Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 2 Maccabées 14

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Μετὰ δὲ τριετῆ χρόνον προσέπεσεν τοῖς περὶ τὸν Ιουδαν Δημήτριον τὸν τοῦ Σελεύκου διὰ τοῦ κατὰ Τρίπολιν λιμένος εἰσπλεύσαντα μετὰ πλήθους ἰσχυροῦ καὶ στόλου

Metà dè trietē̂ chrónon prosépesen toîs perì tòn Ioudan Dēmḗtrion tòn toû Seleúkou dià toû katà Trípolin liménos eispleúsanta metà plḗthous ischyroû kaì stólou

2
κεκρατηκέναι τῆς χώρας ἐπανελόμενον ’Αντίοχον καὶ τὸν τούτου ἐπίτροπον Λυσίαν.

kekratēkénai tē̂s chṓras epanelómenon ’Antíochon kaì tòn toútou epítropon Lysían.

3
῎Αλκιμος δέ τις προγεγονὼς ἀρχιερεύς, ἑκουσίως δὲ μεμολυσμένος ἐν τοῖς τῆς ἀμειξίας χρόνοις, συννοήσας ὅτι καθ’ ὁντιναοῦν τρόπον οὐκ ἔστιν αὐτῷ σωτηρία οὐδὲ πρὸς τὸ ἅγιον θυσιαστήριον ἔτι πρόσοδος,

῎Alkimos dé tis progegonṑs archiereús, hekousíōs dè memolysménos en toîs tē̂s ameixías chrónois, synnoḗsas hóti kath’ hontinaoûn trópon ouk éstin autō̂i sōtēría oudè pròs tò hágion thysiastḗrion éti prósodos,

4
ἧκεν πρὸς τὸν βασιλέα Δημήτριον ὡς πρώτῳ καὶ πεντηκοστῷ καὶ ἑκατοστῷ ἔτει προσάγων αὐτῷ στέϕανον χρυσοῦν καὶ ϕοίνικα, πρὸς δὲ τούτοις τῶν νομιζομένων θαλλῶν τοῦ ἱεροῦ, καὶ τὴν ἡμέραν ἐκείνην ἡσυχίαν ἔσχεν.

hē̂ken pròs tòn basiléa Dēmḗtrion hōs prṓtōi kaì pentēkostō̂i kaì hekatostō̂i étei proságōn autō̂i stéphanon chrysoûn kaì phoínika, pròs dè toútois tō̂n nomizoménōn thallō̂n toû hieroû, kaì tḕn hēméran ekeínēn hēsychían éschen.

5
καιρὸν δὲ λαβὼν τῆς ἰδίας ἀνοίας συνεργὸν προσκληθεὶς εἰς συνέδριον ὑπὸ τοῦ Δημητρίου καὶ ἐπερωτηθείς, ἐν τίνι διαθέσει καὶ βουλῇ καθέστηκαν οἱ Ιουδαῖοι, πρὸς ταῦτα ἔϕη

kairòn dè labṑn tē̂s idías anoías synergòn prosklētheìs eis synédrion hypò toû Dēmētríou kaì eperōtētheís, en tíni diathései kaì boulē̂i kathéstēkan hoi Ioudaîoi, pròs taûta éphē

6
Οἱ λεγόμενοι τῶν Ιουδαίων Ασιδαῖοι, ὧν ἀϕηγεῖται Ιουδας ὁ Μακκαβαῖος, πολεμοτροϕοῦσιν καὶ στασιάζουσιν οὐκ ἐῶντες τὴν βασιλείαν εὐσταθείας τυχεῖν.

Hoi legómenoi tō̂n Ioudaíōn Asidaîoi, hō̂n aphēgeîtai Ioudas ho Makkabaîos, polemotrophoûsin kaì stasiázousin ouk eō̂ntes tḕn basileían eustatheías tycheîn.

