Bibles en langues anciennes
Traductions anciennes
Traductions modernes

Septante Zacharie 11, 2

Pentateuque
Livres historiques
Écrits poétiques
Livres prophétiques
Chapitre
Versets
1
Διάνοιξον, ὁ Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταϕαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου·

Diánoixon, ho Líbanos, tàs thýras sou, kaì kataphagétō pŷr tàs kédrous sou:

2
ὀλολυξάτω πίτυς, διότι πέπτωκεν κέδρος, ὅτι μεγάλως μεγιστᾶνες ἐταλαιπώρησαν· ὀλολύξατε, δρύες τῆς Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμὸς ὁ σύμϕυτος.

ololyxátō pítys, dióti péptōken kédros, hóti megálōs megistânes etalaipṓrēsan: ololýxate, drýes tē̂s Basanítidos, hóti katespásthē ho drymòs ho sýmphytos.

3
ϕωνὴ θρηνούντων ποιμένων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν ἡ μεγαλωσύνη αὐτῶν· ϕωνὴ ὠρυομένων λεόντων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν τὸ ϕρύαγμα τοῦ Ιορδάνου.

phōnḕ thrēnoúntōn poiménōn, hóti tetalaipṓrēken hē megalōsýnē autō̂n: phōnḕ ōryoménōn leóntōn, hóti tetalaipṓrēken tò phrýagma toû Iordánou.

4
τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ Ποιμαίνετε τὰ πρόβατα τῆς σϕαγῆς,

táde légei kýrios pantokrátōr Poimaínete tà próbata tē̂s sphagē̂s,

5
ἃ οἱ κτησάμενοι κατέσϕαζον καὶ οὐ μετεμέλοντο, καὶ οἱ πωλοῦντες αὐτὰ ἔλεγον Εὐλογητὸς κύριος καὶ πεπλουτήκαμεν, καὶ οἱ ποιμένες αὐτῶν οὐκ ἔπασχον οὐδὲν ἐπ’ αὐτοῖς.

hà hoi ktēsámenoi katésphazon kaì ou metemélonto, kaì hoi pōloûntes autà élegon Eulogētòs kýrios kaì peploutḗkamen, kaì hoi poiménes autō̂n ouk épaschon oudèn ep’ autoîs.

6
διὰ τοῦτο οὐ ϕείσομαι οὐκέτι ἐπὶ τοὺς κατοικοῦντας τὴν γῆν, λέγει κύριος, καὶ ἰδοὺ ἐγὼ παραδίδωμι τοὺς ἀνθρώπους ἕκαστον εἰς χεῖρας τοῦ πλησίον αὐτοῦ καὶ εἰς χεῖρας βασιλέως αὐτοῦ, καὶ κατακόψουσιν τὴν γῆν, καὶ οὐ μὴ ἐξέλωμαι ἐκ χειρὸς αὐτῶν.

dià toûto ou pheísomai oukéti epì toùs katoikoûntas tḕn gē̂n, légei kýrios, kaì idoù egṑ paradídōmi toùs anthrṓpous hékaston eis cheîras toû plēsíon autoû kaì eis cheîras basiléōs autoû, kaì katakópsousin tḕn gē̂n, kaì ou mḕ exélōmai ek cheiròs autō̂n.

7
καὶ ποιμανῶ τὰ πρόβατα τῆς σϕαγῆς εἰς τὴν Χαναανῖτιν· καὶ λήμψομαι ἐμαυτῷ δύο ῥάβδουςτὴν μίαν ἐκάλεσα Κάλλος καὶ τὴν ἑτέραν ἐκάλεσα Σχοίνισμα – καὶ ποιμανῶ τὰ πρόβατα.

kaì poimanō̂ tà próbata tē̂s sphagē̂s eis tḕn Chanaanîtin: kaì lḗmpsomai emautō̂i dýo rhábdous̱tḕn mían ekálesa Kállos kaì tḕn hetéran ekálesa Schoínisma – kaì poimanō̂ tà próbata.

8
καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνί, καὶ βαρυνθήσεται ἡ ψυχή μου ἐπ’ αὐτούς, καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ’ ἐμέ.

kaì exarō̂ toùs treîs poiménas en mēnì hení, kaì barynthḗsetai hē psychḗ mou ep’ autoús, kaì gàr hai psychaì autō̂n epōrýonto ep’ emé.

9
καὶ εἶπα Οὐ ποιμανῶ ὑμᾶς· τὸ ἀποθνῇσκον ἀποθνῃσκέτω, καὶ τὸ ἐκλεῖπον ἐκλειπέτω, καὶ τὰ κατάλοιπα κατεσθιέτωσαν ἕκαστος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον αὐτοῦ.

kaì eîpa Ou poimanō̂ hymâs: tò apothnē̂iskon apothnēiskétō, kaì tò ekleîpon ekleipétō, kaì tà katáloipa katesthiétōsan hékastos tàs sárkas toû plēsíon autoû.

