Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 2 Maccabées 13

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Τῷ δὲ ἐνάτῳ καὶ τεσσαρακοστῷ καὶ ἑκατοστῷ ἔτει προσέπεσεν τοῖς περὶ τὸν Ιουδαν ’Αντίοχον τὸν Εὐπάτορα παραγενέσθαι σὺν πλήθεσιν ἐπὶ τὴν Ιουδαίαν

Tō̂i dè enátōi kaì tessarakostō̂i kaì hekatostō̂i étei prosépesen toîs perì tòn Ioudan ’Antíochon tòn Eupátora paragenésthai sỳn plḗthesin epì tḕn Ioudaían

2
καὶ σὺν αὐτῷ Λυσίαν τὸν ἐπίτροπον καὶ ἐπὶ τῶν πραγμάτων, ἕκαστον ἔχοντα δύναμιν ‘Ελληνικὴν πεζῶν μυριάδας ἕνδεκα καὶ ἱππέων πεντακισχιλίους τριακοσίους καὶ ἐλέϕαντας εἴκοσι δύο, ἅρματα δὲ δρεπανηϕόρα τριακόσια.

kaì sỳn autō̂i Lysían tòn epítropon kaì epì tō̂n pragmátōn, hékaston échonta dýnamin ‘Ellēnikḕn pezō̂n myriádas héndeka kaì hippéōn pentakischilíous triakosíous kaì eléphantas eíkosi dýo, hármata dè drepanēphóra triakósia.

3
συνέμειξεν δὲ αὐτοῖς καὶ Μενέλαος καὶ παρεκάλει μετὰ πολλῆς εἰρωνείας τὸν ’Αντίοχον, οὐκ ἐπὶ σωτηρίᾳ τῆς πατρίδος, οἰόμενος δὲ ἐπὶ τῆς ἀρχῆς κατασταθήσεσθαι.

synémeixen dè autoîs kaì Menélaos kaì parekálei metà pollē̂s eirōneías tòn ’Antíochon, ouk epì sōtēríāi tē̂s patrídos, oiómenos dè epì tē̂s archē̂s katastathḗsesthai.

4
ὁ δὲ βασιλεὺς τῶν βασιλέων ἐξήγειρεν τὸν θυμὸν τοῦ ’Αντιόχου ἐπὶ τὸν ἀλιτήριον, καὶ Λυσίου ὑποδείξαντος τοῦτον αἴτιον εἶναι πάντων τῶν κακῶν, προσέταξεν, ὡς ἔθος ἐστὶν ἐν τῷ τόπῳ, προσαπολέσαι ἀγαγόντας εἰς Βέροιαν.

ho dè basileùs tō̂n basiléōn exḗgeiren tòn thymòn toû ’Antióchou epì tòn alitḗrion, kaì Lysíou hypodeíxantos toûton aítion eînai pántōn tō̂n kakō̂n, prosétaxen, hōs éthos estìn en tō̂i tópōi, prosapolésai agagóntas eis Béroian.

5
ἔστιν δὲ ἐν τῷ τόπῳ πύργος πεντήκοντα πήχεων πλήρης σποδοῦ, οὗτος δὲ ὄργανον εἶχεν περιϕερὲς πάντοθεν ἀπόκρημνον εἰς τὴν σποδόν.

éstin dè en tō̂i tópōi pýrgos pentḗkonta pḗcheōn plḗrēs spodoû, hoûtos dè órganon eîchen peripherès pántothen apókrēmnon eis tḕn spodón.

6
ἐνταῦθα τὸν ἱεροσυλίας ἔνοχον ἢ καί τινων ἄλλων κακῶν ὑπεροχὴν πεποιημένον ἅπαντες προσωθοῦσιν εἰς ὄλεθρον.

entaûtha tòn hierosylías énochon ḕ kaí tinōn állōn kakō̂n hyperochḕn pepoiēménon hápantes prosōthoûsin eis ólethron.

7
τοιούτῳ μόρῳ τὸν παράνομον συνέβη θανεῖν μηδὲ τῆς γῆς τυχόντα Μενέλαον·

toioútōi mórōi tòn paránomon synébē thaneîn mēdè tē̂s gē̂s tychónta Menélaon:

8
πάνυ δικαίως· ἐπεὶ γὰρ συνετελέσατο πολλὰ περὶ τὸν βωμὸν ἁμαρτήματα, οὗ τὸ πῦρ ἁγνὸν ἦν καὶ ἡ σποδός, ἐν σποδῷ τὸν θάνατον ἐκομίσατο.

pány dikaíōs: epeì gàr synetelésato pollà perì tòn bōmòn hamartḗmata, hoû tò pŷr hagnòn ē̂n kaì hē spodós, en spodō̂i tòn thánaton ekomísato.

9
Τοῖς δὲ ϕρονήμασιν ὁ βασιλεὺς βεβαρβαρωμένος ἤρχετο τὰ χείριστα τῶν ἐπὶ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ γεγονότων ἐνδειξόμενος τοῖς Ιουδαίοις.