7
ὅθεν ἀϕελόμενος τὴν προγονικὴν δόξαν (λέγω δὴ τὴν ἀρχιερωσύνην) δεῦρο νῦν ἐλήλυθα

hóthen aphelómenos tḕn progonikḕn dóxan (légō dḕ tḕn archierōsýnēn) deûro nŷn elḗlytha

8
πρῶτον μὲν ὑπὲρ τῶν ἀνηκόντων τῷ βασιλεῖ γνησίως ϕρονῶν, δεύτερον δὲ καὶ τῶν ἰδίων πολιτῶν στοχαζόμενος· τῇ μὲν γὰρ τῶν προειρημένων ἀλογιστίᾳ τὸ σύμπαν ἡμῶν γένος οὐ μικρῶς ἀκληρεῖ.

prō̂ton mèn hypèr tō̂n anēkóntōn tō̂i basileî gnēsíōs phronō̂n, deúteron dè kaì tō̂n idíōn politō̂n stochazómenos: tē̂i mèn gàr tō̂n proeirēménōn alogistíāi tò sýmpan hēmō̂n génos ou mikrō̂s aklēreî.

9
ἕκαστα δὲ τούτων ἐπεγνωκὼς σύ, βασιλεῦ, καὶ τῆς χώρας καὶ τοῦ περιισταμένου γένους ἡμῶν προνοήθητι καθ’ ἣν ἔχεις πρὸς ἅπαντας εὐαπάντητον ϕιλανθρωπίαν.

hékasta dè toútōn epegnōkṑs sý, basileû, kaì tē̂s chṓras kaì toû periistaménou génous hēmō̂n pronoḗthēti kath’ hḕn écheis pròs hápantas euapántēton philanthrōpían.

10
ἄχρι γὰρ Ιουδας περίεστιν, ἀδύνατον εἰρήνης τυχεῖν τὰ πράγματα.

áchri gàr Ioudas períestin, adýnaton eirḗnēs tycheîn tà prágmata.

11
τοιούτων δὲ ῥηθέντων ὑπὸ τούτου θᾶττον οἱ λοιποὶ ϕίλοι δυσμενῶς ἔχοντες τὰ πρὸς τὸν Ιουδαν προσεπύρωσαν τὸν Δημήτριον.

toioútōn dè rhēthéntōn hypò toútou thâtton hoi loipoì phíloi dysmenō̂s échontes tà pròs tòn Ioudan prosepýrōsan tòn Dēmḗtrion.

12
προχειρισάμενος δὲ εὐθέως Νικάνορα τὸν γενόμενον ἐλεϕαντάρχην καὶ στρατηγὸν ἀναδείξας τῆς Ιουδαίας ἐξαπέστειλεν

procheirisámenos dè euthéōs Nikánora tòn genómenon elephantárchēn kaì stratēgòn anadeíxas tē̂s Ioudaías exapésteilen

13
δοὺς ἐντολὰς αὐτὸν μὲν τὸν Ιουδαν ἐπανελέσθαι, τοὺς δὲ σὺν αὐτῷ σκορπίσαι, καταστῆσαι δὲ ῎Αλκιμον ἀρχιερέα τοῦ μεγίστου ἱεροῦ.

doùs entolàs autòn mèn tòn Ioudan epanelésthai, toùs dè sỳn autō̂i skorpísai, katastē̂sai dè ῎Alkimon archieréa toû megístou hieroû.

14
οἱ δὲ ἐπὶ τῆς Ιουδαίας πεϕυγαδευκότες τὸν Ιουδαν ἔθνη συνέμισγον ἀγεληδὸν τῷ Νικάνορι τὰς τῶν Ιουδαίων ἀτυχίας καὶ συμϕορὰς ἰδίας εὐημερίας δοκοῦντες ἔσεσθαι.

hoi dè epì tē̂s Ioudaías pephygadeukótes tòn Ioudan éthnē synémisgon agelēdòn tō̂i Nikánori tàs tō̂n Ioudaíōn atychías kaì symphoràs idías euēmerías dokoûntes ésesthai.

15
’Ακούσαντες δὲ τὴν τοῦ Νικάνορος ἔϕοδον καὶ τὴν ἐπίθεσιν τῶν ἐθνῶν καταπασάμενοι γῆν ἐλιτάνευον τὸν ἄχρι αἰῶνος συστήσαντα τὸν αὑτοῦ λαόν, ἀεὶ δὲ μετ’ ἐπιϕανείας ἀντιλαμβανόμενον τῆς ἑαυτοῦ μερίδος.

’Akoúsantes dè tḕn toû Nikánoros éphodon kaì tḕn epíthesin tō̂n ethnō̂n katapasámenoi gē̂n elitáneuon tòn áchri aiō̂nos systḗsanta tòn hautoû laón, aeì dè met’ epiphaneías antilambanómenon tē̂s heautoû merídos.

