Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 2 Maccabées 4

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
‘Ο δὲ προειρημένος Σιμων ὁ τῶν χρημάτων καὶ τῆς πατρίδος ἐνδείκτης γεγονὼς ἐκακολόγει τὸν Ονιαν, ὡς αὐτός τε εἴη τὸν ‘Ηλιόδωρον ἐπισεσεικὼς καὶ τῶν κακῶν δημιουργὸς καθεστηκώς,

‘O dè proeirēménos Simōn ho tō̂n chrēmátōn kaì tē̂s patrídos endeíktēs gegonṑs ekakológei tòn Onian, hōs autós te eíē tòn ‘Ēliódōron episeseikṑs kaì tō̂n kakō̂n dēmiourgòs kathestēkṓs,

2
καὶ τὸν εὐεργέτην τῆς πόλεως καὶ τὸν κηδεμόνα τῶν ὁμοεθνῶν καὶ ζηλωτὴν τῶν νόμων ἐπίβουλον τῶν πραγμάτων ἐτόλμα λέγειν.

kaì tòn euergétēn tē̂s póleōs kaì tòn kēdemóna tō̂n homoethnō̂n kaì zēlōtḕn tō̂n nómōn epíboulon tō̂n pragmátōn etólma légein.

3
τῆς δὲ ἔχθρας ἐπὶ τοσοῦτον προβαινούσης ὥστε καὶ διά τινος τῶν ὑπὸ τοῦ Σιμωνος δεδοκιμασμένων ϕόνους συντελεῖσθαι,

tē̂s dè échthras epì tosoûton probainoúsēs hṓste kaì diá tinos tō̂n hypò toû Simōnos dedokimasménōn phónous synteleîsthai,

4
συνορῶν ὁ Ονιας τὸ χαλεπὸν τῆς ϕιλονεικίας καὶ ’Απολλώνιον Μενεσθέως τὸν Κοίλης Συρίας καὶ Φοινίκης στρατηγὸν συναύξοντα τὴν κακίαν τοῦ Σιμωνος,

synorō̂n ho Onias tò chalepòn tē̂s philoneikías kaì ’Apollṓnion Menesthéōs tòn Koílēs Syrías kaì Phoiníkēs stratēgòn synaúxonta tḕn kakían toû Simōnos,

5
πρὸς τὸν βασιλέα διεκομίσθη οὐ γινόμενος τῶν πολιτῶν κατήγορος, τὸ δὲ σύμϕορον κοινῇ καὶ κατ’ ἰδίαν παντὶ τῷ πλήθει σκοπῶν·

pròs tòn basiléa diekomísthē ou ginómenos tō̂n politō̂n katḗgoros, tò dè sýmphoron koinē̂i kaì kat’ idían pantì tō̂i plḗthei skopō̂n:

6
ἑώρα γὰρ ἄνευ βασιλικῆς προνοίας ἀδύνατον εἶναι τυχεῖν εἰρήνης ἔτι τὰ πράγματα καὶ τὸν Σιμωνα παῦλαν οὐ λημψόμενον τῆς ἀνοίας.

heṓra gàr áneu basilikē̂s pronoías adýnaton eînai tycheîn eirḗnēs éti tà prágmata kaì tòn Simōna paûlan ou lēmpsómenon tē̂s anoías.

7
Μεταλλάξαντος δὲ τὸν βίον Σελεύκου καὶ παραλαβόντος τὴν βασιλείαν ’Αντιόχου τοῦ προσαγορευθέντος ’Επιϕανοῦς ὑπενόθευσεν ’Ιάσων ὁ ἀδελϕὸς Ονιου τὴν ἀρχιερωσύνην

Metalláxantos dè tòn bíon Seleúkou kaì paralabóntos tḕn basileían ’Antióchou toû prosagoreuthéntos ’Epiphanoûs hypenótheusen ’Iásōn ho adelphòs Oniou tḕn archierōsýnēn

8
ἐπαγγειλάμενος τῷ βασιλεῖ δι’ ἐντεύξεως ἀργυρίου τάλαντα ἑξήκοντα πρὸς τοῖς τριακοσίοις καὶ προσόδου τινὸς ἄλλης τάλαντα ὀγδοήκοντα.

epangeilámenos tō̂i basileî di’ enteúxeōs argyríou tálanta hexḗkonta pròs toîs triakosíois kaì prosódou tinòs állēs tálanta ogdoḗkonta.

