Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 1 Rois 19

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἀνήγγειλεν Αχααβ τῇ Ιεζαβελ γυναικὶ αὐτοῦ πάντα, ἃ ἐποίησεν Ηλιου, καὶ ὡς ἀπέκτεινεν τοὺς προϕήτας ἐν ῥομϕαίᾳ.

Kaì anḗngeilen Achaab tē̂i Iezabel gynaikì autoû pánta, hà epoíēsen Ēliou, kaì hōs apékteinen toùs prophḗtas en rhomphaíāi.

2
καὶ ἀπέστειλεν Ιεζαβελ πρὸς Ηλιου καὶ εἶπεν Εἰ σὺ εἶ Ηλιου καὶ ἐγὼ Ιεζαβελ, τάδε ποιήσαι μοι ὁ θεὸς καὶ τάδε προσθείη, ὅτι ταύτην τὴν ὥραν αὔριον θήσομαι τὴν ψυχήν σου καθὼς ψυχὴν ἑνὸς ἐξ αὐτῶν.

kaì apésteilen Iezabel pròs Ēliou kaì eîpen Ei sỳ eî Ēliou kaì egṑ Iezabel, táde poiḗsai moi ho theòs kaì táde prostheíē, hóti taútēn tḕn hṓran aúrion thḗsomai tḕn psychḗn sou kathṑs psychḕn henòs ex autō̂n.

3
καὶ ἐϕοβήθη Ηλιου καὶ ἀνέστη καὶ ἀπῆλθεν κατὰ τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ καὶ ἔρχεται εἰς Βηρσαβεε τὴν Ιουδα καὶ ἀϕῆκεν τὸ παιδάριον αὐτοῦ ἐκεῖ·

kaì ephobḗthē Ēliou kaì anéstē kaì apē̂lthen katà tḕn psychḕn heautoû kaì érchetai eis Bērsabee tḕn Iouda kaì aphē̂ken tò paidárion autoû ekeî:

4
καὶ αὐτὸς ἐπορεύθη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὁδὸν ἡμέρας καὶ ἦλθεν καὶ ἐκάθισεν ὑπὸ ραθμ ἓν καὶ ᾐτήσατο τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀποθανεῖν καὶ εἶπεν ‘Ικανούσθω νῦν, λαβὲ δὴ τὴν ψυχήν μου ἀπ’ ἐμοῦ, κύριε, ὅτι οὐ κρείσσων ἐγώ εἰμι ὑπὲρ τοὺς πατέρας μου.

kaì autòs eporeúthē en tē̂i erḗmōi hodòn hēméras kaì ē̂lthen kaì ekáthisen hypò rathm hèn kaì ēitḗsato tḕn psychḕn autoû apothaneîn kaì eîpen ‘Ikanoústhō nŷn, labè dḕ tḕn psychḗn mou ap’ emoû, kýrie, hóti ou kreíssōn egṓ eimi hypèr toùs patéras mou.

5
καὶ ἐκοιμήθη καὶ ὕπνωσεν ἐκεῖ ὑπὸ ϕυτόν, καὶ ἰδού τις ἥψατο αὐτοῦ καὶ εἶπεν αὐτῷ ’Ανάστηθι καὶ ϕάγε.

kaì ekoimḗthē kaì hýpnōsen ekeî hypò phytón, kaì idoú tis hḗpsato autoû kaì eîpen autō̂i ’Anástēthi kaì pháge.

6
καὶ ἐπέβλεψεν Ηλιου, καὶ ἰδοὺ πρὸς κεϕαλῆς αὐτοῦ ἐγκρυϕίας ὀλυρίτης καὶ καψάκης ὕδατος· καὶ ἀνέστη καὶ ἔϕαγεν καὶ ἔπιεν. καὶ ἐπιστρέψας ἐκοιμήθη.

kaì epéblepsen Ēliou, kaì idoù pròs kephalē̂s autoû enkryphías olyrítēs kaì kapsákēs hýdatos: kaì anéstē kaì éphagen kaì épien. kaì epistrépsas ekoimḗthē.

7
καὶ ἐπέστρεψεν ὁ ἄγγελος κυρίου ἐκ δευτέρου καὶ ἥψατο αὐτοῦ καὶ εἶπεν αὐτῷ ’Ανάστα ϕάγε, ὅτι πολλὴ ἀπὸ σοῦ ἡ ὁδός.

kaì epéstrepsen ho ángelos kyríou ek deutérou kaì hḗpsato autoû kaì eîpen autō̂i ’Anásta pháge, hóti pollḕ apò soû hē hodós.

8
καὶ ἀνέστη καὶ ἔϕαγεν καὶ ἔπιεν· καὶ ἐπορεύθη ἐν τῇ ἰσχύι τῆς βρώσεως ἐκείνης τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσσαράκοντα νύκτας ἕως ὄρους Χωρηβ.

kaì anéstē kaì éphagen kaì épien: kaì eporeúthē en tē̂i ischýi tē̂s brṓseōs ekeínēs tessarákonta hēméras kaì tessarákonta nýktas héōs órous Chōrēb.

