Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Sagesse 2, 4

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
εἶπον γὰρ ἐν ἑαυτοῖς λογισάμενοι οὐκ ὀρθῶς ’Ολίγος ἐστὶν καὶ λυπηρὸς ὁ βίος ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τελευτῇ ἀνθρώπου, καὶ οὐκ ἐγνώσθη ὁ ἀναλύσας ἐξ ᾅδου.

eîpon gàr en heautoîs logisámenoi ouk orthō̂s ’Olígos estìn kaì lypēròs ho bíos hēmō̂n, kaì ouk éstin íasis en teleutē̂i anthrṓpou, kaì ouk egnṓsthē ho analýsas ex hā́idou.

2
ὅτι αὐτοσχεδίως ἐγενήθημεν καὶ μετὰ τοῦτο ἐσόμεθα ὡς οὐχ ὑπάρξαντες· ὅτι καπνὸς ἡ πνοὴ ἐν ῥισὶν ἡμῶν, καὶ ὁ λόγος σπινθὴρ ἐν κινήσει καρδίας ἡμῶν,

hóti autoschedíōs egenḗthēmen kaì metà toûto esómetha hōs ouch hypárxantes: hóti kapnòs hē pnoḕ en rhisìn hēmō̂n, kaì ho lógos spinthḕr en kinḗsei kardías hēmō̂n,

3
οὗ σβεσθέντος τέϕρα ἀποβήσεται τὸ σῶμα καὶ τὸ πνεῦμα διαχυθήσεται ὡς χαῦνος ἀήρ.

hoû sbesthéntos téphra apobḗsetai tò sō̂ma kaì tò pneûma diachythḗsetai hōs chaûnos aḗr.

4
καὶ τὸ ὄνομα ἡμῶν ἐπιλησθήσεται ἐν χρόνῳ, καὶ οὐθεὶς μνημονεύσει τῶν ἔργων ἡμῶν· καὶ παρελεύσεται ὁ βίος ἡμῶν ὡς ἴχνη νεϕέλης καὶ ὡς ὁμίχλη διασκεδασθήσεται διωχθεῖσα ὑπὸ ἀκτίνων ἡλίου καὶ ὑπὸ θερμότητος αὐτοῦ βαρυνθεῖσα.

kaì tò ónoma hēmō̂n epilēsthḗsetai en chrónōi, kaì outheìs mnēmoneúsei tō̂n érgōn hēmō̂n: kaì pareleúsetai ho bíos hēmō̂n hōs íchnē nephélēs kaì hōs homíchlē diaskedasthḗsetai diōchtheîsa hypò aktínōn hēlíou kaì hypò thermótētos autoû baryntheîsa.

5
σκιᾶς γὰρ πάροδος ὁ καιρὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀναποδισμὸς τῆς τελευτῆς ἡμῶν, ὅτι κατεσϕραγίσθη καὶ οὐδεὶς ἀναστρέϕει.

skiâs gàr párodos ho kairòs hēmō̂n, kaì ouk éstin anapodismòs tē̂s teleutē̂s hēmō̂n, hóti katesphragísthē kaì oudeìs anastréphei.

6
δεῦτε οὖν καὶ ἀπολαύσωμεν τῶν ὄντων ἀγαθῶν καὶ χρησώμεθα τῇ κτίσει ὡς ἐν νεότητι σπουδαίως·

deûte oûn kaì apolaúsōmen tō̂n óntōn agathō̂n kaì chrēsṓmetha tē̂i ktísei hōs en neótēti spoudaíōs:

7
οἴνου πολυτελοῦς καὶ μύρων πλησθῶμεν, καὶ μὴ παροδευσάτω ἡμᾶς ἄνθος ἔαρος·

oínou polyteloûs kaì mýrōn plēsthō̂men, kaì mḕ parodeusátō hēmâs ánthos éaros:

8
στεψώμεθα ῥόδων κάλυξιν πρὶν ἢ μαρανθῆναι·

stepsṓmetha rhódōn kályxin prìn ḕ maranthē̂nai:

9
μηδεὶς ἡμῶν ἄμοιρος ἔστω τῆς ἡμετέρας ἀγερωχίας, πανταχῇ καταλίπωμεν σύμβολα τῆς εὐϕροσύνης, ὅτι αὕτη ἡ μερὶς ἡμῶν καὶ ὁ κλῆρος οὗτος.

mēdeìs hēmō̂n ámoiros éstō tē̂s hēmetéras agerōchías, pantachē̂i katalípōmen sýmbola tē̂s euphrosýnēs, hóti haútē hē merìs hēmō̂n kaì ho klē̂ros hoûtos.

10
καταδυναστεύσωμεν πένητα δίκαιον, μὴ ϕεισώμεθα χήρας μηδὲ πρεσβύτου ἐντραπῶμεν πολιὰς πολυχρονίους·

katadynasteúsōmen pénēta díkaion, mḕ pheisṓmetha chḗras mēdè presbýtou entrapō̂men poliàs polychroníous:

11
ἔστω δὲ ἡμῶν ἡ ἰσχὺς νόμος τῆς δικαιοσύνης, τὸ γὰρ ἀσθενὲς ἄχρηστον ἐλέγχεται.