9
πρὸς δὲ τούτοις ὑπισχνεῖτο καὶ ἕτερα διαγράϕειν πεντήκοντα πρὸς τοῖς ἑκατόν, ἐὰν ἐπιχωρηθῇ διὰ τῆς ἐξουσίας αὐτοῦ γυμνάσιον καὶ ἐϕηβεῖον αὐτῷ συστήσασθαι καὶ τοὺς ἐν Ιεροσολύμοις ’Αντιοχεῖς ἀναγράψαι.

pròs dè toútois hypischneîto kaì hétera diagráphein pentḗkonta pròs toîs hekatón, eàn epichōrēthē̂i dià tē̂s exousías autoû gymnásion kaì ephēbeîon autō̂i systḗsasthai kaì toùs en Ierosolýmois ’Antiocheîs anagrápsai.

10
ἐπινεύσαντος δὲ τοῦ βασιλέως καὶ τῆς ἀρχῆς κρατήσας εὐθέως πρὸς τὸν ‘Ελληνικὸν χαρακτῆρα τοὺς ὁμοϕύλους μετέστησε.

epineúsantos dè toû basiléōs kaì tē̂s archē̂s kratḗsas euthéōs pròs tòn ‘Ellēnikòn charaktē̂ra toùs homophýlous metéstēse.

11
καὶ τὰ κείμενα τοῖς Ιουδαίοις ϕιλάνθρωπα βασιλικὰ διὰ Ιωάννου τοῦ πατρὸς Εὐπολέμου τοῦ ποιησαμένου τὴν πρεσβείαν ὑπὲρ ϕιλίας καὶ συμμαχίας πρὸς τοὺς ‘Ρωμαίους παρώσας καὶ τὰς μὲν νομίμους καταλύων πολιτείας παρανόμους ἐθισμοὺς ἐκαίνιζεν.

kaì tà keímena toîs Ioudaíois philánthrōpa basilikà dià Iōánnou toû patròs Eupolémou toû poiēsaménou tḕn presbeían hypèr philías kaì symmachías pròs toùs ‘Rōmaíous parṓsas kaì tàs mèn nomímous katalýōn politeías paranómous ethismoùs ekaínizen.

12
ἀσμένως γὰρ ὑπ’ αὐτὴν τὴν ἀκρόπολιν γυμνάσιον καθίδρυσεν καὶ τοὺς κρατίστους τῶν ἐϕήβων ὑποτάσσων ὑπὸ πέτασον ἤγαγεν.

asménōs gàr hyp’ autḕn tḕn akrópolin gymnásion kathídrysen kaì toùs kratístous tō̂n ephḗbōn hypotássōn hypò pétason ḗgagen.

13
ἦν δ’ οὕτως ἀκμή τις ‘Ελληνισμοῦ καὶ πρόσβασις ἀλλοϕυλισμοῦ διὰ τὴν τοῦ ἀσεβοῦς καὶ οὐκ ἀρχιερέως ’Ιάσωνος ὑπερβάλλουσαν ἀναγνείαν

ē̂n d’ hoútōs akmḗ tis ‘Ellēnismoû kaì prósbasis allophylismoû dià tḕn toû aseboûs kaì ouk archieréōs ’Iásōnos hyperbállousan anagneían

14
ὥστε μηκέτι περὶ τὰς τοῦ θυσιαστηρίου λειτουργίας προθύμους εἶναι τοὺς ἱερεῖς, ἀλλὰ τοῦ μὲν νεὼ καταϕρονοῦντες καὶ τῶν θυσιῶν ἀμελοῦντες ἔσπευδον μετέχειν τῆς ἐν παλαίστρῃ παρανόμου χορηγίας μετὰ τὴν τοῦ δίσκου πρόσκλησιν,

hṓste mēkéti perì tàs toû thysiastēríou leitourgías prothýmous eînai toùs hiereîs, allà toû mèn neṑ kataphronoûntes kaì tō̂n thysiō̂n ameloûntes éspeudon metéchein tē̂s en palaístrēi paranómou chorēgías metà tḕn toû dískou prósklēsin,

15
καὶ τὰς μὲν πατρῴους τιμὰς ἐν οὐδενὶ τιθέμενοι, τὰς δὲ ‘Ελληνικὰς δόξας καλλίστας ἡγούμενοι.

kaì tàs mèn patrṓious timàs en oudenì tithémenoi, tàs dè ‘Ellēnikàs dóxas kallístas hēgoúmenoi.

