Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 2 Maccabées 6

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Μετ’ οὐ πολὺν δὲ χρόνον ἐξαπέστειλεν ὁ βασιλεὺς γέροντα ’Αθηναῖον ἀναγκάζειν τοὺς Ιουδαίους μεταβαίνειν ἀπὸ τῶν πατρίων νόμων καὶ τοῖς τοῦ θεοῦ νόμοις μὴ πολιτεύεσθαι,

Met’ ou polỳn dè chrónon exapésteilen ho basileùs géronta ’Athēnaîon anankázein toùs Ioudaíous metabaínein apò tō̂n patríōn nómōn kaì toîs toû theoû nómois mḕ politeúesthai,

2
μολῦναι δὲ καὶ τὸν ἐν Ιεροσολύμοις νεὼ καὶ προσονομάσαι Διὸς ’Ολυμπίου καὶ τὸν ἐν Γαριζιν, καθὼς ἐτύγχανον οἱ τὸν τόπον οἰκοῦντες, Διὸς Ξενίου.

molŷnai dè kaì tòn en Ierosolýmois neṑ kaì prosonomásai Diòs ’Olympíou kaì tòn en Garizin, kathṑs etýnchanon hoi tòn tópon oikoûntes, Diòs Xeníou.

3
χαλεπὴ δὲ καὶ τοῖς ὅλοις ἦν δυσχερὴς ἡ ἐπίτασις τῆς κακίας.

chalepḕ dè kaì toîs hólois ē̂n dyscherḕs hē epítasis tē̂s kakías.

4
τὸ μὲν γὰρ ἱερὸν ἀσωτίας καὶ κώμων ὑπὸ τῶν ἐθνῶν ἐπεπληροῦτο ῥᾳθυμούντων μεθ’ ἑταιρῶν καὶ ἐν τοῖς ἱεροῖς περιβόλοις γυναιξὶ πλησιαζόντων, ἔτι δὲ τὰ μὴ καθήκοντα ἔνδον εἰσϕερόντων.

tò mèn gàr hieròn asōtías kaì kṓmōn hypò tō̂n ethnō̂n epeplēroûto rhāithymoúntōn meth’ hetairō̂n kaì en toîs hieroîs peribólois gynaixì plēsiazóntōn, éti dè tà mḕ kathḗkonta éndon eispheróntōn.

5
τὸ δὲ θυσιαστήριον τοῖς ἀποδιεσταλμένοις ἀπὸ τῶν νόμων ἀθεμίτοις ἐπεπλήρωτο.

tò dè thysiastḗrion toîs apodiestalménois apò tō̂n nómōn athemítois epeplḗrōto.

6
ἦν δ’ οὔτε σαββατίζειν οὔτε πατρῴους ἑορτὰς διαϕυλάττειν οὔτε ἁπλῶς Ιουδαῖον ὁμολογεῖν εἶναι,

ē̂n d’ oúte sabbatízein oúte patrṓious heortàs diaphyláttein oúte haplō̂s Ioudaîon homologeîn eînai,

7
ἤγοντο δὲ μετὰ πικρᾶς ἀνάγκης εἰς τὴν κατὰ μῆνα τοῦ βασιλέως γενέθλιον ἡμέραν ἐπὶ σπλαγχνισμόν, γενομένης δὲ Διονυσίων ἑορτῆς ἠναγκάζοντο κισσοὺς ἔχοντες πομπεύειν τῷ Διονύσῳ.

ḗgonto dè metà pikrâs anánkēs eis tḕn katà mē̂na toû basiléōs genéthlion hēméran epì splanchnismón, genoménēs dè Dionysíōn heortē̂s ēnankázonto kissoùs échontes pompeúein tō̂i Dionýsōi.

8
ψήϕισμα δὲ ἐξέπεσεν εἰς τὰς ἀστυγείτονας ‘Ελληνίδας πόλεις Πτολεμαίου ὑποθεμένου τὴν αὐτὴν ἀγωγὴν κατὰ τῶν Ιουδαίων ἄγειν καὶ σπλαγχνίζειν,

psḗphisma dè exépesen eis tàs astygeítonas ‘Ellēnídas póleis Ptolemaíou hypotheménou tḕn autḕn agōgḕn katà tō̂n Ioudaíōn ágein kaì splanchnízein,

9
τοὺς δὲ μὴ προαιρουμένους μεταβαίνειν ἐπὶ τὰ ‘Ελληνικὰ κατασϕάζειν. παρῆν οὖν ὁρᾶν τὴν ἐνεστῶσαν ταλαιπωρίαν.

toùs dè mḕ proairouménous metabaínein epì tà ‘Ellēnikà kataspházein. parē̂n oûn horân tḕn enestō̂san talaipōrían.