éstō dè hēmō̂n hē ischỳs nómos tē̂s dikaiosýnēs, tò gàr asthenès áchrēston elénchetai.

12
ἐνεδρεύσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν καὶ ἐναντιοῦται τοῖς ἔργοις ἡμῶν καὶ ὀνειδίζει ἡμῖν ἁμαρτήματα νόμου καὶ ἐπιϕημίζει ἡμῖν ἁμαρτήματα παιδείας ἡμῶν·

enedreúsōmen tòn díkaion, hóti dýschrēstos hēmîn estin kaì enantioûtai toîs érgois hēmō̂n kaì oneidízei hēmîn hamartḗmata nómou kaì epiphēmízei hēmîn hamartḗmata paideías hēmō̂n:

13
ἐπαγγέλλεται γνῶσιν ἔχειν θεοῦ καὶ παῖδα κυρίου ἑαυτὸν ὀνομάζει·

epangélletai gnō̂sin échein theoû kaì paîda kyríou heautòn onomázei:

14
ἐγένετο ἡμῖν εἰς ἔλεγχον ἐννοιῶν ἡμῶν, βαρύς ἐστιν ἡμῖν καὶ βλεπόμενος,

egéneto hēmîn eis élenchon ennoiō̂n hēmō̂n, barýs estin hēmîn kaì blepómenos,

15
ὅτι ἀνόμοιος τοῖς ἄλλοις ὁ βίος αὐτοῦ, καὶ ἐξηλλαγμέναι αἱ τρίβοι αὐτοῦ·

hóti anómoios toîs állois ho bíos autoû, kaì exēllagménai hai tríboi autoû:

16
εἰς κίβδηλον ἐλογίσθημεν αὐτῷ, καὶ ἀπέχεται τῶν ὁδῶν ἡμῶν ὡς ἀπὸ ἀκαθαρσιῶν· μακαρίζει ἔσχατα δικαίων καὶ ἀλαζονεύεται πατέρα θεόν.

eis kíbdēlon elogísthēmen autō̂i, kaì apéchetai tō̂n hodō̂n hēmō̂n hōs apò akatharsiō̂n: makarízei éschata dikaíōn kaì alazoneúetai patéra theón.

17
ἴδωμεν εἰ οἱ λόγοι αὐτοῦ ἀληθεῖς, καὶ πειράσωμεν τὰ ἐν ἐκβάσει αὐτοῦ·

ídōmen ei hoi lógoi autoû alētheîs, kaì peirásōmen tà en ekbásei autoû:

18
εἰ γάρ ἐστιν ὁ δίκαιος υἱὸς θεοῦ, ἀντιλήμψεται αὐτοῦ καὶ ῥύσεται αὐτὸν ἐκ χειρὸς ἀνθεστηκότων.

ei gár estin ho díkaios hyiòs theoû, antilḗmpsetai autoû kaì rhýsetai autòn ek cheiròs anthestēkótōn.

19
ὕβρει καὶ βασάνῳ ἐτάσωμεν αὐτόν, ἵνα γνῶμεν τὴν ἐπιείκειαν αὐτοῦ καὶ δοκιμάσωμεν τὴν ἀνεξικακίαν αὐτοῦ·

hýbrei kaì basánōi etásōmen autón, hína gnō̂men tḕn epieíkeian autoû kaì dokimásōmen tḕn anexikakían autoû:

20
θανάτῳ ἀσχήμονι καταδικάσωμεν αὐτόν, ἔσται γὰρ αὐτοῦ ἐπισκοπὴ ἐκ λόγων αὐτοῦ.

thanátōi aschḗmoni katadikásōmen autón, éstai gàr autoû episkopḕ ek lógōn autoû.

21
Ταῦτα ἐλογίσαντο, καὶ ἐπλανήθησαν· ἀπετύϕλωσεν γὰρ αὐτοὺς ἡ κακία αὐτῶν,

Taûta elogísanto, kaì eplanḗthēsan: apetýphlōsen gàr autoùs hē kakía autō̂n,

22
καὶ οὐκ ἔγνωσαν μυστήρια θεοῦ οὐδὲ μισθὸν ἤλπισαν ὁσιότητος οὐδὲ ἔκριναν γέρας ψυχῶν ἀμώμων.

kaì ouk égnōsan mystḗria theoû oudè misthòn ḗlpisan hosiótētos oudè ékrinan géras psychō̂n amṓmōn.

23
ὅτι ὁ θεὸς ἔκτισεν τὸν ἄνθρωπον ἐπ’ ἀϕθαρσίᾳ καὶ εἰκόνα τῆς ἰδίας ἀϊδιότητος ἐποίησεν αὐτόν·

hóti ho theòs éktisen tòn ánthrōpon ep’ aphtharsíāi kaì eikóna tē̂s idías aïdiótētos epoíēsen autón:

24
ϕθόνῳ δὲ διαβόλου θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον, πειράζουσιν δὲ αὐτὸν οἱ τῆς ἐκείνου μερίδος ὄντες.

phthónōi dè diabólou thánatos eisē̂lthen eis tòn kósmon, peirázousin dè autòn hoi tē̂s ekeínou merídos óntes.