Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 2 Maccabées 9

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Περὶ δὲ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον ἐτύγχανεν ’Αντίοχος ἀναλελυκὼς ἀκόσμως ἐκ τῶν περὶ τὴν Περσίδα τόπων.

Perì dè tòn kairòn ekeînon etýnchanen ’Antíochos analelykṑs akósmōs ek tō̂n perì tḕn Persída tópōn.

2
εἰσεληλύθει γὰρ εἰς τὴν λεγομένην Περσέπολιν καὶ ἐπεχείρησεν ἱεροσυλεῖν καὶ τὴν πόλιν συνέχειν· διὸ δὴ τῶν πληθῶν ὁρμησάντων ἐπὶ τὴν τῶν ὅπλων βοήθειαν ἐτράπησαν, καὶ συνέβη τροπωθέντα τὸν ’Αντίοχον ὑπὸ τῶν ἐγχωρίων ἀσχήμονα τὴν ἀναζυγὴν ποιήσασθαι.

eiselēlýthei gàr eis tḕn legoménēn Persépolin kaì epecheírēsen hierosyleîn kaì tḕn pólin synéchein: diò dḕ tō̂n plēthō̂n hormēsántōn epì tḕn tō̂n hóplōn boḗtheian etrápēsan, kaì synébē tropōthénta tòn ’Antíochon hypò tō̂n enchōríōn aschḗmona tḕn anazygḕn poiḗsasthai.

3
ὄντι δὲ αὐτῷ κατ’ ’Εκβάτανα προσέπεσεν τὰ κατὰ Νικάνορα καὶ τοὺς περὶ Τιμόθεον γεγονότα.

ónti dè autō̂i kat’ ’Ekbátana prosépesen tà katà Nikánora kaì toùs perì Timótheon gegonóta.

4
ἐπαρθεὶς δὲ τῷ θυμῷ ᾤετο καὶ τὴν τῶν πεϕυγαδευκότων αὐτὸν κακίαν εἰς τοὺς Ιουδαίους ἐναπερείσασθαι, διὸ συνέταξεν τὸν ἁρματηλάτην ἀδιαλείπτως ἐλαύνοντα κατανύειν τὴν πορείαν τῆς ἐξ οὐρανοῦ δὴ κρίσεως συνούσης αὐτῷ· οὕτως γὰρ ὑπερηϕάνως εἶπεν Πολυάνδριον Ιουδαίων Ιεροσόλυμα ποιήσω παραγενόμενος ἐκεῖ.

epartheìs dè tō̂i thymō̂i ṓieto kaì tḕn tō̂n pephygadeukótōn autòn kakían eis toùs Ioudaíous enapereísasthai, diò synétaxen tòn harmatēlátēn adialeíptōs elaúnonta katanýein tḕn poreían tē̂s ex ouranoû dḕ kríseōs synoúsēs autō̂i: hoútōs gàr hyperēphánōs eîpen Polyándrion Ioudaíōn Ierosólyma poiḗsō paragenómenos ekeî.

5
ὁ δὲ παντεπόπτης κύριος ὁ θεὸς τοῦ Ισραηλ ἐπάταξεν αὐτὸν ἀνιάτῳ καὶ ἀοράτῳ πληγῇ· ἄρτι δὲ αὐτοῦ καταλήξαντος τὸν λόγον ἔλαβεν αὐτὸν ἀνήκεστος τῶν σπλάγχνων ἀλγηδὼν καὶ πικραὶ τῶν ἔνδον βάσανοι

ho dè pantepóptēs kýrios ho theòs toû Israēl epátaxen autòn aniátōi kaì aorátōi plēgē̂i: árti dè autoû katalḗxantos tòn lógon élaben autòn anḗkestos tō̂n splánchnōn algēdṑn kaì pikraì tō̂n éndon básanoi

6
πάνυ δικαίως τὸν πολλαῖς καὶ ξενιζούσαις συμϕοραῖς ἑτέρων σπλάγχνα βασανίσαντα.

pány dikaíōs tòn pollaîs kaì xenizoúsais symphoraîs hetérōn splánchna basanísanta.