10
δύο γὰρ γυναῖκες ἀνήχθησαν περιτετμηκυῖαι τὰ τέκνα· τούτων δὲ ἐκ τῶν μαστῶν κρεμάσαντες τὰ βρέϕη καὶ δημοσίᾳ περιαγαγόντες αὐτὰς τὴν πόλιν κατὰ τοῦ τείχους ἐκρήμνισαν.

dýo gàr gynaîkes anḗchthēsan peritetmēkyîai tà tékna: toútōn dè ek tō̂n mastō̂n kremásantes tà bréphē kaì dēmosíāi periagagóntes autàs tḕn pólin katà toû teíchous ekrḗmnisan.

11
ἕτεροι δὲ πλησίον συνδραμόντες εἰς τὰ σπήλαια λεληθότως ἄγειν τὴν ἑβδομάδα μηνυθέντες τῷ Φιλίππῳ συνεϕλογίσθησαν διὰ τὸ εὐλαβῶς ἔχειν βοηθῆσαι ἑαυτοῖς κατὰ τὴν δόξαν τῆς σεμνοτάτης ἡμέρας.

héteroi dè plēsíon syndramóntes eis tà spḗlaia lelēthótōs ágein tḕn hebdomáda mēnythéntes tō̂i Philíppōi synephlogísthēsan dià tò eulabō̂s échein boēthē̂sai heautoîs katà tḕn dóxan tē̂s semnotátēs hēméras.

12
Παρακαλῶ οὖν τοὺς ἐντυγχάνοντας τῇδε τῇ βίβλῳ μὴ συστέλλεσθαι διὰ τὰς συμϕοράς, λογίζεσθαι δὲ τὰς τιμωρίας μὴ πρὸς ὄλεθρον, ἀλλὰ πρὸς παιδείαν τοῦ γένους ἡμῶν εἶναι·

Parakalō̂ oûn toùs entynchánontas tē̂ide tē̂i bíblōi mḕ systéllesthai dià tàs symphorás, logízesthai dè tàs timōrías mḕ pròs ólethron, allà pròs paideían toû génous hēmō̂n eînai:

13
καὶ γὰρ τὸ μὴ πολὺν χρόνον ἐᾶσθαι τοὺς δυσσεβοῦντας, ἀλλ’ εὐθέως περιπίπτειν ἐπιτίμοις, μεγάλης εὐεργεσίας σημεῖόν ἐστιν.

kaì gàr tò mḕ polỳn chrónon eâsthai toùs dysseboûntas, all’ euthéōs peripíptein epitímois, megálēs euergesías sēmeîón estin.

14
οὐ γὰρ καθάπερ καὶ ἐπὶ τῶν ἄλλων ἐθνῶν ἀναμένει μακροθυμῶν ὁ δεσπότης μέχρι τοῦ καταντήσαντας αὐτοὺς πρὸς ἐκπλήρωσιν ἁμαρτιῶν κολάσαι, οὕτως καὶ ἐϕ’ ἡμῶν ἔκρινεν εἶναι,

ou gàr katháper kaì epì tō̂n állōn ethnō̂n anaménei makrothymō̂n ho despótēs méchri toû katantḗsantas autoùs pròs ekplḗrōsin hamartiō̂n kolásai, hoútōs kaì eph’ hēmō̂n ékrinen eînai,

15
ἵνα μὴ πρὸς τέλος ἀϕικομένων ἡμῶν τῶν ἁμαρτιῶν ὕστερον ἡμᾶς ἐκδικᾷ.

hína mḕ pròs télos aphikoménōn hēmō̂n tō̂n hamartiō̂n hýsteron hēmâs ekdikā̂i.

16
διόπερ οὐδέποτε μὲν τὸν ἔλεον ἀϕ’ ἡμῶν ἀϕίστησιν, παιδεύων δὲ μετὰ συμϕορᾶς οὐκ ἐγκαταλείπει τὸν ἑαυτοῦ λαόν.

dióper oudépote mèn tòn éleon aph’ hēmō̂n aphístēsin, paideúōn dè metà symphorâs ouk enkataleípei tòn heautoû laón.

17
πλὴν ἕως ὑπομνήσεως ταῦθ’ ἡμῖν εἰρήσθω· δι’ ὀλίγων δ’ ἐλευστέον ἐπὶ τὴν διήγησιν.

plḕn héōs hypomnḗseōs taûth’ hēmîn eirḗsthō: di’ olígōn d’ eleustéon epì tḕn diḗgēsin.