9
καὶ εἰσῆλθεν ἐκεῖ εἰς τὸ σπήλαιον καὶ κατέλυσεν ἐκεῖ· καὶ ἰδοὺ ῥῆμα κυρίου πρὸς αὐτὸν καὶ εἶπεν Τί σὺ ἐνταῦθα, Ηλιου;

kaì eisē̂lthen ekeî eis tò spḗlaion kaì katélysen ekeî: kaì idoù rhē̂ma kyríou pròs autòn kaì eîpen Tí sỳ entaûtha, Ēliou?

10
καὶ εἶπεν Ηλιου Ζηλῶν ἐζήλωκα τῷ κυρίῳ παντοκράτορι, ὅτι ἐγκατέλιπόν σε οἱ υἱοὶ Ισραηλ· τὰ θυσιαστήριά σου κατέσκαψαν καὶ τοὺς προϕήτας σου ἀπέκτειναν ἐν ῥομϕαίᾳ, καὶ ὑπολέλειμμαι ἐγὼ μονώτατος, καὶ ζητοῦσι τὴν ψυχήν μου λαβεῖν αὐτήν.

kaì eîpen Ēliou Zēlō̂n ezḗlōka tō̂i kyríōi pantokrátori, hóti enkatélipón se hoi hyioì Israēl: tà thysiastḗriá sou katéskapsan kaì toùs prophḗtas sou apékteinan en rhomphaíāi, kaì hypoléleimmai egṑ monṓtatos, kaì zētoûsi tḕn psychḗn mou labeîn autḗn.

11
καὶ εἶπεν ’Εξελεύσῃ αὔριον καὶ στήσῃ ἐνώπιον κυρίου ἐν τῷ ὄρει· ἰδοὺ παρελεύσεται κύριος. καὶ πνεῦμα μέγα κραταιὸν διαλῦον ὄρη καὶ συντρῖβον πέτρας ἐνώπιον κυρίου, οὐκ ἐν τῷ πνεύματι κύριος· καὶ μετὰ τὸ πνεῦμα συσσεισμός, οὐκ ἐν τῷ συσσεισμῷ κύριος·

kaì eîpen ’Exeleúsēi aúrion kaì stḗsēi enṓpion kyríou en tō̂i órei: idoù pareleúsetai kýrios. kaì pneûma méga krataiòn dialŷon órē kaì syntrîbon pétras enṓpion kyríou, ouk en tō̂i pneúmati kýrios: kaì metà tò pneûma sysseismós, ouk en tō̂i sysseismō̂i kýrios:

12
καὶ μετὰ τὸν συσσεισμὸν πῦρ, οὐκ ἐν τῷ πυρὶ κύριος· καὶ μετὰ τὸ πῦρ ϕωνὴ αὔρας λεπτῆς, κακεῖ κύριος.

kaì metà tòn sysseismòn pŷr, ouk en tō̂i pyrì kýrios: kaì metà tò pŷr phōnḕ aúras leptē̂s, kakeî kýrios.

13
καὶ ἐγένετο ὡς ἤκουσεν Ηλιου, καὶ ἐπεκάλυψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἐν τῇ μηλωτῇ ἑαυτοῦ καὶ ἐξῆλθεν καὶ ἔστη ὑπὸ τὸ σπήλαιον· καὶ ἰδοὺ πρὸς αὐτὸν ϕωνὴ καὶ εἶπεν Τί σὺ ἐνταῦθα, Ηλιου;

kaì egéneto hōs ḗkousen Ēliou, kaì epekálypsen tò prósōpon autoû en tē̂i mēlōtē̂i heautoû kaì exē̂lthen kaì éstē hypò tò spḗlaion: kaì idoù pròs autòn phōnḕ kaì eîpen Tí sỳ entaûtha, Ēliou?

14
καὶ εἶπεν Ηλιου Ζηλῶν ἐζήλωκα τῷ κυρίῳ παντοκράτορι, ὅτι ἐγκατέλιπον τὴν διαθήκην σου οἱ υἱοὶ Ισραηλ· τὰ θυσιαστήριά σου καθεῖλαν καὶ τοὺς προϕήτας σου ἀπέκτειναν ἐν ῥομϕαίᾳ, καὶ ὑπολέλειμμαι ἐγὼ μονώτατος, καὶ ζητοῦσι τὴν ψυχήν μου λαβεῖν αὐτήν.

kaì eîpen Ēliou Zēlō̂n ezḗlōka tō̂i kyríōi pantokrátori, hóti enkatélipon tḕn diathḗkēn sou hoi hyioì Israēl: tà thysiastḗriá sou katheîlan kaì toùs prophḗtas sou apékteinan en rhomphaíāi, kaì hypoléleimmai egṑ monṓtatos, kaì zētoûsi tḕn psychḗn mou labeîn autḗn.