16
προστάξαντος δὲ τοῦ ἡγουμένου ἐκεῖθεν εὐθέως ἀναζεύξας συμμίσγει αὐτοῖς ἐπὶ κώμην Δεσσαου.

prostáxantos dè toû hēgouménou ekeîthen euthéōs anazeúxas symmísgei autoîs epì kṓmēn Dessaou.

17
Σιμων δὲ ὁ ἀδελϕὸς Ιουδου συμβεβληκὼς ἦν τῷ Νικάνορι, βραδέως δὲ διὰ τὴν αἰϕνίδιον τῶν ἀντιπάλων ἀϕασίαν ἐπταικώς·

Simōn dè ho adelphòs Ioudou symbeblēkṑs ē̂n tō̂i Nikánori, bradéōs dè dià tḕn aiphnídion tō̂n antipálōn aphasían eptaikṓs:

18
ὅμως δὲ ἀκούων ὁ Νικάνωρ ἣν εἶχον οἱ περὶ τὸν Ιουδαν ἀνδραγαθίαν καὶ ἐν τοῖς περὶ τῆς πατρίδος ἀγῶσιν εὐψυχίαν, ὑπευλαβεῖτο τὴν κρίσιν δι’ αἱμάτων ποιήσασθαι.

hómōs dè akoúōn ho Nikánōr hḕn eîchon hoi perì tòn Ioudan andragathían kaì en toîs perì tē̂s patrídos agō̂sin eupsychían, hypeulabeîto tḕn krísin di’ haimátōn poiḗsasthai.

19
διόπερ ἔπεμψεν Ποσιδώνιον καὶ θεόδοτον καὶ Ματταθιαν δοῦναι καὶ λαβεῖν δεξιάς.

dióper épempsen Posidṓnion kaì theódoton kaì Mattathian doûnai kaì labeîn dexiás.

20
πλείονος δὲ γενομένης περὶ τούτων ἐπισκέψεως καὶ τοῦ ἡγουμένου τοῖς πλήθεσιν ἀνακοινωσαμένου καὶ ϕανείσης ὁμοψήϕου γνώμης ἐπένευσαν ταῖς συνθήκαις.

pleíonos dè genoménēs perì toútōn episképseōs kaì toû hēgouménou toîs plḗthesin anakoinōsaménou kaì phaneísēs homopsḗphou gnṓmēs epéneusan taîs synthḗkais.

21
ἐτάξαντο δὲ ἡμέραν ἐν ᾗ κατ’ ἰδίαν ἥξουσιν εἰς τὸ αὐτό· καὶ προῆλθεν παρ’ ἑκάστου δίϕραξ, ἔθεσαν δίϕρους.

etáxanto dè hēméran en hē̂i kat’ idían hḗxousin eis tò autó: kaì proē̂lthen par’ hekástou díphrax, éthesan díphrous.

22
διέταξεν Ιουδας ἐνόπλους ἑτοίμους ἐν τοῖς ἐπικαίροις τόποις, μήποτε ἐκ τῶν πολεμίων αἰϕνιδίως κακουργία γένηται· τὴν ἁρμόζουσαν ἐποιήσαντο κοινολογίαν.

diétaxen Ioudas enóplous hetoímous en toîs epikaírois tópois, mḗpote ek tō̂n polemíōn aiphnidíōs kakourgía génētai: tḕn harmózousan epoiḗsanto koinologían.

23
διέτριβεν ὁ Νικάνωρ ἐν Ιεροσολύμοις καὶ ἔπραττεν οὐθὲν ἄτοπον, τοὺς δὲ συναχθέντας ἀγελαίους ὄχλους ἀπέλυσεν.

diétriben ho Nikánōr en Ierosolýmois kaì épratten outhèn átopon, toùs dè synachthéntas agelaíous óchlous apélysen.

24
καὶ εἶχεν τὸν Ιουδαν διὰ παντὸς ἐν προσώπῳ, ψυχικῶς τῷ ἀνδρὶ προσεκέκλιτο.

kaì eîchen tòn Ioudan dià pantòs en prosṓpōi, psychikō̂s tō̂i andrì prosekéklito.