16
ὧν καὶ χάριν περιέσχεν αὐτοὺς χαλεπὴ περίστασις, καὶ ὧν ἐζήλουν τὰς ἀγωγὰς καὶ καθ’ ἅπαν ἤθελον ἐξομοιοῦσθαι, τούτους πολεμίους καὶ τιμωρητὰς ἔσχον·

hō̂n kaì chárin periéschen autoùs chalepḕ perístasis, kaì hō̂n ezḗloun tàs agōgàs kaì kath’ hápan ḗthelon exomoioûsthai, toútous polemíous kaì timōrētàs éschon:

17
ἀσεβεῖν γὰρ εἰς τοὺς θείους νόμους οὐ ῥᾴδιον, ἀλλὰ ταῦτα ὁ ἀκόλουθος καιρὸς δηλώσει.

asebeîn gàr eis toùs theíous nómous ou rhā́idion, allà taûta ho akólouthos kairòs dēlṓsei.

18
’Αγομένου δὲ πενταετηρικοῦ ἀγῶνος ἐν Τύρῳ καὶ τοῦ βασιλέως παρόντος

’Agoménou dè pentaetērikoû agō̂nos en Týrōi kaì toû basiléōs paróntos

19
ἀπέστειλεν ’Ιάσων ὁ μιαρὸς θεωροὺς ὡς ἀπὸ Ιεροσολύμων ’Αντιοχεῖς ὄντας παρακομίζοντας ἀργυρίου δραχμὰς τριακοσίας εἰς τὴν τοῦ ‘Ηρακλέους θυσίαν, ἃς καὶ ἠξίωσαν οἱ παρακομίσαντες μὴ χρῆσθαι εἰς θυσίαν διὰ τὸ μὴ καθήκειν, εἰς ἑτέραν δὲ καταθέσθαι δαπάνην.

apésteilen ’Iásōn ho miaròs theōroùs hōs apò Ierosolýmōn ’Antiocheîs óntas parakomízontas argyríou drachmàs triakosías eis tḕn toû ‘Ērakléous thysían, hàs kaì ēxíōsan hoi parakomísantes mḕ chrē̂sthai eis thysían dià tò mḕ kathḗkein, eis hetéran dè katathésthai dapánēn.

20
ἔπεσε μὲν οὖν ταῦτα διὰ μὲν τὸν ἀποστείλαντα εἰς τὴν τοῦ ‘Ηρακλέους θυσίαν, ἕνεκεν δὲ τῶν παρακομιζόντων εἰς τὰς τῶν τριηρέων κατασκευάς.

épese mèn oûn taûta dià mèn tòn aposteílanta eis tḕn toû ‘Ērakléous thysían, héneken dè tō̂n parakomizóntōn eis tàs tō̂n triēréōn kataskeuás.

21
’Αποσταλέντος δὲ εἰς Αἴγυπτον ’Απολλωνίου τοῦ Μενεσθέως διὰ τὰ πρωτοκλίσια τοῦ Φιλομήτορος βασιλέως μεταλαβὼν ’Αντίοχος ἀλλότριον αὐτὸν τῶν αὐτοῦ γεγονέναι πραγμάτων τῆς καθ’ αὑτὸν ἀσϕαλείας ἐϕρόντιζεν· ὅθεν εἰς Ιοππην παραγενόμενος κατήντησεν εἰς Ιεροσόλυμα.

’Apostaléntos dè eis Aígypton ’Apollōníou toû Menesthéōs dià tà prōtoklísia toû Philomḗtoros basiléōs metalabṑn ’Antíochos allótrion autòn tō̂n autoû gegonénai pragmátōn tē̂s kath’ hautòn asphaleías ephróntizen: hóthen eis Ioppēn paragenómenos katḗntēsen eis Ierosólyma.