18
Ελεάζαρός τις τῶν πρωτευόντων γραμματέων, ἀνὴρ ἤδη προβεβηκὼς τὴν ἡλικίαν καὶ τὴν πρόσοψιν τοῦ προσώπου κάλλιστος, ἀναχανὼν ἠναγκάζετο ϕαγεῖν ὕειον κρέας.

Eleázarós tis tō̂n prōteuóntōn grammatéōn, anḕr ḗdē probebēkṑs tḕn hēlikían kaì tḕn prósopsin toû prosṓpou kállistos, anachanṑn ēnankázeto phageîn hýeion kréas.

19
ὁ δὲ τὸν μετ’ εὐκλείας θάνατον μᾶλλον ἢ τὸν μετὰ μύσους βίον ἀναδεξάμενος, αὐθαιρέτως ἐπὶ τὸ τύμπανον προσῆγεν,

ho dè tòn met’ eukleías thánaton mâllon ḕ tòn metà mýsous bíon anadexámenos, authairétōs epì tò týmpanon prosē̂gen,

20
προπτύσας δὲ καθ’ ὃν ἔδει τρόπον προσέρχεσθαι τοὺς ὑπομένοντας ἀμύνασθαι ὧν οὐ θέμις γεύσασθαι διὰ τὴν πρὸς τὸ ζῆν ϕιλοστοργίαν.

proptýsas dè kath’ hòn édei trópon prosérchesthai toùs hypoménontas amýnasthai hō̂n ou thémis geúsasthai dià tḕn pròs tò zē̂n philostorgían.

21
οἱ δὲ πρὸς τῷ παρανόμῳ σπλαγχνισμῷ τεταγμένοι διὰ τὴν ἐκ τῶν παλαιῶν χρόνων πρὸς τὸν ἄνδρα γνῶσιν ἀπολαβόντες αὐτὸν κατ’ ἰδίαν παρεκάλουν ἐνέγκαντα κρέα, οἷς καθῆκον αὐτῷ χρᾶσθαι, δι’ αὐτοῦ παρασκευασθέντα, ὑποκριθῆναι δὲ ὡς ἐσθίοντα τὰ ὑπὸ τοῦ βασιλέως προστεταγμένα τῶν ἀπὸ τῆς θυσίας κρεῶν,

hoi dè pròs tō̂i paranómōi splanchnismō̂i tetagménoi dià tḕn ek tō̂n palaiō̂n chrónōn pròs tòn ándra gnō̂sin apolabóntes autòn kat’ idían parekáloun enénkanta kréa, hoîs kathē̂kon autō̂i chrâsthai, di’ autoû paraskeuasthénta, hypokrithē̂nai dè hōs esthíonta tà hypò toû basiléōs prostetagména tō̂n apò tē̂s thysías kreō̂n,

22
ἵνα τοῦτο πράξας ἀπολυθῇ τοῦ θανάτου καὶ διὰ τὴν ἀρχαίαν πρὸς αὐτοὺς ϕιλίαν τύχῃ ϕιλανθρωπίας.

hína toûto práxas apolythē̂i toû thanátou kaì dià tḕn archaían pròs autoùs philían týchēi philanthrōpías.

23
ὁ δὲ λογισμὸν ἀστεῖον ἀναλαβὼν καὶ ἄξιον τῆς ἡλικίας καὶ τῆς τοῦ γήρως ὑπεροχῆς καὶ τῆς ἐπικτήτου καὶ ἐπιϕανοῦς πολιᾶς καὶ τῆς ἐκ παιδὸς καλλίστης ἀναστροϕῆς, μᾶλλον δὲ τῆς ἁγίας καὶ θεοκτίστου νομοθεσίας ἀκολούθως ἀπεϕήνατο ταχέως λέγων προπέμπειν εἰς τὸν ᾅδην.

ho dè logismòn asteîon analabṑn kaì áxion tē̂s hēlikías kaì tē̂s toû gḗrōs hyperochē̂s kaì tē̂s epiktḗtou kaì epiphanoûs poliâs kaì tē̂s ek paidòs kallístēs anastrophē̂s, mâllon dè tē̂s hagías kaì theoktístou nomothesías akoloúthōs apephḗnato tachéōs légōn propémpein eis tòn hā́idēn.