7
ὁ δ’ οὐδαμῶς τῆς ἀγερωχίας ἔληγεν, ἔτι δὲ καὶ τῆς ὑπερηϕανίας ἐπεπλήρωτο πῦρ πνέων τοῖς θυμοῖς ἐπὶ τοὺς Ιουδαίους καὶ κελεύων ἐποξύνειν τὴν πορείαν. συνέβη δὲ καὶ πεσεῖν αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ἅρματος ϕερομένου ῥοίζῳ καὶ δυσχερεῖ πτώματι περιπεσόντα πάντα τὰ μέλη τοῦ σώματος ἀποστρεβλοῦσθαι.

ho d’ oudamō̂s tē̂s agerōchías élēgen, éti dè kaì tē̂s hyperēphanías epeplḗrōto pŷr pnéōn toîs thymoîs epì toùs Ioudaíous kaì keleúōn epoxýnein tḕn poreían. synébē dè kaì peseîn autòn apò toû hármatos pheroménou rhoízōi kaì dyschereî ptṓmati peripesónta pánta tà mélē toû sṓmatos apostrebloûsthai.

8
ὁ δ’ ἄρτι δοκῶν τοῖς τῆς θαλάσσης κύμασιν ἐπιτάσσειν διὰ τὴν ὑπὲρ ἄνθρωπον ἀλαζονείαν καὶ πλάστιγγι τὰ τῶν ὀρέων οἰόμενος ὕψη στήσειν κατὰ γῆν γενόμενος ἐν ϕορείῳ παρεκομίζετο ϕανερὰν τοῦ θεοῦ πᾶσιν τὴν δύναμιν ἐνδεικνύμενος,

ho d’ árti dokō̂n toîs tē̂s thalássēs kýmasin epitássein dià tḕn hypèr ánthrōpon alazoneían kaì plástingi tà tō̂n oréōn oiómenos hýpsē stḗsein katà gē̂n genómenos en phoreíōi parekomízeto phaneràn toû theoû pâsin tḕn dýnamin endeiknýmenos,

9
ὥστε καὶ ἐκ τοῦ σώματος τοῦ δυσσεβοῦς σκώληκας ἀναζεῖν, καὶ ζῶντος ἐν ὀδύναις καὶ ἀλγηδόσιν τὰς σάρκας αὐτοῦ διαπίπτειν, ὑπὸ δὲ τῆς ὀσμῆς αὐτοῦ πᾶν τὸ στρατόπεδον βαρύνεσθαι τὴν σαπρίαν.

hṓste kaì ek toû sṓmatos toû dysseboûs skṓlēkas anazeîn, kaì zō̂ntos en odýnais kaì algēdósin tàs sárkas autoû diapíptein, hypò dè tē̂s osmē̂s autoû pân tò stratópedon barýnesthai tḕn saprían.

10
καὶ τὸν μικρῷ πρότερον τῶν οὐρανίων ἄστρων ἅπτεσθαι δοκοῦντα παρακομίζειν οὐδεὶς ἐδύνατο διὰ τὸ τῆς ὀσμῆς ἀϕόρητον βάρος.

kaì tòn mikrō̂i próteron tō̂n ouraníōn ástrōn háptesthai dokoûnta parakomízein oudeìs edýnato dià tò tē̂s osmē̂s aphórēton báros.

11
ἐνταῦθα οὖν ἤρξατο τὸ πολὺ τῆς ὑπερηϕανίας λήγειν τεθραυσμένος καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἔρχεσθαι θείᾳ μάστιγι κατὰ στιγμὴν ἐπιτεινόμενος ταῖς ἀλγηδόσιν.

entaûtha oûn ḗrxato tò polỳ tē̂s hyperēphanías lḗgein tethrausménos kaì eis epígnōsin érchesthai theíāi mástigi katà stigmḕn epiteinómenos taîs algēdósin.

12
καὶ μηδὲ τῆς ὀσμῆς αὐτοῦ δυνάμενος ἀνέχεσθαι ταῦτ’ ἔϕη Δίκαιον ὑποτάσσεσθαι τῷ θεῷ καὶ μὴ θνητὸν ὄντα ἰσόθεα ϕρονεῖν.

kaì mēdè tē̂s osmē̂s autoû dynámenos anéchesthai taût’ éphē Díkaion hypotássesthai tō̂i theō̂i kaì mḕ thnētòn ónta isóthea phroneîn.

