Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Tobie 1, 20

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Βίβλος λόγων Τωβιτ τοῦ Τωβιηλ τοῦ Ανανιηλ τοῦ Αδουηλ τοῦ Γαβαηλ ἐκ τοῦ σπέρματος Ασιηλ ἐκ τῆς ϕυλῆς Νεϕθαλιμ,

Bíblos lógōn Tōbit toû Tōbiēl toû Ananiēl toû Adouēl toû Gabaēl ek toû spérmatos Asiēl ek tē̂s phylē̂s Nephthalim,

2
ὃς ᾐχμαλωτεύθη ἐν ἡμέραις Ενεμεσσαρου τοῦ βασιλέως ’Ασσυρίων ἐκ θισβης, ἥ ἐστιν ἐκ δεξιῶν Κυδιως τῆς Νεϕθαλιμ ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ ὑπεράνω Ασηρ.

hòs ēichmalōteúthē en hēmérais Enemessarou toû basiléōs ’Assyríōn ek thisbēs, hḗ estin ek dexiō̂n Kydiōs tē̂s Nephthalim en tē̂i Galilaíāi hyperánō Asēr.

3
’Εγὼ Τωβιτ ὁδοῖς ἀληθείας ἐπορευόμην καὶ δικαιοσύνης πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς μου καὶ ἐλεημοσύνας πολλὰς ἐποίησα τοῖς ἀδελϕοῖς μου καὶ τῷ ἔθνει τοῖς συμπορευθεῖσιν μετ’ ἐμοῦ εἰς χώραν ’Ασσυρίων εἰς Νινευη.

’Egṑ Tōbit hodoîs alētheías eporeuómēn kaì dikaiosýnēs pásas tàs hēméras tē̂s zōē̂s mou kaì eleēmosýnas pollàs epoíēsa toîs adelphoîs mou kaì tō̂i éthnei toîs symporeutheîsin met’ emoû eis chṓran ’Assyríōn eis Nineuē.

4
καὶ ὅτε ἤμην ἐν τῇ χώρᾳ μου ἐν τῇ γῇ Ισραηλ, νεωτέρου μου ὄντος, πᾶσα ϕυλὴ τοῦ Νεϕθαλιμ τοῦ πατρός μου ἀπέστη ἀπὸ τοῦ οἴκου Ιεροσολύμων τῆς ἐκλεγείσης ἀπὸ πασῶν τῶν ϕυλῶν Ισραηλ εἰς τὸ θυσιάζειν πάσας τὰς ϕυλάς· καὶ ἡγιάσθη ὁ ναὸς τῆς κατασκηνώσεως τοῦ ὑψίστου καὶ ᾠκοδομήθη εἰς πάσας τὰς γενεὰς τοῦ αἰῶνος.

kaì hóte ḗmēn en tē̂i chṓrāi mou en tē̂i gē̂i Israēl, neōtérou mou óntos, pâsa phylḕ toû Nephthalim toû patrós mou apéstē apò toû oíkou Ierosolýmōn tē̂s eklegeísēs apò pasō̂n tō̂n phylō̂n Israēl eis tò thysiázein pásas tàs phylás: kaì hēgiásthē ho naòs tē̂s kataskēnṓseōs toû hypsístou kaì ōikodomḗthē eis pásas tàs geneàs toû aiō̂nos.

5
καὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ αἱ συναποστᾶσαι ἔθυον τῇ Βααλ τῇ δαμάλει καὶ ὁ οἶκος Νεφθαλιμ τοῦ πατρός μου.

kaì pâsai hai phylaì hai synapostâsai éthyon tē̂i Baal tē̂i damálei kaì ho oîkos Nephthalim toû patrós mou.

6
κἀγὼ μόνος πλεονάκις ἐπορευόμην εἰς Ιεροσόλυμα ἐν ταῖς ἑορταῖς, καθὼς γέγραπται παντὶ τῷ Ισραηλ ἐν προστάγματι αἰωνίῳ, τὰς ἀπαρχὰς καὶ τὰς δεκάτας τῶν γενημάτων καὶ τὰς πρωτοκουρίας ἔχων·

kagṑ mónos pleonákis eporeuómēn eis Ierosólyma en taîs heortaîs, kathṑs gégraptai pantì tō̂i Israēl en prostágmati aiōníōi, tàs aparchàs kaì tàs dekátas tō̂n genēmátōn kaì tàs prōtokourías échōn:

7
καὶ ἐδίδουν αὐτὰς τοῖς ἱερεῦσιν τοῖς υἱοῖς Ααρων πρὸς τὸ θυσιαστήριον πάντων τῶν γενημάτων· τὴν δεκάτην ἐδίδουν τοῖς υἱοῖς Λευι τοῖς θεραπεύουσιν ἐν Ιερουσαλημ. καὶ τὴν δευτέραν δεκάτην ἀπεπρατιζόμην καὶ ἐπορευόμην καὶ ἐδαπάνων αὐτὰ ἐν Ιεροσολύμοις καθ’ ἕκαστον ἐνιαυτόν.

kaì edídoun autàs toîs hiereûsin toîs hyioîs Aarōn pròs tò thysiastḗrion pántōn tō̂n genēmátōn: tḕn dekátēn edídoun toîs hyioîs Leui toîs therapeúousin en Ierousalēm. kaì tḕn deutéran dekátēn apepratizómēn kaì eporeuómēn kaì edapánōn autà en Ierosolýmois kath’ hékaston eniautón.

8
καὶ τὴν τρίτην ἐδίδουν οἷς καθήκει, καθὼς ἐνετείλατο Δεββωρα ἡ μήτηρ τοῦ πατρός μου, διότι ὀρϕανὸς κατελείϕθην ὑπὸ τοῦ πατρός μου.

kaì tḕn trítēn edídoun hoîs kathḗkei, kathṑs eneteílato Debbōra hē mḗtēr toû patrós mou, dióti orphanòs kateleíphthēn hypò toû patrós mou.

9
καὶ ὅτε ἐγενόμην ἀνήρ, ἔλαβον Ανναν γυναῖκα ἐκ τοῦ σπέρματος τῆς πατριᾶς ἡμῶν καὶ ἐγέννησα ἐξ αὐτῆς Τωβιαν.

kaì hóte egenómēn anḗr, élabon Annan gynaîka ek toû spérmatos tē̂s patriâs hēmō̂n kaì egénnēsa ex autē̂s Tōbian.

10
καὶ ὅτε ᾐχμαλωτίσθην εἰς Νινευη, πάντες οἱ ἀδελϕοί μου καὶ οἱ ἐκ τοῦ γένους μου ἤσθιον ἐκ τῶν ἄρτων τῶν ἐθνῶν·

kaì hóte ēichmalōtísthēn eis Nineuē, pántes hoi adelphoí mou kaì hoi ek toû génous mou ḗsthion ek tō̂n ártōn tō̂n ethnō̂n:

11
ἐγὼ δὲ συνετήρησα τὴν ψυχήν μου μὴ ϕαγεῖν,

egṑ dè synetḗrēsa tḕn psychḗn mou mḕ phageîn,

12
καθότι ἐμεμνήμην τοῦ θεοῦ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ μου.

kathóti ememnḗmēn toû theoû en hólēi tē̂i psychē̂i mou.

13
καὶ ἔδωκεν ὁ ὕψιστος χάριν καὶ μορϕὴν ἐνώπιον Ενεμεσσαρου, καὶ ἤμην αὐτοῦ ἀγοραστής·

kaì édōken ho hýpsistos chárin kaì morphḕn enṓpion Enemessarou, kaì ḗmēn autoû agorastḗs:

14
καὶ ἐπορευόμην εἰς τὴν Μηδίαν καὶ παρεθέμην Γαβαήλῳ τῷ ἀδελϕῷ Γαβρια ἐν Ραγοις τῆς Μηδίας ἀργυρίου τάλαντα δέκα.

kaì eporeuómēn eis tḕn Mēdían kaì parethémēn Gabaḗlōi tō̂i adelphō̂i Gabria en Ragois tē̂s Mēdías argyríou tálanta déka.

15
Καὶ ὅτε ἀπέθανεν Ενεμεσσαρος, ἐβασίλευσεν Σενναχηριμ ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἀντ’ αὐτοῦ, καὶ αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ ἠκαταστάτησαν, καὶ οὐκέτι ἠδυνάσθην πορευθῆναι εἰς τὴν Μηδίαν.

Kaì hóte apéthanen Enemessaros, ebasíleusen Sennachērim ho hyiòs autoû ant’ autoû, kaì hai hodoì autoû ēkatastátēsan, kaì oukéti ēdynásthēn poreuthē̂nai eis tḕn Mēdían.