24
Οὐ γὰρ τῆς ἡμετέρας ἡλικίας ἄξιόν ἐστιν ὑποκριθῆναι, ἵνα πολλοὶ τῶν νέων ὑπολαβόντες Ελεαζαρον τὸν ἐνενηκονταετῆ μεταβεβηκέναι εἰς ἀλλοϕυλισμὸν

Ou gàr tē̂s hēmetéras hēlikías áxión estin hypokrithē̂nai, hína polloì tō̂n néōn hypolabóntes Eleazaron tòn enenēkontaetē̂ metabebēkénai eis allophylismòn

25
καὶ αὐτοὶ διὰ τὴν ἐμὴν ὑπόκρισιν καὶ διὰ τὸ μικρὸν καὶ ἀκαριαῖον ζῆν πλανηθῶσιν δι’ ἐμέ, καὶ μύσος καὶ κηλῖδα τοῦ γήρως κατακτήσωμαι.

kaì autoì dià tḕn emḕn hypókrisin kaì dià tò mikròn kaì akariaîon zē̂n planēthō̂sin di’ emé, kaì mýsos kaì kēlîda toû gḗrōs kataktḗsōmai.

26
εἰ γὰρ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐξελοῦμαι τὴν ἐξ ἀνθρώπων τιμωρίαν, ἀλλὰ τὰς τοῦ παντοκράτορος χεῖρας οὔτε ζῶν οὔτε ἀποθανὼν ἐκϕεύξομαι.

ei gàr kaì epì toû paróntos exeloûmai tḕn ex anthrṓpōn timōrían, allà tàs toû pantokrátoros cheîras oúte zō̂n oúte apothanṑn ekpheúxomai.

27
διόπερ ἀνδρείως μὲν νῦν διαλλάξας τὸν βίον τοῦ μὲν γήρως ἄξιος ϕανήσομαι,

dióper andreíōs mèn nŷn dialláxas tòn bíon toû mèn gḗrōs áxios phanḗsomai,

28
τοῖς δὲ νέοις ὑπόδειγμα γενναῖον καταλελοιπὼς εἰς τὸ προθύμως καὶ γενναίως ὑπὲρ τῶν σεμνῶν καὶ ἁγίων νόμων ἀπευθανατίζειν. τοσαῦτα δὲ εἰπὼν ἐπὶ τὸ τύμπανον εὐθέως ἦλθεν.

toîs dè néois hypódeigma gennaîon kataleloipṑs eis tò prothýmōs kaì gennaíōs hypèr tō̂n semnō̂n kaì hagíōn nómōn apeuthanatízein. tosaûta dè eipṑn epì tò týmpanon euthéōs ē̂lthen.

29
τῶν δὲ ἀγόντων πρὸς αὐτὸν τὴν μικρῷ πρότερον εὐμένειαν εἰς δυσμένειαν μεταβαλόντων διὰ τὸ τοὺς προειρημένους λόγους, ὡς αὐτοὶ διελάμβανον, ἀπόνοιαν εἶναι,

tō̂n dè agóntōn pròs autòn tḕn mikrō̂i próteron euméneian eis dysméneian metabalóntōn dià tò toùs proeirēménous lógous, hōs autoì dielámbanon, apónoian eînai,

30
μέλλων δὲ ταῖς πληγαῖς τελευτᾶν ἀναστενάξας εἶπεν Τῷ κυρίῳ τῷ τὴν ἁγίαν γνῶσιν ἔχοντι ϕανερόν ἐστιν ὅτι δυνάμενος ἀπολυθῆναι τοῦ θανάτου σκληρὰς ὑποϕέρω κατὰ τὸ σῶμα ἀλγηδόνας μαστιγούμενος, κατὰ ψυχὴν δὲ ἡδέως διὰ τὸν αὐτοῦ ϕόβον ταῦτα πάσχω.

méllōn dè taîs plēgaîs teleutân anastenáxas eîpen Tō̂i kyríōi tō̂i tḕn hagían gnō̂sin échonti phanerón estin hóti dynámenos apolythē̂nai toû thanátou sklēràs hypophérō katà tò sō̂ma algēdónas mastigoúmenos, katà psychḕn dè hēdéōs dià tòn autoû phóbon taûta páschō.

31
καὶ οὗτος οὖν τοῦτον τὸν τρόπον μετήλλαξεν οὐ μόνον τοῖς νέοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς πλείστοις τοῦ ἔθνους τὸν ἑαυτοῦ θάνατον ὑπόδειγμα γενναιότητος καὶ μνημόσυνον ἀρετῆς καταλιπών.

kaì hoûtos oûn toûton tòn trópon metḗllaxen ou mónon toîs néois, allà kaì toîs pleístois toû éthnous tòn heautoû thánaton hypódeigma gennaiótētos kaì mnēmósynon aretē̂s katalipṓn.