13
ηὔχετο δὲ ὁ μιαρὸς πρὸς τὸν οὐκέτι αὐτὸν ἐλεήσοντα δεσπότην οὕτως λέγων

ēýcheto dè ho miaròs pròs tòn oukéti autòn eleḗsonta despótēn hoútōs légōn

14
τὴν μὲν ἁγίαν πόλιν, ἣν σπεύδων παρεγίνετο ἰσόπεδον ποιῆσαι καὶ πολυάνδριον οἰκοδομῆσαι, ἐλευθέραν ἀναδεῖξαι,

tḕn mèn hagían pólin, hḕn speúdōn paregíneto isópedon poiē̂sai kaì polyándrion oikodomē̂sai, eleuthéran anadeîxai,

15
τοὺς δὲ Ιουδαίους, οὓς διεγνώκει μηδὲ ταϕῆς ἀξιῶσαι, οἰωνοβρώτους δὲ σὺν τοῖς νηπίοις ἐκρίψειν θηρίοις, πάντας αὐτοὺς ἴσους ’Αθηναίοις ποιήσειν·

toùs dè Ioudaíous, hoùs diegnṓkei mēdè taphē̂s axiō̂sai, oiōnobrṓtous dè sỳn toîs nēpíois ekrípsein thēríois, pántas autoùs ísous ’Athēnaíois poiḗsein:

16
ὃν δὲ πρότερον ἐσκύλευσεν ἅγιον νεὼ καλλίστοις ἀναθήμασιν κοσμήσειν καὶ τὰ ἱερὰ σκεύη πολυπλάσια πάντα ἀποδώσειν, τὰς δὲ ἐπιβαλλούσας πρὸς τὰς θυσίας συντάξεις ἐκ τῶν ἰδίων προσόδων χορηγήσειν·

hòn dè próteron eskýleusen hágion neṑ kallístois anathḗmasin kosmḗsein kaì tà hierà skeúē polyplásia pánta apodṓsein, tàs dè epiballoúsas pròs tàs thysías syntáxeis ek tō̂n idíōn prosódōn chorēgḗsein:

17
πρὸς δὲ τούτοις καὶ Ιουδαῖον ἔσεσθαι καὶ πάντα τόπον οἰκητὸν ἐπελεύσεσθαι καταγγέλλοντα τὸ τοῦ θεοῦ κράτος.

pròs dè toútois kaì Ioudaîon ésesthai kaì pánta tópon oikētòn epeleúsesthai katangéllonta tò toû theoû krátos.

18
οὐδαμῶς δὲ ληγόντων τῶν πόνων, ἐπεληλύθει γὰρ ἐπ’ αὐτὸν δικαία ἡ τοῦ θεοῦ κρίσις, τὰ κατ’ αὐτὸν ἀπελπίσας ἔγραψεν πρὸς τοὺς Ιουδαίους τὴν ὑπογεγραμμένην ἐπιστολὴν ἱκετηρίας τάξιν ἔχουσαν, περιέχουσαν δὲ οὕτως

oudamō̂s dè lēgóntōn tō̂n pónōn, epelēlýthei gàr ep’ autòn dikaía hē toû theoû krísis, tà kat’ autòn apelpísas égrapsen pròs toùs Ioudaíous tḕn hypogegramménēn epistolḕn hiketērías táxin échousan, periéchousan dè hoútōs

19
Τοῖς χρηστοῖς Ιουδαίοις τοῖς πολίταις πολλὰ χαίρειν καὶ ὑγιαίνειν καὶ εὖ πράττειν βασιλεὺς καὶ στρατηγὸς ’Αντίοχος.

Toîs chrēstoîs Ioudaíois toîs polítais pollà chaírein kaì hygiaínein kaì eû práttein basileùs kaì stratēgòs ’Antíochos.

20
εἰ ἔρρωσθε καὶ τὰ τέκνα καὶ τὰ ἴδια κατὰ γνώμην ἐστὶν ὑμῖν· εἰς οὐρανὸν τὴν ἐλπίδα ἔχων

ei érrōsthe kaì tà tékna kaì tà ídia katà gnṓmēn estìn hymîn: eis ouranòn tḕn elpída échōn

21
ὑμῶν τὴν τιμὴν καὶ τὴν εὔνοιαν ἐμνημόνευον ϕιλοστόργως. ἐπανάγων ἐκ τῶν κατὰ τὴν Περσίδα τόπων καὶ περιπεσὼν ἀσθενείᾳ δυσχέρειαν ἐχούσῃ ἀναγκαῖον ἡγησάμην ϕροντίσαι τῆς κοινῆς πάντων ἀσϕαλείας.

hymō̂n tḕn timḕn kaì tḕn eúnoian emnēmóneuon philostórgōs. epanágōn ek tō̂n katà tḕn Persída tópōn kaì peripesṑn astheneíāi dyschéreian echoúsēi anankaîon hēgēsámēn phrontísai tē̂s koinē̂s pántōn asphaleías.