22
μεγαλομερῶς δὲ ὑπὸ τοῦ ’Ιάσωνος καὶ τῆς πόλεως ἀποδεχθεὶς μετὰ δᾳδουχίας καὶ βοῶν εἰσεδέχθη, εἶθ’ οὕτως εἰς τὴν Φοινίκην κατεστρατοπέδευσεν.

megalomerō̂s dè hypò toû ’Iásōnos kaì tē̂s póleōs apodechtheìs metà dāidouchías kaì boō̂n eisedéchthē, eîth’ hoútōs eis tḕn Phoiníkēn katestratopédeusen.

23
Μετὰ δὲ τριετῆ χρόνον ἀπέστειλεν ’Ιάσων Μενέλαον τὸν τοῦ προσημαινομένου Σιμωνος ἀδελϕὸν παρακομίζοντα τὰ χρήματα τῷ βασιλεῖ καὶ περὶ πραγμάτων ἀναγκαίων ὑπομνηματισμοὺς τελέσοντα.

Metà dè trietē̂ chrónon apésteilen ’Iásōn Menélaon tòn toû prosēmainoménou Simōnos adelphòn parakomízonta tà chrḗmata tō̂i basileî kaì perì pragmátōn anankaíōn hypomnēmatismoùs telésonta.

24
ὁ δὲ συσταθεὶς τῷ βασιλεῖ καὶ δοξάσας αὐτὸν τῷ προσώπῳ τῆς ἐξουσίας εἰς ἑαυτὸν κατήντησεν τὴν ἀρχιερωσύνην ὑπερβαλὼν τὸν ’Ιάσωνα τάλαντα ἀργυρίου τριακόσια.

ho dè systatheìs tō̂i basileî kaì doxásas autòn tō̂i prosṓpōi tē̂s exousías eis heautòn katḗntēsen tḕn archierōsýnēn hyperbalṑn tòn ’Iásōna tálanta argyríou triakósia.

25
λαβὼν δὲ τὰς βασιλικὰς ἐντολὰς παρεγένετο τῆς μὲν ἀρχιερωσύνης οὐδὲν ἄξιον ϕέρων, θυμοὺς δὲ ὠμοῦ τυράννου καὶ θηρὸς βαρβάρου ὀργὰς ἔχων.

labṑn dè tàs basilikàs entolàs paregéneto tē̂s mèn archierōsýnēs oudèn áxion phérōn, thymoùs dè ōmoû tyránnou kaì thēròs barbárou orgàs échōn.

26
καὶ ὁ μὲν ’Ιάσων ὁ τὸν ἴδιον ἀδελϕὸν ὑπονοθεύσας ὑπονοθευθεὶς ὑϕ’ ἑτέρου ϕυγὰς εἰς τὴν Αμμανῖτιν χώραν συνήλαστο.

kaì ho mèn ’Iásōn ho tòn ídion adelphòn hyponotheúsas hyponotheutheìs hyph’ hetérou phygàs eis tḕn Ammanîtin chṓran synḗlasto.

27
ὁ δὲ Μενέλαος τῆς μὲν ἀρχῆς ἐκράτει, τῶν δὲ ἐπηγγελμένων τῷ βασιλεῖ χρημάτων οὐδὲν εὐτάκτει·

ho dè Menélaos tē̂s mèn archē̂s ekrátei, tō̂n dè epēngelménōn tō̂i basileî chrēmátōn oudèn eutáktei:

28
ποιουμένου δὲ τὴν ἀπαίτησιν Σωστράτου τοῦ τῆς ἀκροπόλεως ἐπάρχου, πρὸς τοῦτον γὰρ ἦν ἡ τῶν διαϕόρων πρᾶξις· δι’ ἣν αἰτίαν οἱ δύο ὑπὸ τοῦ βασιλέως προσεκλήθησαν,

poiouménou dè tḕn apaítēsin Sōstrátou toû tē̂s akropóleōs epárchou, pròs toûton gàr ē̂n hē tō̂n diaphórōn prâxis: di’ hḕn aitían hoi dýo hypò toû basiléōs proseklḗthēsan,

29
καὶ ὁ μὲν Μενέλαος ἀπέλιπεν τῆς ἀρχιερωσύνης διάδοχον Λυσίμαχον τὸν ἑαυτοῦ ἀδελϕόν, Σώστρατος δὲ Κράτητα τὸν ἐπὶ τῶν Κυπρίων.

kaì ho mèn Menélaos apélipen tē̂s archierōsýnēs diádochon Lysímachon tòn heautoû adelphón, Sṓstratos dè Krátēta tòn epì tō̂n Kypríōn.