15
καὶ εἶπεν κύριος πρὸς αὐτόν Πορεύου ἀνάστρεϕε εἰς τὴν ὁδόν σου καὶ ἥξεις εἰς τὴν ὁδὸν ἐρήμου Δαμασκοῦ καὶ χρίσεις τὸν Αζαηλ εἰς βασιλέα τῆς Συρίας·

kaì eîpen kýrios pròs autón Poreúou anástrephe eis tḕn hodón sou kaì hḗxeis eis tḕn hodòn erḗmou Damaskoû kaì chríseis tòn Azaēl eis basiléa tē̂s Syrías:

16
καὶ τὸν Ιου υἱὸν Ναμεσσι χρίσεις εἰς βασιλέα ἐπὶ Ισραηλ· καὶ τὸν Ελισαιε υἱὸν Σαϕατ ἀπὸ Αβελμαουλα χρίσεις εἰς προϕήτην ἀντὶ σοῦ.

kaì tòn Iou hyiòn Namessi chríseis eis basiléa epì Israēl: kaì tòn Elisaie hyiòn Saphat apò Abelmaoula chríseis eis prophḗtēn antì soû.

17
καὶ ἔσται τὸν σῳζόμενον ἐκ ῥομϕαίας Αζαηλ θανατώσει Ιου, καὶ τὸν σῳζόμενον ἐκ ῥομϕαίας Ιου θανατώσει Ελισαιε.

kaì éstai tòn sōizómenon ek rhomphaías Azaēl thanatṓsei Iou, kaì tòn sōizómenon ek rhomphaías Iou thanatṓsei Elisaie.

18
καὶ καταλείψεις ἐν Ισραηλ ἑπτὰ χιλιάδας ἀνδρῶν, πάντα γόνατα, ἃ οὐκ ὤκλασαν γόνυ τῷ Βααλ, καὶ πᾶν στόμα, ὃ οὐ προσεκύνησεν αὐτῷ.

kaì kataleípseis en Israēl heptà chiliádas andrō̂n, pánta gónata, hà ouk ṓklasan góny tō̂i Baal, kaì pân stóma, hò ou prosekýnēsen autō̂i.

19
Καὶ ἀπῆλθεν ἐκεῖθεν καὶ εὑρίσκει τὸν Ελισαιε υἱὸν Σαϕατ, καὶ αὐτὸς ἠροτρία ἐν βουσίν – δώδεκα ζεύγη βοῶν ἐνώπιον αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς δώδεκα – , καὶ ἐπῆλθεν ἐπ’ αὐτὸν καὶ ἐπέρριψε τὴν μηλωτὴν αὐτοῦ ἐπ’ αὐτόν.

Kaì apē̂lthen ekeîthen kaì heurískei tòn Elisaie hyiòn Saphat, kaì autòs ērotría en bousín – dṓdeka zeúgē boō̂n enṓpion autoû, kaì autòs en toîs dṓdeka – , kaì epē̂lthen ep’ autòn kaì epérripse tḕn mēlōtḕn autoû ep’ autón.

20
καὶ κατέλιπεν Ελισαιε τὰς βόας καὶ κατέδραμεν ὀπίσω Ηλιου καὶ εἶπεν Καταϕιλήσω τὸν πατέρα μου καὶ ἀκολουθήσω ὀπίσω σου· καὶ εἶπεν Ηλιου ’Ανάστρεϕε, ὅτι πεποίηκά σοι.

kaì katélipen Elisaie tàs bóas kaì katédramen opísō Ēliou kaì eîpen Kataphilḗsō tòn patéra mou kaì akolouthḗsō opísō sou: kaì eîpen Ēliou ’Anástrephe, hóti pepoíēká soi.

21
καὶ ἀνέστρεψεν ἐξόπισθεν αὐτοῦ καὶ ἔλαβεν τὰ ζεύγη τῶν βοῶν καὶ ἔθυσεν καὶ ἥψησεν αὐτὰ ἐν τοῖς σκεύεσι τῶν βοῶν καὶ ἔδωκεν τῷ λαῷ, καὶ ἔϕαγον· καὶ ἀνέστη καὶ ἐπορεύθη ὀπίσω Ηλιου καὶ ἐλειτούργει αὐτῷ.

kaì anéstrepsen exópisthen autoû kaì élaben tà zeúgē tō̂n boō̂n kaì éthysen kaì hḗpsēsen autà en toîs skeúesi tō̂n boō̂n kaì édōken tō̂i laō̂i, kaì éphagon: kaì anéstē kaì eporeúthē opísō Ēliou kaì eleitoúrgei autō̂i.