρεσις πνεύματος.

hóti tō̂i anthrṓpōi tō̂i agathō̂i prò prosṓpou autoû édōken sophían kaì gnō̂sin kaì euphrosýnēn: kaì tō̂i hamartánonti édōken perispasmòn toû prostheînai kaì toû synagageîn toû doûnai tō̂i agathō̂i prò prosṓpou toû theoû: hóti kaí ge toûto mataiótēs kaì proaíresis pneúmatos.