Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Tobie 4, 16

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
’Εν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐμνήσθη Τωβιτ περὶ τοῦ ἀργυρίου, οὗ παρέθετο Γαβαηλ ἐν ‘Ράγοις τῆς Μηδίας,

’En tē̂i hēmérāi ekeínēi emnḗsthē Tōbit perì toû argyríou, hoû parétheto Gabaēl en ‘Rágois tē̂s Mēdías,

2
καὶ εἶπεν ἐν ἑαυτῷ ’Εγὼ ᾐτησάμην θάνατον· τί οὐ καλῶ Τωβιαν τὸν υἱόν μου, ἵνα αὐτῷ ὑποδείξω πρὶν ἀποθανεῖν με;

kaì eîpen en heautō̂i ’Egṑ ēitēsámēn thánaton: tí ou kalō̂ Tōbian tòn hyión mou, hína autō̂i hypodeíxō prìn apothaneîn me?

3
καὶ καλέσας αὐτὸν εἶπεν Παιδίον, ἐὰν ἀποθάνω, θάψον με· καὶ μὴ ὑπερίδῃς τὴν μητέρα σου, τίμα αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου καὶ ποίει τὸ ἀρεστὸν αὐτῇ καὶ μὴ λυπήσῃς αὐτήν.

kaì kalésas autòn eîpen Paidíon, eàn apothánō, thápson me: kaì mḕ hyperídēis tḕn mētéra sou, tíma autḕn pásas tàs hēméras tē̂s zōē̂s sou kaì poíei tò arestòn autē̂i kaì mḕ lypḗsēis autḗn.

4
μνήσθητι, παιδίον, ὅτι πολλοὺς κινδύνους ἑόρακεν ἐπὶ σοὶ ἐν τῇ κοιλίᾳ· ὅταν ἀποθάνῃ, θάψον αὐτὴν παρ’ ἐμοὶ ἐν ἑνὶ τάϕῳ.

mnḗsthēti, paidíon, hóti polloùs kindýnous heóraken epì soì en tē̂i koilíāi: hótan apothánēi, thápson autḕn par’ emoì en henì táphōi.

5
πάσας τὰς ἡμέρας, παιδίον, κυρίου τοῦ θεοῦ ἡμῶν μνημόνευε καὶ μὴ θελήσῃς ἁμαρτάνειν καὶ παραβῆναι τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· δικαιοσύνην ποίει πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου καὶ μὴ πορευθῇς ταῖς ὁδοῖς τῆς ἀδικίας·

pásas tàs hēméras, paidíon, kyríou toû theoû hēmō̂n mnēmóneue kaì mḕ thelḗsēis hamartánein kaì parabē̂nai tàs entolàs autoû: dikaiosýnēn poíei pásas tàs hēméras tē̂s zōē̂s sou kaì mḕ poreuthē̂is taîs hodoîs tē̂s adikías:

6
διότι ποιοῦντός σου τὴν ἀλήθειαν εὐοδίαι ἔσονται ἐν τοῖς ἔργοις σου.

dióti poioûntós sou tḕn alḗtheian euodíai ésontai en toîs érgois sou.

7
καὶ πᾶσι τοῖς ποιοῦσι τὴν δικαιοσύνην ἐκ τῶν ὑπαρχόντων σοι ποίει ἐλεημοσύνην, καὶ μὴ ϕθονεσάτω σου ὁ ὀϕθαλμὸς ἐν τῷ ποιεῖν σε ἐλεημοσύνην· μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ παντὸς πτωχοῦ, καὶ ἀπὸ σοῦ οὐ μὴ ἀποστραϕῇ τὸ πρόσωπον τοῦ θεοῦ.

kaì pâsi toîs poioûsi tḕn dikaiosýnēn ek tō̂n hyparchóntōn soi poíei eleēmosýnēn, kaì mḕ phthonesátō sou ho ophthalmòs en tō̂i poieîn se eleēmosýnēn: mḕ apostrépsēis tò prósōpón sou apò pantòs ptōchoû, kaì apò soû ou mḕ apostraphē̂i tò prósōpon toû theoû.