25
παρεκάλεσεν αὐτὸν γῆμαι καὶ παιδοποιήσασθαι· ἐγάμησεν, εὐστάθησεν, ἐκοινώνησεν βίου.

parekálesen autòn gē̂mai kaì paidopoiḗsasthai: egámēsen, eustáthēsen, ekoinṓnēsen bíou.

26
‘Ο δὲ ῎Αλκιμος συνιδὼν τὴν πρὸς ἀλλήλους εὔνοιαν καὶ τὰς γενομένας συνθήκας λαβὼν ἧκεν πρὸς τὸν Δημήτριον καὶ ἔλεγεν τὸν Νικάνορα ἀλλότρια ϕρονεῖν τῶν πραγμάτων· τὸν γὰρ ἐπίβουλον τῆς βασιλείας Ιουδαν αὐτοῦ διάδοχον ἀναδεῖξαι.

‘O dè ῎Alkimos synidṑn tḕn pròs allḗlous eúnoian kaì tàs genoménas synthḗkas labṑn hē̂ken pròs tòn Dēmḗtrion kaì élegen tòn Nikánora allótria phroneîn tō̂n pragmátōn: tòn gàr epíboulon tē̂s basileías Ioudan autoû diádochon anadeîxai.

27
ὁ δὲ βασιλεὺς ἔκθυμος γενόμενος καὶ ταῖς τοῦ παμπονήρου διαβολαῖς ἐρεθισθεὶς ἔγραψεν Νικάνορι ϕάσκων ὑπὲρ μὲν τῶν συνθηκῶν βαρέως ϕέρειν, κελεύων δὲ τὸν Μακκαβαῖον δέσμιον ἐξαποστέλλειν εἰς ’Αντιόχειαν ταχέως.

ho dè basileùs ékthymos genómenos kaì taîs toû pamponḗrou diabolaîs erethistheìs égrapsen Nikánori pháskōn hypèr mèn tō̂n synthēkō̂n baréōs phérein, keleúōn dè tòn Makkabaîon désmion exapostéllein eis ’Antiócheian tachéōs.

28
προσπεσόντων δὲ τούτων τῷ Νικάνορι συνεκέχυτο καὶ δυσϕόρως ἔϕερεν, εἰ τὰ διεσταλμένα ἀθετήσει μηδὲν τἀνδρὸς ἠδικηκότος.

prospesóntōn dè toútōn tō̂i Nikánori synekéchyto kaì dysphórōs épheren, ei tà diestalména athetḗsei mēdèn tandròs ēdikēkótos.

29
ἐπεὶ δὲ τῷ βασιλεῖ ἀντιπράττειν οὐκ ἦν, εὔκαιρον ἐτήρει στρατηγήματι τοῦτ’ ἐπιτελέσαι.

epeì dè tō̂i basileî antipráttein ouk ē̂n, eúkairon etḗrei stratēgḗmati toût’ epitelésai.

30
ὁ δὲ Μακκαβαῖος αὐστηρότερον διεξαγαγόντα συνιδὼν τὸν Νικάνορα τὰ πρὸς αὐτὸν καὶ τὴν εἰθισμένην ἀπάντησιν ἀγροικότερον ἐσχηκότα νοήσας οὐκ ἀπὸ τοῦ βελτίστου τὴν αὐστηρίαν εἶναι συστρέψας οὐκ ὀλίγους τῶν περὶ αὐτὸν συνεκρύπτετο τὸν Νικάνορα.

ho dè Makkabaîos austēróteron diexagagónta synidṑn tòn Nikánora tà pròs autòn kaì tḕn eithisménēn apántēsin agroikóteron eschēkóta noḗsas ouk apò toû beltístou tḕn austērían eînai systrépsas ouk olígous tō̂n perì autòn synekrýpteto tòn Nikánora.

31
συγγνοὺς δὲ ὁ ἕτερος ὅτι γενναίως ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς ἐστρατήγηται, παραγενόμενος ἐπὶ τὸ μέγιστον καὶ ἅγιον ἱερὸν τῶν ἱερέων τὰς καθηκούσας θυσίας προσαγόντων ἐκέλευσεν παραδιδόναι τὸν ἄνδρα.

syngnoùs dè ho héteros hóti gennaíōs hypò toû andròs estratḗgētai, paragenómenos epì tò mégiston kaì hágion hieròn tō̂n hieréōn tàs kathēkoúsas thysías prosagóntōn ekéleusen paradidónai tòn ándra.

