Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Tobie 7

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Καὶ ἦλθον εἰς ’Εκβάτανα καὶ παρεγένοντο εἰς τὴν οἰκίαν Ραγουηλ, Σαρρα δὲ ὑπήντησεν αὐτοῖς καὶ ἐχαιρέτισεν αὐτοὺς καὶ αὐτοὶ αὐτήν, καὶ εἰσήγαγεν αὐτοὺς εἰς τὴν οἰκίαν.

Kaì ē̂lthon eis ’Ekbátana kaì paregénonto eis tḕn oikían Ragouēl, Sarra dè hypḗntēsen autoîs kaì echairétisen autoùs kaì autoì autḗn, kaì eisḗgagen autoùs eis tḕn oikían.

2
καὶ εἶπεν Ραγουηλ Εδνα τῇ γυναικὶ αὐτοῦ ‘Ως ὅμοιος ὁ νεανίσκος Τωβιτ τῷ ἀνεψιῷ μου.

kaì eîpen Ragouēl Edna tē̂i gynaikì autoû ‘Ōs hómoios ho neanískos Tōbit tō̂i anepsiō̂i mou.

3
καὶ ἠρώτησεν αὐτοὺς Ραγουηλ Πόθεν ἐστέ, ἀδελϕοί; καὶ εἶπαν αὐτῷ ’Εκ τῶν υἱῶν Νεϕθαλι τῶν αἰχμαλώτων ἐν Νινευη.

kaì ērṓtēsen autoùs Ragouēl Póthen esté, adelphoí? kaì eîpan autō̂i ’Ek tō̂n hyiō̂n Nephthali tō̂n aichmalṓtōn en Nineuē.

4
καὶ εἶπεν αὐτοῖς Γινώσκετε Τωβιτ τὸν ἀδελϕὸν ἡμῶν; οἱ δὲ εἶπαν Γινώσκομεν.

kaì eîpen autoîs Ginṓskete Tōbit tòn adelphòn hēmō̂n? hoi dè eîpan Ginṓskomen.

5
καὶ εἶπεν αὐτοῖς ‘Υγιαίνει; οἱ δὲ εἶπαν Καὶ ζῇ καὶ ὑγιαίνει· καὶ εἶπεν Τωβιας Πατήρ μού ἐστιν.

kaì eîpen autoîs ‘Ygiaínei? hoi dè eîpan Kaì zē̂i kaì hygiaínei: kaì eîpen Tōbias Patḗr moú estin.

6
καὶ ἀνεπήδησεν Ραγουηλ καὶ κατεϕίλησεν αὐτὸν καὶ ἔκλαυσε καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν καὶ εἶπεν αὐτῷ ‘Ο τοῦ καλοῦ καὶ ἀγαθοῦ ἀνθρώπου· καὶ ἀκούσας ὅτι Τωβιτ ἀπώλεσεν τοὺς ὀϕθαλμοὺς αὐτοῦ, ἐλυπήθη καὶ ἔκλαυσεν.

kaì anepḗdēsen Ragouēl kaì katephílēsen autòn kaì éklause kaì eulógēsen autòn kaì eîpen autō̂i ‘O toû kaloû kaì agathoû anthrṓpou: kaì akoúsas hóti Tōbit apṓlesen toùs ophthalmoùs autoû, elypḗthē kaì éklausen.

7
καὶ Εδνα ἡ γυνὴ αὐτοῦ καὶ Σαρρα ἡ θυγάτηρ αὐτοῦ ἔκλαυσαν καὶ ὑπεδέξαντο αὐτοὺς προθύμως.

kaì Edna hē gynḕ autoû kaì Sarra hē thygátēr autoû éklausan kaì hypedéxanto autoùs prothýmōs.

8
καὶ ἔθυσαν κριὸν προβάτων καὶ παρέθηκαν ὄψα πλείονα.

kaì éthysan kriòn probátōn kaì paréthēkan ópsa pleíona.

9
Εἶπεν δὲ Τωβιας τῷ Ραϕαηλ Αζαρια ἄδελϕε, λάλησον ὑπὲρ ὧν ἔλεγες ἐν τῇ πορείᾳ, καὶ τελεσθήτω τὸ πρᾶγμα.

Eîpen dè Tōbias tō̂i Raphaēl Azaria ádelphe, lálēson hypèr hō̂n éleges en tē̂i poreíāi, kaì telesthḗtō tò prâgma.