30
Τοιούτων δὲ συνεστηκότων συνέβη Ταρσεῖς καὶ Μαλλώτας στασιάζειν διὰ τὸ ’Αντιοχίδι τῇ παλλακῇ τοῦ βασιλέως ἐν δωρεᾷ δεδόσθαι.

Toioútōn dè synestēkótōn synébē Tarseîs kaì Mallṓtas stasiázein dià tò ’Antiochídi tē̂i pallakē̂i toû basiléōs en dōreā̂i dedósthai.

31
θᾶττον οὖν ὁ βασιλεὺς ἧκεν καταστεῖλαι τὰ πράγματα καταλιπὼν τὸν διαδεχόμενον ’Ανδρόνικον τῶν ἐν ἀξιώματι κειμένων.

thâtton oûn ho basileùs hē̂ken katasteîlai tà prágmata katalipṑn tòn diadechómenon ’Andrónikon tō̂n en axiṓmati keiménōn.

32
νομίσας δὲ ὁ Μενέλαος εἰληϕέναι καιρὸν εὐϕυῆ χρυσώματά τινα τῶν τοῦ ἱεροῦ νοσϕισάμενος ἐχαρίσατο τῷ ’Ανδρονίκῳ καὶ ἕτερα ἐτύγχανεν πεπρακὼς εἴς τε Τύρον καὶ τὰς κύκλῳ πόλεις.

nomísas dè ho Menélaos eilēphénai kairòn euphyē̂ chrysṓmatá tina tō̂n toû hieroû nosphisámenos echarísato tō̂i ’Androníkōi kaì hétera etýnchanen peprakṑs eís te Týron kaì tàs kýklōi póleis.

33
ἃ καὶ σαϕῶς ἐπεγνωκὼς ὁ Ονιας ἀπήλεγχεν ἀποκεχωρηκὼς εἰς ἄσυλον τόπον ἐπὶ Δάϕνης τῆς πρὸς ’Αντιόχειαν κειμένης.

hà kaì saphō̂s epegnōkṑs ho Onias apḗlenchen apokechōrēkṑs eis ásylon tópon epì Dáphnēs tē̂s pròs ’Antiócheian keiménēs.

34
ὅθεν ὁ Μενέλαος λαβὼν ἰδίᾳ τὸν ’Ανδρόνικον παρεκάλει χειρώσασθαι τὸν Ονιαν· ὁ δὲ παραγενόμενος ἐπὶ τὸν Ονιαν καὶ πεισθεὶς ἐπὶ δόλῳ καὶ δεξιασθεὶς μεθ’ ὅρκων δοὺς δεξιάν, καίπερ ἐν ὑποψίᾳ κείμενος, ἔπεισεν ἐκ τοῦ ἀσύλου προελθεῖν, ὃν καὶ παραχρῆμα παρέκλεισεν οὐκ αἰδεσθεὶς τὸ δίκαιον.

hóthen ho Menélaos labṑn idíāi tòn ’Andrónikon parekálei cheirṓsasthai tòn Onian: ho dè paragenómenos epì tòn Onian kaì peistheìs epì dólōi kaì dexiastheìs meth’ hórkōn doùs dexián, kaíper en hypopsíāi keímenos, épeisen ek toû asýlou proeltheîn, hòn kaì parachrē̂ma parékleisen ouk aidestheìs tò díkaion.

35
δι’ ἣν αἰτίαν οὐ μόνον Ιουδαῖοι, πολλοὶ δὲ καὶ τῶν ἄλλων ἐθνῶν ἐδείναζον καὶ ἐδυσϕόρουν ἐπὶ τῷ τοῦ ἀνδρὸς ἀδίκῳ ϕόνῳ.

di’ hḕn aitían ou mónon Ioudaîoi, polloì dè kaì tō̂n állōn ethnō̂n edeínazon kaì edysphóroun epì tō̂i toû andròs adíkōi phónōi.