32
τῶν δὲ μεθ’ ὅρκων ϕασκόντων μὴ γινώσκειν ποῦ ποτ’ ἔστιν ὁ ζητούμενος,

tō̂n dè meth’ hórkōn phaskóntōn mḕ ginṓskein poû pot’ éstin ho zētoúmenos,

33
προτείνας τὴν δεξιὰν ἐπὶ τὸν νεὼ ταῦτ’ ὤμοσεν ’Εὰν μὴ δέσμιόν μοι τὸν Ιουδαν παραδῶτε, τόνδε τὸν τοῦ θεοῦ σηκὸν εἰς πεδίον ποιήσω καὶ τὸ θυσιαστήριον κατασκάψω καὶ ἱερὸν ἐνταῦθα τῷ Διονύσῳ ἐπιϕανὲς ἀναστήσω.

proteínas tḕn dexiàn epì tòn neṑ taût’ ṓmosen ’Eàn mḕ désmión moi tòn Ioudan paradō̂te, tónde tòn toû theoû sēkòn eis pedíon poiḗsō kaì tò thysiastḗrion kataskápsō kaì hieròn entaûtha tō̂i Dionýsōi epiphanès anastḗsō.

34
τοσαῦτα δὲ εἰπὼν ἀπῆλθεν· οἱ δὲ ἱερεῖς προτείναντες τὰς χεῖρας εἰς τὸν οὐρανὸν ἐπεκαλοῦντο τὸν διὰ παντὸς ὑπέρμαχον τοῦ ἔθνους ἡμῶν ταῦτα λέγοντες

tosaûta dè eipṑn apē̂lthen: hoi dè hiereîs proteínantes tàs cheîras eis tòn ouranòn epekaloûnto tòn dià pantòs hypérmachon toû éthnous hēmō̂n taûta légontes

35
Σὺ κύριε τῶν ὅλων ἀπροσδεὴς ὑπάρχων ηὐδόκησας ναὸν τῆς σῆς σκηνώσεως ἐν ἡμῖν γενέσθαι·

Sỳ kýrie tō̂n hólōn aprosdeḕs hypárchōn ēydókēsas naòn tē̂s sē̂s skēnṓseōs en hēmîn genésthai:

36
καὶ νῦν, ἅγιε παντὸς ἁγιασμοῦ κύριε, διατήρησον εἰς αἰῶνα ἀμίαντον τόνδε τὸν προσϕάτως κεκαθαρισμένον οἶκον.

kaì nŷn, hágie pantòs hagiasmoû kýrie, diatḗrēson eis aiō̂na amíanton tónde tòn prosphátōs kekatharisménon oîkon.

37
Ραζις δέ τις τῶν ἀπὸ Ιεροσολύμων πρεσβυτέρων ἐμηνύθη τῷ Νικάνορι ἀνὴρ ϕιλοπολίτης καὶ σϕόδρα καλῶς ἀκούων καὶ κατὰ τὴν εὔνοιαν πατὴρ τῶν Ιουδαίων προσαγορευόμενος.

Razis dé tis tō̂n apò Ierosolýmōn presbytérōn emēnýthē tō̂i Nikánori anḕr philopolítēs kaì sphódra kalō̂s akoúōn kaì katà tḕn eúnoian patḕr tō̂n Ioudaíōn prosagoreuómenos.

38
ἦν γὰρ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν χρόνοις τῆς ἀμειξίας κρίσιν εἰσενηνεγμένος Ιουδαϊσμοῦ, καὶ σῶμα καὶ ψυχὴν ὑπὲρ τοῦ Ιουδαϊσμοῦ παραβεβλημένος μετὰ πάσης ἐκτενίας.

ē̂n gàr en toîs émprosthen chrónois tē̂s ameixías krísin eisenēnegménos Ioudaïsmoû, kaì sō̂ma kaì psychḕn hypèr toû Ioudaïsmoû parabeblēménos metà pásēs ektenías.