16
καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις Ενεμεσσαρου ἐλεημοσύνας πολλὰς ἐποίουν τοῖς ἀδελϕοῖς μου·

kaì en taîs hēmérais Enemessarou eleēmosýnas pollàs epoíoun toîs adelphoîs mou:

17
τοὺς ἄρτους μου ἐδίδουν τοῖς πεινῶσιν καὶ τὰ ἱμάτιά μου τοῖς γυμνοῖς, καὶ εἴ τινα ἐκ τοῦ γένους μου ἐθεώρουν τεθνηκότα καὶ ἐρριμμένον ὀπίσω τοῦ τείχους Νινευη, ἔθαπτον αὐτόν.

toùs ártous mou edídoun toîs peinō̂sin kaì tà himátiá mou toîs gymnoîs, kaì eí tina ek toû génous mou etheṓroun tethnēkóta kaì errimménon opísō toû teíchous Nineuē, éthapton autón.

18
καὶ εἴ τινα ἀπέκτεινεν Σενναχηριμ ὁ βασιλεύς, ὅτε ἦλθεν ϕεύγων ἐκ τῆς Ιουδαίας, ἔθαψα αὐτοὺς κλέπτων· πολλοὺς γὰρ ἀπέκτεινεν ἐν τῷ θυμῷ αὐτοῦ· καὶ ἐζητήθη ὑπὸ τοῦ βασιλέως τὰ σώματα, καὶ οὐχ εὑρέθη.

kaì eí tina apékteinen Sennachērim ho basileús, hóte ē̂lthen pheúgōn ek tē̂s Ioudaías, éthapsa autoùs kléptōn: polloùs gàr apékteinen en tō̂i thymō̂i autoû: kaì ezētḗthē hypò toû basiléōs tà sṓmata, kaì ouch heuréthē.

19
πορευθεὶς δὲ εἷς τῶν ἐν Νινευη ὑπέδειξε τῷ βασιλεῖ περὶ ἐμοῦ ὅτι θάπτω αὐτούς, καὶ ἐκρύβην· ἐπιγνοὺς δὲ ὅτι ζητοῦμαι ἀποθανεῖν, ϕοβηθεὶς ἀνεχώρησα.

poreutheìs dè heîs tō̂n en Nineuē hypédeixe tō̂i basileî perì emoû hóti tháptō autoús, kaì ekrýbēn: epignoùs dè hóti zētoûmai apothaneîn, phobētheìs anechṓrēsa.

20
καὶ διηρπάγη πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου, καὶ οὐ κατελείϕθη μοι οὐδὲν πλὴν Αννας τῆς γυναικός μου καὶ Τωβιου τοῦ υἱοῦ μου.

kaì diērpágē pánta tà hypárchontá mou, kaì ou kateleíphthē moi oudèn plḕn Annas tē̂s gynaikós mou kaì Tōbiou toû hyioû mou.

21
καὶ οὐ διῆλθον ἡμέραι πεντήκοντα ἕως οὗ ἀπέκτειναν αὐτὸν οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ· καὶ ἔϕυγον εἰς τὰ ὄρη Αραρατ, καὶ ἐβασίλευσεν Σαχερδονος ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἀντ’ αὐτοῦ. καὶ ἔταξεν Αχιαχαρον τὸν Αναηλ υἱὸν τοῦ ἀδελϕοῦ μου ἐπὶ πᾶσαν τὴν ἐκλογιστίαν τῆς βασιλείας αὐτοῦ καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν διοίκησιν.

kaì ou diē̂lthon hēmérai pentḗkonta héōs hoû apékteinan autòn hoi dýo hyioì autoû: kaì éphygon eis tà órē Ararat, kaì ebasíleusen Sacherdonos ho hyiòs autoû ant’ autoû. kaì étaxen Achiacharon tòn Anaēl hyiòn toû adelphoû mou epì pâsan tḕn eklogistían tē̂s basileías autoû kaì epì pâsan tḕn dioíkēsin.

22
καὶ ἠξίωσεν Αχιαχαρος περὶ ἐμοῦ, καὶ ἦλθον εἰς Νινευη. Αχιαχαρος δὲ ἦν ὁ οἰνοχόος καὶ ἐπὶ τοῦ δακτυλίου καὶ διοικητὴς καὶ ἐκλογιστής, καὶ κατέστησεν αὐτὸν ὁ Σαχερδονος ἐκ δευτέρας· ἦν δὲ ἐξάδελϕός μου.

kaì ēxíōsen Achiacharos perì emoû, kaì ē̂lthon eis Nineuē. Achiacharos dè ē̂n ho oinochóos kaì epì toû daktylíou kaì dioikētḕs kaì eklogistḗs, kaì katéstēsen autòn ho Sacherdonos ek deutéras: ē̂n dè exádelphós mou.