Toîs dè phronḗmasin ho basileùs bebarbarōménos ḗrcheto tà cheírista tō̂n epì toû patròs autoû gegonótōn endeixómenos toîs Ioudaíois.

10
μεταλαβὼν δὲ Ιουδας ταῦτα παρήγγειλεν τῷ πλήθει δι’ ἡμέρας καὶ νυκτὸς ἐπικαλεῖσθαι τὸν κύριον, εἴ ποτε καὶ ἄλλοτε, καὶ νῦν ἐπιβοηθεῖν τοῖς τοῦ νόμου καὶ πατρίδος καὶ ἱεροῦ ἁγίου στερεῖσθαι μέλλουσιν

metalabṑn dè Ioudas taûta parḗngeilen tō̂i plḗthei di’ hēméras kaì nyktòs epikaleîsthai tòn kýrion, eí pote kaì állote, kaì nŷn epiboētheîn toîs toû nómou kaì patrídos kaì hieroû hagíou stereîsthai méllousin

11
καὶ τὸν ἄρτι βραχέως ἀνεψυχότα λαὸν μὴ ἐᾶσαι τοῖς δυσϕήμοις ἔθνεσιν ὑποχειρίους γενέσθαι.

kaì tòn árti brachéōs anepsychóta laòn mḕ eâsai toîs dysphḗmois éthnesin hypocheiríous genésthai.

12
πάντων δὲ τὸ αὐτὸ ποιησάντων ὁμοῦ καὶ καταξιωσάντων τὸν ἐλεήμονα κύριον μετὰ κλαυθμοῦ καὶ νηστειῶν καὶ προπτώσεως ἐπὶ ἡμέρας τρεῖς ἀδιαλείπτως παρακαλέσας αὐτοὺς ὁ Ιουδας ἐκέλευσεν παραγίνεσθαι.

pántōn dè tò autò poiēsántōn homoû kaì kataxiōsántōn tòn eleḗmona kýrion metà klauthmoû kaì nēsteiō̂n kaì proptṓseōs epì hēméras treîs adialeíptōs parakalésas autoùs ho Ioudas ekéleusen paragínesthai.

13
καθ’ ἑαυτὸν δὲ σὺν τοῖς πρεσβυτέροις γενόμενος ἐβουλεύσατο πρὶν εἰσβαλεῖν τοῦ βασιλέως τὸ στράτευμα εἰς τὴν Ιουδαίαν καὶ γενέσθαι τῆς πόλεως ἐγκρατεῖς ἐξελθόντας κρῖναι τὰ πράγματα τῇ τοῦ θεοῦ βοηθείᾳ.

kath’ heautòn dè sỳn toîs presbytérois genómenos ebouleúsato prìn eisbaleîn toû basiléōs tò stráteuma eis tḕn Ioudaían kaì genésthai tē̂s póleōs enkrateîs exelthóntas krînai tà prágmata tē̂i toû theoû boētheíāi.

14
δοὺς δὲ τὴν ἐπιτροπὴν τῷ κτίστῃ τοῦ κόσμου παρακαλέσας τοὺς σὺν αὐτῷ γενναίως ἀγωνίσασθαι μέχρι θανάτου περὶ νόμων, ἱεροῦ, πόλεως, πατρίδος, πολιτείας· περὶ δὲ Μωδεϊν ἐποιήσατο τὴν στρατοπεδείαν.

doùs dè tḕn epitropḕn tō̂i ktístēi toû kósmou parakalésas toùs sỳn autō̂i gennaíōs agōnísasthai méchri thanátou perì nómōn, hieroû, póleōs, patrídos, politeías: perì dè Mōdeïn epoiḗsato tḕn stratopedeían.

15
ἀναδοὺς δὲ τοῖς περὶ αὐτὸν σύνθημα <<θεοῦ νίκην>> μετὰ νεανίσκων ἀρίστων κεκριμένων ἐπιβαλὼν νύκτωρ ἐπὶ τὴν βασιλικὴν αὐλὴν τὴν παρεμβολὴν ἀνεῖλεν εἰς ἄνδρας δισχιλίους, καὶ τὸν πρωτεύοντα τῶν ἐλεϕάντων σὺν τῷ κατ’ οἰκίαν ὄντι συνεκέντησεν

anadoùs dè toîs perì autòn sýnthēma <> metà neanískōn arístōn kekriménōn epibalṑn nýktōr epì tḕn basilikḕn aulḕn tḕn parembolḕn aneîlen eis ándras dischilíous, kaì tòn prōteúonta tō̂n elephántōn sỳn tō̂i kat’ oikían ónti synekéntēsen

16
καὶ τὸ τέλος τὴν παρεμβολὴν δέους καὶ ταραχῆς ἐπλήρωσαν καὶ ἐξέλυσαν εὐημεροῦντες·

kaì tò télos tḕn parembolḕn déous kaì tarachē̂s eplḗrōsan kaì exélysan euēmeroûntes:

17
ὑποϕαινούσης δὲ ἤδη τῆς ἡμέρας τοῦτο ἐγεγόνει διὰ τὴν ἐπαρήγουσαν αὐτῷ τοῦ κυρίου σκέπην.

hypophainoúsēs dè ḗdē tē̂s hēméras toûto egegónei dià tḕn eparḗgousan autō̂i toû kyríou sképēn.