39
βουλόμενος δὲ Νικάνωρ πρόδηλον ποιῆσαι ἣν εἶχεν πρὸς τοὺς Ιουδαίους δυσμένειαν, ἀπέστειλεν στρατιώτας ὑπὲρ τοὺς πεντακοσίους συλλαβεῖν αὐτόν·

boulómenos dè Nikánōr pródēlon poiē̂sai hḕn eîchen pròs toùs Ioudaíous dysméneian, apésteilen stratiṓtas hypèr toùs pentakosíous syllabeîn autón:

40
ἔδοξεν γὰρ ἐκεῖνον συλλαβὼν τούτοις ἐνεργάσασθαι συμϕοράν.

édoxen gàr ekeînon syllabṑn toútois energásasthai symphorán.

41
τῶν δὲ πληθῶν μελλόντων τὸν πύργον καταλαβέσθαι καὶ τὴν αὐλαίαν θύραν βιαζομένων καὶ κελευόντων πῦρ προσάγειν καὶ τὰς θύρας ὑϕάπτειν, περικατάλημπτος γενόμενος ὑπέθηκεν ἑαυτῷ τὸ ξίϕος

tō̂n dè plēthō̂n mellóntōn tòn pýrgon katalabésthai kaì tḕn aulaían thýran biazoménōn kaì keleuóntōn pŷr proságein kaì tàs thýras hypháptein, perikatálēmptos genómenos hypéthēken heautō̂i tò xíphos

42
εὐγενῶς θέλων ἀποθανεῖν ἤπερ τοῖς ἀλιτηρίοις ὑποχείριος γενέσθαι καὶ τῆς ἰδίας εὐγενείας ἀναξίως ὑβρισθῆναι.

eugenō̂s thélōn apothaneîn ḗper toîs alitēríois hypocheírios genésthai kaì tē̂s idías eugeneías anaxíōs hybristhē̂nai.

43
τῇ δὲ πληγῇ μὴ κατευθικτήσας διὰ τὴν τοῦ ἀγῶνος σπουδὴν καὶ τῶν ὄχλων ἔσω τῶν θυρωμάτων εἰσβαλλόντων ἀναδραμὼν γενναίως ἐπὶ τὸ τεῖχος κατεκρήμνισεν ἑαυτὸν ἀνδρωδῶς εἰς τοὺς ὄχλους.

tē̂i dè plēgē̂i mḕ kateuthiktḗsas dià tḕn toû agō̂nos spoudḕn kaì tō̂n óchlōn ésō tō̂n thyrōmátōn eisballóntōn anadramṑn gennaíōs epì tò teîchos katekrḗmnisen heautòn andrōdō̂s eis toùs óchlous.

44
τῶν δὲ ταχέως ἀναποδισάντων γενομένου διαστήματος ἦλθεν κατὰ μέσον τὸν κενεῶνα.

tō̂n dè tachéōs anapodisántōn genoménou diastḗmatos ē̂lthen katà méson tòn keneō̂na.

45
ἔτι δὲ ἔμπνους ὑπάρχων καὶ πεπυρωμένος τοῖς θυμοῖς ἐξαναστὰς ϕερομένων κρουνηδὸν τῶν αἱμάτων καὶ δυσχερῶν τῶν τραυμάτων ὄντων δρόμῳ τοὺς ὄχλους διελθὼν καὶ στὰς ἐπί τινος πέτρας ἀπορρῶγος

éti dè émpnous hypárchōn kaì pepyrōménos toîs thymoîs exanastàs pheroménōn krounēdòn tō̂n haimátōn kaì dyscherō̂n tō̂n traumátōn óntōn drómōi toùs óchlous dielthṑn kaì stàs epí tinos pétras aporrō̂gos

46
παντελῶς ἔξαιμος ἤδη γινόμενος προβαλὼν τὰ ἔντερα καὶ λαβὼν ἑκατέραις ταῖς χερσὶν ἐνέσεισε τοῖς ὄχλοις καὶ ἐπικαλεσάμενος τὸν δεσπόζοντα τῆς ζωῆς καὶ τοῦ πνεύματος ταῦτα αὐτῷ πάλιν ἀποδοῦναι τόνδε τὸν τρόπον μετήλλαξεν.

pantelō̂s éxaimos ḗdē ginómenos probalṑn tà éntera kaì labṑn hekatérais taîs chersìn enéseise toîs óchlois kaì epikalesámenos tòn despózonta tē̂s zōē̂s kaì toû pneúmatos taûta autō̂i pálin apodoûnai tónde tòn trópon metḗllaxen.