10
καὶ μετέδωκεν τὸν λόγον τῷ Ραγουηλ. καὶ εἶπεν Ραγουηλ πρὸς Τωβιαν Φάγε καὶ πίε καὶ ἡδέως γίνου· σοὶ γὰρ καθήκει τὸ παιδίον μου λαβεῖν· πλὴν ὑποδείξω σοι τὴν ἀλήθειαν.

kaì metédōken tòn lógon tō̂i Ragouēl. kaì eîpen Ragouēl pròs Tōbian Pháge kaì píe kaì hēdéōs gínou: soì gàr kathḗkei tò paidíon mou labeîn: plḕn hypodeíxō soi tḕn alḗtheian.

11
ἔδωκα τὸ παιδίον μου ἑπτὰ ἀνδράσιν, καὶ ὁπότε ἐὰν εἰσεπορεύοντο πρὸς αὐτήν, ἀπεθνῄσκοσαν ὑπὸ τὴν νύκτα. ἀλλὰ τὸ νῦν ἔχων ἡδέως γίνου.

édōka tò paidíon mou heptà andrásin, kaì hopóte eàn eiseporeúonto pròs autḗn, apethnḗiskosan hypò tḕn nýkta. allà tò nŷn échōn hēdéōs gínou.

12
καὶ εἶπεν Τωβιας Οὐ γεύσομαι οὐδὲν ὧδε, ἕως ἂν στήσητε καὶ σταθῆτε πρός με. καὶ εἶπεν Ραγουηλ Κομίζου αὐτὴν ἀπὸ τοῦ νῦν κατὰ τὴν κρίσιν· σὺ δὲ ἀδελϕὸς εἶ αὐτῆς, καὶ αὐτή σού ἐστιν· ὁ δὲ ἐλεήμων θεὸς εὐοδώσει ὑμῖν τὰ κάλλιστα.

kaì eîpen Tōbias Ou geúsomai oudèn hō̂de, héōs àn stḗsēte kaì stathē̂te prós me. kaì eîpen Ragouēl Komízou autḕn apò toû nŷn katà tḕn krísin: sỳ dè adelphòs eî autē̂s, kaì autḗ soú estin: ho dè eleḗmōn theòs euodṓsei hymîn tà kállista.

13
καὶ ἐκάλεσεν Σαρραν τὴν θυγατέρα αὐτοῦ καὶ λαβὼν τῆς χειρὸς αὐτῆς παρέδωκεν αὐτὴν τῷ Τωβια γυναῖκα καὶ εἶπεν ’Ιδοὺ κατὰ τὸν νόμον Μωυσέως κομίζου αὐτὴν καὶ ἄπαγε πρὸς τὸν πατέρα σου· καὶ εὐλόγησεν αὐτούς.

kaì ekálesen Sarran tḕn thygatéra autoû kaì labṑn tē̂s cheiròs autē̂s parédōken autḕn tō̂i Tōbia gynaîka kaì eîpen ’Idoù katà tòn nómon Mōyséōs komízou autḕn kaì ápage pròs tòn patéra sou: kaì eulógēsen autoús.

14
καὶ ἐκάλεσεν Εδναν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ· καὶ λαβὼν βιβλίον ἔγραψεν συγγραϕήν, καὶ ἐσϕραγίσαντο. καὶ ἤρξαντο ἐσθίειν.

kaì ekálesen Ednan tḕn gynaîka autoû: kaì labṑn biblíon égrapsen syngraphḗn, kaì esphragísanto. kaì ḗrxanto esthíein.

15
καὶ ἐκάλεσεν Ραγουηλ Εδναν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ εἶπεν αὐτῇ ’Αδελϕή, ἑτοίμασον τὸ ἕτερον ταμίειον καὶ εἰσάγαγε αὐτήν.

kaì ekálesen Ragouēl Ednan tḕn gynaîka autoû kaì eîpen autē̂i ’Adelphḗ, hetoímason tò héteron tamíeion kaì eiságage autḗn.

16
καὶ ἐποίησεν ὡς εἶπεν καὶ εἰσήγαγεν αὐτὴν ἐκεῖ, καὶ ἔκλαυσεν· καὶ ἀπεδέξατο τὰ δάκρυα τῆς θυγατρὸς αὐτῆς καὶ εἶπεν αὐτῇ

kaì epoíēsen hōs eîpen kaì eisḗgagen autḕn ekeî, kaì éklausen: kaì apedéxato tà dákrya tē̂s thygatròs autē̂s kaì eîpen autē̂i

17
θάρσει, τέκνον, ὁ κύριος τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς δῴη σοι χάριν ἀντὶ τῆς λύπης σου ταύτης θάρσει, θύγατερ.

thársei, téknon, ho kýrios toû ouranoû kaì tē̂s gē̂s dṓiē soi chárin antì tē̂s lýpēs sou taútēs thársei, thýgater.