8
ὡς σοὶ ὑπάρχει, κατὰ τὸ πλῆθος ποίησον ἐξ αὐτῶν ἐλεημοσύνην· ἐὰν ὀλίγον σοι ὑπάρχῃ, κατὰ τὸ ὀλίγον μὴ ϕοβοῦ ποιεῖν ἐλεημοσύνην·

hōs soì hypárchei, katà tò plē̂thos poíēson ex autō̂n eleēmosýnēn: eàn olígon soi hypárchēi, katà tò olígon mḕ phoboû poieîn eleēmosýnēn:

9
θέμα γὰρ ἀγαθὸν θησαυρίζεις σεαυτῷ εἰς ἡμέραν ἀνάγκης·

théma gàr agathòn thēsaurízeis seautō̂i eis hēméran anánkēs:

10
διότι ἐλεημοσύνη ἐκ θανάτου ῥύεται καὶ οὐκ ἐᾷ εἰσελθεῖν εἰς τὸ σκότος·

dióti eleēmosýnē ek thanátou rhýetai kaì ouk eā̂i eiseltheîn eis tò skótos:

11
δῶρον γὰρ ἀγαθόν ἐστιν ἐλεημοσύνη πᾶσι τοῖς ποιοῦσιν αὐτὴν ἐνώπιον τοῦ ὑψίστου.

dō̂ron gàr agathón estin eleēmosýnē pâsi toîs poioûsin autḕn enṓpion toû hypsístou.

12
πρόσεχε σεαυτῷ, παιδίον, ἀπὸ πάσης πορνείας καὶ γυναῖκα πρῶτον λαβὲ ἀπὸ τοῦ σπέρματος τῶν πατέρων σου· μὴ λάβῃς γυναῖκα ἀλλοτρίαν, ἣ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς ϕυλῆς τοῦ πατρός σου, διότι υἱοὶ προϕητῶν ἐσμεν. Νωε, Αβρααμ, Ισαακ, Ιακωβ οἱ πατέρες ἡμῶν ἀπὸ τοῦ αἰῶνος μνήσθητι, παιδίον, ὅτι οὗτοι πάντες ἔλαβον γυναῖκας ἐκ τῶν ἀδελϕῶν αὐτῶν καὶ εὐλογήθησαν ἐν τοῖς τέκνοις αὐτῶν, καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν κληρονομήσει γῆν.

próseche seautō̂i, paidíon, apò pásēs porneías kaì gynaîka prō̂ton labè apò toû spérmatos tō̂n patérōn sou: mḕ lábēis gynaîka allotrían, hḕ ouk éstin ek tē̂s phylē̂s toû patrós sou, dióti hyioì prophētō̂n esmen. Nōe, Abraam, Isaak, Iakōb hoi patéres hēmō̂n apò toû aiō̂nos mnḗsthēti, paidíon, hóti hoûtoi pántes élabon gynaîkas ek tō̂n adelphō̂n autō̂n kaì eulogḗthēsan en toîs téknois autō̂n, kaì tò spérma autō̂n klēronomḗsei gē̂n.

13
καὶ νῦν, παιδίον, ἀγάπα τοὺς ἀδελϕούς σου καὶ μὴ ὑπερηϕανεύου τῇ καρδίᾳ σου ἀπὸ τῶν ἀδελϕῶν σου καὶ τῶν υἱῶν καὶ θυγατέρων τοῦ λαοῦ σου λαβεῖν σεαυτῷ ἐξ αὐτῶν γυναῖκα, διότι ἐν τῇ ὑπερηϕανίᾳ ἀπώλεια καὶ ἀκαταστασία πολλή, καὶ ἐν τῇ ἀχρειότητι ἐλάττωσις καὶ ἔνδεια μεγάλη· ἡ γὰρ ἀχρειότης μήτηρ ἐστὶν τοῦ λιμοῦ.

kaì nŷn, paidíon, agápa toùs adelphoús sou kaì mḕ hyperēphaneúou tē̂i kardíāi sou apò tō̂n adelphō̂n sou kaì tō̂n hyiō̂n kaì thygatérōn toû laoû sou labeîn seautō̂i ex autō̂n gynaîka, dióti en tē̂i hyperēphaníāi apṓleia kaì akatastasía pollḗ, kaì en tē̂i achreiótēti eláttōsis kaì éndeia megálē: hē gàr achreiótēs mḗtēr estìn toû limoû.

14
μισθὸς παντὸς ἀνθρώπου, ὃς ἐὰν ἐργάσηται, παρὰ σοὶ μὴ αὐλισθήτω, ἀλλὰ ἀπόδος αὐτῷ παραυτίκα, καὶ ἐὰν δουλεύσῃς τῷ θεῷ, ἀποδοθήσεταί σοι. πρόσεχε σεαυτῷ, παιδίον, ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου καὶ ἴσθι πεπαιδευμένος ἐν πάσῃ ἀναστροϕῇ σου.

misthòs pantòs anthrṓpou, hòs eàn ergásētai, parà soì mḕ aulisthḗtō, allà apódos autō̂i parautíka, kaì eàn douleúsēis tō̂i theō̂i, apodothḗsetaí soi. próseche seautō̂i, paidíon, en pâsi toîs érgois sou kaì ísthi pepaideuménos en pásēi anastrophē̂i sou.