18
‘Ο δὲ βασιλεὺς εἰληϕὼς γεῦμα τῆς τῶν Ιουδαίων εὐτολμίας κατεπείρασεν διὰ μεθόδων τοὺς τόπους.

‘O dè basileùs eilēphṑs geûma tē̂s tō̂n Ioudaíōn eutolmías katepeírasen dià methódōn toùs tópous.

19
καὶ ἐπὶ Βαιθσουρα ϕρούριον ὀχυρὸν τῶν Ιουδαίων προσῆγεν, ἐτροποῦτο, προσέκρουεν, ἠλαττονοῦτο·

kaì epì Baithsoura phroúrion ochyròn tō̂n Ioudaíōn prosē̂gen, etropoûto, prosékrouen, ēlattonoûto:

20
τοῖς δὲ ἔνδον Ιουδας τὰ δέοντα εἰσέπεμψεν.

toîs dè éndon Ioudas tà déonta eisépempsen.

21
προσήγγειλεν δὲ τὰ μυστήρια τοῖς πολεμίοις Ροδοκος ἐκ τῆς Ιουδαϊκῆς τάξεως· ἀνεζητήθη καὶ κατελήμϕθη καὶ κατεκλείσθη.

prosḗngeilen dè tà mystḗria toîs polemíois Rodokos ek tē̂s Ioudaïkē̂s táxeōs: anezētḗthē kaì katelḗmphthē kaì katekleísthē.

22
ἐδευτερολόγησεν ὁ βασιλεὺς τοῖς ἐν Βαιθσουροις, δεξιὰν ἔδωκεν, ἔλαβεν, ἀπῄει, προσέβαλεν τοῖς περὶ τὸν Ιουδαν, ἥττων ἐγένετο,

edeuterológēsen ho basileùs toîs en Baithsourois, dexiàn édōken, élaben, apḗiei, prosébalen toîs perì tòn Ioudan, hḗttōn egéneto,

23
μετέλαβεν ἀπονενοῆσθαι τὸν Φίλιππον ἐν ’Αντιοχείᾳ τὸν ἀπολελειμμένον ἐπὶ τῶν πραγμάτων, συνεχύθη, τοὺς Ιουδαίους παρεκάλεσεν, ὑπετάγη καὶ ὤμοσεν ἐπὶ πᾶσι τοῖς δικαίοις, συνελύθη καὶ θυσίαν προσήγαγεν, ἐτίμησεν τὸν νεὼ καὶ τὸν τόπον ἐϕιλανθρώπησεν·

metélaben aponenoē̂sthai tòn Phílippon en ’Antiocheíāi tòn apoleleimménon epì tō̂n pragmátōn, synechýthē, toùs Ioudaíous parekálesen, hypetágē kaì ṓmosen epì pâsi toîs dikaíois, synelýthē kaì thysían prosḗgagen, etímēsen tòn neṑ kaì tòn tópon ephilanthrṓpēsen:

24
καὶ τὸν Μακκαβαῖον ἀπεδέξατο, κατέλιπεν στρατηγὸν ἀπὸ Πτολεμαίδος ἕως τῶν Γερρηνῶν ‘Ηγεμονίδην.

kaì tòn Makkabaîon apedéxato, katélipen stratēgòn apò Ptolemaídos héōs tō̂n Gerrēnō̂n ‘Ēgemonídēn.

25
ἦλθεν εἰς Πτολεμαίδα· ἐδυσϕόρουν περὶ τῶν συνθηκῶν οἱ Πτολεμαεῖς, ἐδείναζον γὰρ ὑπὲρ ὧν ἠθέλησαν ἀθετεῖν τὰς διαστάλσεις.

ē̂lthen eis Ptolemaída: edysphóroun perì tō̂n synthēkō̂n hoi Ptolemaeîs, edeínazon gàr hypèr hō̂n ēthélēsan atheteîn tàs diastálseis.

26
προσῆλθεν ἐπὶ τὸ βῆμα Λυσίας, ἀπελογήσατο ἐνδεχομένως, συνέπεισεν, κατεπράυνεν, εὐμενεῖς ἐποίησεν, ἀνέζευξεν εἰς ’Αντιόχειαν. οὕτω τὰ τοῦ βασιλέως τῆς ἐϕόδου καὶ τῆς ἀναζυγῆς ἐχώρησεν.

prosē̂lthen epì tò bē̂ma Lysías, apelogḗsato endechoménōs, synépeisen, katepráynen, eumeneîs epoíēsen, anézeuxen eis ’Antiócheian. hoútō tà toû basiléōs tē̂s ephódou kaì tē̂s anazygē̂s echṓrēsen.