22
οὐκ ἀπογινώσκων τὰ κατ’ ἐμαυτόν, ἀλλὰ ἔχων πολλὴν ἐλπίδα ἐκϕεύξεσθαι τὴν ἀσθένειαν,

ouk apoginṓskōn tà kat’ emautón, allà échōn pollḕn elpída ekpheúxesthai tḕn asthéneian,

23
θεωρῶν δὲ ὅτι καὶ ὁ πατήρ, καθ’ οὓς καιροὺς εἰς τοὺς ἄνω τόπους ἐστρατοπέδευσεν, ἀνέδειξεν τὸν διαδεξάμενον,

theōrō̂n dè hóti kaì ho patḗr, kath’ hoùs kairoùs eis toùs ánō tópous estratopédeusen, anédeixen tòn diadexámenon,

24
ὅπως, ἐάν τι παράδοξον ἀποβαίνῃ ἢ καὶ προσαγγελθῇ τι δυσχερές, εἰδότες οἱ κατὰ τὴν χώραν ᾧ καταλέλειπται τὰ πράγματα μὴ ἐπιταράσσωνται·

hópōs, eán ti parádoxon apobaínēi ḕ kaì prosangelthē̂i ti dyscherés, eidótes hoi katà tḕn chṓran hō̂i kataléleiptai tà prágmata mḕ epitarássōntai:

25
πρὸς δὲ τούτοις κατανοῶν τοὺς παρακειμένους δυνάστας καὶ γειτνιῶντας τῇ βασιλείᾳ τοῖς καιροῖς ἐπέχοντας καὶ προσδοκῶντας τὸ ἀποβησόμενον, ἀναδέδειχα τὸν υἱὸν ’Αντίοχον βασιλέα, ὃν πολλάκις ἀνατρέχων εἰς τὰς ἐπάνω σατραπείας τοῖς πλείστοις ὑμῶν παρεκατετιθέμην καὶ συνίστων· γέγραϕα δὲ πρὸς αὐτὸν τὰ ὑπογεγραμμένα.

pròs dè toútois katanoō̂n toùs parakeiménous dynástas kaì geitniō̂ntas tē̂i basileíāi toîs kairoîs epéchontas kaì prosdokō̂ntas tò apobēsómenon, anadédeicha tòn hyiòn ’Antíochon basiléa, hòn pollákis anatréchōn eis tàs epánō satrapeías toîs pleístois hymō̂n parekatetithémēn kaì synístōn: gégrapha dè pròs autòn tà hypogegramména.

26
παρακαλῶ οὖν ὑμᾶς καὶ ἀξιῶ μεμνημένους τῶν εὐεργεσιῶν κοινῇ καὶ κατ’ ἰδίαν ἕκαστον συντηρεῖν τὴν οὖσαν εὔνοιαν εἰς ἐμὲ καὶ τὸν υἱόν·

parakalō̂ oûn hymâs kaì axiō̂ memnēménous tō̂n euergesiō̂n koinē̂i kaì kat’ idían hékaston syntēreîn tḕn oûsan eúnoian eis emè kaì tòn hyión:

27
πέπεισμαι γὰρ αὐτὸν ἐπιεικῶς καὶ ϕιλανθρώπως παρακολουθοῦντα τῇ ἐμῇ προαιρέσει συμπεριενεχθήσεσθαι ὑμῖν.

pépeismai gàr autòn epieikō̂s kaì philanthrṓpōs parakolouthoûnta tē̂i emē̂i proairései symperienechthḗsesthai hymîn.

28
‘Ο μὲν οὖν ἀνδροϕόνος καὶ βλάσϕημος τὰ χείριστα παθών, ὡς ἑτέρους διέθηκεν, ἐπὶ ξένης ἐν τοῖς ὄρεσιν οἰκτίστῳ μόρῳ κατέστρεψεν τὸν βίον.

‘O mèn oûn androphónos kaì blásphēmos tà cheírista pathṓn, hōs hetérous diéthēken, epì xénēs en toîs óresin oiktístōi mórōi katéstrepsen tòn bíon.

29
παρεκομίζετο δὲ τὸ σῶμα Φίλιππος ὁ σύντροϕος αὐτοῦ, ὃς καὶ διευλαβηθεὶς τὸν υἱὸν ’Αντιόχου πρὸς Πτολεμαῖον τὸν Φιλομήτορα εἰς Αἴγυπτον διεκομίσθη.

parekomízeto dè tò sō̂ma Phílippos ho sýntrophos autoû, hòs kaì dieulabētheìs tòn hyiòn ’Antióchou pròs Ptolemaîon tòn Philomḗtora eis Aígypton diekomísthē.