15
καὶ ὃ μισεῖς, μηδενὶ ποιήσῃς. οἶνον εἰς μέθην μὴ πίῃς, καὶ μὴ πορευθήτω μετὰ σοῦ μέθη ἐν τῇ ὁδῷ σου.

kaì hò miseîs, mēdenì poiḗsēis. oînon eis méthēn mḕ píēis, kaì mḕ poreuthḗtō metà soû méthē en tē̂i hodō̂i sou.

16
ἐκ τοῦ ἄρτου σου δίδου πεινῶντι καὶ ἐκ τῶν ἱματίων σου τοῖς γυμνοῖς· πᾶν, ὃ ἐὰν περισσεύσῃ σοι, ποίει ἐλεημοσύνην, καὶ μὴ ϕθονεσάτω σου ὁ ὀϕθαλμὸς ἐν τῷ ποιεῖν σε ἐλεημοσύνην.

ek toû ártou sou dídou peinō̂nti kaì ek tō̂n himatíōn sou toîs gymnoîs: pân, hò eàn perisseúsēi soi, poíei eleēmosýnēn, kaì mḕ phthonesátō sou ho ophthalmòs en tō̂i poieîn se eleēmosýnēn.

17
ἔκχεον τοὺς ἄρτους σου ἐπὶ τὸν τάϕον τῶν δικαίων καὶ μὴ δῷς τοῖς ἁμαρτωλοῖς.

ékcheon toùs ártous sou epì tòn táphon tō̂n dikaíōn kaì mḕ dō̂is toîs hamartōloîs.

18
συμβουλίαν παρὰ παντὸς ϕρονίμου ζήτησον καὶ μὴ καταϕρονήσῃς ἐπὶ πάσης συμβουλίας χρησίμης.

symboulían parà pantòs phronímou zḗtēson kaì mḕ kataphronḗsēis epì pásēs symboulías chrēsímēs.

19
καὶ ἐν παντὶ καιρῷ εὐλόγει κύριον τὸν θεὸν καὶ παρ’ αὐτοῦ αἴτησον ὅπως αἱ ὁδοί σου εὐθεῖαι γένωνται, καὶ πᾶσαι αἱ τρίβοι καὶ βουλαὶ εὐοδωθῶσιν· διότι πᾶν ἔθνος οὐκ ἔχει βουλήν, ἀλλὰ αὐτὸς ὁ κύριος δίδωσιν πάντα τὰ ἀγαθὰ καὶ ὃν ἐὰν θέλῃ, ταπεινοῖ, καθὼς βούλεται. καὶ νῦν, παιδίον, μνημόνευε τῶν ἐντολῶν μου, καὶ μὴ ἐξαλειϕθήτωσαν ἐκ τῆς καρδίας σου.

kaì en pantì kairō̂i eulógei kýrion tòn theòn kaì par’ autoû aítēson hópōs hai hodoí sou eutheîai génōntai, kaì pâsai hai tríboi kaì boulaì euodōthō̂sin: dióti pân éthnos ouk échei boulḗn, allà autòs ho kýrios dídōsin pánta tà agathà kaì hòn eàn thélēi, tapeinoî, kathṑs boúletai. kaì nŷn, paidíon, mnēmóneue tō̂n entolō̂n mou, kaì mḕ exaleiphthḗtōsan ek tē̂s kardías sou.

20
καὶ νῦν ὑποδεικνύω σοι τὰ δέκα τάλαντα τοῦ ἀργυρίου, ἃ παρεθέμην Γαβαήλῳ τῷ τοῦ Γαβρια ἐν ‘Ράγοις τῆς Μηδίας.

kaì nŷn hypodeiknýō soi tà déka tálanta toû argyríou, hà parethémēn Gabaḗlōi tō̂i toû Gabria en ‘Rágois tē̂s Mēdías.

21
καὶ μὴ ϕοβοῦ, παιδίον, ὅτι ἐπτωχεύσαμεν· ὑπάρχει σοι πολλά, ἐὰν ϕοβηθῇς τὸν θεὸν καὶ ἀποστῇς ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας καὶ ποιήσῃς τὸ ἀρεστὸν ἐνώπιον αὐτοῦ.

kaì mḕ phoboû, paidíon, hóti eptōcheúsamen: hypárchei soi pollá, eàn phobēthē̂is tòn theòn kaì apostē̂is apò pásēs hamartías kaì poiḗsēis tò arestòn enṓpion autoû.