10
καὶ λήμψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν καὶ ἀπορρίψω αὐτὴν τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην μου, ἣν διεθέμην πρὸς πάντας τοὺς λαούς·

kaì lḗmpsomai tḕn rhábdon mou tḕn kalḕn kaì aporrípsō autḕn toû diaskedásai tḕn diathḗkēn mou, hḕn diethémēn pròs pántas toùs laoús:

11
καὶ διασκεδασθήσεται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ γνώσονται οἱ Χαναναῖοι τὰ πρόβατα τὰ ϕυλασσόμενα, διότι λόγος κυρίου ἐστίν.

kaì diaskedasthḗsetai en tē̂i hēmérāi ekeínēi, kaì gnṓsontai hoi Chananaîoi tà próbata tà phylassómena, dióti lógos kyríou estín.

12
καὶ ἐρῶ πρὸς αὐτούς Εἰ καλὸν ἐνώπιον ὑμῶν ἐστιν, δότε στήσαντες τὸν μισθόν μου ἢ ἀπείπασθε· καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς.

kaì erō̂ pròs autoús Ei kalòn enṓpion hymō̂n estin, dóte stḗsantes tòn misthón mou ḕ apeípasthe: kaì éstēsan tòn misthón mou triákonta argyroûs.

13
καὶ εἶπεν κύριος πρός με Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. καὶ ἔλαβον τοὺς τριάκοντα ἀργυροῦς καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον.

kaì eîpen kýrios prós me Káthes autoùs eis tò chōneutḗrion, kaì sképsai ei dókimón estin, hòn trópon edokimásthēn hypèr autō̂n. kaì élabon toùs triákonta argyroûs kaì enébalon autoùs eis tòn oîkon kyríou eis tò chōneutḗrion.

14
καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν, τὸ Σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν κατάσχεσιν ἀνὰ μέσον Ιουδα καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ Ισραηλ.

kaì apérripsa tḕn rhábdon tḕn deutéran, tò Schoínisma, toû diaskedásai tḕn katáschesin anà méson Iouda kaì anà méson toû Israēl.

15
Καὶ εἶπεν κύριος πρός με ῎Ετι λαβὲ σεαυτῷ σκεύη ποιμενικὰ ποιμένος ἀπείρου.

Kaì eîpen kýrios prós me ῎Eti labè seautō̂i skeúē poimenikà poiménos apeírou.

16
διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐξεγείρω ποιμένα ἐπὶ τὴν γῆν· τὸ ἐκλιμπάνον οὐ μὴ ἐπισκέψηται καὶ τὸ διεσκορπισμένον οὐ μὴ ζητήσῃ καὶ τὸ συντετριμμένον οὐ μὴ ἰάσηται καὶ τὸ ὁλόκληρον οὐ μὴ κατευθύνῃ καὶ τὰ κρέα τῶν ἐκλεκτῶν καταϕάγεται καὶ τοὺς ἀστραγάλους αὐτῶν ἐκστρέψει.

dióti idoù egṑ exegeírō poiména epì tḕn gē̂n: tò eklimpánon ou mḕ episképsētai kaì tò dieskorpisménon ou mḕ zētḗsēi kaì tò syntetrimménon ou mḕ iásētai kaì tò holóklēron ou mḕ kateuthýnēi kaì tà kréa tō̂n eklektō̂n kataphágetai kaì toùs astragálous autō̂n ekstrépsei.

17
ὦ οἱ ποιμαίνοντες τὰ μάταια καὶ οἱ καταλελοιπότες τὰ πρόβατα· μάχαιρα ἐπὶ τοὺς βραχίονας αὐτοῦ καὶ ἐπὶ τὸν ὀϕθαλμὸν τὸν δεξιὸν αὐτοῦ· ὁ βραχίων αὐτοῦ ξηραινόμενος ξηρανθήσεται, καὶ ὁ ὀϕθαλμὸς ὁ δεξιὸς αὐτοῦ ἐκτυϕλούμενος ἐκτυϕλωθήσεται.

ō̂ hoi poimaínontes tà mátaia kaì hoi kataleloipótes tà próbata: máchaira epì toùs brachíonas autoû kaì epì tòn ophthalmòn tòn dexiòn autoû: ho brachíōn autoû xērainómenos xēranthḗsetai, kaì ho ophthalmòs ho dexiòs autoû ektyphloúmenos ektyphlōthḗsetai.