36
τοῦ δὲ βασιλέως ἐπανελθόντος ἀπὸ τῶν κατὰ Κιλικίαν τόπων ἐνετύγχανον οἱ κατὰ πόλιν Ιουδαῖοι συμμισοπονηρούντων καὶ τῶν ‘Ελλήνων ὑπὲρ τοῦ παρὰ λόγον τὸν Ονιαν ἀπεκτονῆσθαι.

toû dè basiléōs epanelthóntos apò tō̂n katà Kilikían tópōn enetýnchanon hoi katà pólin Ioudaîoi symmisoponēroúntōn kaì tō̂n ‘Ellḗnōn hypèr toû parà lógon tòn Onian apektonē̂sthai.

37
ψυχικῶς οὖν ὁ ’Αντίοχος ἐπιλυπηθεὶς καὶ τραπεὶς ἐπὶ ἔλεος καὶ δακρύσας διὰ τὴν τοῦ μετηλλαχότος σωϕροσύνην καὶ πολλὴν εὐταξίαν

psychikō̂s oûn ho ’Antíochos epilypētheìs kaì trapeìs epì éleos kaì dakrýsas dià tḕn toû metēllachótos sōphrosýnēn kaì pollḕn eutaxían

38
καὶ πυρωθεὶς τοῖς θυμοῖς παραχρῆμα τὴν τοῦ ’Ανδρονίκου πορϕύραν περιελόμενος καὶ τοὺς χιτῶνας περιρρήξας περιαγαγὼν καθ’ ὅλην τὴν πόλιν ἐπ’ αὐτὸν τὸν τόπον, οὗπερ τὸν Ονιαν ἠσέβησεν, ἐκεῖ τὸν μιαιϕόνον ἀπεκόσμησεν τοῦ κυρίου τὴν ἀξίαν αὐτῷ κόλασιν ἀποδόντος.

kaì pyrōtheìs toîs thymoîs parachrē̂ma tḕn toû ’Androníkou porphýran perielómenos kaì toùs chitō̂nas perirrḗxas periagagṑn kath’ hólēn tḕn pólin ep’ autòn tòn tópon, hoûper tòn Onian ēsébēsen, ekeî tòn miaiphónon apekósmēsen toû kyríou tḕn axían autō̂i kólasin apodóntos.

39
Γενομένων δὲ πολλῶν ἱεροσυλημάτων κατὰ τὴν πόλιν ὑπὸ τοῦ Λυσιμάχου μετὰ τῆς τοῦ Μενελάου γνώμης καὶ διαδοθείσης ἔξω τῆς ϕήμης ἐπισυνήχθη τὸ πλῆθος ἐπὶ τὸν Λυσίμαχον χρυσωμάτων ἤδη πολλῶν διενηνεγμένων.

Genoménōn dè pollō̂n hierosylēmátōn katà tḕn pólin hypò toû Lysimáchou metà tē̂s toû Meneláou gnṓmēs kaì diadotheísēs éxō tē̂s phḗmēs episynḗchthē tò plē̂thos epì tòn Lysímachon chrysōmátōn ḗdē pollō̂n dienēnegménōn.

40
ἐπεγειρομένων δὲ τῶν ὄχλων καὶ ταῖς ὀργαῖς διεμπιπλαμένων καθοπλίσας ὁ Λυσίμαχος πρὸς τρισχιλίους κατήρξατο χειρῶν ἀδίκων προηγησαμένου τινὸς Αυρανου προβεβηκότος τὴν ἡλικίαν, οὐδὲν δὲ ἧττον καὶ τὴν ἄνοιαν·

epegeiroménōn dè tō̂n óchlōn kaì taîs orgaîs diempiplaménōn kathoplísas ho Lysímachos pròs trischilíous katḗrxato cheirō̂n adíkōn proēgēsaménou tinòs Auranou probebēkótos tḕn hēlikían, oudèn dè hē̂tton kaì tḕn ánoian:

41
συνιδόντες δὲ καὶ τὴν ἐπίθεσιν τοῦ Λυσιμάχου συναρπάσαντες οἱ μὲν πέτρους, οἱ δὲ ξύλων πάχη, τινὲς δὲ ἐκ τῆς παρακειμένης σποδοῦ δρασσόμενοι ϕύρδην ἐνετίνασσον εἰς τοὺς περὶ τὸν Λυσίμαχον·

synidóntes dè kaì tḕn epíthesin toû Lysimáchou synarpásantes hoi mèn pétrous, hoi dè xýlōn páchē, tinès dè ek tē̂s parakeiménēs spodoû drassómenoi phýrdēn enetínasson eis toùs perì tòn Lysímachon:

42
δι’ ἣν αἰτίαν πολλοὺς μὲν αὐτῶν τραυματίας ἐποίησαν, τινὰς δὲ καὶ κατέβαλον, πάντας δὲ εἰς ϕυγὴν συνήλασαν, αὐτὸν δὲ τὸν ἱερόσυλον παρὰ τὸ γαζοϕυλάκιον ἐχειρώσαντο.

di’ hḕn aitían polloùs mèn autō̂n traumatías epoíēsan, tinàs dè kaì katébalon, pántas dè eis phygḕn synḗlasan, autòn dè tòn hierósylon parà tò gazophylákion echeirṓsanto.

43
περὶ δὲ τούτων ἐνέστη κρίσις πρὸς τὸν Μενέλαον.

perì dè toútōn enéstē krísis pròs tòn Menélaon.

44
καταντήσαντος δὲ τοῦ βασιλέως εἰς Τύρον ἐπ’ αὐτοῦ τὴν δικαιολογίαν ἐποιήσαντο οἱ πεμϕθέντες τρεῖς ἄνδρες ὑπὸ τῆς γερουσίας.

katantḗsantos dè toû basiléōs eis Týron ep’ autoû tḕn dikaiologían epoiḗsanto hoi pemphthéntes treîs ándres hypò tē̂s gerousías.

45
ἤδη δὲ λελειμμένος ὁ Μενέλαος ἐπηγγείλατο χρήματα ἱκανὰ τῷ Πτολεμαίῳ Δορυμένους πρὸς τὸ πεῖσαι τὸν βασιλέα.

ḗdē dè leleimménos ho Menélaos epēngeílato chrḗmata hikanà tō̂i Ptolemaíōi Doryménous pròs tò peîsai tòn basiléa.

46
ὅθεν ἀπολαβὼν ὁ Πτολεμαῖος εἴς τι περίστυλον ὡς ἀναψύξοντα τὸν βασιλέα μετέθηκεν,

hóthen apolabṑn ho Ptolemaîos eís ti perístylon hōs anapsýxonta tòn basiléa metéthēken,

47
καὶ τὸν μὲν τῆς ὅλης κακίας αἴτιον Μενέλαον ἀπέλυσεν τῶν κατηγορημένων, τοῖς δὲ ταλαιπώροις, οἵτινες, εἰ καὶ ἐπὶ Σκυθῶν ἔλεγον, ἀπελύθησαν ἀκατάγνωστοι, τούτοις θάνατον ἐπέκρινεν.

kaì tòn mèn tē̂s hólēs kakías aítion Menélaon apélysen tō̂n katēgorēménōn, toîs dè talaipṓrois, hoítines, ei kaì epì Skythō̂n élegon, apelýthēsan akatágnōstoi, toútois thánaton epékrinen.

48
ταχέως οὖν τὴν ἄδικον ζημίαν ὑπέσχον οἱ περὶ πόλεως καὶ δήμων καὶ τῶν ἱερῶν σκευῶν προηγορήσαντες.

tachéōs oûn tḕn ádikon zēmían hypéschon hoi perì póleōs kaì dḗmōn kaì tō̂n hierō̂n skeuō̂n proēgorḗsantes.

49
δι’ ἣν αἰτίαν καὶ Τύριοι μισοπονηρήσαντες τὰ πρὸς τὴν κηδείαν αὐτῶν μεγαλοπρεπῶς ἐχορήγησαν.

di’ hḕn aitían kaì Týrioi misoponērḗsantes tà pròs tḕn kēdeían autō̂n megaloprepō̂s echorḗgēsan.

50
ὁ δὲ Μενέλαος διὰ τὰς τῶν κρατούντων πλεονεξίας ἔμενεν ἐπὶ τῇ ἀρχῇ ἐπιϕυόμενος τῇ κακίᾳ μέγας τῶν πολιτῶν ἐπίβουλος καθεστώς.

ho dè Menélaos dià tàs tō̂n kratoúntōn pleonexías émenen epì tē̂i archē̂i epiphyómenos tē̂i kakíāi mégas tō̂n politō̂n epíboulos kathestṓs.